EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Fritz Alajos
Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.
A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.
(Nemzeti Sport)
Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegedűs Gyula
Egykoron ifi-válogatott, az MTK, a Honvéd Szabó Lajos SE, a Szolnoki MTE, a BKV Előre, a Vác, majd 1979-től a Ferencváros kapusa.
’79 tavaszán egyetlen nemzetközi barátságos találkozón szerepelt az első csapatban.
Jellemzően a tartalékok közt szerepelt, majd egy sportsérülés vetett véget profi pályafutásának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kapitány György
Sipos Vilika távozása után került az első csapathoz az 1945/46. évi ifjúsági bajnokcsapat jobbszélsője. A nagycsapatban hétszer lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kövesdi József
Tíz hetes ferencvárosi pályafutása alatt két győztes bajnokin lépett pályára két idényben. Az egyikben aranyérmet, a másikban ezüstérmet ünnepelhetett a csapat jobboldalán, hol fedezetként, hol szélsőként bevetett játékos. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Frenák György
1946 őszén már a Fradiban edzett a BRE (Budapesti Rendész Egylet) korábbi csatára, de játéklehetőséget csak a szezon végén kapott Opata mestertől a balszélen.
Három bajnoki találkozón egyszer (a SZAC elleni 5:1 alkalmával) talált a kapuba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Grosics Gyula
Grosics Gyula (1926. február 4., Dorog – 2014. június 13., Budapest) a Dorogi AC (1939-47) MATEOSZ ill. a Teherfuvar (1947-50: az év játékosa: 1949/50), a Bp. Honvéd (1950-56), majd a Tatabányai Bányász (1956-63) kapusaként 390 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. A Bp. Honvéd “Halhatatlan tag”-ja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Finta Károly
Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal.
Érettségi után, a Szombathelyi SE-ben kezdte pályafutását, a folytatásban a Pamutipar, debreceni Bocskai, a francia Fives, a Hungária, majd a Nemzeti csapatában szerepelt. A felsorolt csapatok közös pontja amellett, hogy mind Finta csapata volt egykoron, még az is, hogy ezek az egyesületek előbb-utóbb megszűntek, így a csatár folyton csapat nélkül maradt. A civilben üzemi tisztviselőként dolgozó támadó 1940-ben került a Ferencváros FC-hez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fritsch László
Egyetlen mérkőzését a Tildy serleg döntőjében játszotta a jobbszélső 1946 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kubala László
A világ egyetlen, három ország válogatottjában is szerepelt futballistája, akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha, egy fél pillanatra sem elhomályosítani. Vélhetően ha egy kvízjátékban szerepelne e mondat, már nem kellene többet lamentálni, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az aranycsapat tagjainak kortársa, s a háború után az első honfitársunk volt, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis – bár temérdek a barátainak, még több távoli tisztelőinek száma – soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak strigulázásakor. Egy olyan futballista soroltatik „minden idők képzeletbeli álomtizenegyébe”, aki összesen három idényben játszott magyar első ligás csapatban… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Győri József
A tehetséges, sokoldalú labdarúgó nagy reményekkel, a III. kerület (146 bajnoki / 57 gól) válogatott labdarúgójaként érkezett az Üllői útra.
Legtöbb sikerrel hátvédként szerepelt. Gyorsaságával és jó rúgótechnikájával tűnt ki a védelemben. A válogatottban, cserejátékosként a jobbfedezet helyén jutott szóhoz.
Zöld-fehérben azonban nem sokra vitte. Összesen kilenc meccset játszott, igaz ebből kettő az 1937/38-as bajnokság nyitányára esett, ezzel Győri „Pipó” tagja lett a Fradi aranyérmes csapatának.
