Kiss György: 38
Szülővárosában, Nyíregyházán lett élvonalbeli játékos 1998 őszén. Egy idénnyel később már Dunaújvárosban szerepelt. A bajnokságot nyert csapat alapemberének mondhatta magát Egervári Sándor csapatában. Három és fél szezont húzott le a Duna partján.
Miután a dunaújvárosi futball a végnapjait élte a bal oldali védőjátékos is a távozás gondolatával foglalkozott. Hívta korábbi mestere a Hungária körútra, de 2003 januárjában a Fradiba igazolt csapattársával, Zováth Jánossal együtt. Az öltözőben több ismerős arc is fogadta, hiszen ekkor már zöld-fehérben rúgta a labdát Tököli Attila és Marek Penksa is.
Kubala László
A világ egyetlen, három ország válogatottjában is szerepelt futballistája, akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha, egy fél pillanatra sem elhomályosítani. Vélhetően ha egy kvízjátékban szerepelne e mondat, már nem kellene többet lamentálni, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az aranycsapat tagjainak kortársa, s a háború után az első honfitársunk volt, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis – bár temérdek a barátainak, még több távoli tisztelőinek száma – soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak strigulázásakor. Egy olyan futballista soroltatik „minden idők képzeletbeli álomtizenegyébe”, aki összesen három idényben játszott magyar első ligás csapatban… Tovább olvasom
Katona Sándor
A Bp. Honvéd halhatatlan tagja. Az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet nyert magyar labdarúgó válogatott és a Bp. Honvéd balszélsője három évvel később igazolt a Fradiba.
Egy interjúban így vallott a pályafutásáról: Tovább olvasom
Forgács Ernő
A Ferencváros egykori védője így nyilatkozott pályafutásáról: Tovább olvasom
Korányi Lajos
A ragyogó fizikai felépítésű, atlétikus mozgású játékos a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjei közé tartozik. Nagy gyorsasága tökéletes rúgótechnikával, kitűnő helyezkedéssel és fejjátékkal, határozott és könnyed szerelési készséggel párosult. Nagyszerű képességeinek tudatában olykor hajlott a kockázatos, könnyelmű megoldások felé. Gyorsasága és nyugalma a legnehezebb helyzetekben is rendszerint kisegítette. 1933-ban súlyos lábtörést szenvedett, amelyből csak sokára gyógyult fel. Négy évi szünet után, 30 éves korában is vissza tudta szerezni helyét a legjobbak között. A Korányi—Bíró kettős Európa legjobb hátvédpárjai közé tartozott. Híres volt „életveszélyes” hazaadásairól is, amelyekből elég sok öngól született. Tovább olvasom
Kertész Tibor
Az 1945 és 1945/46 évi ifjúsági bajnokságot nyert csapat (Henni, Pamuki, Csiszár, Berta, Ombódi, Anda, Káldi, Dékány, Kapitány, Szőke, Földes, Kocsis, Kertész) tagjaként ’46 júniusában játszotta egyetlen bajnoki mérkőzését Szegeden.
Jakab László
Már 1934-ben az FTC amatőr csapatában rúgta a labdát és a gólerős csatárra felfigyeltek a ferencvárosi szakemberek. A profiknál sem vallott szégyent, 103 meccsen 77 gólt szerezni már akkor is dicséretes dolognak számított. Ferencvárosi pályafutása alatt sokszor rúgott meccsenként két gólt (pl. az 1941/42 évi kupadöntőben a Diósgyőri MÁVAG ellen), sőt háromszor mesterhármasra is futotta! (1938: Salgótarjáni SE, 1941-ben a Törekvés és a Gamma ellen) Tovább olvasom
Koszta Imre
Egykori csatárunk két évig szerepelt a Ferencváros csapatában. Már az első szezonja rendkívül pechesre sikerült. Az 1927/28-as idényben egyetlen bajnoki meccsen sem lépett pályára, sérülés vagy valami mindig közbejött, így elesett egy bajnoki aranyéremtől. Tagja volt viszont a magyar labdarúgás első KK-győztes csapatának az 1928-as Ferencvárosnak. A hat KK-meccsből ötször ő volt a jobbszélső. 1929 júniusában azért ment el a Fradiból, mert nem vitték ki a dél-amerikai turnéra.
Az egyetlen magyar labdarúgó, aki két KK-t is nyert (1928: Ferencváros, 1929: Újpest). Tovább olvasom
Korda Győző
A BTC-től érkezett fedezet egy győztes nemzetközi barátságos találkozón lépett pályára 1912 tavaszán. Az következő idényben a BAK csapatában szerepelt. Tovább olvasom
Horváth Ferenc: 40
Kispesten nevelkedett, ahol ifjúsági gólkirály is volt, de elsőosztályú játékos Fehérváron lett. 1991 és 1996 között volt a Videoton játékosa. 1996 nyarán már válogatott játékosként igazolta le a Ferencváros, a Stadler Kupán lépett először pályára zöld-fehér színekben. Igaz addig sok borsot tört a Fradisták orra alá:
Kiss Gyula
Az alacsony termetű összekötő a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát. Okosan osztogatott. Kitűnő lapos átadásaiért, a “fű alatti passzok mestere” címmel tüntették ki társai. A hatalmas mezőnymunka mellett kevesebb ereje maradt a befejezésre, a góllövésre.
A Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be. Előbb ifi-, majd amatőr válogatott is lett. Az FTC amatőr csapatából került a profik közé és 1934 novemberében a Soroksár elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. Játékostársaitól már korán megkapta a Pepecs becenevet, ugyanis nagyon szeretett cselezni.
Knoll Imre
Mindössze két bajnoki találkozón lépett pályára az első világháborús évek alatt, de a díjmérkőzések során is elvétve került be a csapatba. Tovább olvasom
Hönich Henrik
A III. kerület csapatából igazolt jobbszélső 1916 tavaszán három mérkőzésen szerepelt zöld-fehér színekben. Tovább olvasom
Ecker Nándor
Az egykori csatár 1905 és 1911 között szerepelt a Fradi első csapatában. Tagja volt az 1905 és az 1906/07-es bajnokcsapatnak, valamint az 1906-ban nyert Ezüstlabdát nyert Fradinak.
Ugyancsak szerepet vállalt az FTC első tartalékbajnoki (Szövetségi díj) címében. Tovább olvasom
Hötzl Ármin
A hátvéd már 1910 telén az FTC-be igazolt a KAOE csapatától, de csak 1917-ben szerepelt zöld-fehérben. Tovább olvasom
Kiss Zoltán
A Szekszárdi Sportiskolában kezdte pályafutását, 17 évesen már az első csapatba is bekerült.
A katonaság idején a Toldi SE-ben rúgta a labdát, majd leigazolta a Fradi. Tovább olvasom
Hári László
Hári a kép jobbszélén látható
Ferencvárosi gyökerű, saját nevelésű játékosunk az ifjúsági csapat középhátvéd posztjáról került az ekkor ÉDOSZ-nak hívott csapat csatársorába.
1950 és 1953 között 41 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 8 gólt szerzett. Legnevezetesebb, egyben sporttörténeti gólja az utolsó volt, ugyanis Hári szerezte az első Fradi gólt a Népstadionban! Tovább olvasom
Egyházi Ferenc
Egykori csatárunk 1915 novemberében két győztes Hadikupa mérkőzésen lépett pályára az FTC-ben és egy gólt is szerzett.
1916 tavaszán kikerült a harctérre és hamarosan hadifogságba esett, ahonnan hosszú idő után tért haza. Tovább olvasom
Ivanovszky Dezső
1916 és 1920 között, majd visszatérése után 1922-ben öltötte magára a zöld-fehér mezt. Hol balösszekötőt, hol balszélsőt játszott Potya mellett. Élete legfontosabb gólját balösszekötőként szerezte az 1916-os UTE elleni rangadón. Tovább olvasom
Héger Ferenc
1919 és 1926 között közel 200 mérkőzésen játszott a Fradiban a gyors szélső, aki egyébként atlétikai versenyeken is rendre elindult, és sorra nyerte is a futószámokat…
1919 tavaszán játszotta első mérkőzéseit a csatársor balszélén, aztán hamarosan átkerült végleges helyére a balszélső posztjára. Tovább olvasom
Karába János: 71
A Dorogról igazolt szélső három éven át viselte az FTC első csapatának a mezét, méghozzá az egyik aranykorszakban. A Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötösfogat – mert akkor még öt csatárral játszott egy igazi futballcsapat – alaposan hintette a gólokat a híres ellenfeleknek is. És ehhez Karába is hozzátette a maga góljait.
A legendás gólja természetesen a Manchester Unitednek lőtt létfontosságú találata. 1965. június 16-án, a Népstadionban történt az első félidő 44. percében: nehéz szögből, mintegy 25 m-ről olyan bombagólt lőtt az angolok kapujába, hogy a közönség (telt ház volt a Népstadionban) extázisban ünnepelte a jeles jobbszélsőt. A stadion melletti Földtani Intézetben földrengéstől tartottak… Tovább olvasom
Krizsán Endre
Hét esztendő telt el az első és az utolsó pályára lépése között, folyamatosan azonban sohasem szerepelt az első csapatban. Kiegészítő játékosként kevés szerepet kapott. Az 1911/12 évi bajnokcsapatban egyszer, az 1917/18 évi ezüstérmes gárdában ötször szerepelt az FTC tizenegyében egykori fedezetünk. Tovább olvasom
Adem Kapic: 38
Pályafutását hazájában kezdte, majd több külföldi csapatban is megfordult. A ljubljanai születésű labdarúgó Németországból (a Stuttgarter Kickersben együtt játszott Marek Penksával) érkezett Garami József csapatába 2002 telén.
Három és fél szezont töltött el az Üllői úton. A csapatban a középpályás védekezés volt a feladata, amit rendre jól oldott meg és kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak.
Egyetlen gólját a Haladás ellen szerezte: Tovább olvasom
Göbl Antal
1922 és 1923 tavasza közt bő egy éven át szerepelt az első csapatban a balszélső. Jellemzően a honi kupasorozatokban lépett pályára. Tovább olvasom
Kovács János
Ha szóhoz jutott, sorozatban szerezte a gólokat tartalékcsatár létére. Már a bemutatkozó meccsén is gólt szerzett, majd az első tétmérkőzésén (mindjárt két gólt lőtt az Újpestnek) is eredményes tudott lenni, de különösen a túrameccseken lőtte góljait. Egyike azon FTC játékosoknak, akik több gólt lőttek az NB I-ben, mint ahányszor pályára léptek (11 mérkőzés / 12 gól).
Kovács átigazolása a Fradihoz, nem mindennapi módon történt.
1929. januárjában a Wiener AC-hoz nyújtotta be átigazolási kérelmét. Miután már a WAC tagjai közé tartozott, a Ferencváros nevében Szigeti Imre a futballszakosztály elnöke felkereste a bécsiek vezetőjét és kérte, adják át a szombathelyi csatárt. Mivel ők azonnal kiadták, nem volt nehéz rájönni, hogy az egész nagy „dribbli” a fradisták kívánsága szerint történt. Szigetiék így kívánták megszerezni a játékost.
Hajdú Attila: 42
Hajdú Attila mindössze öt éves volt, amikor édesapja, Hajdú József első bajnoki aranyérmét nyerte a Fradival. Húsz év múlva Ő is bajnoki címet ünnepelhetett az Üllői úton.
Mezőnyjátékosként kezdte a Népligeti pályákon, aztán hamarosan bekerült a kapuba. Eleinte fizikai adottságai miatt (édesapja is csak 176 cm volt) nem tartozott a legjobb kapusok közé. 17 éves korában “hirtelen” nőtt 15 centit. Tehetsége és szorgalma révén az ifiválogatottba is bekerült.
A Ferencváros első csapatába azonban nem tudta magát beverekedni. Zsiborás, Józsa, Szeiler és Balogh személyében bőven akadt vetélytársa, ezért Vácra igazolt Koszta János mögé, második számú kapusnak. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK