SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig

Takács Ákos: 35

Tizennyolc évesen került az első csapathoz, de a következő öt esztendőben csak az edzőtáborok alkalmával illetve a felkészülési meccseken kapott játéklehetőséget. Mindössze három tétmeccsen léphetett pályára (közte a centenáriumi Újpest elleni találkozón, így a bajnokcsapat tagjának mondhatta magát). A gyerekkora óta hallásproblémákkal küszködő játékos úgy nyilatkozott, az is megfordult a fejében, hogy felhagy a futballal, mert nem igazán tud belőle megélni. Tovább olvasom

Szőke István: 70

Az FTC korábbi csatárának, Borsos Miklósnak a javaslatára megy el egy toborzóra a Haller téri grundról, majd kerül Agárdi Feri bácsi csapatába. Tizenegy évesen három góllal mutatkozik be a kölyökcsapat jobbszélsőjeként. Tizenöt évesen már az ifiben játszik a 17-18 éves fiatalok között.

1965-ben egy rövid időre, a csapat korábbi játékosa Vilezsál Oszkár lesz az első csapat edzője, aki a Szeged ellen újoncot is avat a 18 éves Szőke személyében. Ekkor áll össze először a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötösfogat. Ifjú szélsőnk még két győztes bajnokin és egy BEK meccsen szerepel az őszi idényben. 1966 tavaszán mindössze egy bajnoki meccsen kap szerepet Tátrai Sándortól az Ózd ellen, de a júliusi lengyel túrán a válogatott játékosait nélkülöző csapatban már minden meccsen pályára lép. Tovább olvasom

Schaffer Alfréd

Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).

Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.

A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Tovább olvasom

Toldi Géza

toldi-geza-4A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő len­dület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helyt­állt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul ren­geteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben sze­relt, a másikban már hosszú átadással szöktette vala­melyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányos­sága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Tovább olvasom

Táncos Mihály

Táncos Mihály

Az erdélyi származású, alacsony, nagyon gyors és technikás jobbszélső igen okosan, ötletesen játszott. Körültekintően, hajszálpontosan adott be. Bedaásai nyomán társai, főleg Takács II., majd később Toldi és Sárosi dr. sok gólt értek el. Törékeny termete miatt elég könnyen elnyomták. Lehetőleg kerülte a közelharcot.

Tovább olvasom

Tóth “Potya” István

Tóth Potya István

Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az  I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.

Tovább olvasom

Weinber János

Weinber II. János

Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.

Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.

1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal sze­repelt, “mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Tovább olvasom

Szántó Gábor: 59

Szántó Gábor

1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.

1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.

23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán. Tovább olvasom

Wiener János

Wiener János

Az idősebbik Wiener, Wiener I néven futballozott (Wiener II-vel nem álltak rokonságban), balhátvéd poszton szerepelt, többnyire közmegelégedésre. Jó megjelenésű, ésszerűen játszó, képzett hátvéd volt. Erőteljesen, de sportszerűen szerelt. Kitűnően helyezkedett és jól rúgott. Gyorsasága viszont már nem volt kielégítő. Tovább olvasom

Sipos Vilmos

Sipos Vilmos

A világjáró, rendkívül gyors, nagyon jól képzett labdarúgó kitűnő elfutásait pontos beadásokkal vagy erőteljes lövésekkel fejezte be. Küzdőképessége és fejjátéka azonban nem volt kielégítő. Hazánkban rövid ideig játszott. 1946-ban, az MLSZ hozzájárulásával külföldre távozott. Több európai országban szerepelt. Jugoszláviában és Romániában szintén eljutott a válogatottságig. Tovább olvasom

Ma ünnepli 47. születésnapját Wukovics László

Wukovics László

A 39. percben M. Tamás egy bedobást harcolt ki az ellenfél térfelének felénél, a bedobás Sz. Zsolthoz került, aki egy szép befordulás és pontos passz után Wukovicshoz játszott, aki közelről nem hibázott. – Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenül olvassa a fenti sorokat, akkor nem kell rajta csodálkozni, hiszen az nem okoz meglepetést, hogy a támadás végén Wuko gólt szerez, de az már igen, hogy ki ellen és mikor szerezte ezt a találatot. Az időpont, 2008. május 15, és a Pest megyei bajnokságban, a Viadukt SE csatáraként szerezte Wukovics László azt a gólt. Harmincnyolc évesen.

Hogy milyen utat járt be Wukovics László, a Fradi többszörös „házi gólkirálya” addig, amíg eljutott a levezetésnek szánt Viadukt SE-ig? Tovább olvasom

Weinber József

tfu_20030300_trb_000-0002-5

1902 őszén igazolt a BAK csapatától az FTC-hez.

Weinber I. (Weinber II. Jánosnak, a zöld-fehérek válogatott játékosának testvérbátyja) volt az FTC első olyan kapusa, aki mezőnyjátékosként nem szerepelt.

A civilben fogtechnikusként működő idősebb Weinber fivér tagja volt az FTC első bajnokságot, majd tartalékbajnokságot (Szövetségi-díj) nyert gárdájának is és szerepelt a kezdeti idők öregfiúk (FTC “Vén Dicsőség”) csapatában is. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: MK 03.29. 19:00 FTC-DVTK (TV:M4)
Következik: 04.01. 20:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ