LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig

Landi Ferenc

Landi véletlenül lett kapus! 1954-ben még úszó volt és egy orosházi tornabemutató szünetében állt először a futballkapuba. A sok srác elözönlötte a pályát, és Landinak már csak a kapuban maradt hely.

„Röpködött” a labdák után, és jó érzékére az orosháziak edzője, Csonka Béla is felfigyelt. Leigazolták az Orosházi Kinizsihez. Rövid idő múlva már az ifjúsági, majd az utánpótlás válogatott kapuját védte.

1959-ben pedig a fővárosba költözött, miután leigazolta a Ferencváros. Tovább olvasom

Oláh Aladár

tfu_20030300_trb_000-0002-7

Középiskolai csapatában, a piaristáknál számos későbbi FTC-játékossal (pl. Feketeházy, Telléry, Serényi) már együtt rúgta a labdát.

1900-ban már ott volt a labdarúgó-szakosztály megalakulásakor, mint növendéktag.

1903 tavaszán szerepelt először az FTC első csapatában, és hamarosan Ő lett az első számú hálóőr.

Bő egy éves pályafutása alatt tagja volt az FTC első bajnokcsapatának, és Oláh volt a FTC történetének első kupagyőztes kapusa is (az Ezüstlabdát 1903 őszén és 1904 tavaszán is elhódították a zöld-fehérek). Tovább olvasom

Monostori Károly

Monostori Károly

Játékosként két évig, intézőként haláláig, huszonhét éven át szolgálta szeretett egyesületét.

Mikes Károly a Kispestben kezdett futballozni, innen is került be egyszer a válogatottba.

A sokoldalú labdarúgó a fedezetek és a belsőcsatárok helyén is ügyesen játszott. A jobbszélen gyors, hasznos játékosnak bizonyult. Pontosan adott be, de ritkán tört kapura.  Amikor a Fradihoz szerződtették, jó formában volt. A Fradiban többször a fedezetsorban szerepelt. Tovább olvasom

Rázsó Mór

Rázsó Mór

Kitűnő képességű, ötletesen, könnyed stílusban játszó jobbszélső volt. Gyors elfutások után mesterien készített  elő helyzeteket társai számára. A fürge Mucinak becézett játékos a közelharcokat kerülte.

Az Ékszerészek csapatától igazolt játékos a kapura nemigen jelentett veszélyt, mutatja az is, hogy a Fradiban négy év alatt mindössze 22 gólt szerzett. Egy gólja viszont sporttörténeti értékű: az Üllői úti pályán ő lőtte az első KK-gólunkat, amely egyben győztes gólt is jelentett: FTC-Admira 1:0! (1928. szeptember 14.) Ezen a meccsen egyébként csak mint tartalék szerepelt, végül beállították – góljára így emlékezett: Tovább olvasom

Móré János

(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)

A magas termetű, jó fizikumú játékos remekül látott a pályán, kitűnően szervezte a játékot, ügyesen és ötletesen küldte támadásba a csatárokat. Fejjátéka jóval túlszárnyalta az átlagot, technikailag is megfelelő képességekkel rendelkezett.

Móré 16 évesen már a debreceni profi csapat, a Bocskai FC játékosa volt, innen került be a válogatottba. A Fradi 1933-ban szerződtette és itt már csatár erényeit is megcsillantotta. Azonnal bajnokcsapat tagjának vallhatta magát és ezért Móré is sokat tett. A Lyka, Móré, Lázár fedezetsor sokszor produkált nagyszerű játékot.

A ferencvárosi évekről egyszer így nyilatkozott: Tovább olvasom

Mike István

Mike István

A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha megindult. A Fradiban középcsatárként, a válogatottban jobbszélen szerepelt.

Hogy a Ferencváros történetének egyik csatárzsenijéről beszélünk, azt a következő bizonyítja: 80 bajnoki mérkőzésen 93 gólt lőtt!

Erre mondják manapság azt, hogy lehetetlen. Pedig nem is volt a vezetők és az edzők, de még egyes játékostársak “szíve csücske” sem. Tovább olvasom

Máté János: 68

Máté János

A Pécsi Dózsából már válogatott játékosként került a Fradiba és két idényt húzott le zöld-fehérben. Első szezonjában az összes bajnoki találkozón pályára lépett, és Branikovits mögött a csapat második legeredményesebb játékosa volt tíz bajnoki góljával. Az Egyetértés és a Haladás ellen is duplázni tudott.

A következő szezon a KEK menetelés éve volt. Kilenc találkozón lépett pályára, négy gólt is szerzett is kupagyőztesek nemzetközi sorozatában. Tovább olvasom

Medgyessy Jenő

Medgyessy Jenő

Több mint egy évtizeden át tagja volt az FTC futball-családjának, de azok közé tartozik, akikről szinte „egy sor” sem jelent meg a sportújságok hasábjain.

Igaz, nem volt ünnepelt sztár, nem rúgott egyetlen gólt sem, és kilengései sem voltak. Fényképével akkor jelent meg róla pár sor az Érdekes Újságban, amikor a harctéren egy repesz megsebesítette… Tovább olvasom

Mátyus János: 42

Egykori válogatott védőnk 1993 őszén, tizenkilenc esztendősen mutatkozott be a magyar élvonalban Kispesten. Két év múlva szerezte első NB I-es gólját. Későbbi csapata, a Ferencváros ellen talált a kapuba…

Közel 100 élvonalbeli és 4 válogatott meccsel a háta mögött igazolt az Üllői útra 1998 nyarán. Tovább olvasom

Pesti György

Pesti György (fotó: Kolodzey Tamás)

1924-ben született Kárpátalján a Munkács melletti Kisannán. Gyerekkorát Szolyván és Munkácson töltötte, itt kezdett el ismerkedni a labdarúgással. A Ferencvárosban debütált az élvonalban, 1944-ben.

Első bajnoki mérkőzésén Salgótarjánban két góllal mutatkozott be! A vidéki csapatok ellen szeretett gólt lőni – középcsatárunk a DVSC elleni Magyar Kupa meccsen is kétszer a kapuba talált… Pár hónapos ferencvárosi pályafutása alatt Magyar Kupa győztes gárda tagja lehetett! Tovább olvasom

Martos Győző: 67

TFU_19971100_FU_008 - 0012-3A rákosligeti fiú 1970 januárjától már igazolt labdarúgónk volt, de az “egyben”‘ csak később, egy grazi mérkőzésen mutatkozott be 1971 nyarán, majd 10 nap múlva tétmeccsen is pályára lépett Pakson egy MNK mérkőzésen.

Az első bajnoki mérkőzésre pedig még egy évet kellett várnia. ’72 májusában Pécsett a helyi Dózsa ellen debütált az NB I-ben.

Ezek után azonban viharos gyorsasággal következtek a meccsek, és ezzel együtt megjöttek a sikerek is. Amikor a Fradi 1975/76-ban bajnokságot nyert (Martos 29-szer volt a gárda tagja), a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjat jobbhátvédünk kapta. Négyszer volt kupagyőztes csapat tagja, valamint a KEK döntőbe jutás során is oroszlánrészt vállalt. Tovább olvasom

Pataki Mihály

Pataki Mihály

Pataki Mihály az ősidők magyar labdarúgásának kiemelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Az egykor roppant népszerű „Pityke” labdarúgósportunk kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Elődei általában az áttörő, erőteljes játékstílust követték, inkább a befejezésben jeleskedtek. Pataki új utakon járt. A „taktikus”, ésszerű középcsatár-játéknak hazánkban ő volt az úttörője. Finom húzásokkal, jól kiszámított, pontos átadásokkal a támadósor játékát tervszerűen, mesterien irányította. Elsősorban társait igyekezett minél többször helyzetbe hozni. Emellett azonban a kapura maga is nagy veszélyt jelentett, a támadások befejezéséről sem feledkezett meg. Fölényes játékintelligenciája, könnyed, elegáns mozgása itthon és külföldön egyaránt nagy elismerést aratott. Ezt még fokozta szolid, mindig sportszerű magatartásával, amellyel sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ