Feljegyzések a fotelból – Ünnepi győzelem, hangulat nélkül
Amikor kifutottak a csapatok a pályára, kíváncsi lettem volna, hogy vajon mi járhatott a játékosok fejében. Nem zúgott az aréna, nem lengtek a zászlók, több ezer torokból nem dübörgött a Hajrá Fradi, a levegőben nem lehetett érezni a győzelem iránti igény leheletét. Csend honolt, talán még autók sem közlekedtek a felüljárón. Kopár is kietlen volt minden. Nem csak a lelátón, de a lelkekben is. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy vajon az a több ezer Fradi szurkoló, aki ilyenkor fázva és vacogva is a lelátókon szokott szurkolni, vajon hogyan élte meg azt, ahogy otthon, a négy fal magányában kellett a csapat bevonulását átélnie. Vajon az elmúlt napok eseményei után magunkra húztuk a zöld-fehér mezt, a nyakunk köré tekertük azt a sálat, amelynek ilyenkor nem ott, hanem kifeszítve, a címerrel a pálya felé kellett volna néznie? Vajon halkan, vagy esetleg teli torokból énekeltük az indulót? Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Szégyen és gyalázat
Visszagondolva, az elmúlt hetekben már többször kezdtem úgy a foteles feljegyzéseimet, hogy közvetlenül a mérkőzés után percekig csak meredten ültem a képernyő előtt és képtelen voltam egyetlen értelmes mondatot is a virtuális papírra vetni. Ma annyiban változott a helyzet, hogy nem a mérkőzés után kellett kiszabadítani a gondolataimat a fásultságból, hanem már a mérkőzés második félidejének közepén.
Amikor csak álltunk a lelátón, meredten néztük a játéktól kiürített gyepszőnyeget és a rendőri bevonulást, bennem és valószínűleg nagyon sok Fradistában végleg megszakadt valami. Elpattant az utolsó húr is, amiről bizton hittem, hogy olyan vastag, hogy minden terhet kibír. Tévedtem ebben is. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Szégyen! (Shame)
Amikor Veizer hármas sípszavával befejezettnek minősítette a Kecskemét-Ferencváros mérkőzést, talán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak ültem a fotelomban, meredten néztem a képernyőt, az agyam teljesen kikapcsolt és ha éppen arra garázdálkodtak volna azok a tolvajok akik az elmúlt hetekben kifosztották a fél várost, valószínűleg a fotelemet is észrevétlenül kilopják alólam. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – a Szentélyben lenne a helyem
A hét elején még az járt a fejemben, vajon hogyan adagolom be kedvenc fotelemnek, hogy pénteken megkímélem az esetleges sérülésektől, hiszen a Győr elleni mérkőzést a Szentélyben akartam végigizgulni. Már a Strepsils torokjavító gyógyszert is megvettem, mert úgy gondoltam a hideg levegő, a szintén hideg sör és a folyamatos „Hajrá Fradi” szurkolás után biztosan szükségem lesz rá. Kedden, mikor megvettem, még nem gondoltam, jobban járok, ha egy adag idegnyugtatóval térek haza, mert amit a héten a magyar foci irányítói műveltek a Ferencvárossal, azt legfeljebb egy laza infarktussal lehetett csak átvészelni. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – nem csak a mérkőzést vesztettük el
Percek óta csak ülök a gép előtt és semmi értelmes dolog nem jut az eszembe. Legszívesebben egy hangos és elnyújtott Hajrá Fradi kiáltással üzennék a világnak, hogy még létezünk. Már az is butaság, hogy ilyen üzenetet kelljen küldenem, de a mostani lelki állapotomban szükségem lenne egy kis megerősítésre. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Dragó nélkül nem megy
Talán egyedül Csernus doktor tudná megmondani, hogy vajon milyen hatással lehetett a csapat felkészülésére a semmiből kirobbantott petárda-ügyirat. Mivel azonban Csernus doktor szerencsére eltűnt a képernyőről és bárhogyan is szerepel a csapat még nem szorulok pszichológusra, így csak a magam érzéseit tudom előhívni a válasz megadására. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Egy félidő álom, egy félidő valóság
Amikor közel harmincöt évvel ezelőtt a történelem órán egy kitalált történettel akartam kibújni a felelés alól, megboldogult Beke tanár úr szúrós tekintettel rám nézett és csak ennyit mondott: – Fiacskám, ha egy vallomással akarod kikerülni a felelést, az már baj, hiszen az annyit jelent, hogy az Aranybulláról igazából halvány fogalmad sincs.
Feljegyzések a fotelból – egy lépést tettünk előre
Amikor a vasárnapi írásomban „kiadtam a jelszót”, miszerint csak a győzelem számít, már akkor tudtam, hogy veszélyes vizekre evezek. Egyből motoszkálni kezdett bennem a kétely, mi van akkor ha nem sikerül és beleesek a vízbe? Azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Darnyi Tamás és ha igazán mély vízbe kerülök, az egyetlen lehetőség számomra ha Erika Eleniak utánam ugrik, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy együtt sikerülne kikecmeregni a vízből. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Kapusunk van, csapatunk nincs
Legutóbb úgy kezdtem a jegyzetemet, hogy nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz egyből a mérkőzés után leírni a gondolataimat. Annak ellenére kezdtem így, hogy akkor azt éreztem, a Haladás elleni döntetlennel megindultunk a felemelkedés rögös útján. Látszott valamiféle biztonság, igaz, ez elsősorban Megyeri érdeme volt, de úgy gondoltam, ha hátul stabilabbá válunk, akkor megjön a csatáraink aktivitása is. Ezentúl bíztam abban is, hogy a szakmai stáb is komoly változtatásokat fog eszközölni és végre megtalálja azt a csapatot mely eredményesen is tud játszani. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelből – nem lettünk okosabbak
Amikor elvállaltam, hogy a mérkőzések után egyből leülök a számítógép elé és megpróbálom leírni az érzéseimet, a gondolataimat, nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz. Főleg a nyitó mérkőzés után, amikor oldalakon át tudtam volna repülni a szavak szárnyán. Aztán a folytatás egyre nehezebb lett. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – elveszett illúziók
Azok akik követték az elmúlt napok eseményeit, azok szembesülhettek azzal a törekvéssel, hogy itt, a honlapon megpróbáltuk megfejteni az igazságot. Azt, amit igazából nem is lehet. Hogy mégis megpróbáltuk az egyetlen egy dologgal magyarázható, a féltéssel. Sajnos nem úgy alakultak az eredmények ahogy szerettük volna és két meccs után kitört az „országos pánik”. Mindenki kereste az okokat, mindenki kereste az igazságot. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – csalódás a Szentélyben
Először is köszönetet kell, hogy mondjak a felajánlásokért melyek a sérült fotelem javítására szolgáltak. Volt nagylelkű, aki egyből megjavította volna, de az egyik kedves szerkesztőtársam azzal az ötlettel állt elő, hogy nagyapámhoz hasonlóan, ha vonattal felcipelem a fotelt, a javítás költségeit ő fogja fedezni.
Természetesen meghatódva fogadtam a felajánlást, és mivel a gazdasági válság egy kicsit megtépázva anyagi lehetőségeimet, az ingyen javíttatás jól jött volna, de sajnos a technika ördöge közbeszólt, mivel városunkban megszűnt a vonatközlekedés. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – az expressz kisiklott
Az igazság az, hogy nem készültem fel ilyen estére. Bár öt óra környékén furcsa borzongás futott át rajtam és éreztem, a féltés, az aggódás járja át a testem. Nem tartott sokáig, megpróbáltam elhessegetni a kínos pillanatokat. Eldúdoltam magamban a Fradi indulót, megsimogattam a fotelt és arra kértem segítsen átlendíteni a holtponton. Biztos voltam benne, hogy nem haragszik rám a múlt heti baleset miatt, de azért ünnepélyesen megfogadtam, nem fogom rajta levezetni az érzelmi kitöréseimet. Tovább olvasom
Jelentés a fotelból – az első kipipálva
Egy sajnálatos balesettel kell kezdenem. A közel 50 éves, családi ereklyének tartott fotel, a tegnap esti mérkőzés 78.percében megsérült. Ahogy Kulcsár elfutott a bal oldalon és masnit kötött a Zete védő lábára, már úgy emelkedtem a fotelból mint annak idején Gagarin a kilövés pillanatában, majd mikor Pölö néhány méterről bepofozta a labdát, először a csillár volt veszélyben, de abban a pillanatban ahogy örömittasan visszazuhantam a fotelba, szegény öreg fotel reccsent egyet. Egy gyors mozdulattal a helyére raktam a megrepedt darabot és tovább már nem is foglalkoztam vele, de reggel mikor tüzetesen megvizsgáltam, akkor láttam, elég komoly a baj és sebészi beavatkozás vár rá. Emiatt néhány hétig biztos nem tudom a szeretett fotelemből szemlélni a világot. Tovább olvasom
Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs
Gondolkoztam egy ideig, hogy felvállaljam-e a fenti címet. Néztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de még az Idegen Szavak Szótárában is, de pontos definíciót nem találtam rá. Valószínűleg Kazinczy sem így gondolta a fotel szót kiegészíteni, de a köztudatban az elmúlt egy-két évben általánossá vált a kifejezés. Főleg pejoratív jelleggel. Mert sokak szerint ki is a fotelszurkoló? Aki lusta és tohonya rendszeresen mérkőzésekre járni, aki a meccs nézése közben is sört szeret inni, aki hajlamos az unalmas pillanatokban elbóbiskolni egy kicsit, és aki csak akkor riad fel, amikor kiesik a kezéből a sörös üveg és a drága szőnyegre ömlik a maradék (ha maradt még benne egyáltalán). Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK