A Fradi dicső kupamúltja – 1927/28

Az Egyiptomból hazatérő Ferencváros a tavasz első tétmérkőzésén 11 gólt rúgott a  III. kerület ellen.

A diadalmas túrája után első mérkőzését játszó Ferencváros bemutat­kozása teljes mértékben kielégíthette híveit. Nem az eredmény, a hatalmas gólarány, hanem a stílus, a mód, ahogy a csapat játszott és mozgott mu­tatta, hogy a zöld-fehérek máris jó kondícióban és tudásuk teljében várják a tavaszi szezon kezdetét.

A zöld-fehérék különösen az első félidőben játszottak szemkápráztatóan, a másodikban már kissé könnyelműen, ami a mérkőzés egyetlen szépséghibájának mondható. Az óbudai amatőrök minden dicséretet megérdemlő lelkesedéssel játszottak, egy pillanatig sem adták fel a küzdelmet. A két együttes közötti klasszis diferencia természetesen megnyilvánult az eredmény­ben, de ennek ellenére végig szép és élvezetes küzdelmet vívott a két tizenegy. Ferencváros – III. ker. TVE 11:1.

A nyolcaddöntőben a Dorog csapata ellen nem az eredmény, hanem a ruházat okozott meglepetést. A nézők nem kis meglepetésére mind a két csapat tiszta zöld mezben jelent meg. A játékvezető szintén zöld (!?) öltözékben lépett pályára. A kezdeti derültséget teljes káosz követte, és a játékot félbe kellett szakítani – mezcsere céljából. A mérkőzést 9:0-ra nyerték Turayék.

A csapat továbbra sem hagyott alább a gólgyártással: a negyeddöntőben a Pécs-Baranya csapatán keresztül vezetett az út az elődöntőbe:

Az érdeklődés már a szerda esti megérkezésnél látszott. A pályaud­varon hatalmas tömeg várakozott, míg az utcán a bevonuló csapatnak dísz­sorfalat álltak és éljenezték a Ferencvárost.

A mérkőzésen a Ferencváros különösen az első félidőben csillogtatta tudományát, ekkor brillíroztak a zöld-fehérek. Ésszerű és ötletes játékot mutattak be és egymás után ontották a gólokat. A gólok ugyan nem voltak ragyogóak, nem amolyan Kohut bombák, de mesteri akciókból és művészi húzásokból születtek. A legjobban Takács II. játszott, egyenesen brillirozott, gyakran kapott nyíltszíni tapsot. A gólokat ontotta — ő az első liga gólrekordere — itt egymaga öt góllal terhelte meg a Baranya hálóját. Ferencváros – Pécs-Baranya 9:3.

Az elődöntőben az Újpestet vertük 2:1-re. Ezek után következett a döntő, amelynek érdekessége, hogy először került vidéki csapat a fináléba!

A Ferencváros – Attila (Miskolc) mérkőzést az Üllői úton rendezték. A bajnoki helyezések alapján biztos ferencvárosi győzelemre tippeltek. hiszen a Fradi az első, az Attila az utolsó helyen állt … De a kupaküzdelem hozott már eddig is meglepetéseket, elég csak arra utalni, hogy a miskolci csapat a Hungária legyőzésével került a döntőbe! Ezután idézzük fel az első vidéki csapat által vívott döntő egy-egy érdekesebb mozzanatát.

A 11. percben indul az első veszélyes Attila támadás: Friesz labdáját a tisztán álló Rieff elhibázza. A 22. percben Takács I. előreadott labdáját Maszlonka elhibázza, Kohut nyugodtan besétál a hatosig, s lövése a kapufáról bepattan, 1:0.

Néhány nagyszerű Attila támadás következett ezután, de a játékvezető – tévesen – les helyzeteket látott. A 37. percben Huber csak bravúros kifutással menti meg a ferencvárosi kaput a góltól. Szünet után az Attila még jobban rákapcsol és az 51. percben Rieff kiegyenlít.

Eldurvult a játék, a lelkes miskolciak néha feleslegesen is reklamáltak. Az ideges hangulatot a Ferencváros kihasználta és Kohut fejes góljával megszerezték a vezetést.

A gól után az Attila levonul, két miskolci játékos is megsérti a bírót, amiért kiállítják őket. Az Attila végül is tovább játszik.

Természetesen kilenc emberrel már hiába próbálkoztak. Kohut a 66. percben megszerezte harmadik gólját, majd Szedlacsik ravasz lövéssel végleg eldöntötte a mérkőzést. Az utolsó előtti percben Turay állította be az 5-1-es végeredményt.

A Magyar Kupa döntőjében az első vidéki csapat egy félidőn át derekasan helytállt, de a sportszerűtlen megnyilvánulásokkal végül elrontották a döntő színvonalát és hangulatát. Igaz ezért a rendkívül határozatlan és a miskolciak terhére többször tévedő játékvezetői hármas elsősorban a felelős. Az egymás után két bajnokságot és Magyar Kupát nyerő zöld-fehérekről így írtak:

A Ferencváros méltó védője a nagydíjnak. Egész évben mutatott játékával bebizonyította, hogy a legjobb csapat!

A döntő utáni ünnepélyes kupaátadás ezúttal is elmaradt.

DÖNTŐ: 1928. június 24. Üllői út: Ferencváros-Attila 5:1. 8.000 néző, vezette: Széll László.
Góllövők: Kohut 3, Szedlacsik, Turay illetve Rieff

A kupagyőztes csapat:
Huber-Takács I.., Hungler II.-Furmann, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut

a

(Nagy Béla írásainak felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák