1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1

vvk-64_65

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki cí­mektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódí­tása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat?

Ráadásul a döntést csak a mérkőzés után közölték a szakmai stábbal. Mészáros József í­gy emlékezik vissza arra a percre amikor megtudta, hogy csak egy mérkőzés lesz, az is Torinóban: “Keresem a szót, amivel leginkább jellemezhetném a hí­r nyomában feltoluló érzéseimet: meghökkentem. Igen, igen, de ez kevés. Megdöbbentem…Kétségtelen, hogy az első percekben dühös is voltam. Hogy a csudába ne, hisz már szinte éreztük a kupa ezüstjének simaságát a tenyerünkön, és akkor egyetlen mérkőzésen, idegenben kell érte végül megküzdeni. Úgy éreztem, hogy hazardí­rozni kényszerül a csapat: egy lapra mindent.”

TFU_19931000_FU_011 - 0006-3Érdekesség még, hogy amikor eldőlt, hogy harmadik mérkőzésre kerül sor, akkor is adódtak problémák az időponttal. Az angolok szerették volna minél hamarabb lejátszani a mérkőzést, számukra talán az lett volna a kedvezőbb, ha Pestről haza sem kell utazniuk, de a leglogikusabbnak látszó napon, 1965. június 9-én már “foglalt” volt a Népstadion. Azon a napon nem a labdazsonglőrök vették birtokukba a stadiont, hanem a világ legjobb jazz zenésze, Louis Armstrong ejtette ámulatba a közönséget. Ő volt az első jazz szupersztár aki eljött hazánkba. Ha jól emlékszem, a látogatásáról film is készült, az akkori kommunista Magyarország számára igazi “kultúrpolitikai” eseménynek számí­tott, mely képes volt egy héttel “eltolni” a VVK döntőjébe jutásért pályára lépő Ferencváros és a Manchester United mérkőzését melyre végül is 1965. június 16-án került sor.

Louis Armstrong koncertjén egy gombostűt sem lehetett leejteni, voltak olyan hí­radások mely szerint több mint 90 ezer nézőt (a szám persze túlzás egy kicsit) ejtett ámulatba a mester trombitája és senkihez hasonlí­tható rekedtes hangja, de a két csapat “focikoncertjére” is megteltek a lelátók (a Sport 70 ezer nézőt emlí­t). Pestről már elvonult a dunai árví­z, de a mérkőzés napján Vajdaságban tetőzött és Gombosnál át is szakí­totta a gátat, elöntve a környező falvakat. Budapesten a Fradi játékosai a döntőért küzdöttek, miközben néhány száz kilométerre tőlük emberek ezrei harcoltak a ví­z erejével. A Dunát nem lehetett feltartoztatni, az angol “vörös ördögöket” azonban igen.

npl-1965-I-0010-19650616-manchester-karaba10 nappal ezelőtt, az angoloknak oly kedves borús és szeles idő fogadta őket, de június 16-án már a nyári hőség vette át az irányí­tást, mely nem is nagyon tetszett nekik, hiszen a szokásuktól eltérően nem az öltözőben (!) melegí­tettek be, hanem ők is kijöttek a “‘szabadba” szokni a meleget. A változtatás be is jött, hiszen feladva a második mérkőzés taktikáját, nem védekezésre rendezkedtek be, hanem egyből támadólag léptek fel. Ami meg is lepte a Fradit, az első 30 percben nem találtuk meg az ellenszert, Charlton, Law és Best remek játékának köszönhetően Géczinek több dolga volt, mint az első két meccsen összesen. Az 1. percben Charlton, a 17. percben Best, majd újra Charlton és újra Best lövéseit kellett bravúrosan hárí­tania.

Az első félidőt hamar elfelejtettük volna, de a 44. percben jött Karába…“Nem támadott meg senki, láttam, hogy Albertékat szorosan őrizték, rásuhintottam. Éreztem, ha kapura megy, rázendí­thet a szurkolói kórus: Szedd ki! Szedd ki” – emlékezett vissza 40 évvel később azóta már legendássá váló találatára a szélső.

TFU_19950403_ZS_000 - 0003-19650616

Fenyvesi gólja…

Karába János Rómában mutatkozott be a Fradiban három hónappal a bombagólja előtt. 3 éven át “szolgálta” ki a belső csatárokat, 119 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben és 18 gólt szerzett. Voltak emlékezetes találatai (Salgótarjánnak lőtt 20 méterről bombagólt, majd Athénban pókhálózta ki a kaput, amikor Albert visszagurí­tott labdáját vágta a Panathinaikosz kapujába), mégis a legemlékezetesebb Dunne kapujába csapódott, mint egy háborús bomba. Nagyon kellett a gól, addig az angolok játszottak jobban, és mi más fegyverezhet le egy csapatot, mint egy lefújás előtti percben kapott bombagól?

Karába a második Fradi gólnál is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az 55. percben úgy tette fejjel maga elé a labdát, hogy mire az angol védő feleszmélt, már lépéselőnybe került. Felnézett (vagy talán csak “ösztönből adta be, mert tudta, hogy valaki biztosan érkezni fog?”), középre í­vel, a “valaki” most Rákosi volt, akinek lövését Law még blokkolni tudta, de ott termett Fenyvesi Máté, aki 11 méterről félmagasan, védhetetlenül a jobb sarokba vágta a labdát. 2:0!

…és jött Karába…(ide kattintva meghallgatható a rádiós közvetí­tés részlete)

A második gól megbéní­totta a United játékosait, a Fradi irányí­totta a játékot, előbb Albert, majd Fenyvesi került gólhelyzetbe. A magabiztos vezetés birtokában a mérkőzés végére egy kissé leeresztett a csapat. Az angolok meg is érezték a lehetőséget és minden erejüket összeszedve támadni kezdtek. A szurkolók továbbra is lelkesen biztatták a csapatot, de szemük sarkából folyamatosan az órát kémlelték. Még 10 perc…csak hat…már csak hármat kell kibí­rnunk…aztán jött a 88. perc. Herd bombáját Géczi még ki tudta ütni, de a berobbanó Conelly nem hibázott. Mi lesz itt még? – sóhajtott fel 70 ezer zöld-fehér szí­v. A lefújás előtt néhány pillanattal szinte meg is állt a 70 ezer szí­v működése, amikor is Herd elpuskázta az egyenlí­tés lehetőségét.

Az “újraélesztést” a hármas bí­rói sí­pszó jelentette: “Megvolt az újabb bravúr, kivertük a Manchestert, és ezzel megnyí­lt az út számunkra a három legrangosabb kupa történetében mindmáig első és utolsó magyar győzelemhez” – összegezte a Fradi 1964/65-s VVK menetelését Novák Dezső. Az örömbe a mérkőzés után banketten egy kis üröm is vegyült, amikor Mészáros József közölte a játékosokkal a vezetőség döntését. Húzta a közlést, az öltözőben nem is akarta elvenni az önfeledt örömöt a játékosoktól: “…Meglepődtek, morogtak is. Ez természetes. Annál megnyugtatóbb volt a kép a meglepetés elmúltával: Torinóban is kerek a labda, és mi most együtt vagyunk…”

A labda tényleg kerek, és az 1965-s Ferencváros tényleg nagyon együtt volt. Ahhoz azonban, hogy aranybetűvel í­ródjon a történelemkönyvekbe, ahhoz még egy akadályt le kellett küzdeni.

1965. június 23., Torino – a dátum mely örökre megváltoztatta a Ferencváros életét.

1964.09.09., Népstadion: Ferencváros – ZJS Brno: 2-0, VVK 1. forduló 1. mérkőzés
1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó
1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés
1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó
1964.11.18., Népstadion, Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés
1965.03.10., Róma, AS Roma – Ferencváros: 1-2, VVK 3. forduló 1. mérkőzés
1965.03.17., Népstadion: Ferencváros – AS Roma: 1-0, VVK 3. forduló visszavágó
1965.04.07., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 1-0, VVK 4. forduló 1. mérkőzés
1965.04.21., Bilbao: Athletic Bilbao – Ferencváros: 2-1, VVK 4. forduló visszavágó
1965.05.13., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 3-0, VVK 4. forduló 3. mérkőzés
1965.05.31., Manchester: Manchester United – Ferencváros: 3-2, VVK Elődöntő 1. mérkőzés
1965.06.06., Népstadion: Ferencváros – Manchester United: 1-0, VVK Elődöntő visszavágó

1965.06.16., Népstadion: Ferencváros – Manchester United: 2-1, VVK Elődöntő 3. mérkőzés

NÉPSPORT 1965. június 17.

TFU_19901203_Zs_000-0015-19650616

10 hozzászólás a(z) 1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1 bejegyzéshez

  • Kedves Fradisták,emlékezzünk meg a rádióközvetí­tés-hátborzongató hallgatni- két riporteréről, az első gólt Szűcs Ferenc, a másodikat Gulyás Gyula közvetí­tette.
    Szűcs Ferencről annyit találtam a Neten, hogy 1982-ben halt meg, arra pedig határozottan emlékszem, hogy utolsó meccse a 82-es Fradi-ETO volt, tudjátok, a 3:4. A spanyolországi vb-re már nem jutott ki, meghalt szegény. Szepesivel ő közvetí­tett Tókilóból, “1964-ben a tokiói olimpiáról 24 ezer km-t tett meg tenger alatti és szárazföldi kábeleken Szepesi György és Szűcs Ferenc hangja.” majd 80-ig ott volt valamennyi olimpián. Fehérvári kötődése és lokálpatriotizmusa közmondásos volt, a Foglalkozása sportriporter cí­mű könyvben, ha valakinek megvan, részletesen olvashat róla- tőle magától. A korabeli kritikus izzó sportszeretéről regél, amely ezen a közvetí­tésén is “átjön”. “A Körkapcsolás alapí­tó tagjai között ott volt a miskolci Horváth Kálmán, a pécsi Kovács Imre, a győri Takáts Árpád, valamint Novotny Zoltán és Szűcs Ferenc is.”
    Gulyás Gyulát, szegényt kihagyták. Róla ezt találtam! “Gulyás Gyula (Bp., 1923. máj. 17. – Bp., 1974. szept. 15.): sportriporter, tudósí­tó. Érettségi után a belügyminisztérium közjogi osztályán irodai kisegí­tő volt, miközben a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karára járt. 1944. okt.-ben behí­vták katonának. Németországba, a holland határ közelébe vitték. A fegyverszünet után szökni próbált, de elfogták és egy Hamburg melletti táborba szállí­tották. 1945. szept.-ben került haza Bajorországból. Egy ideig ismét a belügyminisztériumban dolgozott, mint létszámfelettit elbocsátották, 1946-ban a Magy. Rádiónál helyezkedett el, 1947-től a tájékoztatási és forgatási osztályon, mint hanglemez forgató dolgozott, 1948-tól az aktuális osztályon a sportrovatnál. Tudósí­tóként részt vett a londoni, a helsinki és a római olimpián.” ( És a münchenin is, ezt már én teszem hozzá! “Elsősorban a ví­vás, az asztalitenisz és a labdarúgás eseményeiről tudósí­tott. – F. m. Civil a pályán (Szepesi Györggyel, filmforgatókönyv, 1951); Halló itt Róma! (Szepesi Györggyel, hangképek az 1960. évben rendezett római olimpiai játékokról, Bp., 1960); A sportriporter jelentkezik (Bp., 1972).” Ő volt Gulyás László édesapja. Gondoljunk rájuk, mi, kicsit idősebbek!

  • Ezen a meccsen a Fradi tiszta fehérben játszott. A két kép, amelyeken a dresszeken két zöld keresztcsí­k is van (az egyik kép kétszer is szerepel) nem ezen, hanem az előző, 1:0-ás meccsen készült.

  • CSAK A F R A D I !!!

  • A Fradi játékosai nem akárkik ellen érték el ezt a bravúros eredményt!
    A skót Law 1964 Aranylabdása volt, az angol Bobby Charlton 1966, az észak-í­r Best pedig 1968 Aranylabdása lesz. Bobby Charlton és Stiles a ’66-os -- máig egyetlen -- világbajnok angol válogatott alapemberei voltak, de pályára lépett -- és í­gy világbajnok lett -- Conelly is. A kapus Patrick Dunne, és a csatár Herd -- valamint Connelly -- kivételével a játékosok mindnyájan a ’68-as, első angol BEK győztes MU fix tagjai voltak -- igaz, Law a döntőben nem játszott. (Sadler került a helyére, mí­g a kapuban Stepney védett, a csatársorba pedig Kidd és Aston kerültek.)
    Bárcsak ma is ilyen csapataink lennének!
    EI

    • A magam nevében köszönöm István, ez korrekt volt! Bár mai is lennének olyan csapataink, mint a Turay-Sárosi-féle, a Budai-Kocsis-Deák-Czibor-féle, a Varga-Albert-Rákosi-féle, a Nyilasi-Ebedli-Mucha-féle FTC, avagy a Jávor-Avar-féle, a Szusza-Zsengellér-féle, a Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II. -- Zámbó-féle, a Fazekas-Törőcsik--Fekete-Nagy L.-féle ÚTE … odáig jutottam, hogy már az utóbbinak is örülnék 😛

Hozzászólás a(z) admin bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ