ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berán József
Berán illetve Barna néven már az 1900-as labdarúgó-mérkőzéseken is pályára lépett a kistétényiek (Rapos, Pokorny és Borbás is a csapattársak között volt, ill. ezidőtájt Pokornyval és Kovács Gézával a IX. kerületi polgári iskola növendékei voltak) és az FTC színeiben is.
A labdarúgó-szakosztály megalakulásánál “fölvételre jelentkezett”… Az FTC-be 1901. június 2-án “a tagok sorába fölvétetett.” – írja a Sport-Világ.
“Mikor a Ferenczvárosi Torna-Club alakulóban volt, már ő ott forgott az alakítók közt, mint a IX kerület felső kereskedelmi iskola 16 éves diákja és szinte nélkülözhetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt: a trainingekhez szabadterületet keresni a város szélein, ma itt, holnap ott (mert akkor még pályánk nem volt), a „mozgó-pálya“ felszereléseit hamarosan előteremteni, a már agyonkinzott öreg labdába uj életet „pumpálni“ s több hasonló dologban fáradhatlan volt. És footballozott, trainirozott az öregekkel együtt folyton kedvvel és kitartással. A footballban valódi tehetség volt, mert nagy mértékben meg volt benne a hozzávaló erő, ügyesség és flegma.” – írja róla Horváth Ferenc a Sport-Világban megjelent nekrológban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
Hungler Imre
A harmadik Hungler-fiú az 1923/24-es idényben egy bajnoki mérkőzésen öltötte magára a zöld-fehér mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bangi Károly
A Bocskai színeiben (Sándor Mihály gyűjteményéből)
Acht-Aknaihoz hasonlóan ő is Szegedről került az Üllői útra és abban sem sokat különbözött ferencvárosi pályafutásuk, hogy alig kerültek be Tóth-Potya István csapatába. A SZAK illetve Bástya csapataiban Baumgartner, a Ferencvárosban Bangi majd Bocskais korszakában Budai Károly néven is szereplő kapuvédő öt bajnoki találkozón szerepelt az 1928/29 évi ezüstérmes zöld-fehér csapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Borbás Gáspár
Az FTC legendás balszélsője szerezte az FTC első bajnoki gólját (1901. április 21. FTC – MUE 3-5), a magyar válogatott első gólját (1903. április 5. Magyarország – Csehország 2-1) és ő volt az első a magyar labdarúgók közül, aki doktorált (1908-ban ügyvédként szerzett doktori oklevelet, majd ügyvédi szakvizsgát tett).
Továbbá ő volt az első nemzetközi színvonalat elért, kiváló képességű csatárunk is. 181 cm-es termetével kimagaslott a szélsők közül. Pompás labdakezelés, sima labdavezetés és nagy gyorsaság jellemezte játékát. Több jelentős atlétikai versenyen is diadalmaskodott a legjobb hazai rövidtávfutók ellen. Kellő időben és pontos beadásai rengeteg gólt eredményeztek. Európa legjelesebb balszélsői között emlegették. Schlosser Imrével együtt határainkon túl is hírneves balszárnyat alkotott. Még az “utolérhetetlen” angolok elismerését is kivívta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aleksandar Alempijevic: 30
A belgrádi Partizan csapatában nevelkedett szerb játékos 2008-tól a Kecskemét csapatát erősítette.
A lila-fehérekkel magyar kupát is nyert középpályást súlyos sérülések gátolták, így is 67 élvonalbeli találkozón lépett pályára és 5 gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Deák Ferenc
Deák II a győri Vasas ETO-tól érkezett (később itt is fejezte be élvonalbeli pályafutását) a Ferencvároshoz.
Akárcsak híres névrokona, Ő is 1947 nyarán nyarán igazolt az Üllői útra.
Az 1947/48-as idényben a csapat egyik szélsője volt, jellemzően a balszélen kapott szerepet.
A bronzérmes csapatban tíz alkalommal lépett pályára.
Deszatnik Péter: 52
Egykori csatárunk huszonöt esztendősen öltötte magára a zöld-fehér mezt 1991 nyarán. A Fradiban töltött két szezon alatt nyert bajnokságot, magyar kupát. A bajnokcsapatban négyszer talált a kapuba, míg a Magyar Kupa 1991/92-es kiírásában a Fradi legeredményesebb góllövőjének bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csiszár István
1941-ben került a Fradihoz, az ifiből (az 1945/46. évi bajnokcsapat védője) került be a felnőttek közé, de ott csak a tartalékszerep juthatott neki.
Jobbhátvéd poszton szerepelt és ott Rudas Ferenc európai válogatott szintű labdarúgó volt… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
