Elfeledett ellenfelek: Tatabánya

Csepel után Tatabányára utazunk, egy olyan ellenfélhez mely közel 60 éven át számtalan alkalommal tört borsot az orrunk alá. Emellett harminc éven át jelentős szerepet is játszott a magyar labdarúgásban, és bár bajnoki címet nem szerzett, de egyszer ezüstérmes és négy alkalommal bronzérmes lett a magyar bajnoki mezőnyben. Csepelen a gépgyár, Tatabányán a bányászat adta a keretet a labdarúgáshoz, de míg Csepelen a két háború között is volt élvonalbeli labdarúgás, addig a tatabányai foci sikerei kizárólag a szocializmus évtizedeihez fűződnek, pedig a klubot 1910. február 6-án alapították. Akkor már több mint száz éve folyt a bányászat a Gerecse és a Vértes közötti völgyben, ahol a XVIII. században fedezték fel a szénmezőket. Az igazi fellendülés a XX. század első évtizedére tehető, amikor más iparágak is megtelepedtek a városban: brikett és cementgyár épült a boldog békeidők éveiben. Ezek jelentősen hozzájárultak a Tatabányai Sport Club megalakulásához, bár az I. Világháború meggátolta a tatabányai labdarúgás fejlődését is, de a húszas években már a legnépszerűbb sport volt a bányászok között. Annyira azért nem volt tőkeerős a labdarúgásuk, hogy a 1925/26-ban bevezetett profi bajnokságban nevezni tudjanak, de élvonalbeli álmaikat egy pillanatra sem adták fel. A fellendülést, a változást, a sikereket a második világégés után, a szocializmus magyarországi térhódítása hozta el. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra és történetük során először az 1948/49-es bajnoki idényben szerepeltek a legjobbak között (edzőjük az egykori ferencvárosi összekötő, Székely Béla volt), ahol csak a 13. helyen végeztek, így azonnal visszaestek a másodosztályba. Az 1950-es csonka idényben újra felkerültek az élvonalba, de a bajnoki tabella utolsó helye ismét a kiesést jelentette a bányászcsapat számára. Az újabb fordulatra hat évet kellett várni, mely egy újabb félbeszakadt bajnokságot eredményezett a Forradalom és Szabadságharc évében. Bajnokot nem hirdettek (nem is lehetett, hiszen volt csapat mely 22, és volt olyan aki csak 17 bajnokit játszott), ettől függetlenül a Tatabánya a 7. helyen végzett és megtartotta NB I-s tagságát. Egészen 1992-ig. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Csanádi Ferenc

csanadi-ferencJátékosként a Fradi II. csapatában viselte az egyesület mezét.

Visszavonulása után különösen a Fradi ifiknél edzősködött sikerrel, bajnokságokat és kupagyőzelmeket arattak.

Az ifik mellett külföldön is tevékenykedett. A ’60-as évek elején Guineában szövetségi edzőként dolgozott, majd 1968-69-es években szövetségi kapitánya volt a kongói válogatottnak. Csapatával megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját 1968-ban.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hungler János

Hungler II. János

Az FTC saját nevelésű játékosa, majd válogatottja és csapatkapitánya. Az alacsony “Csungi” lendületes, határozott, de könnyed, elegáns mozgású, nyugodt hátvéd volt. Jó rúgótechnika, gyors helyzetfelismerés, ügyes helyezkedés és imponáló gyorsaság jellemezte a játékát. Néha azonban kockázatos megoldásokra is vállalkozott, könnyelműsködött.  Takács I. Gézával  az FTC történetének egyik legkiválóbb védőpárosát alkották. Pályafutását a sikerek sorozata jelezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK

Ranglisták és statisztikák:

EL-csoportkör 2019

VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata

FOTELSZURKOLÓ

Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák

christmas-2014

HOST