lalolib

Feljegyzések a fotelból – 45 percre már jók vagyunk

fotelszurkolo-29Amikor egy vírus ledönti az embert a lábáról és lázasan, hidegtől rázva mindent magára húzva próbál elbújni a világ elől, nem a legkellemesebb érzés végigszenvedni egy újabb kudarcot. Ilyenkor nem tudjuk, hogy valójában azt látjuk-e amit a szemünk érzékel, vagy az erőteljes hidegrázás okozta kábulat játszik velünk komisz játékot. Persze jobb lett volna inkább bekapni egy altatót és duplán szenvedni, de a “kötelességen” túl, minden kínos előzményt is beleszámolva, mégis csak a Fradi van a pályán és ha már nem tudtam személyesen a lelátón szurkolni, akkor szenvedés ide vagy oda, mégis csak meg kellett próbálnom nyitva hagyni a szemem és legalább 90 perc erejéig mellőzni az altató üdvözítő hatását. Bármennyire is “szigorú” és reményvesztett voltam a szerdai paksi fiaskó után, úgy gondoltam, az a csúfság még sem fordulhat elő, hogy egy hét alatt, három meccsen mindösszesen egyetlen pontocskát szerezzünk. Aztán meg ott van még a (kecskeméti) Vasas is, akinek soha nem fogjuk megbocsájtani 2006-ot, ráadásul ők már kétszer meg is fricskáztak minket. Tavaly augusztusban a Groupama Arénában tudtak nyerni az utolsó percben egy olyan meccsen, amit gólokkal kellett volna nyernünk, majd egy emlékezetes Kassai ámokfutás következett novemberben, ahol is végül a Vasas pályaedzője mentett pontot a hazaiaknak, szintén az utolsó pillanatban. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Vasas – Ferencváros

sipszo-elottA 167. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Vasas ellen a Groupama-Arénában.

1916. szeptember 17-e óta íródik a zöld-fehérek és a piros-kékek közös bajnoki történelme. Az Üllői úton lejátszott mérkőzésen a Szamosy – Payer, Wiener – Wilheim, Kiss B., Móra – Hegyi, Strasser, Binder, Tóth, Borbás összetételben pályára lépő FTC ellen gólnélküli döntetlent ért el a Vasas. A két csapat száz éves közös története számos nagy csatát, emlékezetes mérkőzést adott a labdarúgás szerelmeseinek. A Ferencváros bajnoki múltjában a negyedik legtöbb mérkőzést a Vasas ellen vívta meg.

Az eddigi 166 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 83 győzelem, 40 döntetlen, 43 vereség, 320 lőtt és 222 kapott gól.

Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Eljött az idő

fotelszurkolo-29Ha most lenne hozzá időm és főleg kedvem, akkor visszalapoznék néhány évet a fotelszurkolós jegyzeteim közt és megnézném, hogy vajon akkor miket tudtam írni egy-egy megalázó vereség után. De mivel hamarosan kezdődik a Bayern-Real, inkább hanyagolom a keresgélést és talán nem is lenne ildomos plagizálni saját magam, de enélkül meg hogy a fenébe tudjak egyetlen okot is felhozni mentségül a mai paksi szenvedésre? Mert vagy okoskodni kéne, vagy egyszerűen csak hülyíteni magam és a kedves olvasót. Egyikhez sincs kedvem, sőt ha jól belegondolok még az íráshoz is komoly erőszakot kell tennem saját magam ellen. Mert amit focinak álcázott labda utáni rohangálás címén előadtunk, az tényleg a vég. Nem lebecsülve a paksi csapatot, de az mégis csak kínos (és szánalmas is egyben), hogy szinte egyetlen percig sem volt esélyünk a pontszerzésre, mert a hazaiak a foci minden szegletében többet tettek a győzelemért. És ami még keserűbb, hogy ez a vereség csak folyománya volt annak, amit az elmúlt hetekben láttunk a csapattól és a szakmai vezetésről. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Paks – Ferencváros

sipszo-elott

A 18. bajnoki mérkőzésünk következik szerdán idegenben a Paks ellen a Fehérvári úti stadionban.

Ez lesz a két csapat 26. tétmérkőzése, a bajnoki találkozók mellett 4 Magyar Kupa és 4 Ligakupa találkozó színesíti a nem nagy múltra visszatekintő statisztikát. Az első négy összecsapásra a Magyar Kupa keretében került sor. 1971. július 25-én a Vörös – Martos, Horváth Á., Vépi – Bálint, Rákosi – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha, Füsi (csereként: Németh M., Bartosik) összeállításban pályára lépő ferencvárosi csapat Branikovits 3, valamint Horváth Á., Rákosi, Füsi és Szőke góljaival 7-2-re győzte le a harmadosztályba feljutott tolnai csapatot.

Az eddigi 17 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 8 győzelem, 6 döntetlen, 3 vereség, 32 lőtt és 19 kapott gól.

Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – A fütty lélektana

fotelszurkolo-29A pestiek sokkal jobban tudják – és biztosan sokan találkoztak is vele – a gulyás kommunizmus idején élt a belvárosban egy különös figura, aki céltalanul rótta az utcákat, megállítva az arra járókat szeretett volna egy “bélást” kikönyörögni, hogy a közeli restiben be tudjon gurítani egy fejest. Ha nem kapott, és általában nem kapott, akkor a kezében lévő sportújsággal (mert nagy focirajongó hírében is állt) finoman a “megtagadóra” sújtott. Ezt a kissé udvariatlan cselekedetet elsősorban nőknél alkalmazta, azoknál is a “hátsó fertályt” célozva meg, nem erősen, inkább gyengéden, melyben több volt a pajkosság, mint a bántó szándék. Füttyös Gyuri aztán a nyolcvanas évek vége felé el is tűnt, ha jól tudom Gothár Péter Ajándék ez a nap című remek filmjében még szerepelt egy snitt erejéig, majd Kovács Kriszta egy dalt is énekelt róla és bár lehet, hogy ez csak legenda, de úgy tudom, hogy az Omega együttes Trombitás Frédije is róla szólt (vagy csak én keverem a szezont a fazonnal). Füttyös Gyuri legendája úgy jutott az eszembe, hogy a reggeli kávé viharos gyorsasággal történő legurítása után és a jegyzetírás előtt még kíváncsi voltam Thomas Doll véleményére a tegnapi finoman is fogalmazott borzadály után. Vajon a mester hogyan látta a DVTK elleni első félidejét, vajon milyen indíttatásból keverte meg ismét a csapatot, és vajon az edzésen nem látta, hogy a jelenleg Ferencvárosban olyan játékosok próbálják terelgetni a labdát, akik nem illenek bele a képbe, és vajon miért akar újra meg újra jobb futó nélkül kezdeni, amikor a lassan már csak emlékeinkben élő 2015/16-s szezonban azzal kergettük kétségbeesésbe az ellenfeleinket? Tovább olvasom

Rósa Dénes: 40

Dini számára elég hosszú és kalandos út után nyílt meg a lehetőség, hogy a Ferencváros játékosa lehessen. 1996-ban, 19 évesen mutatkozott be az NB I-ben a BVSC színeiben. Az ott eltöltött közel két év jó ajánlólevélnek bizonyult ahhoz, hogy a Győri ETO-hoz szerződjön. Garami József hívó szavára érkezett meg Győrbe, de nem találta meg igazán a számítását. Kölcsönbe került, majd 2002-től Dunaújvárosba tette át a székhelyét. A szebb napokat megért vidéki együtteshez akkor érkezett, amikor az már a „haláltusáját” vívta. Ki is estek az első osztályból, így Dininek is mennie kellett. Testvére hívta Újpestre, ahol hamar be is illeszkedett és jól is érezte magát, de akkor, 2003 nyarán jött a Ferencváros hívó szava. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Ferencváros – Diósgyőri VTK

sipszo-elottSzombaton a 94. bajnoki mérkőzésünk következik a Groupama-Arénában.

A két csapat először (majd rögtön két nap múlva másodszor) az 1924/25 évi bajnoki szezon lezárásaként, az országos bajnoki döntőben játszott egymással az Üllői úton. Az első mérkőzés döntetlennel zárult, így meg kellett ismételni a találkozót. Az újabb mérkőzésen 2:1-es ferencvárosi siker született. A történelmi, első összecsapáson az Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Tóth, Lyka I., Kelemen, Nikolsburger, Kohut összetételű csapat lépett pályára, a gólokat Nikolsburger, Kelemen illetve Völker II. (2) szerezték. A megismételt mérkőzésen Tóth, Lyka I. és Kelemen helyett Müller, Földessy és Steczovits lépett pályára. Kohut gólja mellett egy öngól is született a zöld-fehérek győzelmével végződő mérkőzésen.

Az eddigi 93 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 58 győzelem, 17 döntetlen, 18 vereség, 192 lőtt és 98 kapott gól.

Tovább olvasom

Játékosból lett szertáros – Szőke László

A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött. Egy csodaszép nyári napon Novák Dezső vendégei lehettünk balatoni házában. Órákig a mesék és az anekdoták világába csöppentünk, előjöttek a régi játszótársak a dicsőséges múlt, a bajnoki címek, de nem maradt ki a világválogatottság sem. Ahogy az sem, hogy a nagyszerű játékosok mellett milyen fontos szerepet játszottak a „mellékszereplők”: az orvosok, a gyúrók, és a szertárosok, akik nélkül szinte ki sem tudott volna futni a csapat a pályára. Így került szóba Szőke László, akit Novák Dezső invitált a Fradihoz és akihez régi ismeretség fűzte.

„Csak a Fradi-szív és a baráti hívó szó, ami ideköt. Nekem tulajdonképpen nem hiányzik annyira ez a pénz, amit itt keresek. Viszont örömmel jövök a barátok, a ferencvárosi szurkolók közé. Igyekszem a szertárat olyan színvonalon tartani – ami méltó egy Ferencvároshoz.” – nyilatkozta 1996 tavaszán.

Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Áprilisi tréfa

fotelszurkolo-29Nem könnyű megemészteni a tegnap esti Honvéd elleni vereséget, ami nem csak a “bűntudat” miatt fájó, hanem az elszalasztott lehetőség miatt is. A kezdő sípszó előtt ha ránéztünk a tabellára, az előttünk tornyosuló csapatok eredményeire, kellemes bizsergés járta át a bajnoki címvédésre ácsingózó szívünket. Pontot vesztett a Videoton, kikapott a Vasas, ráadásul ami a tabella szempontjából mellékes, de mégis simogató érzés volt látni az ősi rivális vereségét a Diósgyőr ellen. Ami az örömködés mellé egy kis aggodalommal is járt, mert kedden mégis csak visszavágózni kell a magyar kupában és bár ellenünk a második félidőben egy nyugdíjas otthonhoz hasonlítottak, de mégis csak legyőzték a lilákat. És bár akkor még nem számoltam azzal a verzióval, hogy szombat este 10 óra magasságában már csak a kupa megnyerése jelenthet majd vigasz erre a szezonra. Pedig benne volt a pakliban, de egyrészt úgy gondoltam, ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki, akkor tényleg nem érdemeljük meg a harmadik csillagot, másrészt az előző négy meccsen vertük Rossi tanítványait és mivel a két világháború között volt már egy 30 mérkőzéses győzelmi sorozatunk is a Honvéd ellen, ami ugye a matematika szerint is jóval több mint a mostani négyes győzelmi széria. Mindezek után elég nyugodtan ültem le a tévé elé, amit persze megkönnyített az egész délutáni kertészkedés miatti izomfájdalom, de úgy voltam vele, hogy egy jó meccs, egy reménykeltő győzelem, egy-két sör a ropogtatni való mellé, plusz beszélgetés a szerkesztőtársaimmal, mind-mind egy kellemesnek ígérkező szombat estét vetített elő – melyből szenvedés lett, felsőfokon. Az izmaim megpihentek, a sör elfogyott, jót is beszélgettünk, csak közben elveszett a lényeg, a harmincas szám igézete. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Budapest Honvéd – Ferencváros

sipszo-elottA két csapat 201. bajnoki mérkőzése következik Kispesten a Bozsik-stadionban.

1914. december 5-én találkozott egymással először a két klub, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. “Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás (58 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett) góljával. A második félidő 35. percében a “kispesti védelem 11-est vét, a megítélt büntető rugást Binder a kapus kezébe lővi”. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk. A Kispestieket csak a Újpest elleni derbik és az MTK elleni örökrangadók “előzik” meg.

Az eddigi 200 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 110 győzelem, 31 döntetlen, 59 vereség, 450 lőtt és 311 kapott gól.

Tovább olvasom

Lipcsei Péter: 45

A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves történelme során szinte minden évtizednek megvoltak a meghatározó játékosai. Olyanok, akik a játékukkal, a góljaikkal, a Fradihoz fűződő viszonyukkal örökre beírták magukat a történelmünk lapjaira. A legtöbbjüket sajnos csak a videókon láthattuk játszani, vagy emléküket a megsárgult újságok hasábjain tudjuk ápolni, de mivel az emlékezet megőrizte őket a jövőnek, soha, de soha nem merülhetnek a feledés homályába.

Azt, hogy szerencsés korban születtünk-e, nehéz eldönteni, de ahogy az elején írtam, minden kornak megvoltak és megvannak a legendás alakjai, akik közül néhányan olyan helyet vívtak ki maguknak, mely ténylegesen örökké belé fog ivódni minden Ferencvárosi szurkoló szívébe. Lipcsei Péter ilyen helyet foglal el aki szinte egybeforr a Ferencvárossal. Peti pályafutása, góljai, kiállása a Fradiért a nehéz időkben, példát mutat a három E betű igazi értelmének.  Tovább olvasom

Szokolai László: 65

Szokolai László

Nem született csatárnak. Alacsony volt, amikor először láttam kifutni a Szentély zöld gyepére a hetvenes évek vége felé, azt gondoltam, itt valami tévedés történt. Amikor a mellettem ülő idős szurkoló látva elképedésemet, csak ennyit mondott: – Alacsony fiam, ez tény, de olyan rugói vannak, mint annak idején Kocsis Sanyinak és olyan ütemben tud érkezni, hogy mire a nagy darab védők feleszmélnek, már Szoki fejét simogatja az egész csapat! Élete első “válogatóján”, ahol a Csepel keresett fiatal tehetségeket, könyörtelenül tehetségtelennek titulálták, sőt meg is jegyezték, hogy ilyen alacsony termettel semmi helye sincs az élmezőnyben. Tévedtek, és bár nem született csatárnak, de góllövőnek igen. 283 mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros színeiben, és 149 gólt szerzett, ezzel a Fradi 17. leghatékonyabb gólszerzője! Kisebb nagyobb kitérők után 1977-ben Győrből került a Ferencvároshoz, ahogy jellemezte „az álmok csataterére”. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Böde százados!

fotelszurkolo-29Nagyon kedvelem a magyar labdarúgás mókuskerekén ücsörgő megmondó embereket, akiket a szurkolók nagyon találóan csak “szagértőknek” neveznek. Ők azok, akik minden forduló előtt és utána mosolyt csalnak az arcunkra még akkor is, ha nekünk éppenséggel nincs hangulatunk jókedvet játszani. Szombat délelőtt amikor “összefutottam” egy volt lila mester előzetes kalkulációjával, majd lefordultam a székről. Az még OK, hogy az újpesti gyökerek miatt nem nagyon kedveli amikor az Üllői úti fák az égig nőnek, de annyit talán kéne tudnia saját múltjából is, hogy igenis, egy újpesti győzelem, még ha nyögve-nyelősre is sikerekedett, nem csak a szurkolókat repíti az égig, hanem a játékosoknak is ad olyan plusz töltetet, hogy azzal néhány fordulót biztosan át lehet vészelni. Várhidi döntetlent vizionált, amit Laudetur barátommal a meccsre tartva harsány kacagással konstatáltunk, majd előre véve szokásos Fradista optimizmusunkat, egy bizonyos gólzsák kiszakadásában reménykedtünk. Melynek már éppen ideje lett volna, hiszen az még ügyes cselekedett volt, hogy az eddigi három fordulót lehoztuk kapott gól nélkül, de az egyetlen árvácska gól ami a lilák kapujába landolt, nem kerül aranybetűvel a történelem könyvekbe. Pedig az a bizonyos könyv már egy ideje nyitva állt, és várt egy gólt, nem törődve azzal, hogy az csak éppen átgurul a gólvonalon, vagy bombaként robban a bal felső sarokba, a lényeg a gólszerző személye: Böde Dánielé, aki tegnap megduplázta a jövőbeli emlékezést, hiszen nem csak a 100. gólját szerezte díjmérkőzésen, hanem egy olyan parádés szóló után pókhálózta ki a mackónadrág bal felső csücskét, hogy ezzel méltán lehet tagja a legeredményesebb Fradi játékosok dicsőségtáblájának. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Haladás – Ferencváros

sipszo-elottA 121. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Groupama Arénában.

Az idősebbek (helyesebben inkább: akik régebb óta követik a magyar labdarúgás eseményeit) azok emlékezhetnek arra, hogy az akkori sportsajtó a bajnoki szezonok után mindig különböző tabellákkal “szórakoztatta” (helyenként idegesítette) a focikedvelőket. Ilyen volt a Budapest-Vidék összeállítás, mely vidékiként mindig dühösített egy kicsit, hiszen volt benne egy apró kis fellengzőség, de mivel azokban a Fradi általában jól szerepelt, így mindig megbocsájtottam nekik. Régebben a rangadó jelzőt is kizárólag pesti csapatok egymás elleni mérkőzései kaphatták, igaz akkortájt szinte minden a fővárosban volt elérhető (könnyebb volt az ellenőrzés, a felügyelet). Azóta fordult egy kicsit a világ, és ha most visszacsatolunk a Budapest-Vidék rangsorhoz, akkor a szombati ellenfelünkkel, a Szombathelyi Haladással a közös történelmet nézve, rangadót fogunk játszani, hiszen a vidéki csapatok közül a mostani mezőnyből a Haladással játszottunk a legtöbbször.

Az eddigi 120 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 72 győzelem, 26 döntetlen, 22 vereség, 237 lőtt és 114 kapott gól.

Tovább olvasom

Tamássi Zoltán

Amikor először találkoztam Tamássi Zoltán adatlapjával és szembesültem azzal, hogy a Ferencváros volt játékosa 1912. március 8-án született, akaratlanul is a Fradi dicső múltja jutott az eszembe. Bár Tamássi Zoltánnak ebből nem jutott sok, hiszen összesen három alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben, de élete során végigkísérhette azt az időszakot melyről manapság csak a dicsőséges jelzővel együtt emlegetünk. A kerek évforduló is megérdemli a megemlékezést, de mivel Tamássi Zoltán és családja egybeforr a Fradival így külön értelme kap az a fajta Fradizmus, mely sajnos mostanság már nem nagyon jellemzi a családokat. Valamikor apáról fiúra, anyáról lányra szállt a zöld-fehér szín szeretete, a ragaszkodás a klubhoz, ahhoz a mítoszhoz, amit az Erkölcs, erő, egyetértés jelentett nagyon sokak szívében és lelkében. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Elrontottuk a “felújított” stadionavatót

fotelszurkolo-29Szombat reggel miközben békésen szürcsölgettem a kávémat azon morfondíroztam, hogy vajon hová is tűnt a tavalyi hó? Mielőtt bárki azt hinné, hogy a derbigyőzelem után egy kissé homályossá váltak a gondolataim, természetesen nem a januári zimankót sírom vissza (ráadásul az már az idén volt). Aki ismeri Villon mester versét azok tudják, hogy az a tova tűnt tavalyi hó nem egy síversenyt sír vissza, hanem a tova tűnő régi emlékeket. Néhány éve már a derbi hetének elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Ma meg békésen iszogattam a kávémat és a derbi varázs helyett annak örültem, hogy a ránk szakadt tavaszi napsütés milyen kellemesen simogatja a fagyhalál közeli izmaimat. A délutáni kertészkedés után már kezdett felszökni az adrenalin, bár az is lehet, hogy ezt a “kimerítő” munka utáni izomgörcs okozta. Ahogy az óramutató kezdett hatfelé bandukolni, már éreztem egy kis mocorgást, mégis csak egy bajnoki derbi következik, abból is a 219., mely eleve tiszteletet érdemel, hiszen az ősök 112 év alatt számtalan örökké emlékezetes mérkőzéssel tették a magyar labdarúgás első számú találkozójává. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Újpest FC – Ferencváros, a derbi napja

sipszo-elottA magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 112 éves rivalizálása. A két csapat 219. bajnoki mérkőzése következik szombaton, a Szusza Ferenc Stadionban.

A derbi. Arról pontos információnk nincs, hogy mikortól alakult ki ez a Fradi-Újpest “őrület”, de tény, hogy már a harmincas években is derbiről írtak az újságok, mely mindig is többet jelentett egy labdarúgó mérkőzésnél. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért mi sem kísérletezünk vele. Ha véletlenül rá is találnánk a megoldásra, azzal megölnénk a bizsergést, a feszült izgalmat is, amit mindkét csapat szurkolótábora érez, ha zöld-fehér és lila-fehér mezben kifutnak a csapatok a pályára. Ez egy külön világ, a derbik világa, melynek hangulata, körítése egyedülálló a magyar labdarúgás történetében. Mielőtt az izgalmak a tetőfokára hágnak, ismerjünk meg a két csapat közös múltjával.

Az eddigi 218 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 98 győzelem, 59 döntetlen, 61 vereség, 411 lőtt és 310 kapott gól. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: MK 04.26. 18:00 FTC-Budafok (TV: M4)
Következik: 04.29. 18:00 FTC-Mezőkövesd (stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ