lalolib

Lipcsei Péter: 45

A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves történelme során szinte minden évtizednek megvoltak a meghatározó játékosai. Olyanok, akik a játékukkal, a góljaikkal, a Fradihoz fűződő viszonyukkal örökre beírták magukat a történelmünk lapjaira. A legtöbbjüket sajnos csak a videókon láthattuk játszani, vagy emléküket a megsárgult újságok hasábjain tudjuk ápolni, de mivel az emlékezet megőrizte őket a jövőnek, soha, de soha nem merülhetnek a feledés homályába.

Azt, hogy szerencsés korban születtünk-e, nehéz eldönteni, de ahogy az elején írtam, minden kornak megvoltak és megvannak a legendás alakjai, akik közül néhányan olyan helyet vívtak ki maguknak, mely ténylegesen örökké belé fog ivódni minden Ferencvárosi szurkoló szívébe. Lipcsei Péter ilyen helyet foglal el aki szinte egybeforr a Ferencvárossal. Peti pályafutása, góljai, kiállása a Fradiért a nehéz időkben, példát mutat a három E betű igazi értelmének.  Tovább olvasom

Szokolai László: 65

Szokolai László

Nem született csatárnak. Alacsony volt, amikor először láttam kifutni a Szentély zöld gyepére a hetvenes évek vége felé, azt gondoltam, itt valami tévedés történt. Amikor a mellettem ülő idős szurkoló látva elképedésemet, csak ennyit mondott: – Alacsony fiam, ez tény, de olyan rugói vannak, mint annak idején Kocsis Sanyinak és olyan ütemben tud érkezni, hogy mire a nagy darab védők feleszmélnek, már Szoki fejét simogatja az egész csapat! Élete első “válogatóján”, ahol a Csepel keresett fiatal tehetségeket, könyörtelenül tehetségtelennek titulálták, sőt meg is jegyezték, hogy ilyen alacsony termettel semmi helye sincs az élmezőnyben. Tévedtek, és bár nem született csatárnak, de góllövőnek igen. 283 mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros színeiben, és 149 gólt szerzett, ezzel a Fradi 17. leghatékonyabb gólszerzője! Kisebb nagyobb kitérők után 1977-ben Győrből került a Ferencvároshoz, ahogy jellemezte „az álmok csataterére”. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Böde százados!

fotelszurkolo-29Nagyon kedvelem a magyar labdarúgás mókuskerekén ücsörgő megmondó embereket, akiket a szurkolók nagyon találóan csak “szagértőknek” neveznek. Ők azok, akik minden forduló előtt és utána mosolyt csalnak az arcunkra még akkor is, ha nekünk éppenséggel nincs hangulatunk jókedvet játszani. Szombat délelőtt amikor “összefutottam” egy volt lila mester előzetes kalkulációjával, majd lefordultam a székről. Az még OK, hogy az újpesti gyökerek miatt nem nagyon kedveli amikor az Üllői úti fák az égig nőnek, de annyit talán kéne tudnia saját múltjából is, hogy igenis, egy újpesti győzelem, még ha nyögve-nyelősre is sikerekedett, nem csak a szurkolókat repíti az égig, hanem a játékosoknak is ad olyan plusz töltetet, hogy azzal néhány fordulót biztosan át lehet vészelni. Várhidi döntetlent vizionált, amit Laudetur barátommal a meccsre tartva harsány kacagással konstatáltunk, majd előre véve szokásos Fradista optimizmusunkat, egy bizonyos gólzsák kiszakadásában reménykedtünk. Melynek már éppen ideje lett volna, hiszen az még ügyes cselekedett volt, hogy az eddigi három fordulót lehoztuk kapott gól nélkül, de az egyetlen árvácska gól ami a lilák kapujába landolt, nem kerül aranybetűvel a történelem könyvekbe. Pedig az a bizonyos könyv már egy ideje nyitva állt, és várt egy gólt, nem törődve azzal, hogy az csak éppen átgurul a gólvonalon, vagy bombaként robban a bal felső sarokba, a lényeg a gólszerző személye: Böde Dánielé, aki tegnap megduplázta a jövőbeli emlékezést, hiszen nem csak a 100. gólját szerezte díjmérkőzésen, hanem egy olyan parádés szóló után pókhálózta ki a mackónadrág bal felső csücskét, hogy ezzel méltán lehet tagja a legeredményesebb Fradi játékosok dicsőségtáblájának. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Haladás – Ferencváros

sipszo-elottA 121. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Groupama Arénában.

Az idősebbek (helyesebben inkább: akik régebb óta követik a magyar labdarúgás eseményeit) azok emlékezhetnek arra, hogy az akkori sportsajtó a bajnoki szezonok után mindig különböző tabellákkal “szórakoztatta” (helyenként idegesítette) a focikedvelőket. Ilyen volt a Budapest-Vidék összeállítás, mely vidékiként mindig dühösített egy kicsit, hiszen volt benne egy apró kis fellengzőség, de mivel azokban a Fradi általában jól szerepelt, így mindig megbocsájtottam nekik. Régebben a rangadó jelzőt is kizárólag pesti csapatok egymás elleni mérkőzései kaphatták, igaz akkortájt szinte minden a fővárosban volt elérhető (könnyebb volt az ellenőrzés, a felügyelet). Azóta fordult egy kicsit a világ, és ha most visszacsatolunk a Budapest-Vidék rangsorhoz, akkor a szombati ellenfelünkkel, a Szombathelyi Haladással a közös történelmet nézve, rangadót fogunk játszani, hiszen a vidéki csapatok közül a mostani mezőnyből a Haladással játszottunk a legtöbbször.

Az eddigi 120 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 72 győzelem, 26 döntetlen, 22 vereség, 237 lőtt és 114 kapott gól.

Tovább olvasom

Tamássi Zoltán

Amikor először találkoztam Tamássi Zoltán adatlapjával és szembesültem azzal, hogy a Ferencváros volt játékosa 1912. március 8-án született, akaratlanul is a Fradi dicső múltja jutott az eszembe. Bár Tamássi Zoltánnak ebből nem jutott sok, hiszen összesen három alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben, de élete során végigkísérhette azt az időszakot melyről manapság csak a dicsőséges jelzővel együtt emlegetünk. A kerek évforduló is megérdemli a megemlékezést, de mivel Tamássi Zoltán és családja egybeforr a Fradival így külön értelme kap az a fajta Fradizmus, mely sajnos mostanság már nem nagyon jellemzi a családokat. Valamikor apáról fiúra, anyáról lányra szállt a zöld-fehér szín szeretete, a ragaszkodás a klubhoz, ahhoz a mítoszhoz, amit az Erkölcs, erő, egyetértés jelentett nagyon sokak szívében és lelkében. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Elrontottuk a “felújított” stadionavatót

fotelszurkolo-29Szombat reggel miközben békésen szürcsölgettem a kávémat azon morfondíroztam, hogy vajon hová is tűnt a tavalyi hó? Mielőtt bárki azt hinné, hogy a derbigyőzelem után egy kissé homályossá váltak a gondolataim, természetesen nem a januári zimankót sírom vissza (ráadásul az már az idén volt). Aki ismeri Villon mester versét azok tudják, hogy az a tova tűnt tavalyi hó nem egy síversenyt sír vissza, hanem a tova tűnő régi emlékeket. Néhány éve már a derbi hetének elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Ma meg békésen iszogattam a kávémat és a derbi varázs helyett annak örültem, hogy a ránk szakadt tavaszi napsütés milyen kellemesen simogatja a fagyhalál közeli izmaimat. A délutáni kertészkedés után már kezdett felszökni az adrenalin, bár az is lehet, hogy ezt a “kimerítő” munka utáni izomgörcs okozta. Ahogy az óramutató kezdett hatfelé bandukolni, már éreztem egy kis mocorgást, mégis csak egy bajnoki derbi következik, abból is a 219., mely eleve tiszteletet érdemel, hiszen az ősök 112 év alatt számtalan örökké emlékezetes mérkőzéssel tették a magyar labdarúgás első számú találkozójává. Tovább olvasom

Játékosból lett szertáros – Szőke László

A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött. Egy csodaszép nyári napon Novák Dezső vendégei lehettünk balatoni házában. Órákig a mesék és az anekdoták világába csöppentünk, előjöttek a régi játszótársak a dicsőséges múlt, a bajnoki címek, de nem maradt ki a világválogatottság sem. Ahogy az sem, hogy a nagyszerű játékosok mellett milyen fontos szerepet játszottak a „mellékszereplők”: az orvosok, a gyúrók, és a szertárosok, akik nélkül szinte ki sem tudott volna futni a csapat a pályára. Így került szóba Szőke László, akit Novák Dezső invitált a Fradihoz és akihez régi ismeretség fűzte.

„Csak a Fradi-szív és a baráti hívó szó, ami ideköt. Nekem tulajdonképpen nem hiányzik annyira ez a pénz, amit itt keresek. Viszont örömmel jövök a barátok, a ferencvárosi szurkolók közé. Igyekszem a szertárat olyan színvonalon tartani – ami méltó egy Ferencvároshoz.” – nyilatkozta 1996 tavaszán.

Tovább olvasom

Sípszó előtt: Újpest FC – Ferencváros, a derbi napja

sipszo-elottA magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 112 éves rivalizálása. A két csapat 219. bajnoki mérkőzése következik szombaton, a Szusza Ferenc Stadionban.

A derbi. Arról pontos információnk nincs, hogy mikortól alakult ki ez a Fradi-Újpest “őrület”, de tény, hogy már a harmincas években is derbiről írtak az újságok, mely mindig is többet jelentett egy labdarúgó mérkőzésnél. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért mi sem kísérletezünk vele. Ha véletlenül rá is találnánk a megoldásra, azzal megölnénk a bizsergést, a feszült izgalmat is, amit mindkét csapat szurkolótábora érez, ha zöld-fehér és lila-fehér mezben kifutnak a csapatok a pályára. Ez egy külön világ, a derbik világa, melynek hangulata, körítése egyedülálló a magyar labdarúgás történetében. Mielőtt az izgalmak a tetőfokára hágnak, ismerjünk meg a két csapat közös múltjával.

Az eddigi 218 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 98 győzelem, 59 döntetlen, 61 vereség, 411 lőtt és 310 kapott gól. Tovább olvasom

Pusztai László

A sors örökké kiszámíthatatlan marad.

Soha nem tudhatjuk, miért sodort minket az áramlat éppen ahhoz a szigethez, ahová sodort, és miért nem ahhoz, ahova eredetileg el akartunk jutni. Pusztai László és felesége 1987. július 6-án, Polgárdi közelében biztosan nem arra gondolt, hogy egy szemközti sávban közlekedő autó defektje miatt egy olyan szigetre sodorja őket a sors, ahová még nem akartak megérkezni, hiszen az élet olyan feladatokkal ajándékozta meg őket, amit még teljesíteni akartak. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Újabb érdektelen döntetlen

fotelszurkolo-29Múlt héten a Loki elleni döntetlen után egy bizonyos veszett fejsze nyele után próbáltam kapadozni, bízva abba, hogy azt tegnap késő délután a Videoton kapujában találjuk meg és akkor még lesz esélyünk a “fej” és a “nyél” összeillesztésére. Ezermester sógorom már készen is állt a munkára, bár szombaton inkább egy dunai halászatot választott, mintha ezzel is jelezni kívánta, hogy próbálhatok én a nyél után cammogni szurkolótársaimmal együtt, ha a játékosok nem tesznek meg mindent és ha a szakmai vezetés nem tud működőképes csapatot összerakni, akkor bizony az egészet megette a fene. Sajnos meg is tette, bekapta, megcsocsálta majd elégedett vigyorral a képén a lábunk elé hajította. Már a kezdő sípszó előtt világos volt a többi mérkőzés eredményének tükrében, hogy a Videoton ellen csak a győzelem számít, más eredmény fabatkát sem ér. Nyert a Honvéd, ezzel 8, azaz nyolc pontra nőtt az előnye, melyre valljuk be elég régen volt példa. Talán a legfanatikusabb Honvéd szurkoló sem emlékszik rá. Ráadásul az Újpest is felzárkózott és még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy a Mezőkövesd Pakson beleszakadt a késbe, mert így legalább nem esett meg a dupla szégyen. Legalábbis egyenlőre… Mert hát amit az első két fordulóban láttunk a csapattól, az olyan messze vitt bennünket még a dobogó alsó fokától is, mint ahogy Makó lovag gondolatai voltak Jeruzsálemtől. Messzire… nagyon messzire, ahol talán még a madár sem jár. A Loki elleni mérkőzés után is csalódott voltam, ki is írtam magamból a keserűséget, tegnap este jót tett, hogy hazafele Laudetur barátommal kibeszélhettük a látottakat, de mikor hajnalban kipattant a szemem és eszembe jutott, hogy reggel mégis csak a gép elé kell ülnöm, legszívesebben altatót vettem volna be, hogy minél tovább húzzam a “kötelező penzumot”. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Videoton – Ferencváros

sipszo-elottA két csapat 91. bajnoki mérkőzése következik szombaton a Groupama-Arénában.

Ha megnézzük a Ferencváros vidéki csapatok elleni összesített statisztikáját, számos érdekességre bukkanhatunk. Labdarúgásunk 117 éves története során több olyan csapattal találkoztunk, akikkel több mérkőzést játszottunk, mint a szerdai ellenfelünkkel, és akikkel a jelenben egyenlőre nincs mód arra, hogy azok növekedjenek. Pécs, Győr, Szeged, Tatabánya, Salgótarján – mind olyanok csapatok, akikkel közel annyiszor találkoztunk, mint a Videotonnal. Ennek köszönhetően a jelenlegi NB1-s vidéki csapatok közül két olyan együttes van, akivel többször mértük össze az erőnket mint a Videoton: Haladás és a Diósgyőr (a DVTK csak 2 meccsel több). Ha azonban szembesülünk azzal, hogy a Videotonnal először bajnoki mérkőzésen 1968-ban találkoztunk, már érthető, hogy a közelmúltunk egyik legeredményesebb vidéki csapata miért is nem tartozik a Ferencvárosi labdarúgás nagy múltú ellenfeleinek népes táborába.

Az eddigi 90 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 42 győzelem, 25 döntetlen, 23 vereség, 143 lőtt és 96 kapott gól.

Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Egy pont, ami nem sokat ér

fotelszurkolo-29A hivatalos footballszezon a mai nappal beköszöntött. Az első osztályú csapatok ma már a bajnokságért küzdenek s a mai eredmények után véleményt alkothatunk magunknak arról, vajjon a téli szünet a csapatok képességére mily befolyással volt s hogy a szünet alatt beállott csapatváltozások után mily reménynyel nézhetünk a tavaszi fordulók kimenetele elé.” – Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy a két hónapos téli szünet alatt a fotelszurkolónál komoly nyelvészeti problémák merültek fel, annyit a védelmemre felhozok, hogy az előbbi idézet 1905-ből való és mivel szeretek ragaszkodni az eredeti szöveghez, így a Word szövegszerkesztője hiába akadt ki és zárta be önmagát az általa hibásnak vélt szavak láttán, én maradok a történeti hűségnél. Azóta több mint száztíz év telt el, és hiába változott körülöttünk a világ és hiába írjuk már egy “j-vel” a vajon szót, manapság is épp olyan reménnyel és bizakodással várjuk a tavaszi rajtot, mint ahogy elődeink tették. Ezen meg az sem változtat, hogy amíg a magyar foci a téli álmát alussza, tőlünk nyugatabbra még szilveszter napján is kergetik a bőrlabdát. Nálunk eközben mást kergetnek, de ezt most hagyjuk, inkább idézzük fel Janó bácsit a sarki kocsmából, aki miközben megpróbálta lebirkózni a sokadik nagyfröccsöt a torkán egy örök igazságot osztott meg a világgal: úgy várom a tavaszi focirajtot, mint anyjuk a postást, hogy hozza a nyugdíját. Tovább olvasom

Sípszó előtt: Ferencváros – Debrecen

sipszo-elottA 86. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a DVSC ellen a Nagyerdei stadionban.

Annak ellenére, hogy a közelmúltunk számtalan emlékezetes Ferencváros-Debrecen mérkőzést tud elővarázsolni a cilinderből (volt köztük “bajnoki döntő” is – nem is egy), a Fradi ellenfeleként a DVSC nem került a legtöbb NB1-s mérkőzést játszó csapatok “top-10-be”. A Loki elleni találkozók a rendszerváltástól számítanak igazi rangadóknak, sőt az elmúlt 20 évben épp a hajdúságiakkal vívtuk a legfontosabb bajnoki mérkőzéseket. Ezekben az években az MTK jelenti az örökrangadót, az Újpest a derbit, a Debrecen meg bajnoki döntőket.

Az eddigi 85 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 39 győzelem, 20 döntetlen, 26 vereség, 137 lőtt és 96 kapott gól.

Tovább olvasom

Ma ünnepli 47. születésnapját Wukovics László

Wukovics László

A 39. percben M. Tamás egy bedobást harcolt ki az ellenfél térfelének felénél, a bedobás Sz. Zsolthoz került, aki egy szép befordulás és pontos passz után Wukovicshoz játszott, aki közelről nem hibázott. – Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenül olvassa a fenti sorokat, akkor nem kell rajta csodálkozni, hiszen az nem okoz meglepetést, hogy a támadás végén Wuko gólt szerez, de az már igen, hogy ki ellen és mikor szerezte ezt a találatot. Az időpont, 2008. május 15, és a Pest megyei bajnokságban, a Viadukt SE csatáraként szerezte Wukovics László azt a gólt. Harmincnyolc évesen.

Hogy milyen utat járt be Wukovics László, a Fradi többszörös „házi gólkirálya” addig, amíg eljutott a levezetésnek szánt Viadukt SE-ig? Tovább olvasom

Nyilasi Tibor: 62

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Biztos voltam benne, csak elő kell bányásznom az emlékeket és úgy fog szaladni a kezem alatt a billentyűzet, mint ahogy Nyíl cikázott át az ellenfél védőin. 1975-től számomra Nyilasi Tibi testesíti meg a Fradizmust, azóta hogy először láttam játszani a Szeged ellen. Akkor már ismert játékos volt, de mint vidéki középiskolás, csak nagy ritkán tudtunk mérkőzésre járni. Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon készültünk, már néhány héttel előtte, az Újpest elleni derbire (4:1 vertük a lilákat és Nyíl lőtte a negyedik gólunkat) szerettünk volna felmenni a Népstadionba, de akkor nem sikerült. Szeptember végén (amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”) már ott szorongtunk Szegeden a lelátón és boldogan csaptunk egymás kezébe, amikor a második félidő közepén Nyíl megszerezte a győztes gólt.

Tovább olvasom

Megújuló Fradi naptár

tempo-naptarA Ferencvárosi labdarúgás történetét feldolgozó oldalunknak eddig is az egyik legfontosabb “darabja” az aktuális nap évfordulóit, mérkőzéseit tartalmazó “Fradi Naptára”. Itt szerepelnek az ünnepeltek, az adott nap mérkőzései, a játékosok, edzők pályafutásából az első és az utolsó mérkőzésük zöld-fehérben, és mivel a klub már a 117. évét tapossa, így a születésnapok mellett már az elhunytakra is emlékezünk. Amikor útjára indult a Naptár (ennek már több mint 7 éve), a feldolgozás még nagyon is kezdetleges állapotban volt, hiányoztak a játékosok adatlapjai, életrajzai, a mérkőzések jegyzőkönyvei. Az adatbázisunk évről évre gyarapodott, egyre több statisztikai adattal bővült, melyek eleinte Nagy Béla hagyatékára épültek, de a folyamatos könyv és újságbeszerzéseknek, valamint a Fradi-családtól kapott “ereklyéknek” köszönhetően újabb és újabb értékes adattal bővült. Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Jó, hogy vége

fotelszurkolo-29Ez a hét sem telt el nyomtalanul. Adventi gyertyák hiába gyúltak, és a karácsonyi nagybevásárlások sem “riasztották” el a fekete varjúkat az Üllői úti fák ágairól. A fákról lehulltak a levelek és bár van bennük továbbra is élet, de sajnos lombkoronák híján nem takarják el a varjakat, akik nyugodtan károghatnak. Sajnos van is miért. A hét eseménye Pintér és Lovrencsics (ne feledjük, mindketten az EB “hősök” táborának tagjai) pihenőre küldése volt, állítólag fáradtság volt az oka, de én inkább fásultságnak nevezném, hiszen Gera Zoli is ott volt az EB-n, sőt aktív részese is volt a sikeresnek titulált szereplésnek, ráadásul Gerzson már a harmincnyolcadikat tapossa, ha valakire ráfért volna a pihenő, akkor az ő és nem Pintér valamint Lovrencsics. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Ramírez is ajándékozással múlatja az időt, a Hüsing-Trinks páros talán már nincs is Magyarországon, Varga Roland meg csak lábadozik a sérüléséből, miközben a többszörösen visszavonultatott Csukics még mindig kezdő, hát…ne csodálkozzunk azon, hogy a valamikori égig érő Üllői úti fák oly gyorsan hullajtották el a leveleiket. Olyan gyorsan, ahogy a csapat szórta el a pontokat, kapta a sárgákat, a pirosakat, az eltiltásokat és helyenként a jókora pofonokat. Valami nagyon megtört és nem csak a valós sérelmek miatt. 19 mérkőzésből 30 pont, az alig több mint 50 %-os teljesítmény. És akkor még nem is említettük a tavalyi “havat” (Villon mester vajon tudod hová tűnt?), hiszen egy évvel ezelőtt ilyenkor már szinte bajnokok voltunk. A mai viharos döntetlen után meg, bár nem nagy a lemaradásunk, de mégis csak a bajnoki cím védőjeként “kullogunk” a dobogósok után. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: MK 03.29. 19:00 FTC-DVTK (TV:M4)
Következik: 04.01. 20:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ