Játszani akarok, nem szurkolni
Pogány László
A szerénység és az akarat – Vépi Péter
Életének első bajnoki labdarúgó mérkőzését 12. születésnapján játszotta. Ki tudná megmondani, hogy miért maradt meg benne oly élességgel az a nap? Talán mert a két időpont oly szerencsésen egybeesett? Vagy a sportszerűség jegye volt ez? Vépi Peti életre szóló eljegyzése a labdarúgással?
Állunk a titkok kapujában, s nem tudtunk megválaszolni semmit.
Az ember sokszor van így: áll a titkok kapujában, s nem tud válaszolni semmit.
Vépi Péter különben is csukott könyv a labdarúgó szurkolók előtt. Eddig nem történt vele semmi olyan, amire a szurkolóknak oda kellett volna figyelniük. Nem nőtt soha a mezőny fölé, nem szerelt látványosan, nem trükközött. A szurkolók legfeljebb fölszisszentek egy-egy szerelését látván. Mert Vépi Péternek azért mégis akad egy „különös ismertetőjele”: a keménység! Más nem is nagyon tűnt föl nála. Gyorsaságát természetesnek vették, akárcsak azt, hogy a szélsők nem igen boldogulnak a ferencvárosi védővel. De ezt leginkább keménységének, vagy még inkább a csatárok gyávaságának tudták be.
Péntek, 13 avagy lesz-e “csakazértis-legény” Szőke Pistából?
Egyszer szomszédos nyugágyban hevertük ki a kiadós délelőtti hegyiséta fáradalmait a Vörös Csillag Szálló kellemes kertjében. Az úttörő-vasúttól csak megszűrve ért el a zsivaj. Nyugalom, csend és béke volt De Szőke Pistin látszott a nyugtalanság:
— Jó lenne bejátszani magamat a válogatottba. Ugye, sikerülhet?
Élete első (és mind ez idáig egyetlen) válogatottsága előtt volt mindez. 1969 májusában. Az emlékezetes magyar—csehszlovák mérkőzés elölt, amikor még nyertünk 2:0-ra a VB- selejtezőn
Most — idestova másfél év után — háborog:
— Jobb lett volna akkor be sem kerülni! Ha én is a dánok, vagy az írek ellen kezdek, talán ma is válogatott vagyok. Dehát nekem semmi sem akar sikerülni … Tovább olvasom
Mitől “nagycsapat”a Fradi?
,,A poéta nem lesz, hanem születik” — ez a régi latin bölcsesség, hiába hessegetném odébb, újra meg újra eszembe jut, amíg a Sportszálló hatodik emeletén dr. Lakat Károllyal, az FTC mesteredzőjével beszélgetek. Tudom — mint minden hasonlat — ez is sántít, de ez a zöld-fehér „nagycsapat” is inkább született, mint lett. És hogy valóban nagy csapatnak született, azt talán még egyetlen periódusban sem lehetett olyan jellemző vonásokkal megrajzolni, mint éppen az idei bajnokság késhegyre menő finisében.
HOZZÁSZÓLÁSOK