A Fradi naptára, május 3.

Közzétéve: 2023. május 3. szerda | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

60 éve született Bősz Gábor
53 éve hunyt el Héger Ferenc
54 éve született Nyilas Elek

A „Tizenegyek Bandája.“

Akkoriban a mi kerületünkben csak néhány ifju, aki még iskolába járt, vagy nemrég került ki onnan, rajongott a sportért. Ezek minden törvényes alapszabály nélkül összeálltak sportolni s talán részben a gondtalan, bohó ifjak csinjeit, szórakozásait, rendszeresíteni.

Ez körülbelül 30 évvel ezelőtt történt, amikor 11 ifju: a 3 Sturza-fiu, a 3 Békés-fiu, a már meghalt Malaky János és Coray Franci, azután Weisz Pista, aki még ma is buzgó munkás tagja az FTC-nek, s végül Janisch Gyula és Kindling János szövetkeztek «Banda» címen. Ők 11-en ugyan nem voltak még a zöld-fehérek, hanem inkább csak »zöldek», de tele a sport iránt való fiatalos rajongással és sportoltak, futottak, ugrottak, dobáltak a Tüzoltó-utcai Sturza-gyártelep nagy udvarán: versenyeket rendeztek az ő kis kerteikben. Néha meghívott krekkekkel is összemérték erejüket.

Amikor aztán a társaság minden tagja kikerült az iskola falai közül az érettségivel, rendes klubba vágyakoztak. Kétfelé váltak, bár bizonyára szívesen maradtak volna együtt. Egyik részük, a keresztények, mentek a Budapesti Torna Clubba, a másik részük a Magyar Testgyakorlók Körébe s ott sportoltak tovább, immár rendszeresebben. Itthon, a kerületben azonban tovább is összetartottak, s amikor megérkezett közéjük Gabrovitz Kornél, aki előzetes prágai tartózkodása alatt a Slaviában kedvelte és ismerte meg közelebbről a sportot, Weisz Istvánnal együtt, aki meg a BTC-ben ízlelte meg az egyesületi élet izgató levegőjét, — arra a gondolatra jutottak, jó lenne és időszerű is volna a Ferencváros sportoló ifjúságát egy ferencvárosi sportegyesületbe összegyűjteni.

Az FTC megalapítása.

Mivel a maguk gyenge ereje egyesület alapításához igen kevés volt, a kerület polgársága pedig teljesen közömbös volt az előtte teljesen ismeretlen sport iránt, kerestek összekötő kapcsot maguknak s azt Gráf József ferencvárosi pékmester személyében találták meg, aki az ő jóra és nemesre fogékony lelkével nemcsak őket értette meg, de aki a Ferencvárosi Polgári Körben tömörült polgárság minden rétegében ismert és szeretett polgártárs lévén, ebben a körbe a szeretettel csinált propagandát az ifjúság törekvésének. Felvitte őket a kerület akkori egyik legjelentősebb szellemi vezéremberéhez, Springer Ferenc dr. ügyvédhez, akit nemcsak az eszmének nyertek míg, de aki kérésükre hajlandó volt vállalni az alakítandó egyesület elnökségét is.

Ekként előkészülve, összehívták 1899. április 15-ikére az üllöi-uti Gutgesell-vendéglőbe a Ferencváros ifjúságát és polgárságát. Száznál többen jelentek meg e gyülésen és kimondták a megalapítás szükségét, választottak ideiglenes tisztikart, elnökség nélkül, Weisz István, Gabrovitz Kornél, Békés Gyula, Varsányi Gusztáv és Malaky János személyében, valamint 30 tagu választmányt. Egyben az alakuló közgyűlést kitűzték 1899. május 3-ára és azt a Bakáts-téri Ferencvárosi Polgári Kör helyiségében meg is tartották, amelyen elfogadták a Keönch Boldizsár dr. és Weisz István tervezte alapszabályokat. Megválasztották elnöknek Springer Ferenc dr.-t. alelnököknek Vajda Károlyt és Kurfürst Miksát. Ezzel elindult útjára az FTC. (Horváth Ferenc visszaemlékezése az FTC jubileumi közgyűlésén. – 1925)

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 9 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség, 46-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Knoll Károly
1914. Weisz Gyula
1997. Bekő Balázs
1997. Lőrincz Antal

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Geiser György
1931. Obitz Gábor
1931. Tőrös István
1958. Gregor Béla

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Mándy Antal
1937. Tóth Lajos

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1942. Gyetvai László

“A egész mérkőzésen friss, mozgalma tónus vonult át. A gráziak sokkal többet nyújtottak, mint, régebbi hirük után várható volt. Verességüket elsősorban egyik jobb hátvédjük rendkívüli lassúságának, s a csatársorok viszonylagos gyenge lövőképességének köszönhették. A játékosok technikája jó és helyezkedésük is megüti a mértéket s emellett erélyesek. Legnagyobb hibájuk a tulkombinálás. A magyar csapat, mint minden kombinált team nélkülözte a szükséges egyöntetűséget, s különösen a csatáról majdnem végig tisztán egyéni játékot produkáltak.” (1908 – Grazer AK)

“BAK—BTC—FTC kombinált—WAC—WAF kombinált 1:0 (0:0). A két csapat igy állt föl: A bécsi csapat: Bode (WAF)—Axmann (WAF), Nausch (WAC)—Hubac, Gargnelli, Heiss (WAF) —Ringer, Stürmer (WAC), Schwarz (WAF), Schretzmeyer, Schneider (WAC). A magyar csapat: Bihari—Ludwig, Szendrő—Kiss, Károly, Einwag— Gállos, Rudas, Saly, Dobó, Cseh. A mérkőzés unalmas lefolyású volt, mert sem a bécsi, sem a magyar csapat játékosai nem értették meg egymást. Rendszertélen támadások töltötték ki tehát az időt. A győztes gólt Ludwig lőtte tizenegyesből. Biró Schaschek Ödön volt.” (1914 – WAC, WAF kombinált)

“Könnyen nyert a Fradi Nagyváradon. A Ferencváros rögtön fölénybe kerül, de ennek ellenére a 11. percben Glanzman szerzi meg a vezetést, de már a 14. perecben Takács II. egyenlít. A 25. percben Sárosi szerzi meg a vezetést, majd a 28. percben Takács II. rúg újabb gólt. Szünet után kissé szóhoz jutnak a nagyváradiak. Csak a 30. percben rúg Takács újabb gólt, majd a 37. percben Kocsis szépít, s végül a 40. percben Takács beállítja a végeredményt.” (1931 – NAC, Törekvés vegyes)

“Végig fölényben játszott, biztosan győzött a Hu.-Fe. Pozsonyban” (1936 – Pozsony válogatott)

“Tátrai Sándor beszámolója: — Mindkét csapat fokozatosan lendült játékba. Mi kerültünk fölénybe s a 38. percben megszereztük a győztes gólt: Rákosi beadását Orosz lendületes előreugrással továbbította a hálóba. Szünet után DálnokiII., Borsos, Szigeti, Vilezsál, Gregor összetételű csatársorral játszottuk. A játék irama egyáltalán nem esett, sok szép támadást jutalmaztak tapssal a nézők. Hétfőn délelőtt indultunk, helyesebben indulnánk portyánk következő állomására, Lensbe. Jelenleg azonban még nincs meg a francia vízumunk. Remélhetőleg idejében megérkezik, s akkor 6-án játsszunk ismét.” (1958 – FC Saarbrücken)

“Előbb a két egyesület öregfiúi játszottak. Veretes nevek mindkét oldalon, mint ahogy nem akárki végezte el a kezdőrúgást sem: dr. Lakat Károly. — Felvettem egy kék alsót és egy zöld zakót, hogy mindkét klub színeit képviseljem — mondta a pályára vonulva. — Előre megmondom, MTK-shoz passzolom a labdát, mert többnyire így tettem játékosként is. Azzal a különbséggel, hogy akkor mindig vissza is szereztem. Ma már erre aligha lennék képes … ” (1986 – MTK-VM)

“A 90. születésnapját ünneplő Ferencváros vendége a harmadosztályú Répcelak együttese volt szerdán az Üllői úton. A találkozó nem ígért sok izgalmat a mintegy 5 ezer főnyi közönségnek, hiszen a zöld-fehérek az első idegenbeli találkozón 3:0 arányban nyertek, így már a mérkőzés előtt az MNK elődöntőjében érezhették magukat…A szünetben a Hipnózis együttes ,,Bajnok lesz a Fradi,, című “jóslatával” szórakoztatta a nézőket, majd folytatódott a kényelmes játszadozás…A biztos győzelemet nem veszélyeztette semmi, a harmadosztályú gárda nem vallott szégyent az Üllői úton, tőlük ez dicsérendő teljesítmény.” (1989 – Répcelak)

“A közepesnél is gyengébb színvonalú találkozón a Ferencváros értékes döntetlent ért el idegenben, és fontos lépést tett a döntő felé. A zöld-fehérek nemcsak az eredmény miatt esélyesebbek a továbbjutásra, hanem azért is, mert a kiállítások miatt várhatóan nem játszhat a visszavágón a kispestiek két erőssége, Illés és Kovács Kálmán…A kispesti Magyar Kupa-elődöntő első felvonásán új mester mutatkozott be a hazaiak kispadján az 54 éves Török Péter személyében, aki a középhátvéd szerepkörében a 18 éves ifjúsági válogatott Hungler Gábornak, a középpályán az ugyancsak saját nevelésű Kovács Bélának adott játéklehetőséget…Simon Tibort, a Ferencváros válogatott játékosát a futballtársadalom amolyan kemény legénynek tartja nyilván, aki nem kér, de nem is sűrűn ad kegyelmet. A zöld-fehér publikum nagy része – tán épp ezért – no meg a csupa szív játékáért – különösen kedveli a kommandós külsejű focistát. Mindenesetre a Kispest-Ferencváros MK-elődöntő mérkőzésen, kissé formabontó módon, a keménykötésű hátvédről állították ki a két kispesti játékost.” (1995 – Kispest-Honvéd)

“A menekülésjelleg következtében – az FTC a dobogóra kerülés céljával, a Békéscsaba pedig a kiesőjelöltektől való “távolságtartás” végett akarhatta a sikert – izgalmas csatára számítottak a szurkolók szombaton este az Üllői úton…A Békéscsaba mindvégig szinte csak védekezett, a Ferencváros ugyanakkor szinte mindvégig támadott, ennél fogva a végeredmény se nem meglepő, se nem túlzott…A mérkőzés legjobbja Miriuta volt, aki 10 perc alatt ért el klasszikus mesterhármast: A 62. percben befelé cselezett, majd 17 m-ről ballal kilőtte a békéscsabai kapu jobb oldalát (1-0). A 70. percben újfent a megfelelő célpontot, vagyis a hálót választotta. Ekkor Bekőtől kapott Horváth közreműködésével jó labdát, s az FTC játékmestere 15 m-ről a kapu bal oldalába helyezett (2-0). A 73. percben mesterhármas-birtokossá lépett elő. Ezúttal 18 m-ről talált be, szinte ugyanoda, ahová a második góljánál (3-0).” (1997 – Békéscsaba)

2003, Juniorbajnokság

“Az időjárás is készült némi meglepetéssel, de szerencsére teljes haragjával nem sújtott le a csurig telt stadionra – mi tagadás, az első félidőben elég villámot szórtak Véber szemei. A Kövesd ugyanis finoman szólva sem parádézott, támadó játékról tulajdonképpen nem beszélhetünk, és a védelem sem teljesített száz százalékosan, annak is örülhettek a hazaiak, hogy csak egyetlen góllal (Busai Attila szépen csúsztatott a bal alsóba Julian Jenner beadása után: 0–1) vezettek a zöld-fehérek.” (2014 – Mezőkövesd)

Kategória: A Fradi naptára