Kedves Gyula!
Először is köszönöm a személyes megszólítást, hatalmas megtiszteltetés! erre cseppet sem számítottam!
Másodszor pedig véletlenek nincsenek, csak Isten műve…
Harmadszor pedig: Ezek a nyomdászok nagyon jó emberek :).
Ahogy Józsi is írta, nem lettek előkészítve az írások. Többször hallottam már, véletlenek pedig nincsenek! Ez egy tökéletes példája ennek! Kedves Fülöp Gyula Róbert! Édesapád példa előttünk!
A “Fradi szurkolók a múltból” rovat anyagai egyszerre lettek előkészítve, a szerző (Tibu) döntötte el a sorrendet, hogy mikor kiről írna szivesen és a cikk szintre napra pontosan Fülöp Gyula egyéves halálának évfordulóján jelent meg. (A cikk eredetije 2009.07.21-én jelent meg)
Nekem ez a nypmdász az Édesapám, aki éppen egy éve, 2008. július 23-án, 89 éves korában távozott el az örök fradisták közé. 1920-ban született és 1929-ben egy Fradi -Bocskai 1:1 mérkőzésen járt először az üllői úton. Akkoriban a nem teltházas meccsek második félidejére beengedték a kissrácokat ingyen. A VIII. kerületben, a Práter utcában töltötte gyerekkorát. Az ottani “Pap gödörben” fociztak a környék gyerekei. Mindenki fradista volt. A “Pap gödör” ma felújított játszótér, ahol az egyik fát apám ültette. Szegény család gyerekeként nem tudott tovább tanulni, így könyvkötő lett. A Tolnai Világlapjánál volt első munkahyelye, majd jött a háború, majd három és fél év málenkíj robot. 1949-ben már látta a háború utáni FRADI bajnoki menetelését. 1954-ben ott ült a Népstadion lelátóján a 7:1-es magyar-angol meccsen.
Nagy Bélával -- a Fradi krónikásával -- az Egyetemi Nyomdában ismerkedett meg, ahol a Fradi híradó című újság készült. Árki Nándor és Nagy Béla közreműködésével társadalmi munkásként dolgozott az MLSZ-ben és a Fradiban. 1974-ban a Fradi 75. szülinapján emlékplakettet kapott az új klubházban, amit ma a 18 éves fiam őriz. 2006-ban fiammal eggyütt könnyeztük meg a hímnuszt a Fradi pályán, amikor első NBII-es mérkőzését játszotta a csapat. HAJRÁ FRADI !!!!
Az előbb Franto leírta a lényeget. Egyetértek vele és szívből hiszem, hogy a jelent csak úgy lehet gazdaggá tenni, ha tiszteljük és értjük is a múltunkat. Ha meglátjuk egymás Fradizmusát, ha nem beszélünk szét, ha egyet akarunk.
Fülöp Gyula, a nyomdász egy újabb adalék ehhez.
elárulom nem kell aggódni,ez egy újabb nagyszerű bevezető, amit mindenki magáénak tud érezni :). az ember olvassa és olyan érzése van, mintha saját érzéseit, gondolatait látná tökéletesen szavakba foglalva. és én bizony szívesebben olvasom ezeket a gondolatokat, érzéseket, ezt a stílust, mint pl azt a bizonyos cikket az üllőin, amit azóta sem értek. Gabiéknak is inkább ezen írásokat kellene betenniük és a befolyásolható réteg is a jobb, optimistább oldal felé hajlana…
Kedves Gyula!
Először is köszönöm a személyes megszólítást, hatalmas megtiszteltetés! erre cseppet sem számítottam!
Másodszor pedig véletlenek nincsenek, csak Isten műve…
Harmadszor pedig: Ezek a nyomdászok nagyon jó emberek :).
Ahogy Józsi is írta, nem lettek előkészítve az írások. Többször hallottam már, véletlenek pedig nincsenek! Ez egy tökéletes példája ennek! Kedves Fülöp Gyula Róbert! Édesapád példa előttünk!
Az élet a legnagyobb rendező!
A “Fradi szurkolók a múltból” rovat anyagai egyszerre lettek előkészítve, a szerző (Tibu) döntötte el a sorrendet, hogy mikor kiről írna szivesen és a cikk szintre napra pontosan Fülöp Gyula egyéves halálának évfordulóján jelent meg. (A cikk eredetije 2009.07.21-én jelent meg)
Gyula (Robi)! Köszönjük, hogy írtál nekünk!
Kedves Tibor, Kedves Franto1984 és Lalolib!
Nekem ez a nypmdász az Édesapám, aki éppen egy éve, 2008. július 23-án, 89 éves korában távozott el az örök fradisták közé. 1920-ban született és 1929-ben egy Fradi -Bocskai 1:1 mérkőzésen járt először az üllői úton. Akkoriban a nem teltházas meccsek második félidejére beengedték a kissrácokat ingyen. A VIII. kerületben, a Práter utcában töltötte gyerekkorát. Az ottani “Pap gödörben” fociztak a környék gyerekei. Mindenki fradista volt. A “Pap gödör” ma felújított játszótér, ahol az egyik fát apám ültette. Szegény család gyerekeként nem tudott tovább tanulni, így könyvkötő lett. A Tolnai Világlapjánál volt első munkahyelye, majd jött a háború, majd három és fél év málenkíj robot. 1949-ben már látta a háború utáni FRADI bajnoki menetelését. 1954-ben ott ült a Népstadion lelátóján a 7:1-es magyar-angol meccsen.
Nagy Bélával -- a Fradi krónikásával -- az Egyetemi Nyomdában ismerkedett meg, ahol a Fradi híradó című újság készült. Árki Nándor és Nagy Béla közreműködésével társadalmi munkásként dolgozott az MLSZ-ben és a Fradiban. 1974-ban a Fradi 75. szülinapján emlékplakettet kapott az új klubházban, amit ma a 18 éves fiam őriz. 2006-ban fiammal eggyütt könnyeztük meg a hímnuszt a Fradi pályán, amikor első NBII-es mérkőzését játszotta a csapat. HAJRÁ FRADI !!!!
Az előbb Franto leírta a lényeget. Egyetértek vele és szívből hiszem, hogy a jelent csak úgy lehet gazdaggá tenni, ha tiszteljük és értjük is a múltunkat. Ha meglátjuk egymás Fradizmusát, ha nem beszélünk szét, ha egyet akarunk.
Fülöp Gyula, a nyomdász egy újabb adalék ehhez.
Kedves Tibor!
elárulom nem kell aggódni,ez egy újabb nagyszerű bevezető, amit mindenki magáénak tud érezni :). az ember olvassa és olyan érzése van, mintha saját érzéseit, gondolatait látná tökéletesen szavakba foglalva. és én bizony szívesebben olvasom ezeket a gondolatokat, érzéseket, ezt a stílust, mint pl azt a bizonyos cikket az üllőin, amit azóta sem értek. Gabiéknak is inkább ezen írásokat kellene betenniük és a befolyásolható réteg is a jobb, optimistább oldal felé hajlana…