lalolib

Feljegyzések a fotelból – “Méltó régi nagy híréhez”

Drámai véget ért a 2019/20-s bajnoki szezon. Nem az elsőség kérdésében, az már réges-rég eldőlt, papíron a Honvéd ellen, de a valóságban azon a bizonyos októberi “Big Mac szendvicshéten”, amikor a Dózsa és a MOL közé egy moszkvai kiruccanás is szorult és amit három győzelemmel adtunk át az utókornak. Onnan már csak “üldözöttek” lettünk, de úgy, mintha egy lajhár akart volna egy gazellát elkapni, ami eleve reménytelen vállalkozás, ráadásul a lajhárnak esze ágában sem lenne üldözőbe venni a szavannák gyorsasági bajnokát és nem csak azért, mert a fáról sincs kedve nagyon lejönni (ahhoz túl kényelmes), hanem mert nem szereti a húst. A Fradi üldözői sem gondolták komolyan, bár a szavak szintjén végig nagyszerűen teljesítettek, a legbelsőbb zugaikban tudták, a gazella még akkor is utolérhetetlen, ha a lajhár egy csoda folytán Simbává változna. Be is gyűjtöttük az újabb bajnoki aranyat, a harmincegyediket, amit egy EL-csoportkörrel ki is díszítettünk. Ezzel a címvédéssel, “méltón régi nagy híréhez” egy újabb aranyoldalt nyitottunk labdarúgásunk dicsőséges történetében. A címvédéssel Szerhij Rebrov a régmúlt legendás edzőink sorába lépett, bizonyítva, hogy a megfontoltság, a munka, a szakmai hozzáértés minden akadályt le tud győzni. Az EL-csoportkörös menetelés ellenére három ponttal többet gyűjtöttünk mint a három csillagos bajnoki címnél. A 13 pontos különbség is megmaradt a MOL előtt, az előző szezonban 23 pontot vertünk a harmadikra, az idén “csak” huszonkettőt. A töltőállomások munkásainak elég frusztráló lehet a különbség, a kétszer 13 nem csak a babonás népeknél okozhat pánikbetegséget. Ettől még a szavak szintjén nagyon lelkesek és valószínűleg az évzáró vacsorán is fűnek fának ígéretet tesznek, hogy majd a következő idényben utolérik a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sípszó előtt: Ferencváros – Mezőkövesd Zsóry

sipszo-elottSzombaton a 2019/20-s bajnoki szezon záró fordulójában, a 14. bajnoki mérkőzésünket játsszuk a Mezőkövesd ellen, a Groupama Arénában.

Mivel a szombati ellenfelünk ellen alig léptük túl a “bűvös” tízes bajnoki mérkőzésszámot, így ennek ismeretében a bajnoki beharangozó inkább egy rövid felsorolás (az is a közelmúltunkból), és nem egy nosztalgikus emlékezés. A Ferencvárosi labdarúgás 120 éves történetében közel 50 olyan csapat szerepel, akik ellen tíz, vagy tíznél kevesebbszer léptünk pályára bajnoki mérkőzésen. Azt persze előre még nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de ahhoz több évet el kell tölteni az NB1-ben a Mezőkövesdnek, hogy ők is csatlakozzanak azon csapatokhoz, akikkel van számottevő közös múltja a Ferencvárossal. Addig meg nem tehetünk mást, mit bemutatjuk a sárga-kékeket és megnézzük az adattárunkban, hogy a bajnoki mérkőzések mellett még milyen tétmérkőzésen találkozott egymással a két csapat.

Az eddig 13 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 8 győzelem, 3 döntetlen és 2 vereség, 23 lőtt és 13 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – A homokba dugott fej esete a búcsúzóval

A tények makacs dolgok. Még akkor is, ha sok esetben menekülni próbálunk előle és amikor már nincs más megoldás, nemes egyszerűséggel átvedlünk struccá és olyan mélyen dugjuk a fejüket a homokba, hogy onnan csak egy több tonnás emelővel tudnának kimenekíteni. A hasonlat ismerős, gyakran használjuk is ha nem akarjuk elfogadni a tényeket, de tudnunk kell, hogy a strucc soha nem folyamodna ilyen öngyilkos cselekedetre, hiszen nem egy gyík, aki a nagy hőség ellen bevackolja magát a “hűsítő” homok alá, neki levegőre, életelixírre van szüksége. A struccnak tehát a mondás ellenére van annyi esze és főleg realitás érzéke, hogy kihagyja ezt a lehetőséget, de bennünk emberekben meg van az a képesség, hogy ha képletesen is, de eltoljuk magunktól a tényeket, begubózunk egy magunk által kreált álomvilágba és ott próbáljuk megmagyarázni saját, szerény ketteskére sikerült bizonyítványunkat. Ez persze nem általános, legtöbbünk inkább szembenéz a tényekkel, a realitásokkal még akkor is, ha ez néha kellemetlen. Egy általános intelem szerint az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent kimondunk, amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk mindent, amit kimondunk. Ezzel meg egy kis kanyargós úton el is érkeztünk a tegnapi MOL elleni mérkőzéshez, mely nem egy benzinkúton játszódott, hanem a fehérvári stadionban. Ami számunkra inkább edzőmeccs jelleget öltött, az egyetlen értékelhető mozzanat a kezdés előtti sorfalas bevonulás volt. A címvédő előtt tisztelgett a legyőzött sereg. Amit akkor még meg is süvegeltem volna, ha nincs előtte a búcsúzó MOL játékos struccos nyilatkozata és az ajándékként megkapott gólja utáni öntelt ünneplése. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – MOL Fehérvár

sipszo-elottA két csapat 101. bajnoki mérkőzése következik kedden a MOL Arénában, ahol a Fradi már bajnoki címvédőként lép pályára.

Ha megnézzük a Ferencváros vidéki csapatok elleni összesí­tett statisztikáját, számos érdekességre bukkanhatunk. Labdarúgásunk 120 éves története során több olyan csapattal találkoztunk, akikkel több mérkőzést játszottunk, mint a szerdai ellenfelünkkel, és akikkel a jelenben egyenlőre nincs mód arra, hogy azok növekedjenek. Pécs, Győr, Szeged, Tatabánya, Salgótarján – mind olyanok csapatok, akikkel közel annyiszor találkoztunk, mint a Videotonnal. Ennek köszönhetően a jelenlegi NB1-s vidéki csapatok közül két olyan együttes van, akivel többször mértük össze az erőnket mint a Videoton: Haladás és a Diósgyőr (a DVTK csak 2 meccsel több). Ha azonban szembesülünk azzal, hogy a Videotonnal először bajnoki mérkőzésen 1968-ban találkoztunk, már érthető, hogy a közelmúltunk egyik legeredményesebb vidéki csapata miért is nem tartozik a Ferencvárosi labdarúgás nagy múltú ellenfeleinek népes táborába.

Az eddigi 100 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 46 győzelem, 28 döntetlen, 26 vereség, 158 lőtt és 110 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – A bajnokok győzelme

Annak ellenére, hogy néhányszor már megfogadtam, nem írom le többször a történelem ismétlődési képességét, de most mégis “kénytelen” vagyok megszegni a vállalásomat. — Bíró úr, nem én vétkeztem, szerettem volna tartani a fogadalmat, de a történelem játszadozik velem, minden áron bizonyítani akarja, hogy bizony neki van igaza. Ezzel meg nem szabad vitába szállni, a végén még megharagszik és becsukja előttem az ajtaját, kizár 120 év varázslatából. Legfeljebb az ablakon bekukucskálhatok, ahol fel-fel villanhat egy-egy örökké emlékezetes győzelem, bajnoki cím, de az is megeshet, hogy büntetésből megkapom az 1984/85-s bajnoki évet, okítás céljából. Ezt nem tehetné meg velem, ezért inkább ráhagyom az ismétlődés tudományát, ráadásul most éppenséggel igaza is van. Valójában a történelemnek mindig igaza van, legfeljebb vannak olyanok akik szeretnék azt átírni. Ilyen átíró betegségben szenvedők mindig is voltak (még Shakespeare is beleesett ebbe a “hibába”), a jelenben tegnap késő este óta főleg a Megyei úti átfestett kocsmában próbálják minden bánatukat a maradék 10 éves, romló, poshadt tortába fojtani. Megértem a lila szín kedvelőit (vannak még ilyenek?), lassan egy történész csapatot kell fogadniuk annak érdekében, hogy rátaláljanak arra a 90 percre amikor győztesen hagyták el a pályát a Fradi ellen. Frusztráló érzés lehet, amit még tetőz az idei bajnokság három vesztes mérkőzése, melyet a történelem számunkra olyan szép zöldre festett, hogy azt örökre bevéste az emlékeinkbe. A zöld a természet színe, fejlődést, harmóniát, termékenységet jelent. Az emberi szem számára, a legpihentetőbb szín. Számunkra még ennél is több, de ezt a Megyeri csárda lerobbant, ütött-kopott székein búslakodók soha nem fogják megérteni. Lassan eljutnak odáig, hogy kiteszik a városrész kapujára: bármire hajlandók vagyunk, akár elutazunk a világ végére is, de az Üllői út környékére semmi pénzért. És nem csak azért, hogy finoman szólva utálják e szent vidéket, hanem ha meglátják a középkörben Franck Bolit, ijedtükben nem a labda után kezdenek futni, hanem be az öltözőbe, annak is egy kicsinyke, elzárt, intim helyére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Ferencváros – Újpest | A derbik 115 éves története

sipszo-elottA magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 115 éves rivalizálása. A két csapat 229. bajnoki mérkőzése következik a Groupama Arénában, ahol a Ferencváros már címvédő bajnokként lép pályára.

A derbi. Arról pontos információnk nincs, hogy mikortól alakult ki ez a Fradi-Újpest “őrület”, de tény, hogy már a harmincas években is derbiről í­rtak az újságok (az MTK-Hungária elleni mérkőzéseket is derbinek “becézték”), mely mindig is többet jelentett egy labdarúgó mérkőzésnél. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért mi sem kí­sérletezünk vele. Ha véletlenül rá is találnánk a megoldásra, azzal megölnénk a bizsergést, a feszült izgalmat is, amit mindkét csapat szurkolótábora érez, ha zöld-fehér és lila-fehér mezben kifutnak a csapatok a pályára. Ez egy külön világ, a derbik világa, melynek hangulata, körí­tése egyedülálló a magyar labdarúgás történetében. Mielőtt az izgalmak a tetőfokára hágnak, ismerjünk meg a két csapat közös múltjával.

Az eddigi 228 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 105 győzelem, 62 döntetlen, 61 vereség, 423 lőtt és 314 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Aranyos címvédés

Labdarúgásunk dicsőséges története egy újabb aranylappal gazdagodik. Ha most egy középkori szerzetes lennék, egy “világtól” elzárt szobában görnyednék egy asztalka fölött, kezemben egy lúdtollal, előttem a pergament és megpróbálnék a legjobb tudásomat elővéve, egy gyönyörűséges 31-s iniciálét festeni, amit a végén arannyal is bevonnék, és csak utána próbálnám összeszedni a bajnoki címvédős gondolataimat. De előtte még egy kicsit elmerengenék a múlton, lapozgatva 120 oldalon, mely telis-tele van bajnoki címekkel, kupagyőzelmekkel, nemzetközi sikerekkel, legendás játékosokkal és edzőkkel. Érdekes dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre egy szóra és máris a célhoz érünk, szabadulni nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk. Biztos vagyok benne, ha majd sok-sok évvel később egy akkori “szerzetes” kezébe veszi a pennát és mielőtt hozzáfogna egy újabb Ferencvárosi aranylap írásához, visszalapoz a 120. oldalhoz, hosszú időre ott is fog ragadni. Most talán még nem is tudatosult bennünk, hogy amit véghezvittünk, amit elértünk, az ténylegesen megérdemli az aranyozott iniciálét. Bajnoki címvédés és Európa Liga csoportkör. Elsőre talán még nem tűnik olyan “bonyolultnak”, de ha jobban elmélyedünk labdarúgásunk 120 éves történetében, olyan adatokra bukkanunk, melyek idővel aranybetűkkel fognak íródni. Tóth-Potya István, Dimény Lajos, dr. Lakat Károly, Novák Dezső – a tegnapi napig ők voltak azon edzőink, akiknek sikerült a bajnoki címvédés. Ehhez, a számunkra éteri magasságokban becsült edzőkhöz “csatlakozott” Szerhij Rebrov. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sí­pszó előtt: Budapest Honvéd – Ferencváros

sipszo-elottA két csapat 210. bajnoki mérkőzése következik kedden Kispesten, a Bozsik stadionban.

1914. december 5-én találkozott egymással először a két klub, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. “Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás (58 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett) góljával. A második félidő 35. percében a “kispesti védelem 11-est vét, a megítélt büntető rúgást Binder a kapus kezébe lövi”. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk. A Kispestieket csak a Újpest elleni derbik és az MTK elleni örökrangadók “előzik” meg.

Az eddigi 209 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 114 győzelem, 34 döntetlen, 61 vereség, 464 lőtt és 320 kapott gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Gyorsan felejtsük el!

Legszívesebben csupán egy mondatot szentelnék a Kisvárda elleni győzelmünkre. Vagy talán annyit sem, mert a megszerzett három ponton kívül csak frázisokat tudnék pufogtatni, annak meg nincs túl sok értelme. Ráadásul egy olyan góllal nyertünk, amit egy ideig biztosan mutogatni fognak, hiszen kimeríti a paródia összes fogalmát. Ezzel azonban el is tűnt a Paks elleni utolsó 3 perc “szerencsétlensége”, a sors valamiért úgy rendeltetett, hogy amit akkor elvett, most visszaadja. Pedig a kezdő sípszó előtt látva a Kisvárda összeállítását, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egy ilyen szerencsés góllal tudjuk csak behúzni a három pontot. Bódog Tamás eleve lemondott a pontszerzés lehetőségéről, hat olyan játékost állított csatasorba, akik eddig alig, vagy egyáltalán nem léptek pályára NB I-s meccsen. Úgy gondolta, a kiesés elleni küzdelemben nem a Fraditól kell pontot csenni, a sorsuk a következő fordulókban fog eldőlni, ezért sziesztára küldte szinte az egész eddigi kezdőjét. Rebrov mester is rotált Szihnyevics és Skvarka foglalta el Zubkov és Boli helyét, lehetőséget adva a két játékosnak, hogy bizonyítsák, “valamilyen” szinten tudják pótolni az alapjátékosokat. Hátul is volt két változás, de azok nem okoztak meglepetést, már többször álltunk fel a Lovre-Blazic-Botka-Civic négyessel. Nyugalmasan is indult a mérkőzés, járattuk a labdát jobbról balra, majd a változatosság kedvéért balról jobbra, hol Lovre, hol Civic próbálta meghúzni a széleket, de ezekről 10-15 perc után már kiderült, hogy teljesen reménytelen vállalkozások. Olyan szenvedés volt nézni, mint ahogy szenvedés írni is róla. Ha jól rémlik talán a negyvenedik perc tájékán találtuk el először a kaput, mely arra volt jó, hogy észrevettük, a várdai kapus is a pályán van. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ