A Fradi naptára, március 3.

Évfordulók:

102 éve született Hidegkuti Nándor
108 éve született Jakab László
4 éve hunyt el Nemes Gyula
69 éve hunyt el Pokorny József
8 éve hunyt el Szőke László
53 éve született Vanicsek Zoltán
125 éve született Wiener II. Jenő

Mérkőzéseink ezen a napon:

1907. FTC – BAK 6:2, Edzőmérkőzés
1912. FTC – Rapid 4:1, nemzetközi barátságos
1918. FTC – 33 FC 1:2, Edzőmérkőzés
1923. FC Barcelona – FTC 2-0, nemzetközi barátságos
1929. Ferencváros – Somogy 5-1, NB1
1935. Szeged – Ferencváros 1-6, NB1
1937. Ferencváros – Hatvani VSE 10:1, Edzőmérkőzés
1940. Haladás – Ferencváros 1-4, NB1
1946. Ferencváros – Haladás 2-2, NB1 alapszakasz
1957. Ferencváros – Budafoki ÉMTE 4:2, Edzőmérkőzés
1963. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 2:4, Edzőmérkőzés
1965. Ferencváros – Húsos 5:1, Edzőmérkőzés
1968. Ferencváros – SBTC 2:2, NB1
1971. KELTEX – Ferencváros 0:8, Edzőmérkőzés
1974. Ferencváros – Tatabánya 5:0, NB1
1976. Székesfehérvári MÁV Előre – Ferencváros 2:3, MK
1979. Ferencváros – Salgótarjáni TC 1-0, NB1
1982. Ferencváros – PMSC 2-1, NB1
1984. DVTK – Ferencváros 1-3, NB1
1990. Ferencváros – PMSC 3-0, NB1
2001. Ferencváros – Dunaferr 2-0, NB1 rájátszás
2007. Ferencváros – Soroksár 2-1, Edzőmérkőzés
2012. Ferencváros – DVSC 1-2, NB1
2013. Pápa – Ferencváros 0-3, NB1
2018. DVTK – Ferencváros 2-1, NB1
2023. Ferencváros – Mezőkövesd 1-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 18 mérkőzés, 12 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség, 48-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

2012. Beliczky Gergő
2013. Aborah, Stanley Opoku

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2010. Schembri, Andre

“Gyönyörű időjárás, jó pálya, a nézőteret teljesen megtöltő közönség, szóval a nemzetközi mérkőzésinket jellemző külső kellékeket élvezhettük vasárnap az üllői-úti versenytéren, de sajnos, a játék nem ütötte meg a kellő mértéket…A vendégcsapaton meglátszott, hogy elsőrangú játékosokból áll, de játéka még nem eléggé kiforrott, tréningje meg kevés. Viszont a FTC, habár már a játék elejétől kezdve sokkal többet támadott ellenfél – formáján alul játszott. Weinber helyét Blum foglalta el, Manglitz helyett pedig Geiser játszott.” (1912 – Rapid)

“Ruttkai főkonzul rúgja a kickoffot. Potya és Alcantara zászlót cserélnék. Gyönyörű selyem zászlót kaptunk…Egyenrangú ellenfelek vagyunk – de FTC ismeretes góliszonya itt is kifejezésre jut. Védelmünket azonban mindenfelé dicsérik. Alig láttak még jobbat. Különösen a két bekket és Szabót emelik ki…A közönség spanyol támadásokat követel, s kifütyüli a védekező BFC-t, amire megindul a BFC ellenállhatatlan támadása. A kontinens legjobb jobbszélsője (Pierra) vezeti főleg a támadásokat…A csapat összjátékát a spanyol lapok nagyon dicsérték. Meghí­vást is kaptunk Lisszabonba és még két más portugál városba. Már két sürgönyben is kértek bennünket, de lehetetlen volt elfogadni az ajánlatot a hosszú út miatt…” (1923 – Barcelona)

1929

“A szegediek mindig sok paprikát hintettek a Ferencváros „orra” alá. Az őszi szezonban is sok kellemetlenséget okoztak a bajnokcsapatnak és a vasárnapi szegedi meccsen arról volt szó, hogy a szegediek folytatni tudják-e előretörésüket, viszont a Ferencváros meg tudja-e tartani helyét a bajnoki finisben…A Ferencváros négyezer néző előtt a sáros talajon nagy komolysággal és felkészültséggel ment a küzdelembe, hisz nem babra megy a játék…A Ferencváros győzelmét az egyébként nagy elánnal küzdő szegedi csapat pillanatnyilag sem tudta kétségessé tenni. (1935 – Szeged)

“A Ferencváros Szombathelyen okos beosztással játszott. Az első félidőben kipihente az út fáradalmait, a második félidőben azután könnyen győzött…A mérkőzés szép volt és az első félidő még a szombathelyieknek is tetszett.” (1940 – Haladás)

“A kitűnően játszó tarjániak 2—0-s ferencvárosi vezetés után sem adták fel, és a 76. percben kiegyenlí­tettek! Elkeseredett küzdelem kezdődött a győzelemért. Rákosinak ravaszul helyezett labdáját Szőke — a tarjáni kapus— a jobb felső sarokból tolta ki, majd Vargának egyik lövésébe Szalai beledobta magát. Az utolsó percben Fenyvesi szöglete átszállt Albert és a kimozduló kapus felett és mögöttük álló Szőke 3 méterről nem találta el az üres kaput…” (1968 – Salgótarján)

“Jól kezdett a Bányász (Tempó, Fradi!: a vendégek kispadján Lakat doktorral), s mindjárt nagy helyzet jött össze a zöld-fehérek kapuja előtt, de Sallói öt méterről a kapu mellé lőtt. A zöld-fehérek (Tempó, Fradi!: a kispadon a Fradi másik legendás edzője, Dalnoki Jenő ült) fokozatosan lendültek játékba, de eleinte támadásaikba elég sok hiba csúszott. Szünet után a zöld-fehérek rákapcsoltak, sokmozgásos, széleken vezetett lendületes játékukkal egymás után teremtettek veszélyes helyzeteket. Ezekből az akciókból szép gólokat is lőttek Branikovitsék. Ebben a játékrészben lényegesen korszerűbben, lendületesebben és veszélyesebben játszott a Ferencváros, s ilyen arányban is megérdemelten győzött.” (1974 – Tatabánya)

1974

1976

1979

“Noha a ferencvárosi győzelem megérdemelt, feltétlenül dicséret illeti a bátran és nagyon harcosan küzdő pécsieket, akik az utolsó percekben is nyí­lttá tudták tenni a sokak által már előre lefutottnak tekintett találkozót. Novák Dezső: — A helyzetek kihagyásával és egy elemi hibával ismét nehézzé tettük a győzelmet…Kovács Imre: — Közel álltunk a bravúrhoz, de ehhez bátrabb támadójátékra lett volna szükség.” (1982 – Pécs)

“Remek iramú, küzdelmes játékok hozott a borongós tavaszi diósgyőri szombat délután (12 ezer néző). A nehéz talajon mindkét csapat játékosai elszántan vetették magukat a küzdelembe, ám hamar kiderült, hogy a támadósorok között lényeges tudásbeli különbség van – az FTC javára. Hiába “vendégeskedtek” többet a hazaiak a zöldek térfelén, hiába rúgtak több szögletet, körülményes, sok átadással felépí­tett akciókban alig volt benne a gólszerzés lehetősége.” (1984 – DVTK)

“Az első félidőben a pécsiek fizikailag és idegekkel is jól bí­rták a tehertételt, de fordulás után gyengült ellenállásuk, és a nem különösebben jó napot kifogó Ferencváros visszavágott az őszi pécsi verségért.” (1990 – Pécs)

1990

2001

2013

A Ferencváros 1923 tavaszi spanyol túrájának első állomásán, Barcelonában lépett pályára. Klement Sándor útilevele az indulástól az érkezésig (Budapest-Bécs-Milánó-Genova-Marseille-Barcelona) foglalja magában az út kellemes pillanatait. A beszámoló végén nem csak azt jegyzi meg, hogy “itt mindenki profi, s ezt el is ismerik”, hanem a Barca akkori fizetéseit is részletezi.