ELLENFELEINK ZÖLD-FEHÉRBEN
Kocsis Sándor
Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — főleg szélsőjét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Tovább olvasom
Simon Ferenc
Simon Ferenc (1886. február 24. – 1919. július 22.), a BTC balfedezete, 1908-ban 1 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. Tovább olvasom
Szimcsák István
Szimcsák I. (Szirmai) István (1933. július 22., Budapest – 2003. július 27., Budapest) a Bp. Vörös Lobogó és az MTK (1954-63: 196 bajnoki / 34 gól; egy bajnokcsapat tagja) balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt.
A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső, lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Éveken át — Fenyvesi dr. mögött — a második legjobb balszélsőnek számított. Tovább olvasom
Kocsis Ferenc
Kocsis Ferenc (1904. július 21., Budapest), a Hungária FC (1922-35: 147 bajnoki; két-két bajnok- és kupagyőztes csapat tagja), a III. ker. (1935-37: 29 bajnoki) balhátvédje, 1931-ben és 1932-ben 2 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. Tovább olvasom
Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Tovább olvasom
Csüdör Ferenc
Csüdör (Csávosi) Ferenc (1886. március 21., Budapest – 1960. július 19.), az MTK (1906-18: 125 bajnoki; négy bajnok- és két kupagyőztes csapat tagja), a Postás, majd ismét az MTK balhátvédje, 1907 és 1916 között 17 válogatott mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom
Révész Béla
Révész Béla (1886. február 8. – 1939. július 19., Budapest), az MTK (1904-17: 146 bajnoki / 12 gól; négy bajnok- és két kupagyőztes csapat tagja) hátvédje, 1909 és 1915 között 8 mérkőzésen szerepelt a válogatott együttesben.
1928 és 1930 között a kék-fehérek edzőjeként (44 bajnoki) tevékenykedett és az 1928/29-es idényben bajnoki címig vezette csapatát. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom
Hlavay György
Hlavay I György az NSC, majd az MTK (1913-17: 22 bajnoki /4 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja) középfedezete, 1909 és 1914 között 8 alkalommal volt a legjobb tizenegy tagja.
A hosszú időn át felülmúlhatatlan Károly Jenő „Tanár úr” nyomdokain haladt. Nagyszerű technikai felkészültségével és taktikai érettségével csapatának igazi karmesterévé vált. Pompás, hosszú átadásokkal foglalkoztatta csatársorának mindkét szárnyát. Legértékesebb erénye, a váratlan súlypontáthelyezés, gyakran állította megoldhatatlan feladat elé ellenfeleit. A védekezésben is kifogástalanul ellátta a munkáját. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből. Az első világháború után élvonalbeli edzőként működött — szintén eredményesen. Tovább olvasom
Mészöly Kálmán: 76
Mészöly Kálmán (1941. július 16., Budapest) a III. ker TVE (1952-58) és a Vasas SC (1959-72: 279 bajnoki /32 gól; négy bajnokcsapat tagja; az év játékosa: 1961/62) három-háromszoros Európa-, és világválogatott középhátvédje. 1961 és 1971 között 61-szer szerepelt a legjobbak között és hat gólt szerzett. Tagja volt az 1962. és az 1966. évi világbajnokságokon részt vett magyar csapatnak, az 1964-es EB bronzérmes magyar válogatott tagja.
Kereki Zoltán: 64
Kereki Zoltán (1953. július 13., Kőszeg) a Kőszegi Textiles SE (1963-71), a Körmendi MTE (1971-73), a Haladás VSE (1973-79: 163 bajnoki / 33 gól; az év labdarúgója: 1976), a ZTE (1979-84: 152 bajnoki / 17 gól) és a Wacker Innsbruck (1984-86) játékosa. A magyar válogatottban 1976 és 1980 között 37 találkozón lépett pályára és 7 gólt szerzett. Tovább olvasom
Gallowich Tibor
Gallowich Tibor (1900. november 3., Szeged – 1952. július 13., Gyula) az NSC (1917-19), a BAK (1919-22) kapuvédője, a Vasas (1941-43), az MTK (1945) edzője, 1945-48 között a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. Tovább olvasom
Csepregi
Csepregi az ÉDOSZ Lendület csatáraként szerepelt a ferencvárosi játékosokra épülő ÉDOSZ-válogatottban 1950 karácsonyán, majd az 1953 júliusi lengyel túrán további három mérkőzésen erősítette a Fradit a Kinizsi Dohánygyár csapatából.
Boros Endre
Az 1919/20-as idényben az MTK bajnokcsapatának játékosaként három bajnokin lépett pályára és háromszor talált a kapuba. Tovább olvasom
Winkler József
Winkler I József (1898. – 1992., St. Gallen), az MTK (1915-20: 56 bajnoki / 36 gól; négy bajnokcsapat tagja), az FC Zürich és a Young Fellows csatára, 1916 és 1925 között 4 mérkőzésen jutott szóhoz a legjobbak soraiban és 1 gólt ért el. Az MTK örökös bajnoka.
A magas termetű Winkler az MTK-ban kapusként kezdte pályafutását, de csatárként jutott el a válogatottságig. Technikás, ügyesen osztogató, kitűnően lövő és fejelő, de feltűnően lassú labdarúgó volt, Az első világháború után külföldre távozott. 1925-ben játékosként — még kétszer helyet kapott a magyar válogatottban. Öccse, Winkler II Róbert, szintén játszott az országos tizenegyben. Tovább olvasom
Kotász Antal
(Fotó: dr. Kotász Mária archívumából)
Kotász (Gottlieb) Antal (1929. szeptember 1., Vasvár – 2003. július 5., Visegrád) a Kőbányai TK (- 1947), a Vasas (1947-48: 45 bajnoki / 1 gól), a Szegedi Honvéd (1948-50: 45 bajnoki / 8 gól), a Sztálinvárosi Vasmű Építők (1950-54 (Ő volt az első dunaújvárosi válogatott labdarúgó)), majd a Bp. Honvéd (1955-63: 179 bajnoki / 7 gól, egy bajnokcsapat tagja) balfedezete. 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Tovább olvasom
Nagy István
Nagy I. István (1939. április 14., Budapest – 1999. július 5.) a Kistext (1953-58), az MTK (1958-67: 222 bajnoki /27 gól; KEK döntős) majd a Bp. Spartacus (1968-74) jobbfedezete 1961 és 1967 között 22 alkalommal játszott a válogatott csapatban. Az 1962-es VB utazó keret, az 1964-es kontinensbajnokságon bronzérmet nyert és az 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar válogatott tagja. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom
Sternberg László
Sternberg II (Sátori) László (1905. május 28., Budapest – 1982. július 4., New York), az Újpest FC hátvédje, 1928 és 1936 között 19 esetben lépett pályára címeres mezben. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Tovább olvasom
