lalolib

Sípszó előtt: Ferencváros – MOL Vidi (Videoton)

sipszo-elottA két csapat 98. bajnoki mérkőzése következik szombaton a Groupama-arénában.

Ha megnézzük a Ferencváros vidéki csapatok elleni összesített statisztikáját, számos érdekességre bukkanhatunk. Labdarúgásunk 119 éves története során több olyan csapattal találkoztunk, akikkel több mérkőzést játszottunk, mint a szerdai ellenfelünkkel, és akikkel a jelenben egyenlőre nincs mód arra, hogy azok növekedjenek. Pécs, Győr, Szeged, Tatabánya, Salgótarján – mind olyanok csapatok, akikkel közel annyiszor találkoztunk, mint a Videotonnal. Ennek köszönhetően a jelenlegi NB1-s vidéki csapatok közül két olyan együttes van, akivel többször mértük össze az erőnket mint a Videoton: Haladás és a Diósgyőr (a DVTK csak 2 meccsel több). Ha azonban szembesülünk azzal, hogy a Videotonnal először bajnoki mérkőzésen 1968-ban találkoztunk, már érthető, hogy a közelmúltunk egyik legeredményesebb vidéki csapata miért is nem tartozik a Ferencvárosi labdarúgás nagy múltú ellenfeleinek népes táborába.

Az eddigi 97 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 43 győzelem, 28 döntetlen, 26 vereség, 151 lőtt és 108 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Egy lépéssel közelebb

Mielőtt belevágnánk a kissé lassú tűzön főzött matyói lecsóba, a hét lassan “divattá” váló Fradi jelenségét próbálom annak ellenére nem a homokba dugni, hogy az elmúlt napokban annyira lerágott csonttá vált, hogy még a kóbor kutyák is inkább elásták keserűbb napokra. Ígérem nem fogom csócsálgatni a tényt és nem is fogok az igazságosztó szerepében tündökölni, de szurkolóként egy kissé értetlenül állok a történtek felett. Böde Dani után Lanzafamét is a sarokba kell állítani? Annak ellenére, hogy voltam katona, azt a fajta fegyelmet nagyon nem kedvelem még akkor sem, ha tudom, egy háborút a pénz, pénz, pénz hármas mellett a parancsok gondolkodás nélküli teljesítése nyeri meg. És bár a harmadik csillag elérése lassan egy “állóháborúvá” nemesedik, nem lehetett volna a kialakult helyzetet csendben, a szobák négy falai között, békésen rendezni? Pletykákra nem adok, a Fradi egy nagyok szűk szavú közleményt adott ki azok után, hogy valaki(k) merő jószándékból egyből rohantak a kattintásvadász hírportálokhoz., így azon kívül, hogy Lanza valamit rosszat dobott a tűzre, mást nem tudni. Nem akarok a Bayern Münchennel példálózni, ott “csak” két játékos vitatkozott (verekedett) össze az edzésen, de utána nem lett bünti, nem kellett kukoricán térdelni és főleg nem kellett a következő bajnoki meccset otthon, néhány pohár sör és popcorn kíséretében végigkövetni. A kiszivárgott hír után egyből Dani esete ugrott be és nem is a mellőzése, hanem az, hogy a rákövetkező meccset bizony elvesztettük. Természetesen nem Dani hiánya miatt, de tartottam tőle, hogy a mostani bünti is egy rossz ómenként fog csapódni a csapatra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Mezőkövesd Zsóry – Ferencváros

sipszo-elottSzombaton a 11. bajnoki mérkőzésünket játsszuk idegenben a Mezőkövesd ellen.

Mivel a szombati ellenfelünk ellen éppen túlléptük a “bűvös” tízes bajnoki mérkőzésszámot, így ennek ismeretében a bajnoki beharangozó inkább egy rövid felsorolás (az is a közelmúltunkból), és nem egy nosztalgikus emlékezés. A Ferencvárosi labdarúgás 119 éves történetében közel 50 olyan csapat szerepel, akik ellen tíz, vagy tíznél kevesebbszer léptünk pályára bajnoki mérkőzésen. Azt persze előre még nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de ahhoz több évet el kell tölteni az NB1-ben a Mezőkövesdnek, hogy ők is csatlakozzanak azon csapatokhoz, akikkel van számottevő közös múltja a Ferencvárossal. Addig meg nem tehetünk mást, mit bemutatjuk a sárga-kékeket és megnézzük az adattárunkban, hogy a bajnoki mérkőzések mellett még milyen tétmérkőzésen találkozott egymással a két csapat.

Az eddig 10 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 7 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség, 20 lőtt és 8 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Könnyed hármas

A szerdai kupafiaskó után nem csak a lelkeket kellett ápolni, hanem Dr. Sova csapatát is újra életre kellett hívni a “város szélén”, hiszen annyi sérültünk volt, hogy a Fradi betegszobájának ajtaján ott virított a megtelt tábla. Sokan már Ross dokinak is fogalmazták a levelet, mégis csak a “vészhelyzet” van, szombaton meccs, valahogy össze kell foltozni 11 játékost és bár ő gyerekorvos volt, de ott van Benton doki, aki szinte mindenkit talpra tudott állani. Szükség is volt rá, hiszen a Paksot joggal nevezhetjük mumusnak, a 11 Szentélybeli meccsünkből csak hármat nyertünk meg, Csertői csapata annyi borsot tört már az orrunk alá, hogy a trópusi országokban már aggódtak a csökkenő export miatt. Ezen meg változtatni kellett, mert bár mi is imádjuk a fűszeres ételeket, de szombat délután sutba kellett vágnunk a paksi borsot, a szerdai kupafiaskó emlékét, ki kellett zárnunk minden ránk nehezedő terhet. Csak a győzelem számít, mert ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hinni fog benned (Coelho). A lelátó “népe” is érezte, hogy most nagyobb segítségre van szükség, közel tízezren szurkoltuk végig a 90 percet, kezdésre a nap is előbújt, mintha üzenni akarna, egy kis időre felejtsük el a nehézségeket, ma győzni kell, nincs más alternatíva, folytatni kell a győzelmi sorozatot, ráadásul a Szentély is két éve bevehetetlen erőd. Nem is kellett csalódnunk, visszagondolva, lepörgetve a 90 percet, bár nem volt egy “sziporka bt”, de végül is egyetlen pillanata sem volt a meccsnek, amikor izgulnunk kellett volna. Könnyed ujjgyakorlattal vertük a paksi “átkot”, megtartva a 8 pontos előnyünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – Paks

sipszo-elott

A 24. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Paksi FC ellen a Groupama-arénában.

Ez lesz a két csapat 32. tétmérkőzése, a bajnoki találkozók mellett 4 Magyar Kupa és 4 Ligakupa találkozó színesíti a nem nagy múltra visszatekintő statisztikát. Az első négy összecsapásra a Magyar Kupa keretében került sor. 1971. július 25-én a Vörös – Martos, Horváth Á., Vépi – Bálint, Rákosi – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha, Füsi (csereként: Németh M., Bartosik) összeállításban pályára lépő ferencvárosi csapat Branikovits 3, valamint Horváth Á., Rákosi, Füsi és Szőke góljaival 7-2-re győzte le a harmadosztályba feljutott tolnai csapatot.

Az eddigi 23 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 10 győzelem, 9 döntetlen, 4 vereség, 42 lőtt és 26 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Biztosíték hiány

22 gól a kispadon. Ez villant be először amikor megláttam a kezdőnket. Ami jelenthette azt is, hogy ilyen erős a keretünk, mégis volt bennem egy kis aggodalom. Egyrészt idegenben nem nagyon szoktunk villogni, másrészt a Kisvárda az életéért küzd és láthattuk a két kupameccsen, hogy egy aránylag szervezett és sokat futó csapat a szabolcsi alakulat. Most biztosan lelkesen jelentkeznek a kérdezőbiztosok és kissé gúnyosan nekem is szegezik a mindig pontos és lényegre törő kérdésüket: — Figyelj csak aggódó barátom, vessed már szemeidet a tabellára, hol is áll a Várda és hol is a Fradi? Erre meg kitérő válaszokat nem lehet adni (nem is vagyok politikus), bár csak 12 csapatos a “mennyei”, de ahol mi állunk (és ahol a helyünk is van), nem is látni a Kisvárdát, oly messze van. És nem csak helyezés és pontszám terén, de ahonnan most pötyögöm a jegyzetemet közel 5 órás autókázás lenne odaérnem (szerkesztőtársamnak csak négy). Ezek után gyorsan talonba is zuhant a 22 gólos hiányom és mivel délután öt óra előtt egy perccel még csak egy fehér képernyő virított a monitoron azon kezdtem el aggódni, hogy vajon látni fogok-e egyetlen percet is a mérkőzésből? Majd egy villanás és már elő is tűnt a homályból a várdai stadion, a képernyőn “ledermedve” a támadó szekciónk: Isael, Szihnyevics, Petrjak. Talán a 22 gól hiányától fagyott le a rendszer? Bármennyire is szeretek “okoskodni”, azért tudom, az összeállítás nem a szurkoló feladata, plusz inkább örülni kéne annak, hogy nincs könnyű helyzetben Rebrov mester sem, amikor Varga vagy Isael, Lanza vagy Szihnyevics kérdésben kell döntenie és akkor még nem is beszéltünk Böde Daniról, akit mostanság elég sűrűn kap el valamiféle “nyavalya”. Meg aztán itt vannak a fentiekben említett kérdezőbiztosok, akik egyből adnak egy taslit annak, akinek ránézve a tabellára nem egyből a három pont jut az eszébe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Lipcsei Péter: 47

A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves történelme során szinte minden évtizednek megvoltak a meghatározó játékosai. Olyanok, akik a játékukkal, a góljaikkal, a Fradihoz fűződő viszonyukkal örökre beírták magukat a történelmünk lapjaira. A legtöbbjüket sajnos csak a videókon láthattuk játszani, vagy emléküket a megsárgult újságok hasábjain tudjuk ápolni, de mivel az emlékezet megőrizte őket a jövőnek, soha, de soha nem merülhetnek a feledés homályába.

Azt, hogy szerencsés korban születtünk-e, nehéz eldönteni, de ahogy az elején írtam, minden kornak megvoltak és megvannak a legendás alakjai, akik közül néhányan olyan helyet vívtak ki maguknak, mely ténylegesen örökké belé fog ivódni minden Ferencvárosi szurkoló szívébe. Lipcsei Péter ilyen helyet foglal el aki szinte egybeforr a Ferencvárossal. Peti pályafutása, góljai, kiállása a Fradiért a nehéz időkben, példát mutat a három E betű igazi értelmének.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szokolai László: 67

Szokolai László

Nem született csatárnak. Alacsony volt, amikor először láttam kifutni a Szentély zöld gyepére a hetvenes évek vége felé, azt gondoltam, itt valami tévedés történt. Amikor a mellettem ülő idős szurkoló látva elképedésemet, csak ennyit mondott: – Alacsony fiam, ez tény, de olyan rugói vannak, mint annak idején Kocsis Sanyinak és olyan ütemben tud érkezni, hogy mire a nagy darab védők feleszmélnek, már Szoki fejét simogatja az egész csapat! Élete első “válogatóján”, ahol a Csepel keresett fiatal tehetségeket, könyörtelenül tehetségtelennek titulálták, sőt meg is jegyezték, hogy ilyen alacsony termettel semmi helye sincs az élmezőnyben. Tévedtek, és bár nem született csatárnak, de góllövőnek igen. 283 mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros színeiben, és 149 gólt szerzett, ezzel a Fradi 17. leghatékonyabb gólszerzője! Kisebb nagyobb kitérők után 1977-ben Győrből került a Ferencvároshoz, ahogy jellemezte „az álmok csataterére”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Kötelező penzum

Vannak mérkőzések melyek örökre belénk ivódnak, melyek 10-20-30 év után sem törlődnek. Elég felütni agyunk tárházának fényképalbumát, felvillantani egy képet, egy gólt és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Mielőtt bárki is egyből tárcsázni kezdené a 112-t, a tegnapi, Haladás elleni mérkőzés még véletlenül sem fog belekerülni emlékeink fényképalbumába. És nem azért, mert az már betelt (tény, hogy szűkül, de azt megpróbálom gyógyszerrel kezelni), egyszerűen vannak olyan mérkőzések, melyeknél csak a “méret” a lényeg. Ha most tényleg visszarévedek a múltba és felidézem középiskolás éveimet, benne Beke tanár úr örök érvényű “bölcseletével”, miszerint “fiam, nem az jelenti a kötelező penzumot, hogy begyere az iskolába, hanem az, hogy legalább hármasra írd meg a dolgozatot”, akkor tegnap a csapat ha egy kicsit nehézkesen is, de teljesítette az előírt penzumot. Nem csak kimentek a pályára, hanem meg is dolgoztak azért a hármasért. Még ha nem is lettünk a “Sziporka Bt.” tagjai, de a szerdai kupafiaskó után örülnünk kell annak, hogy megtartottuk a tisztes (bajnoki?) távolságot a Videotonnal szemben. A mérkőzés előtti szokásos agora-piknik alatt volt olyan barátom, aki simán egy ötöst vetített elénk, és annyira belelkesült az ötletétől, hogy még a pénztárcáját is feltette a sikerre, pontosítva a meccs végi sörszámla kifizetésére. Ami végül is elmaradt és nem csak a kissé hidegre fordult szombat este miatt, hanem az elmaradt ötös miatt is. De nagyon is igazságtalan lennék ha most kizárólag a hibák felsorolásával értékelném a győzelmünket. A megszerzett három ponton kívül voltak egészen jó egyéni teljesítmények is és az ország mackónadrágja és nagyotmondó legénye is tettek arról, hogy egy kicsit elmerengjünk a tegnapi 90 perc történéseiben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – Haladás

sipszo-elottA 127. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Haladás ellen a Groupama Arénában.

Az idősebbek (helyesebben inkább: akik régebb óta követik a magyar labdarúgás eseményeit) azok emlékezhetnek arra, hogy az akkori sportsajtó a bajnoki szezonok után mindig különböző tabellákkal “szórakoztatta” (helyenként idegesítette) a focikedvelőket. Ilyen volt a Budapest-Vidék összeállítás, mely vidékiként mindig dühösített egy kicsit, hiszen volt benne egy apró kis fellengzőség, de mivel azokban a Fradi általában jól szerepelt, így mindig megbocsájtottam nekik. Régebben a rangadó jelzőt is kizárólag pesti csapatok egymás elleni mérkőzései kaphatták, igaz akkortájt szinte minden a fővárosban volt elérhető (könnyebb volt az ellenőrzés, a felügyelet). Azóta fordult egy kicsit a világ, és ha most visszacsatolunk a Budapest-Vidék rangsorhoz, akkor a szombati ellenfelünkkel, a Szombathelyi Haladással a közös történelmet nézve, rangadót fogunk játszani, hiszen a vidéki csapatok közül a mostani mezőnyből a Haladással játszottunk a legtöbbször.

Az eddigi 126 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 76 győzelem, 26 döntetlen, 24 vereség, 248 lőtt és 120 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Félgőzös győzelem

Hová lett a tavalyi hó?” – kérdi Francois Villon, de természetesen nem akarok verset elemezni, bár lehet, hogy a 215. örökrangadó második félidejénél többet tudnék időzni a több mint 500 éves csodás vers soraival, mint a pályán történtekkel. Szerencsére azonban a foci “megalkotói” két félidősre tervezték ezt a csodás játékot (szebbet, jobbat azóta sem találtak fel), így végül is nem csak Villon kalandos életével kell foglalkoznom, hanem az első 45 perc három találatával, mely végül egy félgőzös győzelemhez vezetett, de ami még talán ennél is fontosabb, nyolc pontosra dagasztotta nagymama semmihez sem hasonlítható hagymás, tejfölös lángosát. Ezek után nincs más dolgunk, mint bedugni a forró kemencébe és várni azt a csodás pillanatot, amikor a “végeredmény” a kezünkbe kerül. Közben azért rá kell lesni, a sütőlapáttal egy kicsit meg is kell mozgatni, nem szabad magára hagyni, mert könnyen megéghet. Az meg nem fordulhat elő, egyrészt nagymama mindig nagyon gondosan vigyázott rá, másrészt annyira, de annyira vágytunk arra a fokhagymás, tejfölös lángosra, hogy egyetlen pillanatra sem vettük le a szemünket a kemencéről. Talán mégis csak hatással volt rám Villon szellemisége, egy kicsit talán túlságosan is “virágnyelven” írtam le a vágyaink netovábbját, de ha ránézünk a tabellára, oly közelinek és oly kézzel foghatónak tűnik, hogy nagyon nem szeretnénk megfilmesíteni a Holló és a Róka meséjét a sajtról. “De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja” – no-no rókakoma, mi nem fogunk belépni a csapdádba, tanultunk az elmúlt évek hibáiból, éhesek vagyunk a sikerre, és szeretjük a hagymás, tejfölös lángost még egy kis reszelt sajttal is megszórni. Ezért sem fogod kiénekelni a szánkból…Ahogy az MTK-nak sem sikerült, igaz annyira nem is erőltették meg magukat, de ez legyen az ő problémájuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST