lalolib
A hírek úgyis megvárnak, avagy egy KK döntő utózöngéi
Annak ellenére, hogy a jelen híradásait az internetről ismerjük, a mai napig reggelente a kávé mellé, a puha kalácson túl, számomra még mindig a friss és „ropogós” írott sajtó jelenti az igazi desszertet. Ez egy régi hagyomány, amit még a nagypapámtól örököltem. Számára a tejes kávé mellett elképzelhetetlen volt a Szabad Föld, mely bár heti újság volt, de minden nap a kezébe vette. Amikor megkérdeztem tőle, hogy nem unja-e egy héten át ugyanazt olvasni, a tőle megszokott kimért hangon csak így felelt: – Beosztom fiam, mindennap csak egy oldalt nézek át. A hírek úgyis megvárnak. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK Döntő, 1937.IX.12. Ferencváros – Lazio 4-2
A magyar labdarúgás történetében kevés csapatnak adatott meg, hogy a nemzetközi kupákban jelentős sikert érjen el. A Ferencvárosnak sikerült és nem csak az 1995-ös BL szereplésével. Bár manapság a BL a legjelentősebb, de az elmúlt száz évben több és főleg változatosabb európai kupasorozatban lehetett bizonyítani, ami a zöld-fehér hívek legnagyobb örömére, több esetben sikerült is.
Ezek közül volt olyan, mely európai mércével is jelentős sikernek számított (1965, VVK, a mai UEFA-kupa), de volt olyan sorozat is (Közép-európai kupa), mely az idők folyamán megszűnt és a feledés homályába merült, de azért minden ferencvárosi szurkoló számára kellemes és szívet melengető emléket jelent a mai napig is. Az 1937-es kupasorozat ezen események sorába tartozik. A Ferencvárosnak hét mérkőzésre volt szüksége ahhoz, hogy a döntőbe kerüljön, ahol az olasz Lazio csapata volt az ellenfél. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VII.25. Ferencváros – Austria 6-1
A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. Az emberekre jellemző, hogy várnak, számítanak arra, hogy hétköznapi életük során csodák történjenek velük. Littlewood törvénye szerint az emberek legalább havi egy csodára, meg nem magyarázható, fel nem fogható eseményre számítanak hétköznapjaikban. A csodákra emlékezni szokás, a csodákkal összefüggő személyek és helyek, tárgyak és módszerek misztikus kérdéssé válnak. A „tudományos” magyarázaton túl, csodák főleg a mesékben fordulnak elő, ettől függetlenül hiszünk a létezésében.
1937. július 25-én forró reggelre ébredt az ország. Tombolt a kánikula, igazi strandidőre hívogatott a vasárnap. A világ már nem volt ilyen békés, de az itthoni hétköznapokat még a harmincas évek gazdasági fellendülése és polgárosodása hatotta át. Valamint a labdarúgás, a sport és a Ferencváros szeretete. Ezen a kánikulai vasárnapi napon több tízezren várták a csodát és reménykedtek abban, hogy a Sárosi doktorék ledolgozzák az Austria elleni első mérkőzésen elszenvedett 4:1-es vereséget és továbbjutnak a KK sorozatban. Nagyon sokan hittek abban, hogy ahol olyan játékosok szerepelnek, mint Háda, Táncos, Polgár, Lázár, Kemény, Toldi és Sárosi doktor, abban a csapatban sokkal több van, mint a csodavárás lehetősége. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VII.18. Austria – Ferencváros 4-1
Amikor egy fociszurkoló szembesül azzal a ténnyel, hogy kedvenc csapata egy európai kupasorozat első mérkőzésén 4:1-es vereséget szenved, nem biztos, hogy az első gondolata az lesz, hogy a visszavágón ki lehet harcolni a továbbjutást. Tudom, számtalan esetben még nagyobb különbségű vereséget is hoztak már be csapatok, de azok általában a „csoda” határát súrolták.
1937. július 18-án a KK sorozat harmadik fordulójában a Ferencváros „szaladt bele” egy elég nagy verésbe Bécsben. Az ellenfél az osztrák labdarúgás legnevesebb csapata, az Austria Wien volt, mely történelme során közel hasonló dicsőséglistával rendelkezik, mint a Ferencváros. 23 bajnoki cím, 27 kupagyőzelem, 6 szuperkupa győzelem fémjelzi a hazai sikereket. A nemzetközi kupákban is értek el sikereket, 1979-ben elődöntős volt a BEK-ben, 1978-ban KEK döntőt játszottak, igaz, mindkétszer vereséget szenvedtek. Az Austria csapatának Fradi vonatkozási is vannak, hiszen kevés olyan zöld-fehér rajongó van, aki nem tudja, hogy a Fradi egyik legendája, Nyilasi Tibor 1983-től 1988-ig erősítette a bécsi csapatot (120 mérkőzésen lépett pályára és 81 gólt szerzett). Nyilasi Tibin kívül Magyar István is (1982-1984) magára húzta az Austria lila-fehér mezét (a színt inkább nem is kommentálom). Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VII.14. Ferencváros – Vienna 2-1
A vicc valószínűleg egyidős az emberi beszéd megjelenésével, bár még az is lehet, hogy a „beszéd nélküli” tréfa és csínytevés még annál is régebbi. Freud volt az első, aki 1905-ben már pszichológiai megközelítésben is vizsgálta a vicc hatását a tudathoz, az emberi viselkedéshez. Rövid, mulattató történetekkel a világ minden táján találkozhatunk, azonban minden népnek megvannak a maga jellemző viccei. A vicc a számtalan esetben a kor viszonyai utal, de vannak „korfüggő”, örök témák, melyek újból és újból visszatérnek. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VII.11. Vienna – Ferencváros 1-0
Ahhoz képest, hogy az első mérkőzésen, ahol nyertünk 2:1-re a Vienna ellen, és a sajtó nagyon keményen bírálta a csapatot, a visszavágó mérkőzésen, melyet elvesztettünk 1:0-ra, egy kicsivel békésebb hangot ütöttek meg a Nemzeti Sport munkatársai. A visszafogottabb hangnem érthető is volt, hiszen bár kikaptunk, de egy jogtalanul megadott büntető döntötte el az összecsapást, ahol még 10 emberrel játszva is jobbak voltunk. Ehhez jött még, hogy többen betegséggel és sérüléssel küszködtek és nem vállalhatták a játékot. Ezen a fontos mérkőzésen egy megfiatalított, „csikócsapat” lépett a pályára, ahol főleg a csatársor cserélődött ki. Bíró Dani az első tétmérkőzését játszotta, és Jakab László is májusban mutatkozott be először a Fradiban. A cél érdekében Sárosi doktor egy sorral hátrébb lépett és onnan próbálta Gyetvaiékat „harcba” küldeni. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VII.4. Ferencváros – Vienna 2-1
„Fölényeskedve és rosszul játszott a Ferencváros” – ha így kezdődik egy újság beszámolója, akkor azt alapból nem hiszem el. Egyrészt mert a Fradiról van szó, másrészt az 1937-es KK sorozat második fordulójának első mérkőzésén még nyertünk is 2:1-ra a Vienna ellen. Tudom, ettől még lehet valóságalapja a címnek, sőt ismerve azon időszakok tudósításait, a fenti megállapítás inkább a realitás és az aggódás kategóriájába tartozik. Még sem esett jól, de ez már a Fradista mivoltom hozadéka. Azt persze nem tudhatom, hogy 1937-ben a zöld-fehér színekért rajongó szurkolók, ha kezükbe vették az újságot vajon dühöngtek vagy igazat adtak a tudósítónak.
Mivel magáról a mérkőzésről én is csak a korabeli újság megsárgult lapjain keresztül tudok véleményt formálni, így természetesen elfogadom a kemény kritikát, mely az egész beszámolót áthatja. Vajon miért fogalmazott ilyen keményen az újságíró? Tán mindenki biztos győzelmet várt és mivel ez elmaradt, ráadásul Háda kivételével senki sem játszott elfogadhatóan, az újságíró ezért mártotta „vitriolba” a tollát? Számomra még az is a csodálat határát súrolja, hogy 1937-ben milyen lelkiállapotban léptek pályára a játékosok, hiszen a közelgő világégés fuvallata már nagyon belengte egész Európát. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VI.27. Ferencváros – Slavia Praha 3-1
„Bűzbombát helyeztek el a szobámban, aztán rám zárták az ajtó és Springer elnök úrral lesték a hatást. Csakhogy hamarosan észrevettem a mókát és szégyen az ugrás, de hasznos jelszóval kiugrottam az ablakon…” – Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1937.VI.13. Slavia Praha – Ferencváros 2-2
„Baldachinos ágyban aludtam, a falon stukkó, az éjjeliszekrényen telefon…” – Kellemes időjárás, gyönyörű környezet (Jilovista elragadó cseh városka), a történelem közelgő viharait még nem nagyon észlelő baráti fogadtatás. Az idézett mondatot Kutasi Károly (a Fradi tartalékkapusa) mondta elragadtatva, amikor elfoglalták a szállodái szobákat. 1937 júniusa volt, amikor a Ferencváros a KK sorozat első fordulójában, Csehszlovákiában vendégszerepelt, a Slavia Praha ellen.
A mérkőzés előtti napokban talán még senki sem gondolta, hogy mit fog hozni a közeli jövő. Az 1918 októberében, a Trianoni békeszerződés után létrejött Csehszlovákia. 1938-ban, a müncheni egyezmény során a Harmadik Birodalomhoz csatolták a német többségű Szudéta-vidéket, illetve az első bécsi döntés során Magyarországhoz a Felvidék déli részét, mindkét esetben nagyjából követve az etnikai határokat. 1937 júliusában Japán megtámadta Kínát, 1939. szeptember 1.-én Németország megszállta Lengyelországot, ezzel „hivatalosan” is kezdetét vette a második világháború. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1935.VI.10. Hungária – Ferencváros 1:2
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe?
Hiszen annál sokkal több a hely és több is az igényünk, mint amit a mindennapokban saját magunk átélünk. Talán ezért is ejtenek rabul a megfakult újságok.
Ha elhisszük, hogy az emlékezés a találkozás egyik formája, és végig is böngésszük szerkesztőségünk ilyen jellegű sorozatait, akkor rövid időn belül nagyon sok embert ismerhetünk meg, és ami számomra még talán ennél is fontosabb, néhány pillanat erejéig Michael J. Fox bőrébe bújhatunk és visszatérhetünk a saját jövőnkbe.
Állítsuk be az irányítót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1933.V.25. Ferencváros-Újpest 11:1
Közte mócsing! Talán nem illik így kezdeni a beszámolót egy 76 éve történt eseményről, de most nem tudtam illedelmesen reagálni, mikor megláttam az akkori Nemzeti Sport kezdő lapján az eredményt. Még meg is simogattam a képernyőn keresztül az újságot, mert a látvány a szívemet is simogatta. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1932.VI.5. Hungária – Ferencváros 1:1
Magyar Kupa, döntő, 1932. június 5.
Továbbra is böngészünk a múlt sárguló lapjai között. 1932, Magyar Kupa, újabb ezüstérem. Ráadásul egy újrajátszott mérkőzésen, amihez technikai okok miatt nem tudunk újságot mutatni.
Már a Nemzeti Sport címlapja is azzal kezdte a beszámolóját, hogy a Ferencváros messze elmaradt az igazi formájától és csak a Hungária csatárainak tehetetlensége mentette meg a csapatot a vereségtől. Érdemes végigolvasni a mérkőzésről szóló írást, mert a tudósító nem nagyon spórolt a fanyar jelzőivel. Bírálta a csapatokat, mert a játékosok nem gentlemanként viselkednek egymással. Kíváncsi lennék vajon miket írt volna az emlékezetes Kispest elleni kupadöntőről, amikor a játékosok a szurkolókkal és a rendőrökkel vívtak emlékezetes birkózópárbajt!
Muzeális lapszemle: KK, 1928.IX.14. Ferencváros – Admira 1:0
Vannak mérkőzések, amikor nem nagyon számít a mutatott játék, vagy a gólok száma. Vannak mérkőzések, amikor a csapat végigtámadja mindkét félidőt, gólhelyzetek sorát alakítja ki, mégis csak egy gólt sikerül szereznie. És van olyan mérkőzés, amikor a fenti két eset egyszerre valósul meg. 1928. szeptember 14.-én, a KK sorozatban, az Admira elleni visszavágót 1:0-ra nyertük meg, és mivel az első mérkőzésen is nyert a csapat, bejutott a kupa döntőjébe!
Ez a tény feledtette azt, hogy a szép számú közönség (20 ezren voltak kíváncsiak a visszavágóra) több gólt és magabiztosabb játékot várt. A bécsi győzelem után mindenki úgy gondolta, hogy az osztrák bajnok (vagy, ahogy az Európai újságok nevezeték őket: a „csodacsapat”) nem lesz képes feltartoztatni a Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut támadósort. A végső célt végül is elértük, kettős győzelemmel kerültünk a KK döntőjébe, végig is támadtuk az egész mérkőzést, de gólt, csak a 33. percben értünk el, Rázsó révén. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.IX.10. Admira – Ferencváros 1:2
A Nemzeti Sport 1928. szeptemberi számában „hihetetlenül nehéz feladat előtt áll a Ferencváros” mondattal indította beszámolóját. Az óvatosság és a féltés nem is volt alaptalan. Egyrészt a Közép-európai Kupa elődöntőjének első mérkőzését idegenben játszottuk a bécsi Admira csapatával, akiktől néhány hónappal ezelőtt (pontosan 1928. 06.29.) egy barátságos mérkőzés keretében súlyosnak mondható, 6:1-es vereséget szenvedtünk. Másrészt, a húszas évek európai labdarúgásának egyik legjobb csapata várta a Ferencvárost. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.VIII.26. Ferencváros – Beogradski 6:1
Amikor egy Európai kupasorozat első mérkőzésén idegenben hétgólos előnyt szerez egy csapat, az egyenlő a biztos továbbjutással. Ilyenkor a visszavágó már csak formalitás, egy ünnep a labdarúgás képzeletbeli oltárán. 1928. augusztus 26.-án, a KK sorozat második fordulójában a Ferencváros úgy lépett pályára a Beogradski SK ellen, hogy egyetlen tétje volt csupán a mérkőzésnek. A hazai bajnokságot már megnyerő Fradi először lépett pályára hazai környezetben „komoly meccs” (Nemzeti Sport) keretében. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.VIII.19. Beogradski – Ferencváros 0:7
Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
1928. augusztus 19.-én, Belgrádban szerepelt először a profi Ferencváros nemzetközi Európai kupasorozatban. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1928.VI.24. Attila – Ferencváros 1:5
Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
Az 1928. június 24.-i magyar kupadöntő két részvevőjéből a Ferencvárost mindenki ismeri, de amikor megláttam a kissé „megviselt” sportújságban az „Attila” nevet, óhatatlanul is először Dragó jutott az eszembe. Elnézést a hasonlatért, saját magam is jót derültem rajta, de számomra teljesen ismeretlen volt az ellenfél. Először egy pesti csapatra gondoltam, de mikor utána néztem a neten akkor szembesültem azzal, hogy az Attila FC a kezdeti miskolci labdarúgás egyik megtestesítője volt a húszas-harmincas években. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: 1913.VI.1., MK Döntő, FTC – BAK 2:1
Visszaugorni az időben majdnem száz évet igazán felemelő érzés. Hiszen akinek ilyen idős múltja van, az már joggal érezheti magát a történelem részének. Az embernek ritkán adatik meg egy ilyen emlékezés lehetősége, de ha összefognak és létrehoznak egy nagyszerű dolgot mely évtizedeken át ugyanazon tartalommal és hittel követi végig a történelem vérzivataros évtizedeit, akkor a dicsőséges múlt már közel engedi az emlékezőt azokhoz az évekhez, melyeket csupán a megsárgult újságokon és a könyveken keresztül ismer. A Ferencváros szurkolóinak megadatik ez az ajándék. Történetünk 112 éve során a „dicsőségzsák” egyre gyarapodott, egyre több bajnoki cím, kupagyőzelem és nemzetközi elismerés növelte a zöld-fehérek nimbuszát. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ne felejtsünk, hogy a dicsőséges múltunkból erőt merítve értsük meg a jelenünket és higgyük azt, hogy a jelen generációja is képes lesz arra, hogy tovább gyarapítsa a Ferencváros „dicsőségzsákját”. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle egy emlékezetes örökrangadókról: 1911.II.12. FTC – MTK 2:1
Annak ellenére, hogy az MTK-val nagyon sok emlékezetes mérkőzést vívtunk, beharangozó muzeális lapszemlém következő állomásának egy majd’ száz éves mérkőzést választottam. Természetesen nem véletlenül. Amikor először kezembe vettem a virtuális újságot, és átolvastam az akkori tudósítást, egyből tudtam erről a mérkőzésről írni kell, mert olyan tanulságokat fogalmaztak meg benne, melyek még ennyi idő után is nagyon aktuálisak.
Kezdjük azzal, hogy 1911-ben, éppen az MTK ellen avatták fel a stadiont. Erről így írt a sajtó: Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK