lalolib

Ebedli Zoltán – Boldog születésnapot Zoli!

ebedli-zoltanA Fradi több mint száz éves törtelme során voltak olyan játékosok, akik nélkül nem lehet elképzelni a Ferencvárost, akik úgy ivódtak a szurkolók szí­vébe, mint a legközelebbi családtagjainak. Ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányí­totta a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indí­totta a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni.

Ebedli Zoltán. Ha csak a statisztikai adatok nézzük, Ebi akkor is kiemelkedő személyisége lenne a Ferencvárosnak. 395 tétmérkőzésen lépett pályára, 64 gólt szerzett, kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, tagja volt az 1974/75-ös KEK döntőbe jutott csapatnak, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Tekintélyes lista, de a statisztikai adatokon túl Ebedli Zoltán olyan egyénisége volt a Ferencvárosnak, melyek méltán emelik a legendák sorába.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – DVTK

sipszo-elottVasárnap a 107. bajnoki mérkőzésünk következik a DVTK ellen Miskolcon. 3 éves “pauza” után lépünk újra pályára az újdiósgyőri stadionban.

A két csapat először (majd rögtön két nap múlva másodszor) az 1924/25 évi bajnoki szezon lezárásaként, az országos bajnoki döntőben játszott egymással az Üllői úton. Az első mérkőzés döntetlennel zárult, í­gy meg kellett ismételni a találkozót. Az újabb mérkőzésen 2:1-es ferencvárosi siker született. A történelmi, első összecsapáson az Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Tóth, Lyka I., Kelemen, Nikolsburger, Kohut összetételű csapat lépett pályára, a gólokat Nikolsburger, Kelemen illetve Völker II. (2) szerezték. A megismételt mérkőzésen Tóth, Lyka I. és Kelemen helyett Müller, Földessy és Steczovits lépett pályára. Kohut gólja mellett egy öngól is született a zöld-fehérek győzelmével végződő mérkőzésen.

Az eddigi 106 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 68 győzelem, 18 döntetlen, 20 vereség, 224 lőtt és 105 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Vasas – Ferencváros

sipszo-elottA 173. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Vasas ellen az Illovszky Rudolf Stadionban.

1916. szeptember 17-e óta í­ródik a zöld-fehérek és a piros-kékek közös bajnoki történelme. Az Üllői úton lejátszott mérkőzésen a Szamosy – Payer, Wiener – Wilheim, Kiss B., Móra – Hegyi, Strasser, Binder, Tóth, Borbás összetételben pályára lépő FTC ellen gólnélküli döntetlent ért el a Vasas. A két csapat 107 éves közös története számos nagy csatát, emlékezetes mérkőzést adott a labdarúgás szerelmeseinek. A Ferencváros bajnoki múltjában a negyedik legtöbb mérkőzést a Vasas ellen ví­vta meg. 2018 után találkozik újra egymással bajnoki mérkőzésen a Ferencváros és a Vasas.

Az eddigi 172 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 86 győzelem, 42 döntetlen, 44 vereség, 330 lőtt és 227 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – Budapest Honvéd

sipszo-elottA két csapat 219. bajnoki mérkőzése következik szombaton este a Groupama Arénában.

1914. december 5-én találkozott egymással először a két klub, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. “Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás (58 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett) góljával. A második félidő 35. percében a “kispesti védelem 11-est vét, a megítélt büntető rúgást Binder a kapus kezébe lövi”. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk. A Kispestieket csak a Újpest elleni derbik és az MTK elleni örökrangadók “előzik” meg.

Az eddigi 218 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 123 győzelem, 34 döntetlen, 61 vereség, 479 lőtt és 323 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Befagyott a nulla

Azt nem állítom, hogy sajnálom a lilákat, de mégis csak kínos lehet zsinórban elvesztett 11 derbi után felülni a buszra és útnak indulni a mérkőzésre. Bármennyire is fogadkoztak a játékosok, a szurkolók meg utolsó kis inflációs forintjukból megvették a csillagszórókat, de belül tudták, a kissé váratlanul ránk törő téli hideg valószínűleg a “nulla-érzést” is befagyasztotta, így vasárnap este már 12 vereség fog a zsinóron csüggeni. Ettől még lelkesen próbálták felvenni a versenyt, de amíg a stadion 90 %-a Dolby Digitálban zengett, addig a dózsás “áléáléálé” olyan hatást keltett, mint egy eltévedt méhecske zümmögése a pesti forgatagban. A csípős hideg nem csak a lilák győzelmi esélyeit tette a mélyhűtőbe, hanem a zsúfolásig megtelt lelátókat, amit nem csak az égieknek kell “megköszönni”, hanem a menetrendet fűtött, nem rezsicsökkentett szobákban ücsörgő kitalálóinak is. Február elején, vasárnap, vajon miért nem lehet már 13 órakor elkezdeni a focidélutánt? Zsörtölődésből és a lilák befagyasztott győzelmi esélyei után rá is térhetnénk a 237. derbire, mely mélyhűtő ide vagy oda, mégis csak a magyar labdarúgás legnagyobb összecsapása. Természetesen a Fradi mindig is győzelmi “kényszerben” van, de az őszi 6-0-s nemes bosszú óta, csak a hagyomány tartja életben a zöld-lila párharcot. Ha így folytatódik, már az sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Induljon a banzáj!

Egy bizonyos életkor után az évek úgy szaladnak, hogy mikor elkezdsz kutatni az emlékeid kusza hálójában és rájössz, hogy amit kerestél az pont annyi éves, mint az a bizonyos bajnoki aranyszám, amit a jelen bajnoki szezonjában elszeretnél érni, egyrészt örülsz annak, hogy részese lehettél a múltnak, de egy kicsit félsz már attól, hogy vajon milyen jövőt is szán neked a sors. Mindez ez a kissé kusza mondat a ZTE elleni előrehozott bajnoki rajt előtt jutott az eszembe, amikor halkan elkezdtem dúdolni: Hát induljon a banzáj, Essen szét a ház, Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz…Ákos legendás száma annyi éves, mint a bajnoki címeink száma, mégsem emiatt dúdolgattam a refrént. A háznak sem kéne összedőlnie, és bár úrrá lett rajtunk az aktuális láz, de ez nem a betegség jele volt, hanem egy örök szenvedélyé, a labdarúgásé. Azon belül is a 2023-s esztendő első bajnoki mérkőzésé, benne az örök szerelemmel a Fradival. És hiába a “légkondicionált” VB, valamint az angol és spanyol bajnokság remek mérkőzései, mégis a magyar bajnoki (még ha néha egy kissé savanykás is) hozza el az igazi focilázat. Főleg egy elég hosszúra nyúlt pihenő után, hiszen utoljára több mint 2 hónapja léptünk pályára (a felkészülési mérkőzéseket nem számolva), és egy kicsit meg is kellett erőltetni az agyam, hogy vajon ki ellen fejeztünk be az őszi szezont. Az utolsó hazai mérkőzés a Paks ellen beugrott, de a záró Honvéd elleni győzelem már csak akkor, amikor megnéztem az adatbázisunkban. Egyből konstatáltam is, hogy ez már tényleg az öregedés rovására írható, amit egyből el is hessegettem (pedig igaz), mivel ha néhány hónappal a nyugdíj előtt még rám tör az aktuális foci/Fradi láz, akkor még annak a bizonyos fejszének a nyele sem csusszant ki a kezemből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Álom luxuskivitelben

Monaco, Monte-Carlo Kaszinó, Hercegség, több mint 700 éves uralkodó família, 7-8 focipálya nagyságú miniállam, benne pénz és ragyogás, de írhattam volna rongyrázást is. Emlékszem, nagypapám mikor a hatvanas évek közepén vett egy kurblis Pobeda (papa csak bódénak hívta) autót, örök becsüs barátja másnap bekopogott hozzá, és mikor papa kinyitotta az ajtót (ami akkoriban soha nem volt zárva) a barát egy rongyot rázogatott előtte. Jót derültek rajta, ez kettőjük örök játéka volt és nem csak a Fradi-MTK mérkőzések előtt és után. Persze az a rongyrázás azért elég messze volt a Hercegség fényűzésétől, mely számomra oly messzinek és idegennek tűnik, hogy bár egyszer jártam ott a szerkesztőtársaimmal, de nem volt olyan pillanat, melyre közel 10 év után még emlékeznék. Tegnap este óta ez változni fog, és ezek után ha meghallom, hogy Monaco, már nem a Formula-1 cirkusz és nem is a Kaszinóig vezető kaptató út jut az eszembe, hanem egy varázslat a miniállam ministadionjában a Földközi-tengerhez préselve, egy agyonpénzelt “hercegi csapat” ellen, akiknek bár voltak legendás időszakai és játékosai, de a sorsolás pillanatában még semmit sem tudtam róluk. Megnéztem a TM adatbankját, le is rökönyödtem a 350 millás értékén, főleg annak tükrében, hogy egyetlen játékos neve sem volt ismerős, kivéve talán Camara, de ő is csak azért, mert Szoboszlai Dominikkal játszott együtt a Salzburgban (remélem nem keverem össze valakivel). Már akkor is az jutott az eszembe, hogy ez a focicsapat pont olyan mint az egész Hercegség, az összezsúfolt térrel, a helyenként morbidnak tűnő felhőkarcolókkal, a kaszinó előtt parkoló csodaautókkal, melyekkel bár alig lehet közlekedni a városban, de muszáj nagynak és fényűzőnek lenni, mert máskülönben kinézik őket a többiek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Tükörsima hármas

Csütörtök késő este óta az álmok szekerén utazunk, bár még számos megálló előtt fog csengetni a szán, egyelőre ezt nem nagyon akarjuk figyelembe venni. Természetesen itt ránk, szurkolókra gondoltam, hiszen olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, mely minden bizonnyal sokunk emlékezetébe örökre beivódott. Mégis csak egy nálunk “pénzügyileg” magasabb jegyzet csapat ellen, közel 80 perces emberhátrányban sikerült nyernünk úgy, hogy az első nemzetközi mérkőzését vezető olasz bíró nagyon “délire” vette a figurát. Utólag persze már ennek sincs jelentősége, és csak azért hoztam fel, mert a hétvégén a spanyol és a német bajnokin is láttam hasonló esetet (az egyik még durvább is volt mint Civicé) és mindkét esetben csak sárga volt a “jutalom”. De tényleg lapozzunk tovább, megőrizve a csütörtöki diadal mámorát, a szekerünk robog tovább és november közepéig meg sem fog állni. Tegnap délután a Szentély előtt parkolt le, mert jött hozzánk az egyik ügyeletes “trónkövetelő”. A várdai legényeket nem fogom cikizni (róluk nem vetetik le a mezt a szurkolók), jó kis csapatot hoztak össze, akik minden bizonnyal harcban lesznek a dobogóért. Nem a legfelső szintért, mert az már évek óta foglalt, amit valószínűleg ők is tudnak, bár a nyilatkozatok szintjén egy kicsit azért többet képzelnek magukról. Az előbb megfogadtam, hogy nem leszek pikírt a várdaiakkal, de Ötvös legény szombaton még úgy érezte, hogy győzelmi esélyekkel léphetnek pályára a Groupama Arénában. Erre meg kaptak egy sima hármast, mely lehetett volna több is, de Ötvös Csöpi ahogy a filmjeiben szokta, ad néhány pofont, de vér nem folyik, mégis csak játékról van szó. A nevek “játékát” nem lehetett kihagyni (ezzel még tisztelgek is Bujtor István emléke előtt, akinek az ereiben is zöld-fehér vér csordogált), mely olyan csibészes mosolyt csal az arcunkra, mint a mérkőzés vége felé Laidouni, aki miután befűzött két várdait, kikacsintott a lelátóra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Zöld-fehér FOCI-SULI

Vajon most mivel is kezdjem? Legyen 11/11, utalva a zsinórban begyűjtött 11 derbi győzelmünkre? Ehhez a sorozathoz tartozik, hogy az 1926-ban bevezetett profi labdarúgás óta a leghosszabb győzelmi széria, ennél csak a hőskorban kalapáltuk el többször futószalagon a lilákat. Anno a török hadvezérek kaptak selyem zsinórt egy kapitális nagy vereség után, holnap talán a lilák edzőjéhez fog érkezni a posta? Jöhet egy újabb “képlet”: 5/5, mely a 2022/23-s bajnokság eddigi győzelmeit jelzi úgy, hogy 2 elmaradt mérkőzésünk ellenére vezetjük a tabellát, 15-1-s gólkülönbséggel. Jó szívvel és széles mosollyal az arcunkon idézhetünk egy régi mondást is – egy apró módosítással -, miszerint kölcsön torta visszajár, bár az a torta már régen megposhadt. Ezzel kapcsolatban említhetünk egy újságot is, de arról azt a titkosszolgálati jelentést kaptuk a Megyeri úti csárdából, hogy a iratmegsemmisítő masinát már az első félidő végén üzembe helyezték. Azon meg egy kicsit csak somolyogni lehet, hogy a néhány nappal ezelőtt bemutatott új lila mezt (mely még ízléses is lenne, csak hát az a lila szín) nem kell a mosodába küldeni, hiszen a mérkőzés végén a “kissé” csalódott szurkolók rendőri biztosítás közepette vetették le a játékosaikról. Tortának, újságnak, múltnak, címernek, meznek – annyi mint a befőttnek. Sőt, azt hallani, hogy a Megyei úti csárda is úgy járt, mint a Bakterház, mely eleve elég labilis talajra épült, hiszen most 6 gombóc is elég volt ahhoz, hogy összedőljön, mint egy kártyavár. Nem Bendegúz áldásos tevékenysége és a Bakter-Patás-Csámpás Rozi hármas bénasága (bár őket belehetne azonosítani lila-fehér mezt viselő játékosokra) okozta az összeomlást, hanem zöld-fehér FOCI-SULI, csupa-csupa nagybetűvel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – A futószalag beindult

Phileas Fogg, az angol arisztokrácia díszpéldánya, fogadást köt kártyapartnereivel, hogy 80 nap alatt megkerüli a Földet. Kevesen lehetnek azok, akiknek az első mondatot olvasnám nem Verne örök életű “utazása” jut az eszébe, nagyon sokan vagyunk akiknek kamaszkorunk első kalandozása volt olyan országok, olyan kultúrák világa, melyekről még az iskolában sem tanultunk. Bombay, Calcutta, Hongkong, San Francisco – jobb pillanatainkban térképen még megtaláltuk ezeket a városokat, de az ott élőkről szinte semmit sem tudtunk. Azóta nagyot változott a világ, a digitális forradalom úgy szippantotta be a mindennapjainkat, hogy már nincs szükség (sajnos) a képzelet szárnyán bejárni a Földet, csak ki kell nyitni az online világot és minden elébünk tárul. Jules Verne 150 évvel ezelőtt küldte képzeletünket a Föld körül, a jelenben meg a világ labdarúgásának pénzügyi irányítói indították be a futószalagot. A katari VB miatt (a pénz itt is nagy szerepet játszott) egész európai labdarúgás egy ringlispil tulajdonos lett. Köztük a Fradi is. 80 nap alatt 20 mérkőzés, Dublintól a Bozsik Arénáig, benne monacói, belgrádi és trabzoni leszállással, plusz egy magyarországi körutazással, miközben a válogatott játékosaink két héten át nem is tudom hányszor lépnek a pályára. Mindezeket folyamatosan figyelembe kell venni, nem csak a szakmai stábnak és a játékosoknak, de nekünk, szurkolóknak is. Enélkül olyan “lelki állapotba” is kerülhetünk, ahogy a fotelszurkoló esett tegnap fél tizenegy magasságában, amikor is úgy gondoltam, ha most leülne a gép elé és bepötyögné a jegyzetét, akkor Fogg Londonba fel sem ült volna fel a vonatra, hanem inkább valamelyik bánya mélyén húzta volna meg magát. Mert akkor biza elég dühös és mérges voltam a Vasas ellen “kiszenvedett” győztes mérkőzés után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ