SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig

Tóth “Potya” István

Tóth Potya István

Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az  I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.

Tovább olvasom

Schwarcz Ernő

Schwarz Ernő

Az „amerikai magyar futball” Henni Géza mellett másik nagy klasszikusa, sőt időben az első. Az FTC ificsapatában tűnt fel az 1916/17-es idényben, gyorsasága mellett rendkívüli gólérzékenységével.

A nagycsapatba 1920 szeptemberében került be. Az FTC-ben mindössze két évet játszott. Nem volt gyors csatár, de a kaputól 30-35 méterre már veszélyesen “tüzelt”. Óriási erejű lövéseiből igen sok gólt szerzett. Majdnem annyi gólt lőtt ahány Fradi-meccsen játszott!

1922-ben a válogatottba is bekerült, a finnek ellen két gólt is szerzett. Tovább olvasom

Schlosser Imre

schlosser-imre-2Az FTC, az MTK, a Wiener AC, majd a Ferencváros FC balösszekötője, 1906 és 1927 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban és 59 gólt ért el. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíjnyertes magyar együttesnek.

A „karikalábú”, nyúlánk, jellegzetes mozgású „Slózi” labdarúgósportunk kiemelkedő egyénisége, nagyszerű képességű képviselője. A magyar játékosok közül az ő hírneve kelt először szárnyra Európa-szerte. Nemcsak kiváló képességeivel, hanem szerény, rokonszenves magatartásával és sportszerű játékmodorával is számtalan hívet szerzett a labdarúgásnak. Szereplésének legnagyobb jelentősége talán éppen játékának óriási népszerűsítő hatásában kereshető. Fénykorában, legalább egy évtizeden át, sok ezer érdeklődő — a fővárosban és vidéken egyaránt — az ő kedvéért zarándokolt ki hétről hétre a pályákra. (Ezek a nézők azután fokozatosan a labdarúgósport hűséges híveivé váltak.) „Slózi” ugyanis nagyon tudott — futballozni! Bár erősen ballábas volt, a labdát kifogástalanul kezelte, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul dolgozott, önzetlenül osztogatott a mezőnyben. Tovább olvasom

Tátrai Antal: 69

Tátrai Antal

1965-ben Diósdról került az Üllői útra.

Négy év múlva, 21 évesen egy örökrangadón tette be Lakat Karcsi bácsi az első csapatba.

Egy hónap múlva ismét lehetőséget kapott, ezúttal a kezdőcsapatban. A csepeliek ellen két gólt is szerzett a Szőke Pista helyén szerepet kapó jobbszélső.

Az őszi örökrangadón ismét a kapuba talált, így hat bajnoki mérkőzésen három góllal vette ki a részét a bronzérmes csapatból. Tovább olvasom

Suhai István

Alacsony termetű jobbszélsőnk, amatőr csapatunk (1938-39) tagja Biró Danit helyettesítette 1940 tavaszán. Nem is rosszul.

Az 1939/40 évi bajnokcsapat tagjaként 11 mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett.

Tevékeny részese volt a 1940-es tavaszi menetelésnek, góljait a Kispest és majdani klubja, az Újpest ellen szerezte. Tovább olvasom

Sándor József

Sándor József

Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.

A fedezetsorban rendre megbízhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabírása, és megbízhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkívül sokat vállalt magára. Hiányossága között említették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.

Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghíresebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).

“Az FTC kitűnő válogatott halfja segítségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Tovább olvasom

Szkukalek Igor: 41

Szkukalek Igor

Huszonöt esztendősen került a Fradihoz a cseh Drnovice csapatából. Csank Jánosnál, majd Garami Józsefnél is a középpálya bal oldalán szerepelt. Az első két idényben a csapat alapembere volt.

A harmadik szezonjától folyamatosan kiszorult a csapatból. Ebben sérülései valamint Leandro leigazolása, majd Huszti visszatérése is közrejátszott. Pintér Attilánál már csak csereként lépett pályára, majd László Csabánál már csak felkészülési találkozókon illetve egy pécsi kupamérkőzésen kapott lehetőséget.

2002 augusztusában ment a legjobban a játék Igornak. A rendkívül hasznos mezőnymunkája mellett a góllövésből is kivette a részét, előbb a Honvéd (4-0), majd az UEFA kupában az AEL Limasszol (4-0) ellen is a kapuba talált. Tovább olvasom

Turay József

Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg “Suttyó”-ból “Császár” lett.

Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ