lalolib

Sípszó előtt: PAFC – Ferencváros

sipszo-elott

Szombaton a 11. bajnoki mérkőzésünk következik a PAFC ellen Felcsúton.

Az NB1 történetében az elmúlt ötven évben elvétve fordult elő olyan csapat mellyel tíznél kevesebbszer mérkőztünk. Volt néhány “átutazó” csapat, aki a feljutás után egyből ki is esett, voltak akik nevet és székhelyet váltottak vagy egy furcsára sikerült fúziók mentén töltöttek el rövidke időt az első osztályban, de ezek nevére már alig-alig emlékszik bárki. Szerkesztőségünk adatbázisában megtalálható a “Ferencváros mérlege az NB I-ben”, ahol megtalálható minden csapat akivel történelmünk 116 éve alatt bajnokit játszottunk. A 10 alatti kategóriába tartozik a szombati ellenfelünk is, így túl sok érdekességet a két csapat közös múltjából nem tudunk meríteni.

Az eddigi 10 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 6 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 17 lőtt és 8 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Küzdés jeles, játék közepes

Nem gondoltuk, hogy lesznek nehézségeink. A derbi győzelmi eufóriájával a szívekben, hét pont előnnyel a tabellán, egy “EU-komfortos” csapatra “hajazó” tizeneggyel a kezdőben vajon mi másra gondolhattunk volna? Tömören: ki kell siklatni a lokomotívot, a rajta utazó és a tollait borzoló pulykakasnak szólni kell, hogy a tyúkok Debrecenben maradtak, nem kell itt illegetni magát, a tojásrántotta helyett mi zöld-fehér gólrántottára készülünk, csipetnyi kalocsai paprikával meghintve, mert már túl vagyunk az első bajnoki etap legnehezebb részén, ráadásul október elején az időjárás is úgy gondolta, hogy nem hoz fölénk felhőket, nem küldi ránk az esőisteneket és még nagykabátot sem kell húzni. Minden együtt van, talán még az öreg javasasszony az aluljáróban sem tudott olyan kotyvalékot kikeverni melyben nem azt látta, hogy – itten ma drágáim, nem lesz gondotok, ha egy kis aprópizzel hozzám járultok, még azt is megsúgom, hogy az a csinos olasz férfiember hányat rúg a labdába…Még el is hittük/éreztük/gondoltuk, hogy a csillagok Auriga, a győzelem képében már formálódik a Groupama Aréna felett…pedig még el sem kezdődött a meccs. Talán jó lenne visszatérni a földre, talán el kéne engedni a derbi diadalát és azzal a szegény pulykakassal sem kéne civódni, mert ahogy Platón mondta, ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani. Ha hallgatok a nagy gondolkodóra, talán egy kissé óvatosabban készülök a meccsre, hiszen a Loki vonata soha nem volt egy könnyed menet, sőt ha belenézünk a történelem könyvekbe, bizony okoztak elég sok kellemetlenséget…és nem csak Debrecenben. Ehhez jött a megadott kezdőnk, mely nem változott ugyan, de ha időben ránéztünk volna a kispadra, láthattuk volna, hogy bizony az eléggé karcsú, Böde Danin kívül szinte csak a kötelező létszám ült rajta, mely bizony magában hordozta a veszélyeket, mellyekkel a kezdő sípszó előtt nem nagyon törődtünk…Pedig kellett volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – Debrecen

sipszo-elottA 91. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Debrecen ellen a Groupama-arénában.

Annak ellenére, hogy a közelmúltunk számtalan emlékezetes Ferencváros-Debrecen mérkőzést tud elővarázsolni a cilinderből (volt köztük “bajnoki döntő” is – nem is egy), a Fradi ellenfeleként a DVSC nem került a legtöbb NB1-s mérkőzést játszó csapatok “top-10-be”. A Loki elleni találkozók a rendszerváltástól számítanak igazi rangadóknak, sőt az elmúlt 20 évben épp a hajdúságiakkal vívtuk a legfontosabb bajnoki mérkőzéseket. Ezekben az években az MTK jelenti az örökrangadót, az Újpest a derbit, a Debrecen meg bajnoki döntőket.

Az eddigi 90 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 40 győzelem, 24 döntetlen, 26 vereség, 140 lőtt és 98 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Szenvedélyek viharában

Szenvedély nélkül nincs élet, élet nélkül nincs szenvedély. Talán megbocsájtható ha nem teljesen pontos a ókori görög bölcselet és az, hogy most a szerző neve sem ugrik be, de reménykedem, hogy nem csap le rám Zeusz összes haragja, nem küldi rám az ég, a viharok és a villámok összes dühét és jégkockává sem változtat, bár az egy pohár “viszkivel” még elfogadható (ha Chivas Regal és legalább 18 éves). Most nem akarok a villámsújtotta Marion lenni és Charlie se énekeljen miközben én úszkálok és olvadok a pohárban, mert akkor az egész tegnapi nap köddé válik, amit nagyon nem szeretnék. Egy derbit megnyerni mindig többet jelent három pontnál, és ha ezzel egy felejthetetlen élmény is párosul, az úgy ivódik be a Fradista lelkünkbe mint az első szerelem semmivel sem pótolható varázsa. És ahogy kamaszkorunk legszebb nyaráról, úgy a tegnap esti derbiről sem könnyű papírra vetni azokat az érzéseket, melyeket ha nem élünk át teljes lényünkkel pillanatok alatt válhatnak köddé. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legmélyebb érzelmeinket nem könnyen osztjuk meg a nagyvilággal (vannak akik igen, de őket vagy zseniknek, vagy celebeknek hívjuk) akkor talán nem meglepő, hogy az első néhány mondatom után tartanom kellett egy kis szünetet, hiszen sem zseni, sem celeb nem vagyok, csak egy “öregedő” Fradista, aki olyan élménnyel gazdagodott, melynek papírra vetése meghaladja az “írói” képességeit. Ettől függetlenül megpróbálom, még akkor is, ha a végeredmény eléggé bizonytalan. De tudom azt, hogy akik ma a Szentélyben töltötték az estét (plusz előtte néhány órát) azoknak újat nem tudok mondani, hiszen együtt éltük át a derbi minden mozzanatát, a prológustól az epilógusig. Pörögtünk a szenvedélyek viharában, és bár a végén már nagyon vártuk a hármas sípszót, de talán nem bántuk volna azt sem, ha tovább tart az élmény, ha az aréna fényei nem gyúlnak ki, ha még együtt lehetünk, együtt ünnepelhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – Újpest | A derbik 113 éves története

sipszo-elottA magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 113 éves rivalizálása. A két csapat 224. bajnoki mérkőzése következik szombaton a Groupama-arénában.

A derbi. Arról pontos információnk nincs, hogy mikortól alakult ki ez a Fradi-Újpest “őrület”, de tény, hogy már a harmincas években is derbiről írtak az újságok (az MTK-Hungária elleni mérkőzéseket is derbinek “becézték”), mely mindig is többet jelentett egy labdarúgó mérkőzésnél. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért mi sem kísérletezünk vele. Ha véletlenül rá is találnánk a megoldásra, azzal megölnénk a bizsergést, a feszült izgalmat is, amit mindkét csapat szurkolótábora érez, ha zöld-fehér és lila-fehér mezben kifutnak a csapatok a pályára. Ez egy külön világ, a derbik világa, melynek hangulata, körítése egyedülálló a magyar labdarúgás történetében. Mielőtt az izgalmak a tetőfokára hágnak, ismerjünk meg a két csapat közös múltjával.

Az eddigi 223 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 101 győzelem, 61 döntetlen, 61 vereség, 417 lőtt és 312 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Magyar Kupa beharangozó – Szegeden negatív a mérlegünk a SZVSE ellen

Szombaton Szegeden kezdjük a 2018/19-es Magyar Kupa küzdelmeit, a jelenleg Megye 1-ben szereplő SZVSE ellen. Nem lebecsülve az ellenfelet, a mérkőzés inkább egy baráti edzőmeccs kategória, ezért nem is volt szándékunkban beharangozót írni, de mikor merő kíváncsiságból elkezdtem “bányászni” az adatbázisunkban, több érdekességre is bukkantam. Kezdem egy kissé “rémisztő” adattal, miszerint Szegeden a SZVSE ellen eddig 4 alkalommal találkoztunk és háromszor a hazaiak nyertek! A 4 mérkőzésből kettő volt bajnoki (1942, 1943) és kettő MNK (1968, 1974), melyekről még beszámolunk, de először magáról a klubról ejtenénk néhány szót. Akik ismerik a szegedi labdarúgást, talán még azok sem tudnak kiigazodni hazánk harmadik legnépesebb városának focijában. Erről a kavalkádról évekkel ezelőtt Vitos György összeállításában két könyv is megjelent, de az átlag focikedvelő legfeljebb a SZEOL-t ismeri, azt is főleg az alapító, Szegedi EAC és a támogató állami olajipar nevének egy kissé furcsán csengő fúziója miatt. Pedig a szegedi labdarúgás egyidős a Fradival, 1899-ben alakult meg a Szegedi AK, mely elég kalandos utat tett meg az eltelt közel 120 év alatt: “A legendás hírű SZAK (később Bástya FC, Szeged FC, újra SZAK, SzSzMTE, majd Petőfi) 1977 elején hivatalosan is fuzionált az egyetemi klubbal, a SZEOL SC-vel (korábban KEAC, Sz. Haladás, SZEAC), így valamennyi korábbi gárdának az akkor létrehozott SZEOL AK hivatalos, alapszabályban is megjelölt jogutódja lett, megörökölvén” ezzel valamennyi ex-NB I-es csapat összes kiváló eredményét!” (Szeged MA, 2014). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Szeretem a történelmet

Mielőtt bárki egy jól irányzott hárompontos kísérlettel a kukába dobná a digitális jegyzetemet (zsákolni egy monitort mégis csak kínos lenne) abból a “félelméből”, hogy itt ma nem a tegnapi Honvéd elleni mérkőzésről olvashat, a biztonság kedvéért leszögezem (legalább egy százas szöggel), hogy bár tényleg szeretem a történelmet és Fradi-meccs hiányában már tűkön ülve várom az esti dokufilmet Pompeii katasztrófájáról, a címben szereplő történelem szó természetesen és kötelezően szeretett klubunkhoz, a Fradihoz kötődik. És persze a Honvédhoz, mely Kispestként kezdte és valami megmagyarázatlan “honvágy” miatt ebben az évszázadban visszanyúlt az ötvenes évekhez, mely ténylegesen aranykorszaka volt a piros-fekete(fehér) egyesületnek, de mégis csak Farkas Mihályhoz kötődik még akkor is, ha akkoriban Puskás Öcsi is ott kergette őrületbe az ellenfelet. Plusz az “átcsábított” Kocsis, Budai, Czibor hármas, akiket ha a hatalom nem térít el Kispest felé, labdarúgás dicsőséges történetének legszebb korszakát írhatták volna az Üllői úton. De mielőtt eltévelyednék az ötvenes évek számunkra nagyon is sötét világában és tényleg a kukába találnám a jegyzetemet, talán illene magyarázatot adni a kissé “öndicsérő” címre, melyhez most a legrégebbi riválisunk otthonához, a Hungária körúthoz van köze és természetesen a tegnapi ellenfelünkhöz, a Honvédhoz (vajon miért is “csak a Kispest”?). Bármennyire is furcsa és “életidegen”, de a két csapat eddig több mint száz éves közös története alatt a tegnapi rangadónak már negyedik alkalommal adott otthont az MTK pályája. És mivel szeretem a történelmet és néha még a számmisztikában is hiszek, így elég jó ómennek bizonyult a pályaválasztás, hiszen eddig háromból három győzelem a mérlegünk, amit tegnap este eggyel meg is toldottunk és ha a kedves olvasó eddig eljutott egy csont nélküli dobás kísérlete nélkül, akkor ígérhetem, innentől már csak a tegnapi győzelemre fókuszálok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Budapest Honvéd – Ferencváros

sipszo-elottA két csapat 205. bajnoki mérkőzése következik a Hungária körúti MTK stadionban.

1914. december 5-én találkozott egymással először a két klub, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. “Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás (58 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett) góljával. A második félidő 35. percében a “kispesti védelem 11-est vét, a megítélt büntető rugást Binder a kapus kezébe lővi”. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk. A Kispestieket csak a Újpest elleni derbik és az MTK elleni örökrangadók “előzik” meg.

Az eddigi 204 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 112 győzelem, 32 döntetlen, 60 vereség, 460 lőtt és 317 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Nem mindig győz az igazság

Mivel a “Népjóléti Bizottság” szabadszombatot rendelt, így a Videoton egy nappal többet pihenhetett (rájuk is fért), nekünk meg volt egy plusz napunk arra, hogy felkészüljünk az ősz egyik legfontosabb mérkőzésére. Ha nincs a fehérváriak nemzetközi szereplése, számomra egy Videoton meccs nem több az “átlagnál”, kevés a közös a múlt (még 100 bajnokit sem játszottuk velük), de a hirtelen rájuk szakadt népszerűség és a névváltoztatás kissé bohókás módja a kelleténél jobbak rájuk terelte a figyelmet. Ehhez jött még az is, hogy ebben a bajnoki szezonban is velük fogunk megvívni a harmadik csillagunkért és mivel eddig már két pontot “vertünk” rájuk, egy esetleges győzelemmel plusz levegőhöz jutottunk volna. Persze ez csak elméletben és a Fradi-szívünkben jelent meg, mert bármennyire is fájó leírni, nemzetközi téren amit mi szerettünk volna megvalósítani, azt a Videoton hozta, ráadásul a magyar focinál magasabban jegyzett csapatok ellen. Ezen túl (amit szintén fájó bevallani), náluk sokkal átgondoltabb a csapat menedzselése, ők nyaranta/telente nem cserélik ki a fél csapatot, hanem ha nem jönnek az eredmények, új edző után néznek. Még akkor is, ha éppenséggel megnyerik a bajnokságot. Mi meg büszkék voltunk arra, hogy közel 5 éven át kitartottunk, sőt, szinte angyali rögeszmével hajtogattuk, hogy minden rendben van, a Ferencváros történetének egyik legsikeresebb edzője (némi túlzással) ül a kispadon. Nem akarom elvitatni Thomas Doll bajnoki és kupaérdemeit, de nemzetközi porondon lenullázta a Fradit, amiben természetesen nem csak ő volt a ludas, de rajta kívül még senki nem tette fel kezét. Pedig kellett volna, hiszen az továbbra sincs kitéve a kirakatba, hogy vajon ki vagy kik felelnek azért, hogy papíron bőven megvagyunk, de a Videoton elleni rangadónak becézett mérkőzésen jónéhányan vannak olyanok, akiket “jó pénzért” megvettünk, de halvány dunsztunk sincs róla, hogy most vajon éppen hol vannak. Koch legalább már előkerült, gondolom ő is csak kényszerűségből, hiszen a belső védőink továbbra is maródiak, így túl sok variációs lehetősége egyenlőre még nincs az új edzőnknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – MOL Vidi (Videoton)

sipszo-elottA két csapat 96. bajnoki mérkőzése következik vasárnap a Groupama Arénában.

Ha megnézzük a Ferencváros vidéki csapatok elleni összesített statisztikáját, számos érdekességre bukkanhatunk. Labdarúgásunk 117 éves története során több olyan csapattal találkoztunk, akikkel több mérkőzést játszottunk, mint a szerdai ellenfelünkkel, és akikkel a jelenben egyenlőre nincs mód arra, hogy azok növekedjenek. Pécs, Győr, Szeged, Tatabánya, Salgótarján – mind olyanok csapatok, akikkel közel annyiszor találkoztunk, mint a Videotonnal. Ennek köszönhetően a jelenlegi NB1-s vidéki csapatok közül két olyan együttes van, akivel többször mértük össze az erőnket mint a Videoton: Haladás és a Diósgyőr (a DVTK csak 2 meccsel több). Ha azonban szembesülünk azzal, hogy a Videotonnal először bajnoki mérkőzésen 1968-ban találkoztunk, már érthető, hogy a közelmúltunk egyik legeredményesebb vidéki csapata miért is nem tartozik a Ferencvárosi labdarúgás nagy múltú ellenfeleinek népes táborába.

Az eddigi 95 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 43 győzelem, 27 döntetlen, 25 vereség, 148 lőtt és 104 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Új seprű még nem seper

Thomas Doll “közös megegyezéssel” való elküldése felért egy villámcsapással. Nem mintha bárkit is váratlanul ért volna, hiszen népiesen szólva benne volt a levegőben, és még nagyot sem kellett szippantani ahhoz, hogy túl sokat morfondírozzunk rajta. Abban a legtöbb szurkoló egyetértett, hogy ideje volt váltani. Túl hosszú volt a közel öt év. Ha csak a hazai eredményeket nézzük, Doll örökre beírta magát a Fradi történetébe. Bajnoki cím, három Magyar Kupa-, két Szuperkupa- és egy Ligakupa-győzelem került fel Doll adatlapjára. Ehhez jön még 245 mérkőzés, mellyel nagyon előkelő helyen tanyázik a Fradi edzők örökranglistáján. A gond az, hogy ezen a bizonyos adatlapon vannak hiányok. A 147 bajnoki meccs mellé csupán 16 nemzetközi tétmérkőzés párosul – eredmény nélkül. Totál bukta az európai kupaküzdelmek eredménysora, két fordulónál többet nem sikerült mennünk egyik évben sem, pedig a feltételek és főleg a Fradi dicsőséges múltja is megkövetelte volna azt, hogy ne essünk ki olyan csapatok ellen, akiket évtizedekkel előtte még az edzőpályára sem engedtünk volna. Volt pénz, volt paripa, de valami nagyon hiányzott a táncból, és hiába volt jó a zene, a báltermet is szépen feldíszítették, de úgy, ahogy a régi dzsentri világban, a díszletek csak egy ideig tudják eltakarni a rossz előadást. Ebből aztán tényleg nem jöhetett ki más, mint a váltás, melynek időzítésén lehet csóválni a fejet, mert mi van akkor, ha nincs a Paks elleni pontvesztés, és veretlenül vezetjük a bajnokságot. Akkor is elküldik, vagy az új edzőnek tovább kell “bujdokolni” valamelyik szállodában és arra várni, hogy a csapat betlizzen? Mert az Rebrov bemutatásakor kiderült (nem volt túl nagy titok), hogy az EL kiesésünk után már kerestünk edzőt…csak a csapat nyerte az első négy fordulót és az kínos lett volna, hogy egy “menetelő” csapat trénere kerül lapátra. Ennyi a rövid történet, kedden menesztés, szerda délelőtt bemutatás, délután meg már edzés. Szombaton meg bajnoki. Új edző, új elképzelés, új taktika? Vajon látunk néhány cseppet abból a vízsugárból mely reményeink szerint letarolja az NB I-et? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST