Hány áldozatot követelnek még a Fradi-kamuk?
A hegyek megint egeret szültek.
A Fradi, amit húsz éve mindenkori potentátok próbálnak megmenteni, ugyanott tart, ahol annakidején.
Sehol.
Rossz a módszer.
Pedig ez a megmentés is ígéretesen kezdődött.
Egy tehetséges, tisztességes és a Fradi iránt elkötelezett emberre, Kubatov Gáborra bízták a klubot, aki idén márciusban már ki is állt a világ elé és kijelentette: a Fradi megújulásának a rend a feltétele, és a korábbi bűnök elkövetői közül SENKI NEM ÚSZHATJA MEG FELELŐSSÉGREVONÁS NÉLKÜL.
És ez a korrekt, tisztességes ember augusztusra eljutott odáig, hogy már esze ágában sincs felelősségre vonást emlegetni. Tovább olvasom
A keménykezű Selymes Tibor is befutó lehet: Lennék az FTC edzője!
Az edző szerint a magyar futball jó, a Fradi jobb lehet.
Négy esztendeje távolodott el a magyar futballtól Selymes Tibor: a negyvenhatszoros román válogatott labdarúgó előbb a Haladásban, majd a DVSC-ben szerepelt, később Sopronban edzősködött, azután Nagyszalontára szerződött. Dolgozott a Sportul Studentescnél és az Astra Ploiesti-nél, mostanában pedig hírbe hozták a kolozsvári CFR-rel, a Steauával – és a Ferencvárossal is. Az edzői élet viszontagságairól, egy pofonról, a magyar és a román futball közötti különbségről, valamint a Ferencvárosról beszélgettünk az egykori kitűnőséggel. Tovább olvasom
„Ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás(?)…”
NOVÁKNAK, NYILASINAK, PINTÉRNEK, CSANKNAK
IS „TAKARODNIA” KELLETT!
Nem ma volt, amikor elkezdtem figyelni a magyar futballcsapatok edzőinek útját, sorsát, pályafutását, sikereiket, holtvágányaikat és kudarcaikat (1958-ban, nyolcévesen már utaztam úgy együtt egy „hót koszos”, jéghideg vasúti kupéban Tatabányától Budapestig egy éppen néhány órával korábban kirúgott futballedzővel, bizonyos Orczifalvy Istvánnal, akit aznap délelőtt a Győrtől küldtek el. Hazafelé tartott, mi, apámmal Tatabányánál csatlakoztunk hozzá, de csak arra emlékszem, hogy az az ember maga volt a világfájdalom…), Tovább olvasom
A labdarúgás “íratlan” szabályai: Mesterhármas
Manglitz Ferenc
Az FTC egyik markáns egyénisége volt a nyolcszoros magyar bajnok labdarúgó. Nagy lendülettel játszott, kemény játékosnak számított. Imádta a futballt, a Fradit és a távgyaloglást.
Játékában elsősorban testi erejét vetette latba, régi felfogásban játszott. Megbízható lelkes teljesítményével, példás küzdőképességével érdemelte ki a válogatottságot. Tovább olvasom
“Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?” – 33. hét
Rudas Ferenc állami kitüntetésben részesült
Augusztus 20-a alkalmából állami kitüntetéseket adtak át a Szépművészeti Múzeumban, ebben az évben két egykori labdarúgó is elismerésben részesült.
Rudas Ferenc volt válogatott labdarúgó a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. A kitüntetést dr. Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere adta át csütörtökön délelőtt a Szépművészeti Múzeumban. Tovább olvasom
Aki Fradi cipőt hord
Dolgozik – egészen pontosan most már csak dolgozott, mert azóta nyugdíjba ment – a Magyar Rádió Külső Közvetítésekkel foglalkozó osztályán egy fura figura. Ezúton is elnézést kérek tőle ezért a jelzőért, csak hát ez illik rá leginkább. Fradi emblémával díszített cipőben jár-kel a Rádió folyosóin. Litványi Istvánnak hívják, de mindenki csak Lityinek becézi, ősrádiós, ősfradista, ősfocibolond. Él hal a labdarúgásért, de ezen belül számára csak egy csapat létezik, a Ferencváros. Ő az, akire azt szokták mondani, nélküle nem kezdik el a hazai bajnoki mérkőzéseket. Tovább olvasom
„Imádom a szobrokat és imádom a Fradit!”
Az Albert és Toldi szobrok alkotójának monológja
„Az én kapcsolatom, pontosabban fogalmazva szerelmem a Ferencvárossal amolyan pelenkás dolog… Ezt úgy értem, hogy még csak eszméltem a világra, de engem már Fradi meccsre vitt az édesapám, a mai napig jól emlékszem azokra a feledhetetlen mérkőzésekre. Akkoriban még nem ritkán kettős mérkőzést rendeztek az Üllői úton, állt a legendás főtribün, élmény, esemény volt ezekre a meccsekre járni.
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Tovább olvasom
Sárosi III. Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
“Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?” – 32. hét
Lakat Tanár Úr, Rákosi Gyula, Mucha József, Mátrai Sándor, Albert Flórián, Novák Dezső, dr. Páncsics Miklós, Szűcs Lajos, dr. Juhász István, Kű Lajos, Vépi Péter, Martos Győző, Deák Sándor, Haaz Ferenc, Keller József, Pintér Attila, Szeiler József, Zsinka János, Zsivótzky Gyula… Tovább olvasom
Berán József
Az FTC első csapatkapitánya, az FTC első válogatott labdarúgóinak és nem utolsósorban az alapító tagok egyike.
A hatalmas termetű, erőteljes játékos mindig sportszerűen, higgadtan és körültekintően játszott. Nem csak az akkoriban szokásos hosszú rúgásokra törekedett, hanem igyekezett a megszerzett labdát pontosan továbbítani.
Tagja volt az FTC ”elsőinek”: első bajnok és kupagyőztes csapatának, sőt még egy sporttörténeti elsőnek: a ferencvárosi védőjátékosok közül ő volt az első, aki gólt fejelt… Tovább olvasom
Lipcseit elbúcsúztatták a válogatottól
Lipcsei boldog, hogy a szövetségnél gondoltak rá, azt viszont egy kicsit sajnálja, hogy 58-nál megállt. Tovább olvasom
Szerelmünk a mikrofon
Kedves olvasóink!
Oldalunk “Könyvek” részébe folyamatosan kerülnek fel a Tempó Fradi könyvespolcának könyvismertetői, ma már több részre tagolva a jobb átláthatóság kedvéért: ”Nagy Béla munkái”, “Fradi”, “Ellenfeleink”, “Minden ami Fradiról is szól”, “Olimpia”. A bemutatásra kerülő könyvek lassan elérik a háromszázat, egy-egy kivételtől eltekintve nagyon ritkán jelentetjük meg a napi hírek között, mivel egyrészük csak áttételesen érinti a Fradit.
Kivételek persze vannak és a mai könyvismertetőnk is ilyen. Sokaknak ismerősen fog csengeni a két név, lesz aki csak egyikről hallott és olyan is aki sohasem hallotta a két hang egyikét sem.
***
Pluhár István – Szepesi György: Szerelmünk a mikrofon
(részletek a könyvből)
Két szurkológenerációhoz szól ez a könyv Tovább olvasom
Major Ferenc: 55
1977 nyarán igazolt a Fradiba Dorogról. A védő a Bp. Honvéd ellen mutatkozott be tétmérkőzésen a csapatban, majd egy hónappal később első zöld-fehér gólját is megszerezte: a magyar kupában az alacsonyabb osztályú Szabadegyházi Kinizsi ellen talált a kapuba. A következő szezonban a KEK sorozatban is mattolta az ellenfél kapusát a svéd FF Kalmar elleni 2-0-ás mérkőzésen. Tovább olvasom






































HOZZÁSZÓLÁSOK