EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Fritz Alajos
Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.
A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.
(Nemzeti Sport)
Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Tovább olvasom
Hegedűs Gyula: 65
Egykoron ifi-válogatott, az MTK, a Honvéd Szabó Lajos SE, a Szolnoki MTE, a BKV Előre, a Vác, majd 1979-től a Ferencváros kapusa.
’79 tavaszán egyetlen nemzetközi barátságos találkozón szerepelt az első csapatban.
Jellemzően a tartalékok közt szerepelt, majd egy sportsérülés vetett véget profi pályafutásának. Tovább olvasom
Finta Károly
Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal.
Érettségi után, a Szombathelyi SE-ben kezdte pályafutását, a folytatásban a Pamutipar, debreceni Bocskai, a francia Fives, a Hungária, majd a Nemzeti csapatában szerepelt. A felsorolt csapatok közös pontja amellett, hogy mind Finta csapata volt egykoron, még az is, hogy ezek az egyesületek előbb-utóbb megszűntek, így a csatár folyton csapat nélkül maradt. A civilben üzemi tisztviselőként dolgozó támadó 1940-ben került a Ferencváros FC-hez. Tovább olvasom
Kapitány György
Sipos Vilika távozása után került az első csapathoz az 1945/46. évi ifjúsági bajnokcsapat jobbszélsője. A nagycsapatban hétszer lépett pályára. Tovább olvasom
Kövesdi József
Tíz hetes ferencvárosi pályafutása alatt két győztes bajnokin lépett pályára két idényben. Az egyikben aranyérmet, a másikban ezüstérmet ünnepelhetett a csapat jobboldalán, hol fedezetként, hol szélsőként bevetett játékos. Tovább olvasom
Frenák György
1946 őszén már a Fradiban edzett a BRE (Budapesti Rendész Egylet) korábbi csatára, de játéklehetőséget csak a szezon végén kapott Opata mestertől a balszélen.
Három bajnoki találkozón egyszer (a SZAC elleni 5:1 alkalmával) talált a kapuba. Tovább olvasom
Grosics Gyula
Grosics Gyula (1926. február 4., Dorog – 2014. június 13., Budapest) a Dorogi AC (1939-47) MATEOSZ ill. a Teherfuvar (1947-50: az év játékosa: 1949/50), a Bp. Honvéd (1950-56), majd a Tatabányai Bányász (1956-63) kapusaként 390 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. A Bp. Honvéd “Halhatatlan tag”-ja. Tovább olvasom
Fritsch László
Egyetlen mérkőzését a Tildy serleg döntőjében játszotta a jobbszélső 1946 nyarán. Tovább olvasom
Kubala László
A világ egyetlen, három ország válogatottjában is szerepelt futballistája, akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha, egy fél pillanatra sem elhomályosítani. Vélhetően ha egy kvízjátékban szerepelne e mondat, már nem kellene többet lamentálni, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az aranycsapat tagjainak kortársa, s a háború után az első honfitársunk volt, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis – bár temérdek a barátainak, még több távoli tisztelőinek száma – soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak strigulázásakor. Egy olyan futballista soroltatik „minden idők képzeletbeli álomtizenegyébe”, aki összesen három idényben játszott magyar első ligás csapatban… Tovább olvasom
Győri József
A tehetséges, sokoldalú labdarúgó nagy reményekkel, a III. kerület (146 bajnoki / 57 gól) válogatott labdarúgójaként érkezett az Üllői útra.
Legtöbb sikerrel hátvédként szerepelt. Gyorsaságával és jó rúgótechnikájával tűnt ki a védelemben. A válogatottban, cserejátékosként a jobbfedezet helyén jutott szóhoz.
Zöld-fehérben azonban nem sokra vitte. Összesen kilenc meccset játszott, igaz ebből kettő az 1937/38-as bajnokság nyitányára esett, ezzel Győri „Pipó” tagja lett a Fradi aranyérmes csapatának.
Fábián Tibor
A Vasas 16-szoros válogatott játékosa 1957-ben a Fradiban kezdte a labdarúgást.
Egyetlen mérkőzésen lépett pályára, az 1965-ös new yorki torna idején, ahol az első csapat vendégszerepelt.
A kupában a ferencvárosi fiatalokra várt a megméretés, hogy kiverjék a Zalaegerszegi Építők csapatát. Nem sikerült. Tovább olvasom
Gulyás Géza
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Tovább olvasom
A Gabrovitz fivérek
Gabrovitz Kornél (1873. április 7., Budapest – 1947. december 24.).
“Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakítsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósította. És amikor elérkezett az idő a klubalapításra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapításának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik.” Tovább olvasom
Kucsera István
1908 és 1910 között bő két évet szerepelt zöld-fehérben. Pályafutását a hátvédsorban kezdte Rumbold párjaként, végül azonban minden csapatrészben megfordult.
Kétszer volt bajnokcsapat tagja ahol 27 bajnoki találkozón lépett pályára és hatszor volt eredményes. Tovább olvasom
dr. Kalocsay Géza
A szélsőtársaihoz képest magas, erőteljes játékos szélvészgyors, lendületes labdarúgó volt. Különösen villámgyors rajtjaival tűnt ki. A labdát jól kezelte, pontosan adott be. Kapura is határozottan tört és erőteljesen lőtt. A Kárpátaljáról származó csatár 1934-ben az ezüstérmet szerzett csehszlovák válogatott világbajnoki keretének volt tagja. Egy évvel később a prágai Sparta csapatában lépett pályára a Közép-európai Kupa döntőjében az Üllői úton.
A labdarúgás mellett a tanulást is fontosnak tartotta. Miközben csehszlovák bajnok és Közép-európai Kupa győztes lett, a helyi jogi egyetemen tanult és doktorált. Tovább olvasom
Gyulai László
A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.
1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.
1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!
A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…
Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket. Tovább olvasom
Kiss Béla
Kiss Béla egy évet kivárt, amíg az FTC-ben játszhatott! A FIAK csapatából lépett át az FTC-be az ízig-vérig Fradista játékos, aki végül nemcsak a Ferencvárosban játszott, hanem a Ferenc téren is lakott.
A sportos alakú fedezet igen jól fejelt, fáradhatatlanul harcolt, de technikailag nem volt kifogástalan. Szorgalma, megbízhatósága és küzdőképessége juttatta el a válogatottig. A gyors és kemény fedezetjátékos a világháborús időkben az FTC egyik legmegbízhatóbb formát mutató játékosa volt.
