EBEDLI-től – KVASZTA-ig

Deák Ferenc

Ifi-csapatunk korábbi edzője 1952-ben vette át az első csapat irányítását Urbancsik Gábortól, ahol korábbi játékosai közül már Dalnoki (ebben az esztendőben olimpiai bajnok lett) és Hári is szerepet kapott.

Olyan játékosok mutatkoztak be kezei alatt, mint: Gulyás, Mátrai, Fenyvesi, Orosz és Kertész Tamás. Tovább olvasom

Hernádi Pál

Az ifjú Herneck Pált Schaffer Alfréd szerződtette tízezer pengőért a Kén utcából, a kis Hungáriától az Üllői útra 1943-ban.

Pályafutását a csatársorban kezdte, majd Sárosi III Béla távozásával egy sorral hátrébb, a fedezetsorba került.

Ferencvárosi évei alatt folyamatosan ingázott az első csapat és a tartalékok között. A helyzetéről így vélekedett: “Könnyű bekerülni, de nehéz bentmaradni.”

Tovább olvasom

Koltai József

Koltai József

A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadá­sokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azon­ban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.

Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz “kenni”.

A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről. Tovább olvasom

Jászberényi Zoltán

Jászberényi Zoltán

A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.

Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosított a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.

Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött. Tovább olvasom

Kutasi Károly

kutasi-karoly-3Háda József tartalékjaként 34 tétmérkőzésen őrizte a Ferencváros kapuját 1932 és 1937 között.

Az 1933/34 évi bajnok- illetve az egy évvel későbbi kupagyőztes csapatban egy-egy mérkőzésen lépett pályára.

A legtöbbet az 1935/36 évi bronzérmes és az 1936/37-es ezüstérmes csapatokban szerepelt, mindkét idényben 14-14 alkalommal kezdődött a nyurga “Leó” nevével a csapat összeállítása. Tovább olvasom

Dr. Feketeházy Tibor

Feketeházy Tibor az ismert football-család legidősebb tagja volt. A piarista gimnáziumból került az FTC-be 1901 tavaszán.

Első ezüstérmes csapatunkban, mint jobbösszekötő játszott. Az 1902-es bajnoki idényben lépett pályára a Braun, Feketeházy, Pokorny, Kovács G./Novotny, Borbás támadószekcióban. Tovább olvasom

Kohut Vilmos

Kohut Vilmos

A villámgyors szentlőrinci legény, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura.  Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről. Tovább olvasom

Eisenhoffer József

Eisenhoffer József

Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.

“Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.”

Tovább olvasom

Horváth Ödön

Horváth Ödön

1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.

Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.

A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.

A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.

Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Tovább olvasom

Haaz Ferenc: 51

Patonyi László (tanár, a labdarúgó-szakosztály vezetésének tagja) 1982-ben az I. István közgazdasági szakközépiskola csapatából irányította a Fradihoz.

1984 tavaszán -még az érettségije előtt- debütált az első csapatban, szinte az egész tavaszi idényt végigjátszotta, majd tagja volt az EB-győztes ifi-válogatottnak is. Ősszel újabb négy bajnokin kapott lehetőséget, ekkor szerepelt utoljára tétmérkőzésen zöld-fehérben.

’85 nyarán még tagja volt az U20-as világbajnokságot veretlenül záró magyar válogatott keretének, a klubcsapatában viszont már csak három felkészülési találkozón lépett pályára.

A Fradi első csapatából végleg kiszorult, időközben bevonult katonának, végül Újpestre szerződött. Tovább olvasom

Egri Ferenc

fradi_cimer

A csatár a MAFC-ból igazolt az FTC-be, de csak rövid ideig játszott az Üllői úton.

Mindössze tizenkilenc mérkőzésen szerepelt, de ha pályára lépett az fél gólt jelentett, hiszen 10 góljával jó átlagot ért el.

Az 1922/23 évi bronzérmes csapatban öt találatot ért el, hat mérkőzésén.

Tanulmányai folytatására Erdélybe költözött. A tanulás és a szülői tilalom miatt nem is játszott ott sem, de már mérnöki diplomával a kezében tért vissza Budapestre. Hazatérés után a Törekvés csapatában folytatta pályafutását.

Tovább olvasom

Horváth László: 73

Horváth László

Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t írtak…

– Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16:1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhívtak próbajátékra, majd leigazoltak.

Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni tanítványainak, mindig azt mondta:

– Majd az öreg, az Api megmutatja.

Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számított öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.

Nos, Horváth Api karrierje szépen ívelt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Tovább olvasom

Kéri Károly

Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában a MÁVAG-tól érkezett játékos. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarú­gó volt: hátvédként, fe­dezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szere­lés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbítása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatáso­kat, türelme után jogosan becézték “Birkának”. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 02.25. 18:00 FTC-Videoton (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ