ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Bukovi Márton
“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.
Ez a régi jellemzés híven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 71
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csomány Imre
Ifi- és tartalékbajnokságot nyert, ifjúsági válogatott csatárunk az 1978/79-es bajnoki idényben egyetlen nemzetközi barátságos mérkőzésen lépett pályára az első csapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amsel Ignác
Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzített kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a “Pók” becenevet.
Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Deák Ferenc
Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillogott a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.
A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, míg a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Blum Zoltán
1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szív labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Ferenc
„FTC-jobbszélső. Franzstadti bennszülött volt. Ő már fejlettebb technikával rendelkezett. Általában nagyon hasznos és gólképes csatár volt. Korán visszavonult a futballozástól. Atletizálni kezdett és mint 400-as futó, sok díjat nyert.” – írja a válogatottakról szóló cikksorozatában Fodor Endre, a Nemzeti Sport 1924. december 24-i számában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Batári Csaba: 54
Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.
Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.
1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Branikovits László: 69
Amikor Albert az FTC csapatában sorra aratta sikereit, az ifjúsági csapatban megjelent egy „hasonmás” labdarúgó. A Postástól érkezett játékos – a megtévesztően hasonló külső mellett- még egy-két mozdulat, cselsorozat is a nagy elődre emlékeztetett. Az ifjú játékost Branikovits Lászlónak hívták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
ifj. Albert Flórián: 51
1967 decemberében látta meg a napvilágot, azaz egy időben született a magyar Aranylabdával. Előbb játszhatott édesapja aranylabdájával, mint az igazi bőrgolyóval.
A Fradi utánpótlásából került a nagycsapatba, ahol tíz éven át szerepelt. Az első csapatban 19 éves korában mutatkozott be a norvég Karslunds ellen.
Aztán következtek a tétmeccsek… Debrecenben mutatkozott be bajnokin 1988 márciusában. Első gólját a Répcelak elleni Magyar Kupa találkozón szerezte az FTC 90. születésnapján, majd egy örökrangadón megszerezte első élvonalbeli találatát is 1990 októberében. Zsiborás kapuját egy fejesgóllal vette be ifj. Albert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
