A KK története – 1928: Az első ferencvárosi diadal

A KK bizottság májusi, prágai ülésén szabályozták, hogy csak az a játékos vehet részt a sorozat mérkőzésein, akit a küzdelemsorozat kezdete előtt négy héttel leigazoltak a résztvevő klubhoz (okulva az előző esztendőben történt Sparta – Hungária esetből). A három alapító ország – Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia – ismét engedélyezte jugoszláv klubcsapatok részére az indulást, míg Románia először kapott erre lehetőséget. (A Temesvári Kinizsinek a Beogradskival kellett volna selejtezőt játszani, de végül visszaléptek). A KK-ra a nevezési díj 100 dollár volt. A rendező egyesület a tiszta bevétel 60, a vendégcsapat a 40%-át kapta. A szeptember elsejei bécsi KK konferencián kimondták, hogy egy csapat sem adhat 15 dollárnál magasabb győzelmi prémiumot. Kiderült ugyanis, hogy amíg a magyar csapatok 100 pengő körül fizetik játékosaikat, a cseheknél 500 pengő a prémium!

I. FORDULÓ:

1928. augusztus 19. Belgrád, 4.000 néző. Játékvezető: Gőbel (osztrák)
FERENCVÁROS – BEOGRADSKI 7-0 (4-0)
Góllövők: Takács II., Turay, Turay, Takács II., Takács II., Turay, Takács II.
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Furmann, Lyka, Berkessy—Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Beogradski: Gligorjevics—Popovics, Mitrovics—Arsenievics, Marinkovics, Gyergyovics—B. Marjanovics, Vujadinovics, Sotirovics, Dragicsevics, Najdanovics

A fradisták KK rajtja káprázatosan sikerült.

Mintha megérezte volna a jugoszláv közönség, hogy a futballsportnak milyen felemelő ünnepe köszönt rá. A Ferenc­város csapatáról pedig senki sem sejtette, hogy a szezon ele­jén már olyan tüneményes formában lépjen fel. Akár azt lehetne mondani, hogy a magyar bajnokcsapat nagy híre idéz­te fel azt a szokatlanul meleg fogadtatást, ami a Ferencváros legénységét szinte a jugoszláv határállomástól kezdve egész vendégszereplése alatt végigkísérte. Nem is tudott azután hova lenni a belgrádi közönség az elragadtatástól, amikor a ferenc­városi csapat a legragyogóbb futballművészettel fizetett. A néző előtt egészen elhomályosult az, hogy voltaképpen a Közép-Európa Kupáért, a Duna menti futball-országok hegemóniájáért indult meg ezzel a mérkőzéssel a küzdelem. Inkább úgy látszott, hogy a magyar bajnokcsapat széles jókedvében tartja a bemutató iskolát, hogy tanuljanak tőle a jugoszlávok. Nem az egyes játékosoknak a többiek fölé emelkedő játéka hozta meg a nagyszerű sikert, hanem ismét az együttesnek az a sokszor megcsodált harmóniája, amely pótolni tudja egyesek gyengébb teljesítményét is, hogy végeredményben a nézőnek a legpompásabb élménnyel szolgáljon, amivel csak a legfelső magasságokat járó futballcsapat tud kedveskedni.

Érdekesség, hogy a Ferencváros első KK gólja, mindjárt az első KK mérkőzésük – első percében megszületett! Szerzője Takács II., a híres „gólgyáros” volt. Íme a sporttörténeti pillanat:

Szedlacsek Kohutot szökteti, akinek beadását Turay Takács II. elé fejeli és az összekötő laposan a túlsó sarokba küldi a labdát.

A bíró füttye után diktált gyilkos tempónak már az első tíz percében három gól jelezte hatását és ezt az iramot sem átvenni, sem erejében kellően csökkenteni nem tudta a belgrádi együttes.

Andreivics, a BSK elnöke: – El kell ismernem, hogy a Ferencváros játéka élmény volt Belgrádnak, amit sokáig megemleget a közönség. Nem is fukarkodott a tapssal.
Bővebben …

Állnak (balról): Bukovi, Takács II., Takács I., Rázsó, Amsel, Furmann, Hungler II., Kohut, Turay, Szedlacsek, Obitz

* * *

1928. augusztus 26. Hungária út, 20.000 néző. Játékvezető: Pressler (osztrák)
FERENCVÁROS – BEOGRADSKI 6-1 (4-1)
Góllövők: Szedlacsek, B. Marjanovics, Takács II., Takács II., Turay, Turay, Turay
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Furmann, Lyka, Berkessy—Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Beogradski: Gligoijevics—Popovics, Mitrovics—Arsenievics, Marinkovics, Gyergyovics—Tirnanics, B. Marjanovics, N. Marjanovics, Petkovics, Najdanovics

A Ferencváros első budapesti KK mérkőzése nem az Üllői úton, hanem a nagy rivális otthonában, a Hungária úti pályán volt. Méghozzá előmeccsként – hiszen utána rendezték a Hungária – Rapid, szintén KK találkozót! A kettős KK mérkőzés programja miatt döntöttek úgy a klubvezetők, hogy egy pályára viszik a négy csapatot. Ez volt tehát az oka annak, hogy a Fradi első hazai KK meccsét nem az Üllői úton rendezte. Az „idegen” pályán is hullottak a ferencvárosi gólok, a közepes játékerőt képviselő belgrádiakkal szemben.

A meccs legnagyobb érdekessége az volt, hogy a bajnokcsapat a sze­zonban először mutatkozott be a hazai közönség előtt komoly meccs kere­tében. Még vannak hibák a ferencvárosi gépezetben, de ezek mind korri­gálhatok és az így is könnyen elért 7:0-ás és 6:1-es győzelem a belgrádi bajnok ellen az őszi szezonnak sokat ígérő bevezetése.

Pressler bíró: – A Ferencváros némi igyekezettel eredményesebb is lehetett volna. Mindkét csapat dicséretet érdemel fair és fegyelmezett viselkedéseért. A játékosok közül nekem a hat gól ellenére, a jugoszláv kapus tetszett a legjobban.
Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (13-1)

* * *

Fehér Ferenc

1928. augusztus 19. Bécs, 20.000 néző. Játékvezető: Christ (csehszlovák)
RAPID – HUNGÁRIA 6-4 (2-1)
Góllövők: Molnár, Horvát, Wesselik, Kalmár, Horvát, Hírzer, Wessely, Horvát, Wessely, Kalmár
Rapid: Griftner—Wiltscheil, Schramseis—Frühwirth, Smistik, Mandlmayer— Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Hungária: Fehér—Mándi, Kocsis—Kléber, Wéber, Schneider—Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla

A Hungária nagyszerűen küzdött és idegenben is négy gólt rúgott! Majd mindenki Fehér kapust hibáztatta a vereségért. Igaz, a bírót is okolták egy szabálytalan gól megadásáért. A legérdekesebb gólt Kalmár szerezte: 40 méterről talált a kapuba!

Bauer, a Rapid edzője: — Nagyon nehéz meccs volt. Hogy Pesten nyerünk-e, azt nem merem mondani, de hogy még jobban fogunk küzdeni, az biztos.

* * *

1928. augusztus 26. Hungária út, 20.000 néző. Játékvezető: Christ (csehszlovák)
HUNGÁRIA – RAPID 3-1 (3-0)
Góllövők: Kalmár, Molnár, Haar, Kalmár (öngól)
Hungária: Ujvári-Mándi, Kocsis-Kléber, Wéber, Schneider-Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla
Rapid: Griftner-Schramseis, Wiltscheil—Frühwirth, Smistik, Mandmayer- Kirbes, Wesselik, Cernic, Horvát, Wessely

Oroszlánmódra harcolt, küzdött a kék-fehér csapat, mely megérdemelte volna a továbbjutást jelentő három gólkülönbségű győzelmet is — írták a Nemzeti Sport szalagcímében. A kék-fehérek már 3-0-ra vezettek, amikor a 68. percben a bécsiek ajándék gólhoz jutottak: egy szögletrúgás után Smistik fejelt kapura és a veszélytelennek látszó labda Kalmár homlokán irányt változtatva, a meglepett Újvári mellett hálót ért.

Révész Béla, a Hungária edzője: — Ha a második félidőben Kléber nem sérül meg és a szerencsétlen öngól nem esik, még nagyobb arányban nyerhettünk volna.
Így azonban a Hungária-Rapid párharc a két mérkőzés alapján 7-7-es gólarányt hozott, ezért harmadik találkozó vált szükségessé. A helyszínről a bécsi KK értekezleten döntöttek.

A tárgyalásnál előbb tudomásul vették a két klubnak azt a bejelentését, hogy csak Budapesten, illetve Bécsben hajlandók lejátszani a mérkőzést. Bejelentették azt is, hogy ha Budapestre esnék a választás, akkor az Üllői úti pálya, míg Bécsben a Hohe Warte a mérkőzés színhelye. Ezután megejtették a sorsolást, amely ezúttal a bécsi egyletnek kedvezett.

* * *

Mándi Gyula

1928. szeptember 1. Bécs, 35.000 néző. Játékvezető: Carraro (olasz)
RAPID – HUNGÁRIA 1-0 (0-0, 0-0)
Góllövő: Witchel
Rapid: Griftner—Schramseis, Wiltscheil—Frühwirth, Smistik, Mandmayer— Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Hungária: Ujváry—Mándi, Kocsis—Kléber, Wéber, Schneider—Haar, Molnár, Kalmár, Skvarek, Hirzer. Edző: Révész Béla

A rendes játékidő gól nélkül végződött, így hosszabbítás következett! A találkozó sorsa a 99. percben dőlt el: egy szabadrúgást követően Mándi lábán a labda irányt változtatott és bedöcögött a kapuba. A fejéhez kapott a Hungária minden játékosa, a könyörtelen balszerencse láttán majd óriási iramot diktálva próbáltak gólt szerezni. A két egyenrangú csapat közül a szerencsésebb csapat nyert.

Gerő dr., az osztrák szövetség elnöke: – Teljesen készen vagyok az idegeimmel. Drámai és izgalmas pillanatokban páratlanul gazdag volt ez a meccs. A közönség nagyszerűen viselkedett és sportszerűen elismerte a Hungária teljesítményét is, végül is kielégítve hagyta el a pályát.

TOVÁBBJUTOTT: A RAPID (8-7)

Az I. forduló többi mérkőzése:
augusztus 15. Bécs: Admira – Slavia 3-1
augusztus 19. Prága: Admira – Slavia 3-3

augusztus 26. Zágráb: Gradjanski – Viktória Zsiskov 3—2
szeptember 1. Prága: Viktória Zsiskov – Gradjanski 6-1

TOVÁBBJUTOTT: Az ADMIRA (6-4), és a VIKTÓRIA ZSISKOV (8-4)

ELŐDÖNTŐK:

Az 1928-as Admira elleni KK talákozón kisTaki és Szedi támadja az osztrákok kapuját

1928. szeptember 9. Bécs, 25.000 néző. Játékvezető: Schirmer (csehszlovák)
FERENCVÁROS – ADMIRA 2-1 (1-1)
Góllövők: Turay, Siegl, Takács II.
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Lyka, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Admira: Franzl-Vozi, Janda-Kliwitsch, Koch, Schott-Siegl, Klima, Stoiber, Schall, Runge

A Fradi Bécsben győzött az osztrák bajnok ellen!

A legdöntőbb a Ferencváros ragyogó két tíz perce, mely alatt szuverén úr volt a pályán, melyben irigylésreméltó futballarzenálja minden fortélyos fegyverét megcsillogtatta. És ez alatt a kétszer 10 perc alatt döntötte el a mérkőzés sorsát is. A két félidő két első tíz perce a Ferencvárost legnagyobb tudása teljében mutatta be.

A győztes gólt Kohut beadásából Takács II. már a második félidő elején megszerezte. A bécsi Spottagblattban így írtak a fradistákról:

A Ferencváros csatársorának a játéka az első 10 percben emlékünkbe idézte a régi híres magyar csatársorok legjobb teljesítményét. Ellenállhatatlan elánnal tört előre ez a csapatrész, és a két félidő elején csak zöld-fehér játékost láttunk a pályán.

Pataki Mihály, a régi híres játékos ekkor már szakvezetőként segítette klubját. A Ferencváros taktikájáról ezeket mondta: – Az Admirának a csatársora nagyszerű, így a halfsorunk nemcsak állandó támadással foglalkozott, hanem a két szélső fedezet ráállt az ellenfél csatáraira. Bevált, és így csináljuk ezután mindig, ha erős csapat lesz az ellenfél.
Bővebben …

* * *

1928. szeptember 16. Üllői út, 20.000 néző. Játékvezető: Barlassina (olasz)
FERENCVÁROS – ADMIRA 1 -0 (1-0)
Góllövő: Rázsó
Ferencváros: Amsel—Takács I., Hungler II.—Lyka, Bukovi, Berkessy—Rázsó, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Admira: Franzl-Vozi, Janda-Kliwitsch, Koch, Schott-Siegl, Klima, Stoi- ber, Runge, Schall

Az első Üllői úti KK-mérkőzés! Érdekes, hogy a győztes gólt a tartaléksorból elővett Rázsónak sikerült elérni, így az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első Üllői úti KK góljának dicsősége. A mérkőzés után boldogan mesélte a győztes gól históriáját:

— Amikor már átmentem a halfon, láttam, hogy Franzl kifut elém. Hirtelen nagy nyugalom fogott el, nem is gondoltam arra, hogy gólt fogok lőni. Nagyszerűen sikerült elcsípnem a pillanatot, amikor Franzl mellett be lehetett pöckölni a labdát.

Mütz, az Admira elnöke: — Őszintén megmondhatom, hogy a jobbik csapat győzött. Minden emberem derekasan küzdött, de semmit sem lehet csinálni, ha az ellenfél jobb.

Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (3-1)

Az elődöntő mérkőzései a másik ágon:

szeptember 8. Prága: Viktória Zsiskov — Rapid 4-3
szeptember 16. Bécs: Rapid — Viktória Zsiskov 3—2
október 3. Bécs: Rapid – Viktória Zsiskov 3-1

TOVÁBBJUTOTT: A RAPID (9-7)

A következő hetekben szinte mindenkit a Ferencváros—Rapid KK-döntő foglalkoztatott. A Ferencváros bajnoki mérkőzéseket halasztott, cserélt, sérül­teket ápolt, közönséget toborzott — csak egy volt a lényeg: a budapesti KK-döntőt nagy gólaránnyal megnyerni!

DÖNTŐK:

A KK döntő első mérkőzésén

1928. október 28. Üllői út, 20.000 néző. Játékvezető: Carrara (olasz)
FERENCVÁROS – RAPID 7-1 (3-0)
Góllövők: Szedlacsek, Takács II., Szedlacsek, Kohut, Kohut, Takács II., Takács II., Horvát
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Furmann, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István
Rapid: Hribar-Schramseis, Kral-Frühwirth, Smistik, Mandlmayer-Kirbes, Wesselik Hoffmann, Horvát, Wessely

Az első magyarországi KK döntő tehát az Üllői úton volt. A nézők dübörgő buzdítása közben indult a labda 90 perces útjára. S bizony megtörtént az, amire senki sem számíthatott: átlagban majd 10 percenként estek a Fradi gólok!

A magyar bajnok valami fékezhetetlen erővel, valami kimondhatatlan akarattal és lendülettel játszott. Ennek a lendületnek az ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt. A Ferencvárosnak olyan napja volt ismét, amelyen talán bármilyen ellenfelet is le tudott volna győzni. A legnagyobb ritkaságszámba megy az, hogy két ennyire nagytudású együttes közül az egyik ilyen hatalmasan a másik fölé kerekedik. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső körülmény nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, akarata, a játékosok szíve szülte azt, éppen ezért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.

Bővebben …

A Rapid megóvta a budapesti kupadöntőt. Az óvás oka nem minden-napos volt: az új labda nem volt szabályos méretű, ezért óvott a Rapid. Mivel azonban a meccs kezdete előtt ebbe beleegyeztek, óvásuk eredménytelen maradt.

Érdekes felhívás jelent meg a Nemzeti Sportban, a bécsi KK-döntő visszavágójának kapcsán. A szerdai tréningen mindenre felkészítették a já­tékosokat. Egy valamihez még a szurkolók segítségét is kérték:

A zöld-­fehérek vezetősége szeretné, ha a szerdai tréningre mennél több fradi-drukker jönne ki és sokat lármáznának, hogy a csapat megszokja a bécsi közönség várható zenebonáját. Erre a tréningre tehát felfüggesztik a zöld-fehérek vezetőségének azt a határozatát, hogy a tréninglátogatóknak nem szabad bekiabálni.

* * *

1928. november 11. Bécs, 20.000 néző. Játékvezető: Carraro (olasz)
RAPID – FERENCVÁROS 5-3 (3-2)
Góllövők: Kirbes, Kirbes, Kohut, Turay, Wessely, Wesselik, Wessely, Szedlacsek
Rapid: Hribar-Schramseis, Wiltscheil-Hoffmann, Mandlmayer, Frühwirth—Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvát, Wessely
Ferencváros: Amsel-Takács I., Hungler II.-Furmann, Bukovi, Berkessy-Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István

Az első félidőben a bécsiek 3-2-es vezetéshez jutottak, amelyet fanatikus közönségük biztatása mellett a II. félidő 8. percére 5-2-re alakítottak! Szerencsére a Rapid kifulladt és visszaesett. Olyannyira, hogy Takács I. kiállítása után a tíz emberrel játszó fradistáknak sikerült a gólszerzés! A Ferencvárosnak tehát nem sikerült a veretlenséget megőrizni, de a nagy célt elérte: a KK-t megnyerte! A kupa átvétele azonban különbözött a ma már megszokott mozzanatoktól. Az történt ugyanis, hogy nem a küzdőtéren adták át és nem is a csapatkapitány vette át! A kupa átadása így zajlott le:

A mérkőzés végén Hungler háromszor éljent vezényelt az ellenfélre és a fiúk harsányan éljenezték meg a vendéglátó Rapidot. A bécsi csapat hochozott volna, de a tömeg torkára fojtotta a szót, mert éktelen pfujolást kezdett, válaszul az éljen kiáltásra. Gyalázkodás, szitok kísérte a csapatot abba a helyiségbe, ahol azonnal a serleg átadása következett. (A kupa a mérkőzés alatt egy asztalon a pálya szélénél látható volt mindenkinek)

Kint még zúgott a pfujolás, amikor bent az első szónok ünnepi szavaiba kezdett. Kínos és kellemetlen volt ez a jelenet. A játékosok holtfáradtan dideregtek a fűtetlen helyiségben, egy deszkaépület szellős részében, ahol egy boxring hirdette, hogy valami tréningteremben vagy szertárban vagyunk. Az »ünnepség« rövid volt. Fischer igazgató, a KK bizottság elnöke adta át Szigeti elnöknek a kupát, és a játékosoknak az aranyérmeket, hangsúlyozva, hogy a Ferencváros személyében a legjobb közép-európai csapat jutott ehhez a szép kitüntetéshez. Szigeti köszönő szavai után Holub, a Rapid elnöke mondott néhány üdvözlő szót, majd Schönecker – szintén a Rapid részéről — néhány sértő mondatot…

Kohut két osztrák védő között

Az elkeseredett bécsiek tehát nem sokat adtak az ünnepélyességre, sőt tompították a Ferencváros sikerét. Bizony “fészerben” azóta sem adtak át KK-t! Egyébként, ha Meisl Hugó Bécsben van, aligha történik mindez. Az osztrák futballvezér azonban ekkor Rómában tartózkodott, hiszen ott az Olaszország—Ausztria mérkőzést játszották. A fradisták hamar túltették magukat a barátságtalan megnyilvánulásokon.

A magyar csapat vezetősége még vasárnap este szűkebb körű vacsorát rendezett a Metropol szálló különtermében, ötven-hatvan főnyi magyar ült az asztal körül és ünnepelte a győztes csapatot, amelynek tagjai örömmel nézegették a kupát és az aranyérmeket.

Neuwilt Emil a Ferencváros elnökét, Szigeti Imrét üdvözölte a nagy siker alkalmával és a jelenlevők harsány éljenzése között nyújtotta át neki az egyik aranyérmet. Ugyancsak aranyérmet kapott Tóth István, a csapat trénere is, akit szintén melegen ünnepeltek. Potya köszö­netet mondott a csapatnak, a közönségnek, de különösen melegen emlékezett meg a Ferencváros hatalmas publikumáról, mely mindig lelket önt ked­venceibe, amikor a nagy küzdelmek során arra szükség van, s ezt mindig a legfairebb keretek között teszi.

Bővebben …

* * *

Takács II. József

A KK-t a budapesti közönség is hamarosan láthatta. Kohut Vili József körúti üzletének kirakatában állították ki. A KK-t tehát a Ferencváros hozta először Magyarországra, így a zöld-fehéreket illeti az úttörő dicsősége.

A KK döntő sok vitát kiváltó labdáját 1929-ig Takács II. őrizte. Aztán egy szép napon régi klubjának ajándékozta a nevezetes labdát. Takács II. kiment a Thököly úti pályára az amatőr Vasast megnézni. A nézők mind őt bámulták, meg azt a nagy kalapzacskót, amit a kezében szorongatott. A meccs végén kiderült, hogy mit rejteget a csomag, mert alighogy levonultak a csapatok a pályáról, a kis Taki odaállt a Vasas fiúk elé és kivette a zacskóból a nevezetes labdát. Így hamarosan mindenki megtudta, hogy a kis Taki egyik legkedvesebb emlékével ajándékozta meg a pénzben nem dúskáló amatőr Vasasokat: azzal a labdával, amelyikkel négy gólt rúgott a 7-1 -es Ferencváros—Rapid kupadöntőn.

A KK 1928. évi gólkirálya: Takács II. József (Ferencváros) 10 góllal! 8 gólos: Turay (Ferencváros). 7 gólos: Wesselik (Rapid).

(Nagy Béla írásainak és az IFFHS információinak felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST