lalolib

Feljegyzések a fotelból – Fogyatkozó előny

A szerdai hazai vereség a keserűség mellett kijózanítótag is hatott. A tavalyi évben annyira elvoltunk kényeztetve, hogy nem is gondoltunk arra, hogy a siker egy harc és mindegy milyen kényelem vesz minket körül, az mindig csak illúzió és nagyon könnyen el is vehetik tőlünk. Az őszi zárás után hátradőltünk, kinyújtottuk a lábunkat és számológépet sem kellett elővenni ahhoz, hogy kikalkuláljuk a tavaszi menetrendet. Behúzzuk a diósok elleni elmaradt meccsünket, előnyünk 12 pont, ezzel le is zárhatjuk a bajnokságot, már február végén a nyakunkban fog fityegni az aranyérem, ezáltal készülhetünk az újabb csoportkörre. Talán még az örök pesszimisták is széthúzták a sötét felhőket, hogy élvezhessék a nap simogató sugárzását. Természetesen nincs szándékomban visszahúzni a cipzárt a felhőre, egyrészt soha nem tartoztam a pesszimisták klubjába, másrészt meg a rossz kezdés ellenére sem gondolom azt, hogy nem lesz meg a triplázás. Csak a magabiztosság múlt el, és belém költözött az óvatosság. Ehhez meg elég volt egy vereség szerdán amire majdnem ráerősítettek a Felcsút fölé magasodó esőfelhők, melyek 90 percig áztatták az “arénát”. Mintha végleg el akarták volna mosni a magabiztosságunkat, mintha le akarták volna mosni arcunkon a “ráégett” mosolyt, melyet a tavalyi év szereplése folytán nem is akartunk egy pillanatra sem lemosni. Mert miért is tettük volna? Nem is lett volna semmi gond, ha behúzzuk a szerdai meccset, nem is kellett volna sziporkázni, csak hozni az őszi győzelmi metódust, melynek a flúgos futam mellett a biztonságos védelem és a kevés helyzetből is gólt lövünk volt az alapja. Ez borult fel szerdán és ez nem állt helyre Felcsúton sem. Így meg egy kissé megfogyatkozott az előnyünk a Fehérvárral szemben, a kalkulált 12 pont helyett már “csak” hét. Ez meg hozott egy kis bizonytalanságot és a folyamatos mosoly is éltűnőben van az arcunkról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – PAFC

sipszo-elott

Szombaton a 18. bajnoki mérkőzésünk következik a PAFC ellen Felcsúton.

Az NB1 történetében az elmúlt ötven évben elvétve fordult elő olyan csapat mellyel húsznál kevesebbszer mérkőztünk. Volt néhány “átutazó” csapat, aki a feljutás után egyből ki is esett, voltak akik nevet és székhelyet váltottak vagy egy furcsára sikerült fúziók mentén töltöttek el rövidke időt az első osztályban, de ezek nevére már alig-alig emlékszik bárki. Szerkesztőségünk adatbázisában megtalálható a “Ferencváros mérlege az NB I-ben”, akivel labdarúgásunk története alatt bajnokit játszottunk. A 20 alatti kategóriába tartozik a szombati ellenfelünk is, í­gy túl sok érdekességet a két csapat közös múltjából nem tudunk merí­teni.

Az eddigi 17 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 8 győzelem, 6 döntetlen, 3 vereség, 28 lőtt és 18 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Fájdalmas pofon

“Nem csak az a nagy sportoló, aki nyerni tud, hanem az is, aki egy pofon után fel tud állni!” Az ország Egérkéjének gondolatával nyitni az év első fotelszurkolós jegyzetét alapból magyarázkodásnak, felmentésnek tűnik, pedig nem annak szántam. Megtehetném és a hivatkozási alapom – a tavalyi év – még itt van a szemünk előtt, annak minden örömteli pillanatával. Struccként homokba is dughatnám a fejem, nagyon egyszerű megoldásként ki is hagyhattam volna a mai jegyzetem (tegnap este fel is merült bennem), utólag hivatkozhattam volna Csehovra, aki szerint a hallgatás néha nagyobb büntetés mint a szidalmazó szavak özöne, mégsem teszem. Természetesen szidalmazni nem fogok, egyrészt mert erre a Fradival kapcsolatban soha nem szoktam, másrészt inkább magyarázatokat próbálók keresgélni a bajnokság első vereségére, mely ráadásul megszakított egy hosszú hazai veretlenségi sorozatot. Az utóbbi nem nagyon izgat, nem vagyok egy számoló művész, ennél vannak sokkal fontosabb mutatók is (a lelkünknek azért jól esett az egyre növekvő szám), másrészt a sorozatokat azért találták ki, hogy egyszer csak véget érjenek. Persze szeretjük a happy endeket, és sok verzió átfutott az agyunkon, de az biztosan nem, hogy a sorozat végét egy olyan csapat ellen szenvedjük el, akit még álmunkban, mankóra támaszkodva is verni kellett volna. Nem csak a tabella miatt (az első játszott az utolsóval), hanem a 90 perc összképe alapján is. Ez még akkor is igaz, ha tegnap este nagyon rosszul játszottunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – DVTK

sipszo-elottSzerdán a 105. bajnoki mérkőzésünk következik a DVTK ellen a Groupama-arénában, mely a második fordulóban elhalasztott mérkőzés “pótlása”.

A két csapat először (majd rögtön két nap múlva másodszor) az 1924/25 évi bajnoki szezon lezárásaként, az országos bajnoki döntőben játszott egymással az Üllői úton. Az első mérkőzés döntetlennel zárult, í­gy meg kellett ismételni a találkozót. Az újabb mérkőzésen 2:1-es ferencvárosi siker született. A történelmi, első összecsapáson az Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Sándor, Blum – Tóth, Lyka I., Kelemen, Nikolsburger, Kohut összetételű csapat lépett pályára, a gólokat Nikolsburger, Kelemen illetve Völker II. (2) szerezték. A megismételt mérkőzésen Tóth, Lyka I. és Kelemen helyett Müller, Földessy és Steczovits lépett pályára. Kohut gólja mellett egy öngól is született a zöld-fehérek győzelmével végződő mérkőzésen.

Az eddigi 104 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 67 győzelem, 18 döntetlen, 19 vereség, 223 lőtt és 104 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2020 – A sasok csodás szárnyalása

Még néhány óra és elhagyjuk 2020-t, azt az évet mely örökre belénk fog ivódni és örök nyomott hagy a történelem könyvekben. Ha felidézzük emlékezetünket, vannak olyan évszámok melyek meghatározták az emberiség történetét. A római birodalom bukása (476), a nándorfehérvári diadal (1456), Amerika felfedezése (1492), a francia forradalom (1789), az 1848-s forradalmak Európában, majd a 20. századi két világégés. Folytathatnánk a sort, az emberiség százezer éves feltárt története több mint iskolai tananyag, benne van a születés és az elmúlás örök körforgása, mely végül is elrepít minket a jelenben, a 2020-s év utolsó napjaihoz. Ahhoz az évhez, mely a jövő történelemkönyveibe azon évekhez volt tartozni, ahol a borzalmakat, a keserűséget nem a háborúk viharai, hanem egy alattomos “féreg”, egy vírus hatja át. Volt rá példa az elmúlt évezredekben is, a “fekete halál” többször is háborút indított az emberiség ellen, a 14. században több millió ember esett az áldozatául, de ezt csak a történelem könyvekből ismerjük, a jelenben, bár a vírusok állandó részvevőivé váltak életünknek, nem hittük, hogy ez olyan erővel tud újra lecsapni, mint 2020-ban. Talán egy kicsit túl komornak tetszik a bevezető, mely hamarosan a szebbik képét fogja mutatni, de számunkra, a zöld-fehér színek szerelmeseinek a sikerek mellett a covid határozta meg a mindennapjainkat. Bár vannak reménykeltő hírek a vakcináról, amit árnyal az újabb mutáció, de most karácsony után, év zárása előtt, inkább fordítsuk orcánkat a nap felé, az égbolt felé, ahol a zöld sasok csodálatos repülésében gyönyörködhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Paks – Ferencváros

sipszo-elott

Szerda este a 29. bajnoki mérkőzésünk következik Pakson, a Fehérvári úti stadionban.

Ez lesz a két csapat 37. tétmérkőzése, a bajnoki találkozók mellett 4 Magyar Kupa és 4 Ligakupa találkozó színesíti a nem nagy múltra visszatekintő statisztikát. Az első négy összecsapásra a Magyar Kupa keretében került sor. 1971. július 25-én a Vörös – Martos, Horváth Á., Vépi – Bálint, Rákosi – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha, Füsi (csereként: Németh M., Bartosik) összeállí­tásban pályára lépő ferencvárosi csapat Branikovits 3, valamint Horváth Á., Rákosi, Füsi és Szőke góljaival 7-2-re győzte le a harmadosztályba feljutott tolnai csapatot.

Az eddigi 28 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 14 győzelem, 10 döntetlen, 4 vereség, 60 lőtt és 28 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Nehezebben, mint szokott

Kedden véget ért a nagy utazás. Csodás út volt még akkor is, ha tudtuk, a mi autónk a leglassabb a mezőnyben, de kit érdekel a lassúság, mikor Barcelona felé a Costa Brava lenyűgöző szépségű Földközi-tengeri útszakaszán mehetünk az örökké nyüzsgő város felé. Vagy Torino felé az A4-s autópályán, megállva Velencében, Veronában és Milánóban. Volt egy kis esélyünk folytatni a kalandot, de a szerencse is folyamatosan elkerülte a csapatot. Mindentől függetlenül varázslatos utazás volt, és ahhoz, hogy jövőre megismétlődjön a kaland, a bajnokságra kell összpontosítani. Ezzel eddig sem volt sok gondunk, magabiztosan vezetjük a bajnokságot, az utánunk kullogó Fehérvárnak egyedül Márton edző ígért örömteli karácsonyt, álmában a tabella tetején látta a csapatát, melyre annyi esélye volt, mint Makó lovagnak eljutnia Jeruzsálembe. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nekünk a bajnoki cím olyan könnyű lenne mint Katát táncba vinni, főleg azért, mert a “táncpartnerek” ellenünk akarják bizonyítani, hogy ők bizony Michael Flatley szteppiskolájába járnak. A végén persze az ellenkezője derül ki, hiába volt a kettős terhelés, Rebrov mester rotálási akciói, akik pályára lépnek, folyamatosan bizonyítják, hogy nem csak a “nagy utazás” volt a fontos Európában, hanem az országunk belüli kirándulásokat is komolyan vesszük. Még akkor is, ha látható, ez egyre nehezebb. Az augusztus közepei indulás óta 25 tétmérkőzést játszottunk, voltak olyan idők, amikor egész szezonban kellett ennyiszer pályára lépni. De nincs apelláta, ezt vállaltuk, ezt vártuk, a siker ritkán szokott ölbe hullani. Tegnap éppenséggel nem haragudtunk volna, ha a győzelem minden erőlködés, küszködés nélkül lepottyan az égből, de még két hét a szent ünnepig, az ajándékok sok helyen már becsomagolva várakozna, de a Groupama aréna zöld gyepén a Zalaegerszeg másfajta ajándékkal készült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – Zalaegerszeg

Szombaton a 73. bajnoki meccsünk következik a  ZTE ellen a Groupama Arénában.

A jelenleg vidéki székhelyű NB1-s csapatok öröklistáján a ZTE, a nagyon előkelő negyedik helyen tanyázik azon csapatok között akik ellen a legtöbb alkalommal léptünk pályára. Előttük a Diósgyőr, a Videoton és a DVSC szerepel, természetesen vannak olyan csapatok akik mérkőzésszámban megelőzik a Zalaegerszeget, de jelenleg nem tagjai a legmagasabb élvonalnak (Győr, Haladás, Pécs, Szegedi EAC, Tatabánya, Salgótarján). Az előbb említett csapatok azok akikkel legalább 50 mérkőzésünk van és ha visszatekintünk a közös történelemre, számos emlékezetes nagy csatákat vívtunk egymás ellen. Ez alól a ZTE sem kivétel, a két csapat 40 éves közös története olyan mérkőzéseket is hozott, melyeket egyik csapat szurkolói sem felednek el soha.

Az eddigi 72 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 38 győzelem, 20 döntetlen, 14 vereség, 158 lőtt és 82 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Félgőzzel

Bármennyire is fájdalmas volt a szerdai Barcelona elleni csoportkörös mérkőzésünk, az élet megy tovább, a remízben már másnap reggel csinosították, felfűtötték a gőzöst, mely nem Kanizsára, hanem Diósgyőr felé vette az irányt. Túl sokat nem akarok foglalkozni a Barcával, az első félidő kissé megalázó teljesítményével, hiszen a szív hiába reménykedek valami csodában, erre a tények ismeretében (melyek néha nagyon makacsul tudnak viselkedni) nem volt egy szemernyi esélyünk sem. Nem is a háromgólos vereség volt keserű, az simán benne volt a pakliban, hanem az első 45 perc arcon ütött valósága. Ettől még nem dőlt össze a világ, csak kaptunk egy kis orrpöcköt, mely sajgott egy kicsit, de túl sokat nem foglalkozhattunk a fájdalommal hiszen az ünnepekig még van dolgunk bőven. Egy gyors púderezés, néhány órás pihenő, rend a lelkekben és a szívekben, menni kell tovább. Először is a remízben vár minket a diósgyőri gőzös, majd irány Kijev, zárásként még három bajnoki (ha jól számoltam) és csak utána lehet meggyújtani a karácsonyi égőket. Melyek függetlenül az előttünk álló feladatokból (főleg a Kijevitől) gyönyörűen ékesíti be az ünnep varázslatos hangulatát még akkor is, ha ezt az idén várhatóan a covid nyomása miatt csendben, “magányosan” kell megtennünk. De most ne elmélkedjünk és főleg ne értékeljünk még, hiszen a gőzös már pöfög, gyerünk gyerekek, szálljunk fel és irányozzuk magunkat Diósgyőr felé. Ahol már nagyon várják a Fradit, Feczkó kartárs odáig ment a várakozásban, hogy a kötelezően lenyomott dicséret mellé az álmait is kitette az asztalra, miszerint “mi legyünk a következő csapat, amelyik megismétli a Barcelona teljesítményét.” Az év aranyköpésének is beillő mondat valószínűleg csak kicsúszott a száján, mely legfeljebb Münchhausen tetszését nyerte el, a báró örök álmát aludva is felpillantott és csettintett az ujjával egyet, megállapítva, hogy még sem élt hiába. Vannak még lelkes követői a nagyvilágban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Szendvics szombat

Néhány hete láttam egy dokumentumfilmet, melyben felelevenítették a szendvics történetét mely a 18.század közepéhez vezethető vissza, amikor is egy gróf annyira szeretett kártyázni, hogy nem akart felállni az asztaltól, ezért, hogy egyen valamit, azt kérte a szolgáitól, hogy tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé. Miért is emlékezek meg a szendvics feltalálójáról? Egyrészt csak szimplán eszembe jutott reggeli közben, másrészt a labdarúgás vezetői is annyira szeretik ezt a játékot (főleg az utána kapott pénzes zsákot), hogy 2020 őszét egy hatalmas szendvicsbe pakolták és bár tarisznyát nem mellékeltek hozzá, de gyorsfutárral elárasztották vele Európát. Az Üllői útra is jutott belőle néhány, a heti adag egy Juventus-MTK-Barcelona összetételben került Szerhij Rebrov asztalára. A mester étvágyát nem ismerem, de azt már megtanultuk, hogy nem ijed meg semmilyen variációtól. Legyen az sonkás, fasírtos, csirkés, rántott húsos, vagy szimplán csak vajas-sajtos (olyan vegán jellegű, bár talán ők tejes dolgot sem esznek), mindig kitalálja, hogy mi legyen az a plusz kiegészítő, mely “megbolondítja” a szendvicset. Kedden a Juve ellen olyan dijoni mustárt kevert, hogy azt nem csak olasz honban, de Dijon városában is elismerést szerzett. Öt védős rendszer, tökéletes összhang, és ha nincs az a bizonyos utolsó perc, úgy emlékeznénk rá, mint labdarúgásunk dicső napjaira. Így sem szomorkodtunk, büszkék voltunk a csapatra, arra játékra, mely megnehezítette a Juventus győzelmét. Túl sok időnk nem volt az elmélkedésre, hiszen néhány nap és a Barcelona következik. A két ropogós zsömle szelet közé szombaton az örökrangadó került “feltétnek”, mely akkor is erősebbnek bizonyult a múltheti Honvédnál, ha néhány “mötökás” fiatalt elkapott a covid, így nem álltak Michael Boris rendelkezésre. De ha eszünkbe jutott a bajnoki szezon első fellépése a Hidegkuti stadionban, akkor sejthettük, hogy újfent életük meccsére készülnek és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy igazi kóser csirke kerüljön a zsömle szeletek közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
01.27.18:00, m4sport
01.30.17:00, M4Sport
02.03.20:00, m4sport
02.07. 18:30, m4sport
MK 02.10. 13:00, m4sport.hu
02.14. 14:30, m4sport.hu
02.20. 19:30, m4sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ