Takács Béla
Bár pályafutásáról keveset tudunk, annyit mindenképpen, hogy az MTK mellett játszott a Fradiban is! Pontosabban védett, mert kapus volt. Tovább olvasom
Zöld-fehér forgácsok: Jamesz „bácsi”
Aki sajátjának érzi a Fradi vízilabdacsapatát, feltétlenül olvassa el Karinthy Ferenc Tó fölött, víz alatt című kötetének egyik elbeszélését. A „kis” Karinthy – Karinthy Frigyes fia – a Fradiban pólózott egy akkor alakuló csapatban, amelynek edzője és világklasszis középcsatára Németh János, népszerű nevén „Jamesz” volt.
Az Újpest elleni rangadóra készültek. Az ellenfélnél a félelmetes termetű Kislégi ontotta a gólokat, lehetetlennek látszott a semlegesítése. Elsöpörte bármelyik hátvédet. Jamesz számára persze kabinetkérdés volt, hogy Kislégit valamiképp kivonják a játékból, hisz ő is középcsatár volt, s nem lelkesedett volna, ha az újpesti óriás elhomályosítja hírnevét.
„Te fogod majd!” – mondta Karinthynak, aki elkékült a váratlan ajánlattól. Hogy is tudna bármit kezdeni Kislégivel…
Hosszú beszélgetések következtek. A még mindig kételkedő Karinthynak Jamesz újra meg újra elmagyarázta az egyetlen üdvözítő taktikát. A „kis” Karinthy még mindig kételkedett, végül mégis ráállt a dologra.
Elkezdődött a meccs. Tovább olvasom
Zöld-fehér forgácsok: Bélus
Háray Béla (fotó:wikipédia)
Ó, azok a vasárnap délelőttök! Már szombaton felvillanyozva loholtunk haza az iskolából (akkor még szombaton is tanítás volt), és Klucsik Laci barátommal megtárgyaltuk, hányra jöjjön értem. Laci legalább akkora fradista volt, mint én. Édesapjától, Jenő bácsitól örökölte vonzalmát, édesanyja, Mednyánszky Mária, a halhatatlanok csarnokának tagja , sokszoros asztalitenisz világbajnok volt.
Vasárnap délelőttönként játszották a jégkorong-rangadókat a Műjégpályán. Az ideiglenes falelátók már félórával a meccsek előtt tömve voltak, mielőtt fölmásztunk a lépcsőkön, forralt borral hangoltunk. Lelkesedésünk érthető volt: a Fradinak kitűnő csapata volt, minden évben bajnokesélyes gárda.
Három egyesület váltogatta egymást az élen, a Fradi, a Vörös Meteor és az MTK (már nem emlékszem, milyen névre változtatva.) A Vörös Meteorban a hátvéd Pásztor és a csatár Kenderesi vitathatatlanul nagy klasszis volt, mellettük Vagyóczkyra és Martinuzzira emlékszem. A kék-fehérek kapuját Hircsák védte, a legjobb magyar kapus, akit Európában is jegyeztek. Előtte az alacsony, pokróckemény Bárány és a jól megtermett Rendi alkották a hátvédpárt, a csatársor jobb szélén pedig a félelmetes Szamosi varázsolta a korongot. Tovább olvasom
Zoli bácsi nyugdíjban
Hunyadvári Zoltán
Nem hinnénk, hogy akadna valaki is a fradisták nagy családjában, aki ne ismerné Hunyadvári Zoltánt, vagy ahogy őt már hosszabb ideje szólítják: a Zoli bácsit. Mitagadás, a „bácsi” dukál is neki, hiszen a korát tekintve nem tartozik az ifjak közé, 60 éves múlt. S a hat évtizedből csaknem ötöt az Üllői úton, a zöld—fehérek táborában töltött el még akkor is, ha nem mindig itt dolgozott. Kölyök futballista korában jegyezte el magát az FTC-vel, s noha a sportpályán nem jutott el olyan magasra, mint sok egykori társa, mégis mindig megbecsülték, szerették. Tovább olvasom
Logodi László
Logodi László és Puskás Ferenc
Karinthy Ferenc
Karinthy Ferenc
dr. Juhász József
dr. Juhász József és dr. Lakat Károly
Eisemann László
Eisemann László
Dóka György
A labdarúgócsapat egykori híres gyúrója két évtizeden át mintegy kétezer különféle mérkőzésen adta tudása legjavát, hogy a játékosok felkészülten léphessenek pályára. Számos kitüntetés, siker után döbbenetes gyorsasággal szólította el a gyógyíthatatlan betegség a sportpályáról a kórházba. 1976-ban hunyt el, sírkövét 1979-ben avattuk. Tovább olvasom
Aszlányi Károly
Aszlányi Károly (1908—1938): író, sportújságíró. Tovább olvasom
dr. Trethon Ferenc
Pénzügyminiszter-helyettes, majd 1977-től – nyugdíjba vonulásáig – munkaügyi miniszter. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége alelnöke, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke, aki munkásságáért többek között 1982-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetésbén részesült. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK