Biró Mihály Dániel
1937-ben egy ifjú titán tűnt fel a Ferencvárosban. Nagy darab, puha mozgású, hallatlanul gyors fiú volt. Úgy vezette a labdát, hogy hatalmas talpaival nem engedte hozzáférni ellenfelét. Nagy-nagy tehetségnek tartották, még a KK-győztes Fradiba is bekerült! Ifjúsági korban lévő játékos soha nem nyert KK-aranyérmet. Tovább olvasom
Domonkos László
Hosszú évekig a BTC-ben, majd az MTK-ban védett, ahonnan válogatott is volt.
Domonkos volt a magyar labdarúgás első nemzetközi szintet elérő kapusa. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetekedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett vetődéssel hárított (előtte Holics kivételével nem nagyon vetődtek a kapuvédők). Kontinensünk legjobb kapuvédői között tartották számon. Mindössze 24 éves koráig volt válogatott, ennek oka Zsák Károly megjelenésében keresendő. A válogatottban két büntetőt is hárított. Tovább olvasom
Nemes (Neufeld) Sándor
A nagykereskedő családból származó Nemes (eredetileg és később: Neufeld) Sándor a magyar futball nagy világvándorainak egyike.
Alig több mint 18 esztendősen került az FTC első csapatába. A rendkívül gyors, gólerős csatár rövid ideig szerepelt zöld-fehérben. Többnyire jobbszélső volt, de a Fradiban több poszton is szerepelt. Az 1916/17 évi hadibajnokságban az FTC legeredményesebb góllövője 8 góljával. 1918 májusában Svájc, 1919 júniusában és 1919 októberében Ausztria ellen a magyar válogatottban is szóhoz jutott.
Ombódi Imre
A klub történetének egyik híres Jolly Joker játékosa volt. Egy 1991-es interjú során mondta:
„Tanári etűdök” az öltözők világából!
Vannak a magyar labdarúgásnak olyan korszakos egyéniségei, akik nélkül nem lehet megérteni az adott kor történéseit, és vannak akik évtizedeket, korosztályokat kötnek össze. Az esetükben elég egy kép, egy rövidke epizód, egy villanás a pályáról, és máris tudjuk és máris érezzük a zsigereinkben a kor illatát, a pillanat varázsát. Nem kell lábjegyzetet írni, nem kell a kort közelebb hozni, mert ezek a legendás játékosok és edzők jelentik a magyar labdarúgás és benne a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.
Egy ilyen élettörténet tele van sztorival, anekdotával, van akiről nehéz lenne e témában egy A4-es oldal két oldalát megtölteni, és van akiről, vagy akitől folytatásos regényt lehetne szerkeszteni a már megjelent írásokból. Tovább olvasom
dr. Borbás Gáspár
Az FTC legendás balszélsője szerezte az FTC első bajnoki gólját (1901. április 21. FTC – MUE 3-5), a magyar válogatott első gólját (1903. április 5. Magyarország – Csehország 2-1) és ő volt az első a magyar labdarúgók közül, aki doktorált (ügyvéd volt).
Továbbá ő volt az első nemzetközi színvonalat elért, kiváló képességű csatárunk is. 181 cm-es termetével kimagaslott a szélsők közül. Pompás labdakezelés, sima labdavezetés és nagy gyorsaság jellemezte játékát. Több jelentős atlétikai versenyen is diadalmaskodott a legjobb hazai rövidtávfutók ellen. Kellő időben és pontos beadásai rengeteg gólt eredményeztek. Európa legjelesebb balszélsői között emlegették. Schlosser Imrével együtt határainkon túl is hírneves balszárnyat alkotott. Még az “utolérhetetlen” angolok elismerését is kivívta. Tovább olvasom
dr. Fenyvesi Máté: 78
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Tovább olvasom
Fradi futballmúzeum füzetek: Fenyvesi Máté
A Ferencvárosi Torna Club 1999-es kiadványa. Tovább olvasom
Izsák Károly
Izsák Károly, a fedezet nem tartozott a felejthetetlenek közé, egyszerű, sallangmentes futballt mutatott be. A Fradit és a gyerekeket viszont olyannyira szerette, hogy alakja így is legendává vált.
Már aktív játékosként, 1918-tól foglalkozott a feltörekvő fiatalokkal, játékos-neveléssel. Az ő általa toborzott és felfedezett ifikkel négyszer nyert bajnokságot, ötször Húsvéti serleget.
Később az FTC amatőrcsapatánál tevékenykedett, s a zöld-fehérek Budapest bajnokságot nyertek! Tanítványai annyira szerették, hogy amikor az FTC válságos anyagi helyzetbe került, és nem tudott Izsáknak fizetést adni, a profik és amatőrök pengőnként adták össze Izsák fizetését!
A gömbölyded, pirospozsgás Zsazsa, az FTC játékosok atyja. Klubszeretete legendás, mondják: még a szivárványt is zöld-fehérnek látja, ami nem is olyan nagy baj. Mert az FTC-t, éppen az ilyen szenvedélyes emberek tették és teszik naggyá.
(Sporthírlap, 1932)
Nagy Béla írásainak felhasználásával
Vilezsál Oszkár
1954-től 1965-ig örvendhettünk Vilezsál csupaszív játékának. Salgótarjánból igazolták az Üllői útra és hamarosan a Kinizsi meghatározó játékosa lett. Már 1955-ben bekerült a B-válogatottba és a következő években is majd’ mindig ide hívták.
- Játszottam én olyan B-válogatottban is, ahol Hidegkúti, Tóth II. is szerepelt, Szuszának meg csak a kispadon jutott hely. Csak némileg vigasztalt, hogy Kovács Imre, Bundzsák, Kispéter és Szojka is hasonlóan énhozzám, nem érvényesülhetett, mert akadt nálunk jobb … Tizenkét évet töltöttem az Üllői úton, tizenkét nagyon csodálatos és nehéz esztendőt. El lehet ezt felejteni? Büszke vagyok az FTC-ben eltöltött évekre, a bajnoki címekre, a nemzetközi sikerekre. Helyt kellett állni, továbbvinni a zászlót – még ha Kinizsinek hívták is. Azt hiszem, hogy én is letettem valamit a zöld-fehér klub asztalára. Tovább olvasom
dr. Müller Ferenc
Alacsony, szívós, fáradhatatlan labdarúgó volt. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és passzolt. Rúgótechnikája és gyorsasága azonban nem volt kielégítő.
Ő volt az FTC amatőr korszakának utolsó válogatott játékosa. 1926. június 6.-án a csehek ellen 2-1-re megnyert mérkőzésen csereként lépett pályára.
Az amatőr korszak utolsó éveiben játszotta ferencvárosi meccseit. A profizmus bevezetése után a sok kitűnő halfjátékos között egyre jobban háttérbe szorult. Amikor a 33 FC ajánlatát elfogadta, csak egy feltétellel igazolt oda: soha nem játszik a Fradi ellen, és továbbra is az FTC tagja maradhat!
Így történt, hogy Müller a 33 FC-ben futballozott, de az FTC tagja maradt! Tovább olvasom
Albert Flórián: 70
Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elválaszthatatlan márkanév.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együttes legutóbbi bajnoki címe óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezényelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.
Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni. Tovább olvasom
“Címke” ajánló: Zsiborás Gabi
Szabó László: 77
Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.
Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.
Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.
Nagy II. András
A Ferencváros apró termetű balfedezetét kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban is kifogástalanul helytállt. Játéktudása méltóvá tette arra, hogy bekerüljön a nemzeti tizenegybe is. Tovább olvasom
“Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?” – 35. hét
Telek András, Dzurják “Csöpi”, Zsiborás Gábor, Szeibert György, Novák Dezső, Pusztai László, Fenyvesi Máté, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Szűcs Lajos, Tovább olvasom
Tátrai Sándor
Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került. Innen igazolta a Fradi a csatársorba! Jobbösszekötőként szerepelt és negyedik bajnoki meccsén már az ő két góljával győzött a Fradi a Phőbus ellen 2:0-ra.
Első jobbhátvéd játékára Portóban került sor, 1937 januárjában. A megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok és kupagyőztes csapatainak. Tovább olvasom
“Kategória” ajánló: VIDEÓTÁR
“klikk” a feliratokra!!!
Huber (Huba) Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Tovább olvasom
Takács II. József
A „kis Taki”, Takács I. Géza öccse, minden idők legkiválóbb magyar csatárainak, a legeredményesebb góllövőknek egyike. Pedig csak jobb lábbal tudott lőni és fejjátéka sem állt arányban erényeivel. Nagyszerűen cselezett, kivételes érzékkel foglalkoztatta szélsőjét. A kapu előtt páratlanul találékonynak, szemfülesnek, gólveszélyesnek bizonyult. Minden helyzetben feltalálta magát. Ösztönösen jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Fordulásból nagyon kevés magyar csatár tudott úgy lőni, mint ő. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek a kapura. A legreménytelenebb esetekben is rajtolt a labdára. Mindig számított a védők, főleg a kapus esetleges hibájára. Ilyen esetben ő mindig ott termett és kérlelhetetlenül juttatta a labdát a hálóba. Szemfülességének rengeteg gól lett az eredménye. Az utódok közül Kocsis Sándor játéka sok tekintetben hasonlított „Taki”-éhoz. A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is köszönhette. Minden szempontból méltó volt az általános megbecsülésre.
Banner – Widget és az F5!
A különböző operációs rendszerek, és azoknak különböző verziói nem egyformán frissítik egy-egy oldalt a megnyitáskor. Nem szeretnék belemenni a számítástechnika rejtelmeibe – nem is értek hozzá, biztos ezért bízták ezt a nemes feladatot a számítástechnika rejtelmeiben jártas szerkesztőtársaim egy e témában analfabétára, azaz rám -, legyen elég annyi, hogy a gépek sok mindent maguk is tárolnak, hogy gyorsabb legyen az indulás, a megnyitás. Eme gyorsan változó világban vannak akik gépén a frissebb verzió, fejlettebb operációs rendszer fut, melyekkel sok dolgunk nincs, hiszen ők frissítik magukat folyamatosan, a régebbieknél pedig egy egyszerű gombnyomással, a klaviatúra legfelső sorában található “f5″ billentyűvel lehet elérni.
Tovább olvasom
“Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?” – 34. hét
Katona Sándor, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Novák Dezső, Szűcs Lajos Tovább olvasom
Kubatov Gábor nehéz helyzetben
Ankétot tartott a múlt héten az Albert-stadionban az FTC. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor Kubatov Gábor tájékoztatást ad a Ferencváros pillanatnyi helyzetéről.
2011. március: „Senki nem úszhatja meg a felelősségrevonást”
2011. augusztus: Senkit nem vonnak felelősségre…
Ennek kapcsán sok szurkoló keresett minket. Szinte mindegyik azt kérdezte: mi történt Kubatov Gáborral, hogy mást mond, mint eddig? Akadt aki számonkérte tőlünk, miért tettünk többször is hitet az FTC-vezér mellett, miközben szerintük nála is elkezdődött a ködösítés, a mellébeszélés. Elmondtuk: változatlanul hiszünk Kubatov Gábor tisztességében Tovább olvasom








































HOZZÁSZÓLÁSOK