Jegyzet

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 43.

lakat-kapitány-2

Úriemberként csak megbukni lehet…

Mészöly Kálmán mun­kásságának elemzése­kor már említettem: a magyar válogatott szövetségi kapitánya­inak sorsa (leginkább a Vasas egy­kori, világklasszisnak mondható középhátvédjéé) többször is a vesz­tes mérkőzésekről hazatérőben, a repülőgép fedélzetén dőlt el.

Gellei Imre is gyakorlatilag a fel­hők felett lett kapitány, holott ami­kor személye megfogalmazódott az MLSZ illetékeseinek fejében, ő még javában az U21-es válogatott veze­tőedzőjeként, a kecskeméti edző­táborban készült a néhány nappal később sorra kerülő, románok elleni Eb-selejtezőjére. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 42.

lakat-kapitány-2

Az ózdi vadász saját sikerébe bukott bele…

Ha 1997. október 11-én Helsinkiben egy Heynemann nevű né­met játékvezető csak egy perccel előbb fújja le a Finnország-Magyarország vb-selejtezőt (nem szólhatott volna ezért senki egy árva szót sem, hi­szen már bőven a hosszabbításban jártunk), akkor minden valószí­nűség szerint sok minden egészen másként alakul a magyar futball­ban, mint ahogy történt, csak és kizárólag azért, mert ez a derék né­met úr intett: a magyar válogatott a szögletet még elvégezheti… Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 41.

lakat-kapitány-2

Csank Jánoson az „egri kölykök” sem segítettek…

Csank János, az Ózdi Kohász, a Debreceni Universitas SE, és az Eger egykori kapusa, a későbbi egri, békéscsabai és váci edző úgy lett szövetségi kapitány, hogy kinevezése pillanatában éppen nem volt csapata Magyarországon. Tovább olvasom

Feljegyzések “A FOTELSZURKOLÓNAK” III. – Lakat T. Károly tollából

200_fotelszurkolóval_01klalolib: 200/200

Írni nehéz.

És csak a kiváltságosok nagy adománya.

Ennél már csak jól írni nehezebb, hiszen gondoljuk csak végig: az írástudás értékes adományaival meg nem áldott sors – és kortársaink hányszor fordultak hozzánk kétségbeesve, hogy ugyan, írjuk már meg helyettük a tábori üdvözlőlapot Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 40.

lakat-kapitány-2

Verebest először a kempingnadrágja, másodszor az 2-10 buktatta meg…

Verebes József, akit a köznyelv egy időben és trénerségének egy meghatározott szakasza után nemes egyszerűséggel már csak úgy emlegetett: „a Mágus”, kétszer is volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Esetében több mint érdekes amúgy, miszerint ezt a bizonyos (azt hiszem, most már egy életre) ráragadt jelzőt, hogy „Mágus”, nagyon sokféleképpen lehet gondolni, kimondani, és kiejteni.

A kimondás szándéka lehet a legmélyebb elismeréstől vezérelt, ám lehet maróan gúnyos, már-már megalázó is, minden attól függ, hogy aki mondja, hogyan viszonyul Verebes egyéniségéhez, személyiségéhez, habitusához, teljes klubedzői és szövetségi kapitányi ténykedéséhez.

Verebes Józsefnek bőven kijutott mindkét „hangsúlyból”. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 39.

lakat-kapitány-2

Puskás gigászi nimbuszán még a szövetségi kapitányság sem volt képes rontani…

Minden idők legnagyobb magyar futballistájának, Puskás Ferencnek élete során biztosan sokszor kellett volna igen helyett nemet mondania, de egyszer garantáltan: amikor felkérték arra, hogy legyen a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 38.

lakat-kapitány-2

És akkor valaki felkiáltott: „legyen az Öcsi a kapitány!

Az izlandiaktól elszenvedett budapesti vereség bombatalálatként érte mind a válogatottat, mind a szurkolókat, de nem túlzás azt állítani, hogy az egész magyar labdarúgást is.

Jenei Imre felé ugyanis addig olyan végtelen bizalom sugárzott mindenki felől, mintha egy szövetségi kapitány (legyen az bárki) a kispadról képes lenne megnyerni egy mérkőzést. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 37.

lakat-kapitány-2

Egyetlen reményünk Jenei Imre volt, de aztán jöttek az izlandiak…

Olyan sok mindent produkált már a magyar labdarúgás a történelmének örömittas és vérzivataros évtizedei alatt, hogy az ember egy idő múltán méltán gondolhatta: fergetegesen újjal már senki sem tud előállni. Ám ami 1992. március 25-én a Népstadionban egy osztrákok elleni barátságos mérkőzésen történt, arra garantáltan nem volt példa a nemzeti tizenegy akkor éppen kilenc esztendő híján egy évszázados históriájában. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 36.

lakat-kapitány-2

A kapitányságba nálunk még Puskás Öcsi is belebukott…

Bicskei Bertalan második kapitányi korszakának zárónapján 2001. szeptember másodikát mutatta a naptár. A grúzoktól Tbilisziben tanévkezdéskor, az első őszi hónap első napján, egy szombati napon kaptunk ki, még Bicskeivel. Egy nappal később a dunavarsányi edzőtáborba viszont már az addig az utánpótlás-válogatottakkal foglalkozó Gellei Imre érkezett meg, mint új főnök. A váltás jószerivel órák alatt lezajlott. Sietni kellett (?), négy nap múlva újra játszottunk. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 35.

lakat-kapitány-2

Telefon Dunavarsányba: „Berci, köszönjük, de itt a vége…”

Vidám kapitányváltást (legjobb tudomásom szerint) nem tart számon a magyar futballtörténelem. Talán azért nem, mert labdarúgásunk 114 éves históriáskönyvébe elenyészően kevés olyan fejezetet írtak, amikor az úgynevezett első számú magyar edző önszántából, saját elhatározásától vezérelve hagyta volna el a posztját.

Néha még a kiemelkedően legsikeresebb szakvezetők (számomra elviselhetetlenül csúnya kifejezéssel élve: kirúgták őket) sem maguktól távoztak. Tovább olvasom

Egy focitörténész fejfájásai IV.,

focitortenesz

avagy kik, hányszor és hányat?

Öt évvel ezelőtt hagytam abba a sorozatot, aztán sok minden jött közbe – többek között egy ideig törzsvendég voltam a Kékgolyó utcában – de csak elérkeztem addig, hogy folytatni tudom.

Az előző részekben – kellő fejfájások kíséretben – eldöntöttük (???), hogy melyik mérkőzéseket vesszük figyelembe. Remélve, hogy teljes a sorozat. Amit valóban csak remélni lehet, mert még napjainkban is kerülnek elő új mérkőzések adatai (természetesen kisebb jelentőségű hazai díj- vagy nemzetközi barátságos mérkőzésekről). Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 34.

lakat-kapitány-2

A spanyolok: és az elnökváltás megpecsételik B. B. sorsát…

Bicskei Bertalan első kapitánysága amilyen rövidre, legalább olyan visszhangosra sikeredett.

Egy Spanyolországban lejátszott vb-selejtező tette be neki a kaput: 1989. november 15-én, Sevillában úgy kaptunk ki 4-0-ra, hogy az akár 8-0 is lehetett volna. A győzelmük a hispánokat véglegesítette az olaszországi vb-mezőnyben, tőlünk magyaroktól viszont minden további esélynek még a morzsáját is elvette. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 33.

lakat-kapitány-2

Miközben az ország rendszert vált, a futballban szinte semmi sem változik…

Történelmileg (és ebben az esetben nem a mindennapok históriájára, hanem a futball történelmére gondolok) úgy alakult ki, hogy kapusokból ritkán lettek szövetségi kapitányok!

A labdarúgás nevezetű játékban használatos tíz további poszt összehasonlíthatatlanul több reprezentánst sodort a nemzeti tizenegy élére, mint amennyit a fekete mezesek (lehet, hogy hihetetlen, de hosszú évtizedeken át a fekete színű mez volt a kapusok védjegye, az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt „lehetetlen” szinorgiával szöges ellentétben) fel tudtak vonultatni. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 32.

lakat-kapitány-2

Napóleonról is mindenkinek először Waterloo jut az eszébe

Autentikus színházi szakemberek és megbízható irodalmi források szerint a krimik sokszorosan megkoronázott királynője, Agatha Christie Egérfogó (The Mousetrap) című darabja tartja a világcsúcsot a legrégebben játszott előadások listáján.

A műből készült színpadi változatot 1952-ben mutatták be a londoni West Enden és mind a mai napig műsoron van.

A magyar labdarúgó-válogatottal 1986. június 2-án történt irapuatói katasztrófa az Egérfogó világcsúcsának megdöntésére tör, és bár még harmincnégy év a lemaradása, egy szemernyi kétségem sincs affelől, hogy a mindennapok beszédtémájának kategóriájában ledönti majd a trónjáról a klasszikus krimit. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 31.

lakat-kapitány-2

17 TDK-kazetta őrzi a mexikói katasztrófa szinte minden titkát…

Az 1953-as angol-magyarról (3:6), az 1954-es német-magyarról (3:2) és az 1966-os magyar-brazilról (3:1) talán összesen nem született annyi írás, könyv, interjú, tanulmány (sőt, volt, amelyikről még színdarab is), mint amennyi az első Mezey-éra traumatikus eredménnyel végződött, Szovjetunió elleni mérkőzésének okait próbálta megmagyarázni, vagy akár csak (legalább egy halvány kísérlet erejéig) a szurkolókkal megértetni az Irapuatóban történteket.

Jelentem, az eredmény: totális kudarc! Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 30.

lakat-kapitány-2

Öt kapott góllal kezdte, hattal végezte, de közben mégis futball-történelmet írt…

Nem hiszem, hogy akár a magyar futball legmegátalkodottabb ellenzői (vagy éppen ellenségei) vitatnák: utoljára 1984 ősze és 1986 nyarának legeleje között érezte magát a fellegek fölött mindenki, akit nálunk érdekel a futball, márpedig azoknak a számát akkoriban még több millióban rögzítették az erre szakosodott sportstatisztikusok!

A magyar labdarúgásban (talán egy kézen megszámlálható módon) ez a kapitányváltás csendben, békében, hogy azt ne mondjam a teljes barátság jegyében zajlott. Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 29.

lakat-kapitány-2

Farmerban, vállig érő hajjal meccselt, és sütött róla a tehetség…

A magyar labdarúgás 1901 óta tartó történelmének legjelentősebb eredményeit elérő szövetségi kapitányait bemutatni hivatott sorozatunk (talán) legnehezebb, de mindenképpen a legérzékenyebb fejezeteihez érkeztünk.

Mezey György személye olyan elementáris erővel osztja meg mind a mai napig a futball iránt érdeklődő közvélemény tagjait, amelyre még néhány, az országot vezető, vagy az ország vezetésére törő politikus sem képes. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ