A KK története – 1930: A Rapid sikere

Triesztben, március 9-én ülésezett a KK konferencia. Fischer Mór elnökölt, aki először köszöntötte a felgyógyult Hugo Meislt, majd a különféle jelentésekre került sor. Az osztrák delegátus bejelentette, hogy Ausztria a jövőben csak abban az esetben vesz részt a küzdelemben, ha minden ország legjobb két csapatát nevezi be a KK-ra. Erre a résztvevő országok bejelentették, hogy Magyarország és Olaszország a bajnokság két első helyezettjét, Ausztria a bajnokot és a kupagyőztest, Csehszlovákia pedig a bajnokot és a minősítő körmérkőzés győztesét nevezi be. Eldöntötték, hogy április 1-ig várnak és ha a résztvevő országok közül egyik sem indul a világbajnokságon, akkor írja ki a bizottság 1930-ra a KK-t.

Mivel egyik érdekelt ország sem vett részt az első labdarúgó VB-n, a KK-t kiírták. A küzdelmek a Ferencváros—Slavia mérkőzéssel már júniusban elkezdődtek — de a döntőre csak novemberben került sor! Ez a KK sorozat különféle okok — mérkőzésismétlés, óvás, halasztás — miatt nagyon elhúzódott.

I. FORDULÓ

1930. június 19. Prága, 20.000 néző. Játékvezető: Lenti (olasz)
FERENCVÁROS – SLAVIA 2-2 (1-1)
Góllövők: Takács II., Soltys, Takács II., Swoboda
Ferencváros: Amsel-Takács I., Korányi-Lyka, Bukovi, Berkessy-Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. Edző: Blum Zoltán
Slavia: Planicka-Csernicky, Novak-Vodicka, Simpersky, König-Junek, Soltys, Swoboda, Puc, Kratochwill

A Slavia ötgólos győzelmét várták ezen a meccsen Prágában és kétségtelen, hogy mi is aggodalommal engedtük útra a zöld-fehér együttest. A mérkőzés azt igazolta, hogy sem a Slavia bizakodása, sem a mi félelmünk nem volt jogos. Már a halfsorokon eldőlt a játék. A Ferencváros az első perctől kezdve olyan fölényes, tökéletes futballt játszott, hogy a közönség fokról-fokra jobban felmelegedett az idegen csapat irányába. Így adódott, hogy a második félidő egyes periódusaiban már a Ferencvárosnak tapsolt a prágai publikum. A mezőnyben időnként szemkápráztatóan ment a játék. Maguk a ferencvárosi fiúk is mondogatták a meccs után, hogy Dél-Amerika óta még sohasem ment nekik ilyen jól a játék.

Blum Zoltán

Blum Zoltán ezzel a mérkőzéssel kezdte meg 7 éves(!) edzői működését. A ré­gi edző — Tóth Potya István — sem feledkezett meg volt játékosairól. A szál­lodába másnap táviratot hozott a postás:

Győzelemmel felérő eredménye­tekhez szívből gratulál Pista bácsi.

* * *

1930. július 12. Üllői út, 10.000 néző. Játékvezető: Lenti (olasz)
FERENCVÁROS – SLAVIA 1-0 (0-0)
Góllövő: Táncos
Ferencváros: Amsel—Takács I., Korányi—Lyka, Obitz, Berkessy—Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Edző: Blum Zoltán
Slavia: Planicka—Csernicky, Novak—Vodicka, Simpersky, König—Junek, Soltys, Swoboda, Puc, Kratochwill

A Ferencváros a KK visszavágó mérkőzésen sokkal jobban játszott, mint ellenfele. Kohut a 20. percben lőtt is egy bombagólt, de a játékvezető Takács II. passzív lesállása miatt nem adta meg a szabályos gólt. Csak a befejezés előtt 12 perccel sikerült 11-esből a győzelmet és ezzel a továbbjutást meg­szerezni.

1-0. Így papíron sovány győzelemnek látszik, de ez az 1-0, amely a Ferencvárost bevitte a Közép-európai Kupa második fordulójába, nagyobb eredmény, mint akár a számszerűség, akár a produkált játék alapján mutat­kozik. A mérkőzés két momentuma, hogy a Ferencváros már az első félidő nagyobbik részében, a II. félidőben pedig úgyszólván állandóan a Slavia védelmével viaskodott, továbbá az a körülmény, hogy Amsel az egész meccsen nem kapott egyetlen komoly lövést sem, azt igazolja, hogy a Ferenc­városnak ezt a mérkőzést gólokkal kellett volna megnyernie.

Blum edző szavaiból kitűnik, hogy nehezen született meg az első siker, a továbbjutás a KK-ban: — Roppant ideges légkörben folyt le a mérkőzés, a Ferencváros nagy fölényben volt, de ezt az idegesség miatt nem tudta gólokra váltani.

Takács I.: — A fiúk becsülettel küzdöttek. Ez a meccs egy kicsit nehezebb volt, mint a prágai.

TOVÁBBJUTOTT:  A FERENCVÁROS (3-2)

* * *

1930. július 15. Hungária út, 25.000 néző. Jv: Frankenstein (osztrák)
AMBROSIANA – ÚJPEST 4-2 (2-1)
Góllövők: Avar, Blasevich, Meazza, P. Szabó, Meazza, Visentin
Ambrosiana: Degani-Gianfardoni, Allemandi—Rivolta, Viani, Castellazzi-Visentin, Serantoni, Meazza, Blasevich, Conti
Újpest: Acht-Dudás, Fogl III.-Borsányi, Volentik, Víg-Ströck, Avar, Kö­ves, Spitz, P. Szabó. Edző: Bányai Lajos

Az újpestiek első hazai mérkőzésén egy asztalra az 1929-ben nyert KK-t is kitették, hogy a kupa látványa is lelkesítse a nézőket, játékosokat. Nos, váratlan eredmény született: az Inter elődje nagy meglepetésre legyőzte a bajnok és kupagyőztes lila-fehéreket! A mérkőzés utáni nyilatkozatok sok mindenről árulkodnak:

Acht: — Hja, nem lehet végsőkig feszíteni a húrt. Fáradt a csapat. Annyi mindent összenyertünk már — KK, bajnokság, Bajnokok tornája —, hogy egyszer nekünk is ki kellett kapni.

Zsarnóczay János, az MLSZ ügyvezető alelnöke: — Az Ambrosiana megérdemelte a győzelmet. Az Újpest bekkjei mint­ha az őskorból támadtak volna fel.

Meazza: — Az Újpest elbizakodottan és a győzelembe túlságosan bízva ment a küzdelembe és ez megbosszulta magát.

Avar: — Fáradt már a csapat, ennyi ideig játszani folyton, folyton ké­szenlétben lenni.

Tény, hogy az újpestiek a fárasztó bajnokság után sem pihenhettek sokat, hiszen Genfben a Bajnokok Tornáján szerepeltek, amit veretlenül megnyer­tek! A döntőben a Slaviát 1:0-ás félidő után, 3:0-ra győzték le a lila-fehérek. A bronzmeccsen: Vienna – Servette 5:1 (3:0).

* * *

1930. július 20. Milánó, 25.000 néző. Jv: Frankenstein (osztrák)
ÚJPEST – AMBROSIANA 4-2 (2-1)
Góllövők: Meazza, Spitz, Sólyom, Meazza, Sólyom, P. Szabó
Újpest: Acht—Dudás, Fogl III.—Borsányi, Volentik, Víg—Ströck, Avar, Sólyom, Spitz, P. Szabó. Edző: Bányai Lajos
Ambrosiana: Degani—Gianfardoni, Allemandi—Rivolta, Viani, Castellazzi— Visentin, Serantoni, Meazza, Blasevich, Conti

Újpest csapata újra magára talált Milánóban és legyőzte az olasz bajno­kot! Pedig minden a magyar csapat ellen esküdött — a forró idegen légkör, a gyenge bíró, a csonka csapat. Reális körülmények között négy gólnyi különbséggel győzhetett volna az Újpest ezzel a mai játékával!

Maros Oszkár, az Újpest alelnöke: — Örömöm végtelen, hogy ebből a forró pokolból győztesen kerültünk ki annak ellenére, hogy a bíró nyomott ben­nünket, a hazai határbírók működése pedig megcsúfolt minden sportsze­rűséget.

A két mérkőzés utáni helyzet tehát 6-6 volt! Harmadik mérkőzés kö­vetkezett – de az időpontot csak nagyon sokára tűzték ki.

* * *

1930. augusztus 31. Bern, 10.000 néző: Jv: Ruoff (svájci)
AMBROSIANA – ÚJPEST 1-1 (1-1, 0-0)
Góllövők: Meazza, Avar
Ambrosiana: Degani—Bolzani, Allemandi—Rivolta, Viani, Castellazzi—Visentin, Serantoni, Meazza, Blasevich, Conti
Újpest: Acht—Kővágó, Dudás—Borsányi, Volentik, Víg—Ströck, Avar, Só­lyom, Spitz, P. Szabó. Edző: Bányai Lajos

A 90 perc nagy küzdelem után 1-1-es eredményt hozott. A hosszab­bítás 3. percében az olasz kapust kiállították! Hogy miért? Degani a fejelni felugró Spitzet formálisan ütlegelni kezdte amikor az a földre esett. A bíró ezért természetesen kiállította. De a dolognak ezzel még nem volt vége. Amint az olasz vonult ki a pályáról az őt szidalmazó egyik nézőhöz rohant és annak is behúzott néhányat.

A hosszabbítás utolsó percei így teltek el:

Avar kivágja a labdát P. Szabó­nak, a szélső bekanyarodik, s három olasz védőjátékos felett bevágja a lab­dát az Ambrosiana kapujába. Hatalmas taps fogadja a gólt, a bíró azonban ért­hetetlenül nem adja meg. Óriási a felzúdulás, de minden hiába. Újabb hely­zet a kétségbeesett újpesti rohamok dacára sincs, s a sötétedés teljesen le­hetetlenné teszi a játékot, mire a bíró nyolc perccel korábban lefújja a pót­meccset.

A harmadik meccs tehát, amit a két csapat játszott, nem döntötte el a továbbjutást. A negyedik mérkőzés időpontjáról és helyszínéről sokat vitáz­tak. Végül sorsolással döntöttek Budapest és Milánó között. Fortuna az olaszoknak kedvezett.

* * *

1930. szeptember 14. Milánó, 25.000 néző. Jv: Bauwens (német)
AMBROSIANA – ÚJPEST 5-3 (3-1)
Góllövők: Blasevich, Meazza, Meazza, Avar, Avar, Seran­toni, Visentin, Sólyom
Ambrosiana: Degani-Bolzani, Allemandi-Rivolta, Viani, Castellazzi-Visentin, Serantoni, Meazza, Blasevich, Conti
Újpest: Acht-Kővágó, Dudás-Borsányi, Volentik, Víg-Ströck, Avar, Só­lyom, Spitz, P. Szabó. Edző: Bányai Lajos

Az Újpest jobban játszott, mint amikor 4-2-re legyőzte az Ambrosianát és mégsem tudott ezúttal nyerni. Igaz az elején bekapott két potyagól kicsit letörte a csapatot, de így is 60 percen át a lila-fehérek támadtak! A szünet utáni második negyedórában jóformán át sem tudott jönni az Ambrosiana a félpályáról. De mintha megbabonázták volna az újpestieket, minden lövé­sük fölé, mellé szállt. Ströck bombájától majd kidőlt a kapufa, Spitz pedig az üres kapu helyett szintén a kapufát találta el. Mindezt, amikor még csak 3-2-re vezettek az olaszok.

Pozzo, az olasz szövetségi kapitány: — A döntetlen lett volna az igaz­ságosabb. Szép gólt csak egyet láttam, Meazzától. Újpest többet támadott, de nem volt eredményes.

Bauwens bíró: – Kellemes volt a játékot vezetni, fegyelmezett volt mind­két csapat. Az eredmény úgy adódott, hogy a magyar kapust két gólnál a nap megzavarta, egyébként kiválóan védett. 3-2-nél nagyon kritikus volt a mérkőzés.

Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója: – Nagyon szerencsétlen csatát vívtunk. Nincs mit szégyelnünk, de nincs mit bánkódnunk sem. A csapa­tunk úgy működött, mint egy gépezet, de csak a mezőnyben játszott töké­letesen. A két véglet találkozott ezen a meccsen: az olaszok hallatlan szeren­csével, mi hallatlan pechhel küzdöttünk.

TOVÁBBJUTOTT: AZ AMBROSIANA (12-10)

Az első forduló többi eredményei:

július 13. Genova: Rapid-Genova 1-1
szeptember 3. Bécs: Rapid – Genova 6-1

július 12. Prága: Sparta – Vienna 2-1
július 19. Bécs: Sparta – Vienna 3-2

TOVÁBBJUTOTT: a RAPID (7-2) és a SPARTA (5-3)

ELŐDÖNTŐK:

1930. október 8. Bécs, 18.000 néző. Jv: Hansen (dán)
RAPID – FERENCVÁROS 5-1 (3-0)
Góllövők: Kaburek, Kaburek, Wessely, Kaburek, Kohut, Wessely
Rapid: Bugala-Schramseis, Cejka-Rappan, Smistik, Wana-Kirbes, Wesselik, Kaburek, Skoumál, Wessely
Ferencváros: Háda—Takács I., Korányi—Furmann, Lyka, Berkessy—Táncos, Lázár, Turay, Toldi, Kohut. Edző: Blum Zoltán

A Ferencváros szinte már a középkezdésből gólt kapott: fél perc eltelté­vel egy lefutást követően Háda hálójába került a labda! Aztán jöttek az újabb Rapid gólok.

Meisl Hugó, a mérkőzés után lelkendezve nyilatkozta: – Ez volt egy meccs! Bravó! Bravó! Az ilyen játék tetszik nekem. Sajná­lom a Ferencvárost. A vereség ellenére is olyan 11 gentlemanből állt ez a csapat, akik az utolsó percig rendületlenül játszottak tovább, és akik időn­kénti fölényükkel megmutatták, hogy jobb sorsra volnának érdemesek. A budapestiek számára a legszebb elismerés: a közönség az utolsó percig kitartott, bár az 5-1 -es eredmény már kizárt minden meglepetést, de éppen a folyton erősebben feljövő ferencvárosi csapat ragadta magával a közön­séget, amely szemtanúja lehetett egy ritka szépségű finisnek.

* * *

1930. október 15. Üllői út, 8.000 néző. Jv: Ohlson (svéd)
FERENCVÁROS – RAPID 1-0 (1-0)
Góllövő: Takács II.
Ferencváros: Háda—Korányi, Papp-Furmann, Lyka, Berkessy-Lázár, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Edző: Blum Zoltán
Rapid: Bugala—Schramseis, Cejka—Rappan, Smistik, Wana—Kirbes, Wesselik, Kaburek, Skoumál, Wessely

A Ferencváros hatalmas lendülettel vágott bele a játékba s teljes aka­rattal, szívvel, lelkesedéssel küzdött. Mintegy hatvan percig tartott az ereje, amely ehhez a rettentő küzdelemhez szükséges volt. A második félidőben már, amikor a nagy harc, még jobban pedig a sikertelenség is megtörte lendületét, erejét, szóhoz jutott a Rapid is. A budapesti játék azt az érzést váltotta ki belőlünk, hogy a Ferencvárosnak — ettől a Rapidtól nem lett volna szabad még Hütteldorfban sem kikapnia 5-1-re.

Kissé elnyűtt sereg ma a Ferencváros, így ettől az is szép volt, hogy legalább annyit erőt mutatott, amivel a bécsi Rapidot magyar pályán legyőzhette. Még ha csak az 1:0-ás legminimálisabb arányban is, ami a bécsi 5:1-el szemben most már azt jelenti, hogy a kupaszereplésnek vége.

A Közép-európai Kupa nekünk magyaroknak erre az évre elvégeztetett. Nincs tovább magyar csapat a küzdelemben. Először az Újpest, azután a Ferencváros esett ki a harcból. Nem kísérte őket szerencse útjukban, de viszont el kell ismerni, hogy becsülettel hullottak el a harc mezején. Egy pillanatra sem nyúltak unfair eszközökhöz, megmutatták, hogy miként lehet úri módon veszíteni.

TOVÁBBJUTOTT: A RAPID (5-2)

Az elődöntő mérkőzései a másik ágon:

szeptember 28. Milánó: Sparta – Ambrosiana 2-2
október 12. Prága: Sparta – Ambrosiana 6-1

TOVÁBBJUTOTT: A SPARTA (8-3)

DÖNTŐK:

1930. november 2. Prága, 28.000 néző. Jv: Hansen (dán)
RAPID-SPARTA 2-0 (1-0)
Góllövők: Lueff, Wesselik
Rapid: Bugala-Schramseis, Cejka-Rappan, Smistik, Wana-Kirbes, Wes­selik, Kaburek, Lueff, Wessely
Sparta: Bjelik—Burger, Hojer—Madelon, Kada, Srbek-Patek, Kostyalek, Braine, Silny, Hejma

A prágaiak 1-0-ás állásnál még tízenegyesből sem tudták bevenni a Rapid kapuját! Pedig a bécsi visszavágóra az az egy gól sokat ért volna.

* * *

1930. november 12. Bécs, 40.000 néző. Jv: Hansen (dán)
SPARTA – RAPID 3-2 (2-1)
Góllövők: Kostyalek, Kostyalek, Káburek, Smistik, Kostyalek
Sparta: Bjelik—Burger, Stiroky-Madelon, Kada, Srbek-Podrazil, Kostya­lek, Braine, Silny, Hejma
Rapid: Bugala-Schramseis, Cejka—Mandlmayer, Smistik, Wana-Kirbes, Wesselik, Kaburek, Lueff, Wessely

A KK negyedik kiírásában végre osztrák csapat is hozzájutott a nagy­szerű trófeához. Váratlanul ugyan a Sparta győzött a Hohe Warte gyepén, de a prágai gólelőny biztosította a hazai sikert.

Kenyeres Árpád, az MLSZ főtitkára: — A Sparta taktikailag és technikai­lag jobb futballt játszott és ha belső triója nem olyan puha a kapu előtt, akkor simán bekövetkezhetett volna a legnagyobb meglepetés: a Sparta má­sodik KK győzelme. Az első félidő közepétől a második félidő közepéig a Sparta volt erősen frontban, ők támadtak. A Rapid ezzel csak kemény és lelkes játékot tudott szembeállítani, amely azonban elég volt a végső sike­rükhöz.

A Rapid 1930. évi csapata

* * *

Meazza Potyának dedikált fényképe

A KK 1930. évi gólkirálya: Giuseppe Meazza (Ambrosiana) 7 gól. 6 gólos: Kostyalek (Sparta). 4 gólos: Avar (Újpest), Braine (Sparta), Wessely (Rapid), Kaburek (Rapid)

(Nagy Béla írásainak és az IFFHS információinak felhasználásával)

2 hozzászólás a(z) A KK története – 1930: A Rapid sikere bejegyzéshez

  • lacimadàr !

    A budapestiek szàmàra a legszebb elismerés: a közönség az utolsò percig kitartott, bàr az 5-1 es eredmény màr kìzàrt minden meglepetést…”

    A 11 Gentleman a pàlyàn …és a gentlemen-ek a pàlya szélén.

    Hasonlò kifejezésekel ma allig talàlkozni.

    Ezért szeretem olvasni ezeket a réges régi sportlapokat.

    lacimadàr, megint kedvet adtàl hozzà !

  • “Meisl Hugó, a mérkőzés után lelkendezve nyilatkozta: – Ez volt egy meccs! Bravó! Bravó! Az ilyen játék tetszik nekem. Sajná­lom a Ferencvárost. A vereség ellenére is olyan 11 gentlemanből állt ez a csapat, akik az utolsó percig rendületlenül játszottak tovább, és akik időn­kénti fölényükkel megmutatták, hogy jobb sorsra volnának érdemesek. A budapestiek számára a legszebb elismerés: a közönség az utolsó percig kitartott, bár az 5-1 -es eredmény már kizárt minden meglepetést, de éppen a folyton erősebben feljövő ferencvárosi csapat ragadta magával a közön­séget, amely szemtanúja lehetett egy ritka szépségű finisnek.” --
    Hol vannak ma ilyen nyilatkozatok???

    * * *

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Következik: 02.24. 19:30 FTC-Honvéd (TV:M4)
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák