A Ferencváros győzni fog! A Hungária fog győzni!
Az örökrangadóról akartam muzeális beharangozót írni, de szerkesztőtársam egyetlen húzással átírta a forgatókönyvet. Amikor az elmúlt héten “elővadászott” számomra egy közel 70 éves újságot és elolvastam a cikket, úgy éreztem ennél jobb és szellemesebb felvezetését az örökrangadónak nem is lehetne találni. Mesélni a harmincas évekről, amikor az örökrangadó még igazi társadalmi esemény volt, amikor nem csak a két csapat feszült egymásnak, hanem a kulturális és irodalmi élet is kihegyezte a pennáját. Azokban az években még természetes volt, hogy a híres pesti kávéházakban, nem csak Babits, Kosztolányi, és Illyés Gyula írta a verseit és szerkesztette a Nyugat c. irodalmi újságot, hanem olyan fiatal és tehetséges “írópalánták” is ott nyüzsögtek, mint Aszlányi Károly vagy Tabi László. Akik amellett, hogy koruk egyik legtehetségesebb fiatal íródeákjai voltak, még a labdarúgást is imádták. Tabi László huszonévesen, 1932-ben került a Nemzeti Sporthoz – rejtvény-rovatvezetőnek. Aszlányi Károly néhány évvel volt idősebb, mely nem csak az évek számában mutatkozott meg, de az életvitelben is. Amíg Tabi László egy visszahúzódó, csendes, de nagyon ambiciózus fiatal volt, addig Aszlányi a harmincas évek nagyvilági életét élte. Tovább olvasom
Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Tovább olvasom
El a lábakkal Leonardótól!
Jelentem: láttam egy futballistát, magyar pályán, magyar csapat mezében játszani!
Túlzottan didaktikus (mondhatnék sablonost is…) lenne, ha a futballista szót csupa nagybetűvel (lásd: FUTBALLISTA) írnám, pedig nem járnék nagyon messze az igazságtól, nagyjából, egészéből a Nyilasi-Töröcsik-Détári triumvirátus visszavonulása óta nálam a szót még kisbetűvel is ki kell érdemelni.
Ötből öt – mínuszban
A Ferencváros több mint száz éves történetében kevés olyan csapat van, aki ellen hazai pályán nagyon nem szeretünk játszani. Ha most babonás lennék, akkor megpróbálnék kártyát vetni, hátha abból ki lehetne olvasni, hogy vajon a Siófok miért is “viccelte” meg annyiszor a Fradit az Üllői úton. Mert az tényleg csak viccnek lehet beállítani, hogy Balaton parti legények az utolsó öt mérkőzést simán nyerték a Szentélyben. Ötből öt, 10:1-s gólarány – siófoki szemmel, amire labdarúgásunk történetében más csapattal még “véletlenül” sem fordult elő. Tovább lépkedve a “hitetlenek útján”, amikor először szembesültem szerkesztőtársam statisztikájával, bulvárosan mondva, dobtam egy hátast. Ha nem ismerném precizitását, még kételkednék is a kimutatásában, ezért inkább a vereségek mélyére nézve próbálom megérteni ezt az igazi embert (vagyis zöld-fehér szurkolót) próbáló sorozat hátterét. Ami mögött biztosan démoni erők lakoznak, mert ahányszor csak ránézek a statisztikára, azt csak valami megmagyarázhatatlan számok halmazaként villog a szemem előtt. Ötből öt vereség… az Üllői úton.
Érti ezt valaki? Tovább olvasom
A négyesre végződő évek…
1954-ben köteleztem el magam a Fradi mellett. Akkor voltam először természetesen a régi falelátós pályán is. 1954. december 29-én. Bár sokat nem láttam a meccsből (a Népstadionban kezdődött »emlékezetes< meccseim sorozata), és mivel rosszul számítottam ki az odavezető útra szükséges időt, későn érkeztem, már csak a Springer-szobor talapzatáról láthattam a meccsből, amennyit láttam belőle. A Sztálin Vasmű Építőket (a Dunaferr elődjét) vertük 4:0-ra. Tovább olvasom
„Otthonunk e Szentély”
1974. május 19. – sokunk számára második születésünk napja. Egy hely, mely a második otthonunk. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hívő emberek számára a szertartás színtere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szín szerelmeseit. Ahhoz azonban, hogy megértsük és megfejtsük a titkát, nem elég a mostani stadion megnyitásáig visszatekinteni. A jövőt csak úgy lehet felépíteni, a jelent csak úgy lehet megérteni, ha ismerjük a múltunkat is. 2013. március 24.-e, az utolsó fellépésünk a Szentélyben sem jöhetett volna létre, ha 1911. február 12-én nem adják át a Ferencváros első saját stadionját. A Fradi addig a Soroksári úton játszott, az utolsó ottani mérkőzésünkön, 1910. október 30.-án, az UTE ellen nyertünk 7:1-re. Egy saját stadion építése 1908-ban, az engedélyek beszerzésével indult el. Tovább olvasom
A derbi napja – A tavasz legszebb pillanata
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Mert vasárnap nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 113 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Tovább olvasom
Rajtra készen!
Mez és a sál szépen kivasalva a szekrényben pihen és türelmetlenül várakozik. Tegnap kinyitottam a biztonsági kamerákkal figyelt ódon szekrényt (tudják, manapság túl sok a tolvaj) és úgy láttam, mintha a mezem is kamerát játszana. Körbemért, talán arra volt kíváncsi, hogy a téli pihenő alatt mennyi pluszt szedtem magamra, de egyből megnyugtattam, hogy már dolgozom a probléma megoldásán, és vasárnap már „feszülés” nélkül magamra tudom húzni. Sajnos még nem viszem ki a lakásból, de mivel az elmúlt hetekben többször tartottam neki előadást arról, hogy majd március 10-én milyen élményben lesz része, így úgy láttam, tisztában van azzal, hogy vasárnap csak a fotelomban fog rajtra készen állni. Ahogy én is. Biztonsági okokból a mez után a fotelt is leellenőriztem annak ellenére, hogy a 2009-s „emlékezetes” karfatörést sógorom szakmai keze hibátlanul megjavította, de a biztonság az fontos, a felkészülés meg még fontosabb. Nemcsak a fotelszurkoló számára, de a csapatnak is. Tovább olvasom
Dezső bácsi, a zöld-fehér szívünk éltessen!
Azzal már az elején tisztában voltam, hogy Novák Dezsőről, a játékosról, az edzőről, a hétköznapi emberről nem egy könnyű feladat bármit is írni. Nem mintha nem lehetne oldalakon keresztül sorolni az eredményeit, a bajnoki címeket, az olimpiákat, a VVK sikereket, a világválogatottat, melynek a csoportképéről kabaréba illő módon maradt le. Dezső bácsi sok mindent elért, és ha nincs a hatvanas évek könyörtelen politikai terrorja, ma minden bizonnyal az egyik legfontosabb személyiség lenne az Üllői út 129 alatt. „A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.” – mondta egyszer. Ebben a két rövidke mondatban meg benne van minden. Akik ismerik, akik éltek akkor és át is élték azokat a hatvanas éveket, azok tudják mi játszódhat le Dezső bácsi zöld-fehér lelkében. A mellőzést el lehet viselni, de a tények ismerete nélküli vádaskodást már nehezen. Pedig Dezső bácsi nem bújt el és talán mások helyett is felvállalta azt a múltat, melyre ő sem büszke. Tovább olvasom
OFF – avagy mikor eszik a gyerek??
Minden szülő és nagyszülő tudja, hogy időnként a gyerek – légyen akár kisgyerek, akár kamasz – időnként nem akar enni. Ilyenkor a szülő (nagyszülő) fantáziáján múlik, hogy mit csinál.
Én annakidején (még az 1940-es évek első felében) az állatkert kedvéért voltam hajlandó enni. „No ezt az oroszlánnak… ezt a tigrisnek… ezt a zebrának…” és így tovább, amíg az ebéd el nem fogyott. Tovább olvasom
FRADISTÁK – Hélisz József verse
FRADISTÁK
Hélisz József verse
Van Magyar-honban egy csodás csapat,
Mely diadalt diadalra arat.
Ferencvárosnak hívják e clubot,
Melynek oly sok diadal jutott.
Visszajátszás: Égig érő Üllői úti fák
Egy régi római bölcselet szerint az emlékek házába csak akkor kérjünk bebocsájtást, ha biztosak vagyunk abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár vár minket, mert akkor nem a szépre fogunk emlékezni, hanem a saját halálunkra. Amióta tudom, hogy a Sport-tv műsorra tűzi a Ferencváros 1995-s BL csoportkörének a mérkőzéseit számos gondolat és érzés kerített hatalmába és úgy gondoltam, ha ezeket nem írom ki magamból, akkor talán én sem leszek biztos abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár fog várni rám. Talán elsőre suta és talán nehezen is érthető a hasonlat, hiszen mégis csak egy olyan sorozatra fogunk emlékezni, mely sokunk számára egyet jelent a Fradizmussal, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb sikerével (azóta is csak egyszer sikerült a Debrecennek az „ismétlés”). Ezek után miért is tartok egy kicsit a visszajátszástól? Tovább olvasom
A megszállott
Az egyik ferencvárosi legenda mondta néhány hete, hangjában némi rossz érzéssel, hogy az ifjú pályakezdő edzőkollégáknak érdemes volna tanulmányozniuk Ricardo Moniz munkastílusát. Mert nem úgy van az, tette hozzá, hogy kimegy a pályára a szakmáját még csak kóstolgató tréner, aztán lenyomja, ledarálja egy óra húsz perc alatt az egészet, s közben ücsörög a kispadon, onnan osztja az észt és az utasításokat. Ricardo Moniz, ahogy mondani szokták, felkavarta az állóvizet. Magam nem vagyok különösebben híve a külföldi edzők idehozatalának, járt már nálunk megannyi nevesincs szaki, aki csak nagyobbá tette a magyar klubokban uralkodó káoszt.
A Fradi holland trénere egyelőre bomba igazolásnak tűnik. Tovább olvasom
Muzeális helyetti beharangozó
Mivel a Kecskemét mellett a Paks együttesével játszottuk eddig a legkevesebb NB I-s mérkőzést, így igazán muzeális bajnoki beharangozóról nem nagyon írhatunk. Ráadásul a Pakssal (ahogy a Kecskeméttel is) először a „nagy visszatérésünk” évében, 2009-ben találkoztunk először. Hogy mégis csak valamiféle visszaemlékezésre vállalkozok, annak az előbb említett ok mellett személyes indíttatása is van. Először azonban maradjunk a „száraz” tényeknél. Három évvel ezelőtt a nagy médiakampánnyal elindított „ComeBack – Visszatértünk” szlogen még nagyon is lelkesítőleg hatott. Két fordulón voltunk túl, egy sokáig emlékezetes nyitómeccsen vertük a ZTE-t, majd egy kicsit váratlanul beleszaladtunk egy pofonba Nyíregyházán, így elég felfokozott hangulatban készültünk a Paks elleni első bajnoki találkozóra. Akkor még a szurkolók lelkesedése is töretlen volt, hiszen közel 8 ezren voltunk az Albert stadionban. Tovább olvasom
Kedves Fradi szurkolók! – Nyilas Elek levele
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki az elmúlt két évben segítette, támogatta a Tempó Fradi Alapítvány munkáját. Sok minden történt velünk, így nehéz lenne felsorolni is az apró lépéseket, melyek elvezetettek a mostani hétvégéhez.
Talán még emlékeztek rá, egy éve sincs, hogy átadtuk a felújított Toldi sírt, tegnap pedig megjelent oldalunkon Lakat T. Károly: „Kell ott fenn egy császár” című 30 részes sorozatának első része Albert Flóriról, aki ma lenne 71 éves.
Holnap már Sárosi Györgyöt köszöntjük 100. születésnapja alkalmából Tovább olvasom
Feljegyzések “A FOTELSZURKOLÓNAK”
Kedves olvasóink, Fradista barátaink!
A Fotelszurkoló a bemutatkozó írása óta 100-szor jelentkezett mérkőzésről, vagy évértékeléssel. Eleinte rögtön a mérkőzés után, majd később amikor haza érkezett a szentélyből. A sors fintora, vagy az élet rendezte így, hogy az Újpest meccs volt a századik, azt nem tudni, de ma már tény, hogy a jubileumi írás után messze repítette a sors, így a 101. rész még várat magára, helyette jöjjön egy különkiadás.
Pápa: áldás vagy átok?
A cím egy kicsit bulvárosra sikeredett, ráadásul tisztelem annyira a vallást, hogy ne játszadozzak a szombati ellenfelünk nevének „másik” jelentésével, még sem tudtam kiállni a hasonlatot. Bár a szavak eléggé kötődnek a valláshoz, de ezek átültetése a jelen helyzetünkre eléggé valóságos képet festenek. Ráadásul a mostani jegyzetnek valójában egy muzeális bajnoki beharangozónak kéne lennie, de mivel a Lombard Pápa csapatával a közös múltunk elég szegényes,és melyre használni a muzeális szót elég nagy badarság lenne. Ettől függetlenül az elmúlt években olyan mérkőzéseket játszottunk, melyek nagyon is emlékezetesek maradtak (jó dolguk lesz azoknak akik majd 20-30 év múlva fognak írogatni róluk), melyre még rá is tesz egy lapáttal egy olyan játékos, mely mindkét csapathoz kötődik, aki augusztus 8-án ünnepelte a 39. születésnapját és aki szombaton áll 400. alkalommal élvonalbeli mérkőzésen a kapuban, mely mindig is közel állt a szívéhez. De mielőtt Szűcs Lajosról szólnánk, egy kis történeti bevezető után nézzünk szét a Pápa ellen vívott 5 hazai mérkőzés „jegyzőkönyvébe”. Tovább olvasom
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 9.
Liedholm — sem teljesen olasz!
Li a labdás technikai gyakorlatok vezetője, a nehéz fizikai munkát két segéddel végezteti — úgy látszik itt is ők a korbácsos emberek.
Ez a vibrációs bemelegítő-előkészítő rész, az I. felvonás pontosan 45 percig tartott. A nézők egyre többen lesznek (most jönnek a munkából), mind több a gyerek, egy része alkalmi labdaszedő lesz, a többség csak félszemét reszkírozza az edzésre, külön fociznak.
Nyitány előtt vonatozás
Üllői út, 14.075 néző, melyből 4.390 bérletes és 9.685 jegyvásárló – ma már ezek a számok az álmok kategóriájába tartoznak. Természetesen a Ferencváros több mint száz éves története során ennél sokkal nagyobb nézőszámokat is produkáltunk, de manapság már szinte illetlenség olyan szezonnyitókat emlegetni, amikor a Szentélyben 20-30 ezren préselődtünk össze. Ezért egy nem is olyan régi, 2006-os szezonnyitó hivatalos adataival kezdtem a nyitányt, és ha most néhányan felkapják a fejüket, hogy az bizony a jogtalan kizárásunk első másodosztályú mérkőzése volt, ahol szinte „kötelező” volt a részvétel, mely egy igazi kiállás volt a Ferencvárosért, akkor minden bizonnyal sokunknak összerándul a gyomra. Hat év bár nem egy hosszú periódus egy ember életében, de aki 2006-ban tizenévesen járt először az Üllői úton, annak bizony túl sok öröme nem telt abban, hogy a szülők vagy a barátok hatására a zöld-fehér színek szerelmesévé vált. Tovább olvasom
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 8.
Florenz, Firenze, Fiorentina…
Babits Mihály ..Itália” c. versének kezdő szakasza: „Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek, s nemes, habár anyag, szennyében is királyi!
Itáliai utazásom második állomása Firenze. Ne kívánják tőlem, hogy most még további lírai bevezetés hidalja át azt az időt, amit a Trevi-kútba dobott forintom és a Stazione Centrale F. S. hordárjának adott líráim kőzött történt. Tovább olvasom
A tizenegyeseinél az isten irgalmazott
A Győri ETO történetének első neves játékosa Payer Imre volt, aki később átigazolt a Ferencvárosba. Életrajzaiban születésének és halálozásának idejeként több különböző időpont szerepel. Alapos kutatómunkával kiderítettük a valódi dátumokat, Győrben megtaláltuk a sírját is. Tovább olvasom
A FRADISTÁKAT IS ÉRDEKELHETI
Őszintén szólva nem szoktunk hozzá, hogy rangos tudományos folyóiratok elkényeztessék a sportrajongókat. Azonban a Hadtörténelmi Közlemények legújabb (2012/2) száma ez alól igen kellemes kivételt jelent. Ugyanis a közelgő londoni olimpia alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata rangos szerzők tollából hat komoly sporttörténeti tanulmányt közöl. Ezek közül kettőnek van kifejezetten Fradi vonatkozása is.
1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés
Vannak vereségek melyekbe bele lehet törődni és el lehet fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél jobb volt, de vannak vereségek melyekbe bele lehet halni. 1954. július 4-én egy ország halt bele egy elvesztett mérkőzésbe. Miközben egy másik csapat éppen Bécsben lépett pályára egy barátságos mérkőzésen. Hogy is van ez? Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a július 4-i Fradi naptárat, benne egy rövid hírrel, mely arról szól, hogy a Bp. Kinizsi (helyesebben Ferencváros) 2:1-re győzött az FC Wien csapata ellen. Azon a napon amikor Pesten majdnem forradalom tört ki egy elvesztett mérkőzés miatt. Ami nem volt más, mint az 1954-es VB döntője az aranycsapattal. Amelynek elvesztésében egy ország halt bele… és nem csak képletesen szólva. Tovább olvasom
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 7.
Hagyjuk játszani a közönséget is!
A kínosan betartott 10 perces szünet után már „olaszos” a játék — növeli a hangulatot, hogy a villanyújság kiteszi a félidei eredményeket, ami végig marad, így figyelemmel kísérhetjük az eredmények alakulását!
A vendégek szívós védekezése, a válogatott Cera és a még mindig kitűnően védő Albertosi vezetésével egyelőre eredményes, elől pedig az ördöngösen cselező Nene, az erőszakos Vitali, no és Riva minden megmozdulása életveszélyes. Tovább olvasom
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 6.
Gólt rúgni vagy — álmodni?
Gyönyörű vasárnapra ébredtünk. Egy edzőnek minden vasárnap gyönyörű, ha csapata nem játszik! Most viszont nem színpompás napfényben fürdő római délelőttől „gyengélkedem” — hanem éppen a jó hír miatt lett gyönyörűbb Róma: az újságban olvasom, hogy Bulgária—Franciaország 2:1, Hurrá! — ez a nap is jól kezdődik…
Azután olvasom tovább az újságot. Mindenütt a világon legkönnyebb sportújságot olvasni: Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK