mjozef22
Siflis Géza
Siflis Géza
A kapus rövid ideig volt az Üllői úton, pedig jugoszláv válogatottként, nagy reményekkel érkezett a Fradihoz Szabadkáról.
Védőinek számtalanszor mondta, hogy “Apus”, így ez lett az egyik beceneve. A másik óriási termete miatt Gulliver volt. A Fradiból az Újpestbe lépett át. Tovább olvasom
Valamikor nevettünk rajta…(J)
Vándor Kálmán
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Játékvezető. Szép lehet, jó lehet, de okos nem! Bármit csinál, valakinek biztos nem tetszik. Dühödten szidják, s ez neki örömet okoz. Szadista? Nem! De lehet, hogy fradista . . .
Tovább olvasom
Mezei Béla
Mezei Béla
A Ferencváros aranycsapatában kevés alkalommal jutott szóhoz a vékony dongájú csatár. Jó technika és átlagon felüli gyorsaság jellemezte játékát. Tovább olvasom
Valamikor nevettünk rajta…(I)
Vándor Kálmán
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Izgalom: berúgja vagy nem? Kivédi vagy nem? Természetesen a tizenegyest. ..
Valamikor nevettünk rajta…(H)
Vándor Kálmán
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Hungary, Hongrie, Hungária… Magyarország! A magyar labdarúgás megjelenési formája a futballvilágban, nemzetközi dicsőségek és kudarcok hűséges hordozója.
Tovább olvasom
Jászberényi Zoltán
Jászberényi Zoltán
A Szemere telepen kezdte a focit, majd az MTK-ba igazolták. A Hungária körútról Vácra vezetett az útja. Apját ugyanis oda helyzeték. Ott már Jászberényi néven szerepelt, az addig Pitroffként nevezett ifjú. Hogy miért éppen Jászberényire magyarosított az apja, arra nincs magyarázat…
Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Tovább olvasom
Hernádi Pál
Hernádi Pál
1943 és 1949 között szerepelt a fedezet a Ferencvárosban.
Rudas Ferenc, az egykori játékostárs így vallott róla:
- Jó képességű fedezetjátékos volt, mind a támadásban, mind a védekezésben. Mi Kispéterrel, Lakattal és Palival négyesben szoros barátságban voltunk. Tiszteltük Hernádi Pali harcosságát mind a pályán, mind a magánéletben. Baloldali eszméket hirdetett már 1943-ban, de ezért a Ferencváros vezetői sohasem büntették. Tisztelték, hogy van egy olyan játékosunk is, aki kiáll – akkor népszerűtlen – elveiért…
Egy vezető százezer forintot kért tőlem
origo.hu
Egykori játékosunk Váczi Zoltán az origo.hu-nak nyilatkozott a magyar futballról, pályafutása körüli anekdotákról és a Fradiról. Tovább olvasom
Koltai József
Koltai József
A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadásokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azonban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.
Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz “kenni”.
A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről. Tovább olvasom
Kohut Vilmos
Kohut Vilmos
A villámgyors szentlőrinci legény, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura. Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről. Tovább olvasom
Horváth Ödön
Horváth Ödön
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő egykori játékosunk. A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett, így a balszerencsés szám őt tényleg alaposan sújtotta. Hónapokra kiesett a csapatból, és tulajdonképpen ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból mindig ő helyettesítette. A támadószekció majd minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton. Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Tovább olvasom
Eisenhoffer József
Eisenhoffer József
Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.
Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Tovább olvasom
Landi Ferenc
Landi Ferenc
Landi véletlenül lett kapus! 1954-ben még úszó volt és egy orosházi tornabemutató szünetében állt először a futballkapuba. A sok srác elözönlötte a pályát, és Landinak már csak a kapuban maradt hely. „Röpködött” a labdák után, és jó érzékére az orosháziak edzője, Csonka Béla is felfigyelt. Leigazolták az Orosházi Kinizsihez. Rövid idő múlva már az ifjúsági, majd az utánpótlás válogatott kapuját védte.
1959-ben pedig a fővárosba költözött, miután leigazolta a Ferencváros. Tovább olvasom
A vitaindítót Bokor (bockor) A SZURKOLÓ mondja
Az ezer-fejű cézárt nehéz becsapni, mindenről van véleménye.
Nap mint nap szörfözök(ünk) a világhálón, mindenkinek vannak kedvenc oldalai és kedvenc szerzői. Nekem kedvenc „kommentelőm” is van, napi sétáim alkalmával az „Üllői 129”-en azonnal keresem az ismerős avatart.
Mai sétámon Kern András klasszikusa jutott az eszembe: elcsíptem egy párbeszédet… Tovább olvasom
Toldi Géza
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Tovább olvasom
Bukovi Márton
Bukovi Márton
“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.
Ez a régi jellemzés híven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát.
Törölték a dallasi négyes nemzetközi labdarúgó-tornát
A csütörtök éjjelről péntek hajnalra halasztott kezdés ellenére sem kezdődött el a torna Dallasban. Először az amerikai túrát szervező cég az előzetesen kiadott programhoz képest későbbre tette a mára tervezett mindkét mérkőzés kezdési időpontját. Így itteni idő szerint csapatunk hajnali 3 órakor játszott volna az UNAM Pumas csapatával, így csak arról volt szó, hogy pár órával később rendezik meg a Ferencváros és a mexikói Pumas meccsét Tovább olvasom
Horváth László: 68
Horváth László
Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t írtak…
- Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16-1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhívtak próbajátékra, majd leigazoltak.
Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni tanítványainak, mindig azt mondta:
- Majd az öreg, az Api megmutatja.
Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számított öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.
Nos, Horváth Api karrierje szépen ívelt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Tovább olvasom
Kéri Károly
Kéri Károly
Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarúgó volt: hátvédként, fedezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szerelés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbítása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatásokat, türelme után jogosan becézték “Birkának”. Tovább olvasom
Polgár Gyula
Polgár Gyula
A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-ás olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett.
Táncos Mihály
Táncos Mihály
Az erdélyi származású, alacsony, nagyon gyors és technikás jobbszélső igen okosan, ötletesen játszott. Körültekintően, hajszálpontosan adott be. Bedaásai nyomán társai, főleg Takács II., majd később Toldi és Sárosi dr. sok gólt értek el. Törékeny termete miatt elég könnyen elnyomták. Lehetőleg kerülte a közelharcot.
Galambos Antal
Galambos Antal
A szimpatikus fedezetjátékos még utánpótlás válogatottként került az FTC-hez.
Jó időben, hiszen így ő is tagja lehetett az 1964-es ragyogó ferencvárosi bajnokcsapatnak. A bajnoki címet eldöntő mérkőzés Tatabányán volt, és egy ütközésnél lábát törte, így nem ünnepelhette a társakkal együtt a bajnoki címet …
Később már nem tudta visszanyerni kitűnő formáját. 1966-ban átigazolt az Egyetértésbe.
A nyolcvanas években ő volt az FTC öregfiúk csapatának egyik leglelkesebb tagja. Tovább olvasom
Tóth “Potya” István
Tóth "Potya" István
Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.
Szepesi György 90 éves!
1974.03.15. Ferencváros - ZTE, (Albert búcsúmeccse) Szepesi-Rudas-Albert
,,Lőj, lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól! Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!All right, mister Wright!”.
Néhány legendás mondat azok közül, amelyek a 90. születésnapját ünneplő Szepesi György nevéhez fűződnek. A kivételes pályafutással büszkélkedő legendás riporter közvetítései egybeforrtak a múlt évszázad második felének magyar sportsikereivel, utánozhatatlan stílusával, hangjával, sokszor túláradó, de az objektivitást mindvégig szem előtt tartó lelkesedésével magyarok millióinak szerzett boldogságot Tovább olvasom
Dalnoki Jenő
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Tovább olvasom
A különbség – avagy mennyivel egyszerűbb az élet Pápán, mint az Üllői úton!
SPORT plusz
Az elmúlt évben már megpróbáltunk interjút készíteni Tóth Bencével. Akkor nem sikerült. A Ferencváros kommunikációs stábja, élén Nyíri Zoltánnal és Féderer Andreával ugyanis nem engedélyezte. Az volt a kifogásuk, hogy Tóth Bence mérkőzésre készül, és az interjú megzavarná a felkészülésben.
A mérkőzés még odább volt (négy napra), s mint kiderült, Tóth Bence nem is játszott azon a találkozón…
Sajátos helyzetbe kerültünk.
Az FTC vezetői, konkrétan Nyíri Zoltán korábban azt kérte tőlünk és gondolom másoktól is: cikkeinkkel segítsük a Ferencvárost.
Az lett volna a célunk. Tóth Bence már akkor is (még Prukner Lászlónál) problémás eset volt, messze nem úgy játszott, ahogyan képességeitől tellett volna. Úgy gondoltuk, segítünk ennek tisztázásában. Hiába. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK