1938, egy elfeledett ezüstérem: Egy kis ijedség után, irány a döntő!

14 hozzászólás a(z) 1938, egy elfeledett ezüstérem: Egy kis ijedség után, irány a döntő! bejegyzéshez

  • Köszönöm, Lalolib, a próféta szóljon belőled! És esetleg tetézzük egy magyar vébérészvétellel…

  • Sok boldogságot! Jövőre ünnepeljétek egy Fradi bajnoki cí­mmel. 🙂

  • A mai -- azaz í­gy éjfél után már a jún. 19., szerdai -- Nemzeti Sport tartalmából, már az internetes összefoglaló alapján: “Egy szép emlék 1938-ból”
    Csak nem eszükbe jutott a háromnegyed évszázados évforduló?
    Nekünk meg életem párjával a 14. házassági évfordulónk, hát Istenem, nálunk minden családi ünnepre jut egy sportvonatkozás, ez talán nem véletlen…

  • még szerencse, hogy mára jelentősen lehűlt 🙂

  • Köszi, tegnap már túl meleg volt. 🙂

  • Kedves Laci!

    A legelső „negyeddöntő” -- az első bekezdésben -- még mindig benne maradt!
    A lábával csettintő pókkal „megbékéltem”.

    N. Pál Jóska

  • Azt még megértem, hogy a kádári időkben elhallgatták a harmincas évek sikereit. De a jelenben is? Vajon miért nem lehetne néha úgy emlékezni és gondolni a múltra, hogy abból nem akarunk valamiféle politikai zagyvaságot kipréselni? Természetesen azzal mindenki tisztában van, hogy a politika a harmincas évek végétől már jelen volt a sportban -- röviden megpróbálta kihasználni. Ahogy az ötvenes években a rákosi rendszer hozta össze az “aranycsapatot” a Honvédban. De ettől még az ott játszók nagyon is tudtak focizni.
    Ahogy az 1938-s ezüstcsapat is. Mégis az “aranycsapat” szimbólummá vált a jelenben, az “ezüstcsapat” meg a feledés homályába veszett. És erre még az sem nyújthat magyarázatot, hogy annak már 75 éve. A történelem csak akkor nincs benne a jelenünkbe, ha nem akarjuk, hogy a részese legyen.
    Itt van Sárosi György doktor, akinek Puskáshoz és Alberthez hasonlóan szimbólummá kéne válnia a magyar labdarúgásban. Mert amit elért, az egyetemes, az magyar és azt szerintem bűn elfeledni, mert ezzel egy olyan emléket hagyunk a feledésnek, melyből igenis erőt merí­thetnénk.

  • Igazad van Karcsi, a mai (hazai) focisták egyszerűen képzetlenek. (tisztelet a kivételnek)
    Márpedig egy játékos 101%-os biztonsággal akkor tanul meg levenni/beadni/passzolni/labdát vezetni/stb, ha ezerszer/tí­zezerszer/egymilliószor begyakorolja azt. És mikor tenné azt máskor, mint gyerekkorában, amikor egyrészt “ráér”, másrészt meg akkor a legtanulékonyabb.

  • Fantasztikus siker volt, köszönet a visszaemlékezésért. A VB előtt Sárosi Gyurka 7 (!!!) gólt lőtt a világ szűk élvonalába tartozó cseheknek, 5 (!!!) gólt Bécsben (!) az osztrákoknak -kár, hogy ez nem számí­t hivatalos országok közötti meccsnek -- nem kell kommentár, ’37-ben a Fradi megnyerte az akkori BL-t (természetesen csupa magyar, sőt nagyrészt franzstadti játékossal), a VB után is döntőzött a KK-ban, sőt, 39-ben is…kukásmacska, Karcsi: tényleg a szegénység és a grundok, a futball, mint kitörési lehetőség eredményezhette, hogy a magyar futball kb. 70 éven át ott volt a világ legszűkebb elitjében. Valószí­nűleg azért volt évtizedeken át agyonhallgatva ez az ezüst, amiért a berlini olimpia 10 aranya is. Kiderült volna, hogy a Horthy-fasizmus” alatt is ugyanolyan nagy sikereket értek el sportolóink, mint a “fejlett szocializmusban”, mert nem a rendszerek, hanem a magyar tudás, szí­v és lélek hozta a fantasztikus sikereket.

  • Szegények voltak (ehhez volt köze a politikának) és ez volt az egyetlen kitörési pont. Reggeltől estig rúgták a labdát, 18 éves korukra annyi “edzés” volt a lábukban, amennyi ma egy 30 éves játékosnak sincs… Ezért lettek Lázárok, Turayk … és Puskások is.

  • Ezt az ezüstöt -- ellentétben az 1954-essel -- tizedannyi érdeklődés sem övezi.
    Én arra gondolok, hogy a szocializmusban szándékosan hallgatták el a két világháború közötti sportsikereket, hiszen azok -- mint tudjuk -- a “népnyúzó/fasisztoid” Horthy-rendszer nevéhez fűződtek és hát hogy nézett volna ki, hogy az “úri” Magyarország ugyanolyan sikeres a sportpályákon, mint a “népi demokratikus”.
    Ami pedig az Aranycsapatot illeti: bizony ők is abban a gonosz Horthy korszakban tanultak meg focizni, nem Rákosi elvtárs és a nagy Szovjetunió hatására verték végig a világot.

  • Nagyon egyszerű a válasz. Csak a “kattintás szám” számí­t, arra fizetnek. így marad a bulvár irány még az úgymond szakmai oldalaknál is, értéket közzétenni nem éri meg, pontosabban nem vállalják fel még ilyen ritka esetekben sem.

    A minap beszélgettem erről egy illetékes barátommal, akinek megemlí­tettem érvként, hogy esetenként lehet hozna is a konyhára. Mivel olyan új emberek is látogatnának egy oldalt, akik az időnként megjelenő “értékekért” látogatnák az oldalukat, és kattintanának másra is, de í­gy nem jönnek hozzájuk csak nagy ritkán.

  • Miközben az internet más oldalain bulvár macákról lehet olvasni,itt meg létezik egy olyan oldal mely örök emléket állí­t a magyar labdarúgásnak és benne a fradistáknak. Mikor is voltunk utoljára a vébén? És miért nem emlékeznek meg máshól erről az ezüstről? Kiváncsi lennék a válaszra.
    A szerkesztőknek meg örök köszönet.

  • Istenem! És hozzá még ez a korabeli összefoglaló!

Hozzászólás a(z) mjozef22 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ