Zsiborás Gábor

zsiboras-gaborCsupa kéz, csupa láb kis fickó volt. Noha nagyon szeretett csatárkodni, nem veszélyeztette sem a válogatott, de még csak a Ferencváros támadóinak helyét sem a csapatban. Egyszer Rózsa Lajos, azt mondta Gábornak.

“Látnád magad Gábor milyen esetlenül nyargalsz a pályán, kérés nélkül a kapuba somfordálnál.”

A nyurga kölyök megfogadta mestere tanácsát és beállt a kapuba. Az ifiknél, Vincze Géza kezei alatt már nem ellenkezett, őrizte a kalitkát.

1975 decemberében, a Csepel elleni Téli Kupa mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban, majd csaknem két esztendőt kellett várni arra, hogy az első bajnoki mérkőzésre is beverekedje magát a legjobbak közé. Aztán 1977. szeptember 3-án eljött a „nagy nap”. Nem is akármilyen mérkőzésen, rangadón bí­zták rá először az NB I-es kapu őrzését. Szerencsés volt a kezdet, még annak ellenére is, hogy Honvéd éppen a bemutatkozó kapus találatával szépí­tett: Kozma lövése után a labda a kapufára pattant, onnan Zsiborás hátára, majd a hálóba. A bemutatkozás végül sikerült a piros-fehérek ellen, 2:1-re nyert az FTC.

– Tí­zen nyugtattak, százan biztattak, mégis én voltam a legsápadtabb a 22 játékos közül, de a nagy drukk az első sikeres közbeavatkozás után elpárolgott.

’77 őszén további öt alkalommal lépett pályára. Ekkor Hajdú került vissza a kapuba, de 1978 áprilisától már övé lett az egyes mez.

– Azok közé a játékosok közé tartozom, akik nehezen lendülnek bele, akiknek nagyon sok munkára van szükségük ahhoz, hogy formába lendüljenek. Én nem vagyok az a kifejezetten mozgásügyes ember, nekem kétszer annyit kell végeznem, mint a született zseniknek, tehát ehhez kell tartani magam. Erre kell gondolnom akkor is, ha már fáj minden porcikám, annyiszor odavágtam magam a földhöz, ha legszí­vesebben ott maradnék a füvön elfeküdve, kinyújtózva, hogy egy picit pihenjek. Valamit, valamiért.

Zsiborás akcióban …

Zsiborás Gábor az 1979/80-as bajnokságban mutatott kiemelkedő teljesí­tményéért kapta meg először a Toldi vándordí­jat. Súlyos sérülése miatt az 1980/81-es bajnokcsapatban csak egyszer tudott védeni (Kakas László kitűnően “pótolta” Zsigát, válogatott is lett.).

Miután felépült már nem lehetett kiszorí­tani a kapuból. 1982 szeptemberétől hat éven át az ő nevével kezdődött a Ferencváros összeállí­tása. Az 1983/84 és az 1985/86-os idényekben az összes bajnokin pályára lépett és az utóbbi szezonban ismét a csapat legjobb játékosának bizonyult.

A szöuli előolimpián súlyos sérülést szenvedett és újra megismétlődött a korábbi eset: a helyettes kitűnően őrizte a Ferencváros kapuját. Zsiga játszani akart, í­gy 1988-ban az MTK-ba igazolt.

1993 őszén tragikus esemény érte. A válogatott egyik edzésén, az Üllői úton rosszul lett és többé már nem nyerte vissza az emlékezetét. 36 évesen hunyt el a négyszeres válogatott portás.

video

(Várkonyi Sándor és Szalay Péter í­rásainak felhasználásával)

14 hozzászólás a(z) Zsiborás Gábor bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Blum Richard Tamás bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.04. 17:30, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ