ABDI-tól – DZURJÁK-IG

Amsel Ignác

Amsel Ignác

Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzített kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a “Pók” becenevet.

Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett. Tovább olvasom

Kenneth Christiansen: 46

Kenneth Christiansen

1994 tavaszán a bajnoki hajrában került az Üllői útra a dán Ölstykke FC csapatától.

A Vasas ellen győztes meccsen mutatkozott be Nyilasi Tibor csapatában. A Kispest-Honvéd elleni MK visszavágó mérkőzésen Ő szerezte a csapat vezetőgólját, így rögtön kupagyőzelemmel zárta a szezont.

A következő szezon is kupagyőzelemmel kezdődött számára: a Szuperkupát hódították el a Vác ellen. Tovább olvasom

Deák Ferenc

Deák Ferenc

Nagy­szerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden ideg­szálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillo­gott a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.

A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, míg a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes. Tovább olvasom

Csoknyai Tibor

Csoknyai Tibor

Az ötvenes évek első harmadában, az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi megtizedelt csapatában rúgdosta a gólokat az aprótermetű, saját nevelésű ifi bajnokságot nyert csatár.

Nem volt könnyű dolga, hiszen balösszekötőben Mészáros Dodóval kellett felvennie a versenyt, míg Czibor távozása után a “Rongylábú”-t kellett volna pótolnia a bal szélen. Ráadásul 1953-ban már Fenyvesi is zöld-fehérbe öltözött.

A két legtöbbet foglalkotatott idényében 17-17 bajnokin lépett pályára és az 1952-es szezonban hat gólt is szerzett. Tovább olvasom

Bús Iván: 50

Bús Iván

Egykori ifi-válogatott védőnk 1985 nyarán igazolt az Üllői útra a Nyíregyháza Spartacus csapatától.

Dalnoki Jenő edzősége idején lépett először pályára a nagycsapatban. Sorra kapott szerepet a felkészülési találkozókon, de csak 1987 tavaszán mutatkozott be az első osztályban a Népstadionban, az Újpest ellen. Tovább olvasom

Blum Zoltán

Blum Zoltán

1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szív labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt. Tovább olvasom

Dózsa Attila: 57

Dózsa Attila

Egykori belső védőnk a Bp. Honvéd pálya szomszédságában nőtt fel, Kispesten nevelkedett, majd Dunaújvárosban lett élvonalbeli játékos 1981 tavaszán.

1982 júliusában mutatkozott be a Fradi első csapatában a világhírű Benfica ellen Lisszabonban. Bő egy hónap múlva a hazai bajnokságban is lehetőséget kapott a Népstadionban megrendezett Haladás elleni mérkőzésen (4-0). 1982 őszén majd ’83 tavaszán is állandó csapattag lett a védelem közepén, de a későbbiekben egyre kevesebb szerep jutott a számára. Az 1982/83 évi bajnokságban ezüstérmet nyert a csapattal. Tovább olvasom

Batári Csaba: 52

Batári Csaba

Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.

Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.

1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Tovább olvasom

Branikovits László: 67

Branikovits László

Amikor Albert az FTC csapatában sorra aratta sikereit, az ifjúsági csapatban megjelent egy „hasonmás” labdarúgó. A Postástól érkezett játékos – a megtévesztően hasonló külső mellett- még egy-két mozdulat, cselsorozat is a nagy elődre emlékeztetett. Az ifjú játékost Branikovits Lászlónak hívták. Tovább olvasom

Dalnoki Jenő

Dalnoki Jenő

Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.

Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott.  Tovább olvasom

ifj. Albert Flórián: 49

ifj. Albert Flórián

1967 decemberében látta meg a napvilágot, azaz egy időben született a magyar Aranylabdával. Előbb játszhatott édesapja aranylabdájával, mint az igazi bőrgolyóval.

A Fradi utánpótlásából került a nagycsapatba, ahol tíz éven át szerepelt. Az első csapatban 19 éves korában mutatkozott be a norvég Karslunds ellen.

Aztán következtek a tétmeccsek… Debrecenben mutatkozott be bajnokin 1988 márciusában.  Első gólját a Répcelak elleni Magyar Kupa találkozón szerezte az FTC 90. születésnapján, majd egy örökrangadón megszerezte első élvonalbeli találatát is 1990 októberében. Zsiborás kapuját egy fejesgóllal vette be ifj. Albert. Tovább olvasom

Bukovi Márton

Bukovi Márton

“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.

Ez a régi jellemzés híven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ