Most kerveredtem ide, hogy elolvashassam … bár a Sport+ban már olvastam néhány részét 2 éve … igen, köszönet LTK-nak a fantasztikus írásért, és köszönet RUDAS FERENCNEK az egész eddigi életéért … a példamutatásért, azért, hogy nem csak úgy emlékszünk rá, mint a maga korában a világ egyik legjobb hátvédjére (gyerekkoromban sokszor hallottam:” Fachetti? Ugyan már! A Rudas Feri ezt 20 évvel korábban megcsinálta!”), hanem, mint az egyik legnagyobb Fradistára, az örök szívemberre … Feri bácsi! Isten éltesse még nagyon sokáig!!!
Olyan volt ez a 30 írás nekem,mint a kábítósnak a napi adag.Ez a mű a FRADI történelem szerves része.Ezt csak ön írhatta meg így,hitelesen,szeretettel.Köszönöm Lakat úr.
Talán tizedszer olvastam, mire ma reggel megjelent az utolsó rész, mely a szerkesztés során is nagyon megfogott. Persze nem véletlenül, hisz ez az egy rész játszódik az én “koromban”, azon a teraszon, abba a lakásba, ahol sok-sok délutánt eltöltve Feri bácsi az elsők között volt, aki segített fényképeivel oldalunk indulásakor. Láttam a “szobrokkal telezsúfolt minigalériát”, és a párját is Lakat Karcsi bácsi szobájában, de egy valami elkerülte a figyelmemet, vagy talán csak a memóriám hagyott ki egy kicsit, de ez a mondat csak most tudatosult bennem:
Azt a klubot, amely az Üllői út 129-es szám alatt üzemel, Rudas Ferenc (a Rudas Ferencek) tette (tették) halhatatlanná, eltüntethetetlenné, szebb korszakokban a pályán is legyőzhetetlenné.
Most kerveredtem ide, hogy elolvashassam … bár a Sport+ban már olvastam néhány részét 2 éve … igen, köszönet LTK-nak a fantasztikus írásért, és köszönet RUDAS FERENCNEK az egész eddigi életéért … a példamutatásért, azért, hogy nem csak úgy emlékszünk rá, mint a maga korában a világ egyik legjobb hátvédjére (gyerekkoromban sokszor hallottam:” Fachetti? Ugyan már! A Rudas Feri ezt 20 évvel korábban megcsinálta!”), hanem, mint az egyik legnagyobb Fradistára, az örök szívemberre … Feri bácsi! Isten éltesse még nagyon sokáig!!!
Olyan volt ez a 30 írás nekem,mint a kábítósnak a napi adag.Ez a mű a FRADI történelem szerves része.Ezt csak ön írhatta meg így,hitelesen,szeretettel.Köszönöm Lakat úr.
Megríkatott, Lakat úr. Köszönjük. És köszönjük Feri bácsinak is. Isten éltesse még Őt nagyon sokáig, nekünk és szeretett klubunknak!
Talán tizedszer olvastam, mire ma reggel megjelent az utolsó rész, mely a szerkesztés során is nagyon megfogott. Persze nem véletlenül, hisz ez az egy rész játszódik az én “koromban”, azon a teraszon, abba a lakásba, ahol sok-sok délutánt eltöltve Feri bácsi az elsők között volt, aki segített fényképeivel oldalunk indulásakor. Láttam a “szobrokkal telezsúfolt minigalériát”, és a párját is Lakat Karcsi bácsi szobájában, de egy valami elkerülte a figyelmemet, vagy talán csak a memóriám hagyott ki egy kicsit, de ez a mondat csak most tudatosult bennem:
Azt a klubot, amely az Üllői út 129-es szám alatt üzemel, Rudas Ferenc (a Rudas Ferencek) tette (tették) halhatatlanná, eltüntethetetlenné, szebb korszakokban a pályán is legyőzhetetlenné.
Tisztelt Lakat Úr, kedves Karcsi! KÖSZÖNJÜK!