Anekdoták

„Tanári etűdök” az öltözők világából V.


Holnap a Tempó Fradi Alapítvány átadja Toldi Géza felújított sírját.

– Ez hogyan kapcsolódik sorozatunkhoz? – kérdezhetik a kedves olvasók.

Lakat és Toldi már Szegeden együtt játszott, majd a a Fradiban is találkozott pályafutásuk egy félidő erejéig (ezt a búcsú mérkőzést Nagy Béla nem tekintette hivatalos mérkőzésnek, így a játékosok – Lakat, Toldi, Sárosi… – statisztikájában sem szerepel), és az anekdota szerint a fiatal és nagyon tehetséges Lakat egy szókimondó, bájos hölgy segítségével indult el a sikerek csillagaival kikövezett úton. Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából IV. – Mexikói anziksz

Már többször előfordult velem, hogy egy képtárban vagy egy kiállításon olyan képpel szembesültem, melyről első látásra nem nagyon tudtam megfejteni az értelmét. Olyannal is találkoztam, mely egyből rabul ejtett és mely előtt percekig álltam, mert a kép központi része pillanatok alatt hatott az érzéseimre. Ilyen esetben meg abba a hibába esünk, hogy látókörünkből kiesnek a kép egyéb mozzanatai és utalásai, melyekkel együtt válik az üzenet egységes képpé. Nem tehetünk róla, a szemünk automatikus arra a részre fókuszál amit egyből be tud azonosítani, mely egyből hat az érzéseinkre, mely egyből üzenetet küld a szívnek. Így jártam most is, amikor szerkesztőtársam széles mosoly kíséretében elém tolt egy képet. Először nem is értettem, hogy a bajsza alatti jókedv minek is szól, hiszen amikor rápillantottam a képre, a szemem ösztönösen az ismerős részekre fókuszált. Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából – III.

A kedves, barátságos klubterem, ahol Lakat Károly társaságában ülünk, nem volt mindig ilyen csendes, hangulat ébresztő. Ha beszélni tudnának például a falak, aligha­nem egyenesen kiáltva emlékezné­nek arra a délutánra, amely valóság­gal orkánként kavarta fel a levegőt az asztalok körül, s úgy nyomta oda a játékosokat a székekhez, hogy  moccanni sem mertek.

— Igen, így volt — hagyja hely­ben a hasonlatot, s miközben előké­szíti a tanári noteszt, hozzáteszi: Mégpedig a Frankfurt elleni, a második találkozó után tört ki ez a vihar, amikor is értekezletre hívtam össze a fiúkat, s megkértem elnökünket, jöjjön el ö is. Hogy is mond­jam? 45 éves vagyok, régi tanár em­ber, de azt hiszem, még gyakorló pedagógus koromban sem készültem így az óráimra, mint az értekezletre — akkor. Igen… Legalább száz per­cig beszéltem, méghozzá papírról és lassan, Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából!

Vannak a magyar labdarúgásnak olyan korszakos egyéniségei, akik nélkül nem lehet megérteni az adott kor történéseit, és vannak akik évtizedeket, korosztályokat kötnek össze. Az esetükben elég egy kép, egy rövidke epizód, egy villanás a pályáról, és máris tudjuk és máris érezzük a zsigereinkben a kor illatát, a pillanat varázsát. Nem kell lábjegyzetet írni, nem kell a kort közelebb hozni, mert ezek a legendás játékosok és edzők jelentik a magyar labdarúgás és benne a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.

Egy ilyen élettörténet tele van sztorival, anekdotával, van akiről nehéz lenne e témában egy A4-es oldal két oldalát megtölteni, és van akiről, vagy akitől folytatásos regényt lehetne szerkeszteni a már megjelent írásokból. Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Zsinka János

Az izompacsirta

Kis emberbe is szorulhat nagy erő. Valahogy így szólhat a ferencvárosi Zsinka János mottója. A zöld-fehérek a Magdeburggal, a társak által „húsz kilósnak” csúfolt aprócska Zsinka pedig egy szálfatermetű hátvéddel küszködött. Kapott is akkorákat az óriástól, hogy sokan már emberhaláltól tartottak. Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Rákosi Gyula

Borravaló

Labdarúgó pályafutásom utolsó tíz éve úgy telt el, hogy engem mindig fogott valaki a pályán. Szabadon sohasem járkálhattam. – kezdett bele Szusza Ferenc.

Emlékszem, a Népstadionban játszottunk az FTC-vel, s a változatosság kedvéért Rákosi Gyula volt az őrzőm. Egy idő után meguntam a dolgot és azt találtam mondani neki:

— Te, Gyula, menj már odább egy kicsit!

— Nem megyek — válaszolta. — Engem ide küldtek, nekem az a feladatom, hogy vigyázzak rád.

Csak nem tágított mellőlem.

Tovább olvasom

Fradista anekdoták: dr. Fenyvesi Máté

Máté evangéliuma

Kevés olyan igazi sportember rúgta a labdát Magyarországon, mint Fenyvesi Máté. Volt mersze szembenézni az élettel, minden nehézséget vállalt, még a külföldi utazások alatt is rendszeresen, céltudatosan tanult. Végtelenül nagy kár, hogy szótlansága, zárkózottsága miatt nagyon kevesen ismerték őt isten­igazából. Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Albert Flórián

Albert Flórián

Kézfogás (Vadas György)

Az FTC a Népstadionban játszott, ha jól emlék­szem, a Salgótarján ellen. Albert egyik akció nyomán nagyszerű helyzetbe került, de kemé­nyen elválasztották a labdától. Odaszólt nekem:

— Gyuri bácsi, nem fuj?!

Szövegelésért Albert ellen ítéltem közvetett szabadrúgást, amelyből a Salgótarján gólt szer­zett …

Tetejébe a második félidő végén tizenegyeshez jutott a Ferencváros, de Novák Dezső — aki a legbiztosabb ítéletvégrehajtók egyike volt — ki­hagyta a büntetőt. Tovább olvasom

Anekdoták: dr. Lakat Károly

Lakat Károly

Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.

 

Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Mátrai Sándor

Mátrai Sándor

Szidjad a nénikéjét!

Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszívéről, de szabadszájúságáról is köteteket írtak össze. A világ leghíresebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.

A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Tovább olvasom

Anekdoták: Czibor Zoltán

Czibor Zoltán

Más kategória

Az ötvenes évek agyba-főbe ajnározott válogatottjai a bajnokságban „külön” elbánásban részesültek. Így azután többen elszabadultak „láncaikról”. Sztálinvárosban játszott bajnokit a Honvéd. Czibor Zoli — bevett szokása szerint — folyamatosan értékelte a játékvezető működését. Mást negyed ennyi szemtelenségéért régen kiállítottak volna. De Czibor külön kategóriába tartozott. A játékvezető végül megsokallta.

— Czibor úr, elválunk, ha ilyeneket mond!

„Bolond” a helyzet magaslatán trónolt:

Tovább olvasom

Anekdoták: Kocsis Sándor

Kocsis Sándor

Kocka karórái

Bécsben, egy szokásos, nagyszabású „cuccolás” alkalmával Kocsis Sanyi pompás schaffhausenit vásárolt. Régi karóráját is magán tartotta — „nehogy elcsórják”. Az újat, a „menőt” meg felcsatolta a jobb kezére.

Csuda flancos helyen folyt a díszvacsora. Étkeznek, kortyolgatnak is az arany fiúk a helyhez illő műgonddal. Valamelyik sólyom­szemű osztrák újságíró felfigyelt a „ket­tőzésre”.

—   Herr Kocsis, miért hord két karórát?

Kocka röpke töprengés után felvilágosította az elmélyült, tudományos gondolkodással nem vádolható tollforgatót. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ