EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
Győri-Kiss István
1958 nyarán a Pécsi VSK-tól érkezett az Üllői útra.
Egykori védőnk jellemzően 1958 őszén szerepelt a Fradiban. Noha csak kiegészítő embernek mondhatta magát, így is hét bajnokijából ötször győztes csapat tagjaként hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gündert Szilveszter
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Gündert középhátvédet játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Káldi Gyula
Két vesztes bajnoki mérkőzésen lépett pályára 1947 májusában a védelemben.
A következő években már csak hazai díjmérkőzéseken és nemzetközi barátságos találkozókon került a hátsó alakzatba vagy a fedezetsorba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth György
Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre. A Szombathelyi Lokomotív kapusaként, 1952-ben egy találkozón játszott a válogatott csapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Dezső
Valamikor a 70-es évek vége felé a Csepel SC serdülőjének egyik sorsdöntő bajnoki mérkőzésén nem jelent meg a csapat kapusa, így nem volt mit tenni, a mezőnyjátékosok közül kellett valakinek a háló elé állnia. Az addig csatárként remeklő Horváth Dezsőke magára vállalta a nem könnyű feladatot és sokak ámulatára egész jól védett. Aztán bent is ragadt a kapuban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hungler János
Az FTC saját nevelésű játékosa, majd válogatottja és csapatkapitánya. Az alacsony “Csungi” lendületes, határozott, de könnyed, elegáns mozgású, nyugodt hátvéd volt. Jó rúgótechnika, gyors helyzetfelismerés, ügyes helyezkedés és imponáló gyorsaság jellemezte a játékát. Néha azonban kockázatos megoldásokra is vállalkozott, könnyelműsködött. Takács I. Gézával az FTC történetének egyik legkiválóbb védőpárosát alkották. Pályafutását a sikerek sorozata jelezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss Béla
Kiss Béla egy évet kivárt, amíg az FTC-ben játszhatott! A FIAK csapatából lépett át az FTC-be az ízig-vérig Fradista játékos, aki végül nemcsak a Ferencvárosban játszott, hanem a Ferenc téren is lakott.
A sportos alakú fedezet igen jól fejelt, fáradhatatlanul harcolt, de technikailag nem volt kifogástalan. Szorgalma, megbízhatósága és küzdőképessége juttatta el a válogatottig. A gyors és kemény fedezetjátékos a világháborús időkben az FTC egyik legmegbízhatóbb formát mutató játékosa volt.
Horváth Péter: 50
Huszonhárom évesen Újpesten mutatkozott be az NB I-ben. Három kevésbé sikeres lila-fehérben eltöltött idény után Vácra távozott, ahol három szezon alatt 26 gólig jutott Strausz László, majd Csank János csapatában.
1999 nyarán igazolt az akkor még Mucha József vezette Ferencvárosba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feldmann Gyula
Az NSC-ben kezdte pályafutását, innen volt először válogatott is. 1915-től két éven át az FTC (1915-17: 13 bajnoki) csapatát erősítette, majd az MTK-t (1917-22: 74 bajnoki; négy bajnokcsapat tagja; az MTK örökös tagja) választotta. 1922 és 1924 között a Makkabi Brno játékosa, majd játékosedzője volt.
Kitűnő képességű, intelligens védőjátékos volt. Nagyszerű helyezkedés, kifogástalan ütemérzék, pompás rúgótechnika és rendíthetetlen nyugalom jellemezte a játékát. A magyar hátvédek közül ő alkalmazta először sikeresen a becsúszószerelést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
