Álljatok fel!

3 hozzászólás a(z) Álljatok fel! bejegyzéshez

• 

  K@rcsi on 2009. szeptember 6. vasárnap - 12:29

  Megérjük ezt valaha ebben az országban?

  Válasz
• 

  tibu1 on 2009. szeptember 6. vasárnap - 09:15

  Valóban, a harag sokszor célt téveszt. Miért is lehet ez és miért is gerjed fel benünk a harag? Az első a csalódás, aztán a sokszori csalódás keserűséget okoz, melyet nehezen visel, nehezen hordoz az ember. Mivel ebben az állapotban, nem szí­vesen tartózkodunk, természetes, hogy kiutat keresünk. A kiút pedig az, ha megtaláljuk keserűségünk okozóját és indulatainkat rávetí­tjük. Tehát adott, hogy kell egy ellenség kép. Az ember gyakran az egyszerű és könnyű utat választja és mivel ebben az esetben hirtelenül alakulnak személyünk érzései, a legkönnyebb a legközelebb állóban megtalálni az ellenségképet, mert ő itt van velünk, könnyen elérhető, megfogható. A múlt bűnösei távoli, nehezen beazonosí­tható ködképek csupán, ellenségképnek rövid távon alkalmatlanok. A kép tehát adott, vulkánként éljük át saját kitörésünket, bensőnkből feltör a pusztí­tó láva és máris kiáltjuk, ANGOLOK!
  Pedig van más út is, csak az lényegesen bonyolultabb, időigényesebb! Ezt az utat Lalolib barátunk mutatta meg nekünk ezen í­rásával, ami nem más mint a mérlegelés, összegzés és józan fejjel történő í­télkezés. Köszönjük Lalolib az útmutatást!

  Válasz
• 

  YSE on 2009. szeptember 6. vasárnap - 06:44

  Igen, ez az igazság. Az ösztönös (vagy irányí­tott:???) harag nem az igazi vétkesek ellen irányul, hanem azok ellen, akik kéznél vannak. Mert í­gy egyszerűbb.
  És senki sem akar magába nézni, hogy ő mit vétett. Hogy az ő vétke -- esetleg csak látszólag könnyelmű meggondolatlansága -- milyen ürügyet adott azoknak, akik a Fradit lehetetlenné akarták (vagy ma is akarják) tenni…
  És nem gondol arra, hogy ma is tálcán kí­náljhatja az ürügyeket…

  Válasz