A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel í­rt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállí­tócég kézbesí­ti az üdvözleteket, nem a tintától szí­nesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai ví­vmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézí­rásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papí­rra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számí­tógép által felkí­nált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →