(2010. július 27. kedd) nap bejegyzései
Tanár úr én készültem!?

Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik a diákéveik alatt nem próbáltak ezzel az állító mondattal védekezni a felelés közben, amikor néhány keresztkérdés után mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagyon keveset tudunk abból, amiről éppen számot kéne adnunk. A tanári reakciók is vegyesek voltak, volt, aki simán bevéste az egyest, de például Juci tanárnő (matematikát próbált az agyamba vésni, sikertelenül), bájos mosollyal az arcán, egy „hess, hess, a helyedre” intéssel vetett végett a közös szenvedésnek.
Akik a hetvenes évek közepén Bajára jártak középiskolába, azok tudják, hogy a fenti reakciókon túl, volt még egy legendás megoldás, amivel Bege tanár úr intézte el a diákok felelés alóli kibúvó próbálkozásait. – Fiam, látom nem tudsz semmit az anyagból, ezért a szünetben lemegyünk a tornaterembe, és jöhet a „büntető-párbaj”. Tudni kell, hogy Baján akkor csak a kosárlabda létezett és Bege tanár úr idős kora ellenére általában ötből négyet „beszórt”, így a végeredmény nem volt kérdés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Életem a Fradi – Albert Flórián
Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rossz-akaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent Egy kattintás ide a folytatáshoz....

