ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Sorin Cigan: 55
1992 tavaszán még az Újpest színeiben ejtette ki góljával a Fradit a Magyar Kupa küzdelmeiből, majd fél év múlva már zöld-fehérben mutatkozott be a Rába partján a csatár.
Két szezont húzott le a Fradiban a román légiós. Az első idénye sikerült jobban, 12 bajnokin 3 gólt szerzett. Legfontosabb találatát egy örökrangadón szerezte: Tizennyolc méterről kapásból lőtt góljával 1:0 arányú zöld-fehér siker született 1992 októberében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Rezső
Az 1904. évi tartalékbajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert csapat tagjaként keveset jutott szóhoz az első csapatban. Ha mégis lehetőséget kapott, akkor viszont rendszerint góllal vette ki a részét a mérkőzésekből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Détári Lajos: 56
Döme a magyar labdarúgás utolsó klasszisa. A szőke irányító a Bp. Honvédban lett élvonalbeli játékos és számos sikert ért el a piros-fehérekkel: bajnoki címek, kupagyőzelem, gólkirályi címek, az év játékosa és a válogatottság.
Ki ne emlékezne zseniális góljára az osztrákok ellen Bécsben!? A brazilok ellen fejjel szerzett találatára a Népstadionban, vagy a lengyeleknek lőtt szabadrúgásgóljára ugyanitt!? Az Eintracht Frankfurt színeiben elért, kupagyőzelmet érő találatára a VfL Bochum ellen vagy a Fáy utcában szerzett győztes találatára a BEK-ben, amit Helmut Ducadam-nak, a későbbi győztes Steaua Bukarest kapusának lőtt!? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csikós Gyula
Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbízható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárítani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy ruganyossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult.
Pályafutásának kezdeti szakaszáról így nyilatkozott: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Dékány Ferenc
Mindössze két játékosról tudunk a Ferencvárosban, aki átfutballozta a klub történetének legínségesebb, leggyászosabb korszakát, az 1950 és 1960 közötti „sötét” időszakot. Az egyik Dalnoki Jenő, a másik pedig a szurkolók által előszeretettel csak Pofinak hívott dr. Dékány Ferenc, aki 1961-es visszavonulásáig, a gárda szíve, lelke, motorja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csabai József: 87
Csabai és Novák
“Sátoraljaújhelyi vagyok, ott születtem, ott is játszottam az NB II-es csapatban. Érettségi után felkerültem Budapestre, és elvégeztem a Testnevelési Főiskolát 1955-ben. Utána a Ferencvároshoz kerültem. Sajnos pályafutásom rövid volt. Az 1956-os idényben játszottam, ugyanebben az évben hagytam el az országot.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dzurják József: 57
Ikladon és Jászberényben tanulta a foci mesterségét, a Lehel színeiben lett felnőtt labdarúgó. Alig volt húsz éves, amikor Békéscsabára került, majd jött a katonaság és a kötelező klubváltás (Honvéd Szabó Lajos SE).
Leszerelés után a Diósgyőr játékosa lett. 1984. március 3-án a Fradi ellen mutatkozott be az élvonalban, ’84 tavaszán tíz mérkőzésen kétszer talált a kapuba. Az idény végén csapata az utolsó helyen végzett, és kiesett az NB II-be. Csöpi azonban maradt Diósgyőrben és a következő két bajnoki idényben 53-szor vette be az ellenfelek kapuját, ezzel mindkétszer gólkirály lett a második vonalban.
1986 nyarán Dalnoki Jenő hozta az Üllői útra nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hosszú idő után végre legyen egy góllövő csatára (a Nyilasi-Szokolai duó távozása után évekig hadilábon álltak csatáraink a gólszerzéssel). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bukovi Márton
“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.
Ez a régi jellemzés híven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 71
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
