EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Hernádi Pál
Az ifjú Herneck Pált Schaffer Alfréd szerződtette tízezer pengőért a Kén utcából, a kis Hungáriától az Üllői útra 1943-ban.
Pályafutását a csatársorban kezdte, majd Sárosi III Béla távozásával egy sorral hátrébb, a fedezetsorba került.
Ferencvárosi évei alatt folyamatosan ingázott az első csapat és a tartalékok között. A helyzetéről így vélekedett: “Könnyű bekerülni, de nehéz bentmaradni.”
Jászberényi Zoltán
A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.
Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosított a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.
Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eisenhoffer József
Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.
“Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.”
Egri Ferenc
A csatár a MAFC-ból igazolt az FTC-be, de csak rövid ideig játszott az Üllői úton.
Mindössze tizenkilenc mérkőzésen szerepelt, de ha pályára lépett az fél gólt jelentett, hiszen 10 góljával jó átlagot ért el.
Az 1922/23 évi bronzérmes csapatban öt találatot ért el, hat mérkőzésén.
Tanulmányai folytatására Erdélybe költözött. A tanulás és a szülői tilalom miatt nem is játszott ott sem, de már mérnöki diplomával a kezében tért vissza Budapestre. Hazatérés után a Törekvés csapatában folytatta pályafutását.
Kéri Károly
Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában a MÁVAG-tól érkezett játékos. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarúgó volt: hátvédként, fedezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szerelés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbítása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatásokat, türelme után jogosan becézték “Birkának”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyarmati János
“Új center a Fradiban. Gyurcsó János, az amatőr Vasas nagy tehetségű centere, ki már régen a zöld-fehérek felé gravitál, tegnap leszerződött a Ferencvároshoz (…).” – írta róla a Nemzeti Sport 1929 júliusában.
Tóth-Potya mester hozta a Fradihoz, aki éppen fiatalításba kezdett. Ekkor került a csapatba Háda, Lázár és Toldi is. A fiatal játékos csak pár mérkőzésen szerepelt a Ferencváros csatársorában, majd a debreceni Bocskaihoz került.
Itt sem maradt sokáig, mert az egykori MTK játékos, Winkler II invitálásra Svájcba, a Young Fellows csapatába szerződött. Rövid idő után hazatért, a Hungáriába készült, végül Szegeden kötött ki.
Gyurcsó-Gyarmati már több esztendeje a Szeged FC jobbfedezete volt, amikor a válogatottba is bekerült. Jól képzett, stílusosan játszó, megbízható fedezetként tartották számon. A támadásban és védekezésben egyaránt helytállt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kertész Géza
Játékos korában Kertész IV néven említették, noha csak névrokona volt az MTK-s Kertész testvéreknek. Ő maga sosem játszott a Hungária úti nagycsapatban, első osztályú játékos pályafutása két csapat közt oszlik meg: a BTC-ben szerepelt 1911-től 1919-ig, majd 1924-25-ben, közben pedig az FTC-ben. Az előző csapatából került be egyetlenegyszer a nagyválogatottba (1914. május 5., Bécs, 0:2 Wagner-serleg-mérkőzésen), az utóbbiban tizenkilenc bajnoki meccsen nyolc gólt szerzett az 1920/21-es idényben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horn Károly Lajos
Horn Károly Lajos az FTC (valamint a Ganz-Waggongyári Tisztviselők Labdarúgó Egyesületének) első labdarúgóinak egyike, az FTC első bajnokcsapatának tagja, a klub örökös bajnoka.
A gépészmérnök végzettségű Horn, a foot-ball mellett atletizált, vízilabdázott (1904-ben az FTC első póló-csapatának bekkje volt), vívott, síelt, hegyet mászott úgyszólván minden versenysportág aktív művelője volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss Gyula
Az alacsony termetű összekötő a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát. Okosan osztogatott. Kitűnő lapos átadásaiért, a “fű alatti passzok mestere” címmel tüntették ki társai. A hatalmas mezőnymunka mellett kevesebb ereje maradt a befejezésre, a góllövésre.
A Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be. Előbb ifi-, majd amatőr válogatott is lett. Az FTC amatőr csapatából került a profik közé és 1934 novemberében a Soroksár elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. Játékostársaitól már korán megkapta a Pepecs becenevet, ugyanis nagyon szeretett cselezni.
A Gabrovitz fivérek
Gabrovitz Kornél (1873. április 1., Budapest – 1947. december 24., Budapest).
“Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakítsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósította. És amikor elérkezett az idő a klubalapításra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapításának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
