„Tanári etűdök” az öltözők világából V.
Holnap a Tempó Fradi Alapítvány átadja Toldi Géza felújított sírját.
- Ez hogyan kapcsolódik sorozatunkhoz? – kérdezhetik a kedves olvasók.
Lakat és Toldi már Szegeden együtt játszott, majd a a Fradiban is találkozott pályafutásuk egy félidő erejéig (ezt a búcsú mérkőzést Nagy Béla nem tekintette hivatalos mérkőzésnek, így a játékosok – Lakat, Toldi, Sárosi… – statisztikájában sem szerepel), és az anekdota szerint a fiatal és nagyon tehetséges Lakat egy szókimondó, bájos hölgy segítségével indult el a sikerek csillagaival kikövezett úton. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából IV. – Mexikói anziksz
Már többször előfordult velem, hogy egy képtárban vagy egy kiállításon olyan képpel szembesültem, melyről első látásra nem nagyon tudtam megfejteni az értelmét. Olyannal is találkoztam, mely egyből rabul ejtett és mely előtt percekig álltam, mert a kép központi része pillanatok alatt hatott az érzéseimre. Ilyen esetben meg abba a hibába esünk, hogy látókörünkből kiesnek a kép egyéb mozzanatai és utalásai, melyekkel együtt válik az üzenet egységes képpé. Nem tehetünk róla, a szemünk automatikus arra a részre fókuszál amit egyből be tud azonosítani, mely egyből hat az érzéseinkre, mely egyből üzenetet küld a szívnek. Így jártam most is, amikor szerkesztőtársam széles mosoly kíséretében elém tolt egy képet. Először nem is értettem, hogy a bajsza alatti jókedv minek is szól, hiszen amikor rápillantottam a képre, a szemem ösztönösen az ismerős részekre fókuszált. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából – III.
A kedves, barátságos klubterem, ahol Lakat Károly társaságában ülünk, nem volt mindig ilyen csendes, hangulat ébresztő. Ha beszélni tudnának például a falak, alighanem egyenesen kiáltva emlékeznének arra a délutánra, amely valósággal orkánként kavarta fel a levegőt az asztalok körül, s úgy nyomta oda a játékosokat a székekhez, hogy moccanni sem mertek.
— Igen, így volt — hagyja helyben a hasonlatot, s miközben előkészíti a tanári noteszt, hozzáteszi: Mégpedig a Frankfurt elleni, a második találkozó után tört ki ez a vihar, amikor is értekezletre hívtam össze a fiúkat, s megkértem elnökünket, jöjjön el ö is. Hogy is mondjam? 45 éves vagyok, régi tanár ember, de azt hiszem, még gyakorló pedagógus koromban sem készültem így az óráimra, mint az értekezletre — akkor. Igen… Legalább száz percig beszéltem, méghozzá papírról és lassan, Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából – II.
„Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat!”
***
1967.IV.16., Népstadion, Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:3
„Tanári etűdök” az öltözők világából!
Vannak a magyar labdarúgásnak olyan korszakos egyéniségei, akik nélkül nem lehet megérteni az adott kor történéseit, és vannak akik évtizedeket, korosztályokat kötnek össze. Az esetükben elég egy kép, egy rövidke epizód, egy villanás a pályáról, és máris tudjuk és máris érezzük a zsigereinkben a kor illatát, a pillanat varázsát. Nem kell lábjegyzetet írni, nem kell a kort közelebb hozni, mert ezek a legendás játékosok és edzők jelentik a magyar labdarúgás és benne a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.
Egy ilyen élettörténet tele van sztorival, anekdotával, van akiről nehéz lenne e témában egy A4-es oldal két oldalát megtölteni, és van akiről, vagy akitől folytatásos regényt lehetne szerkeszteni a már megjelent írásokból. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Zsinka János
Az izompacsirta
Kis emberbe is szorulhat nagy erő. Valahogy így szólhat a ferencvárosi Zsinka János mottója. A zöld-fehérek a Magdeburggal, a társak által „húsz kilósnak” csúfolt aprócska Zsinka pedig egy szálfatermetű hátvéddel küszködött. Kapott is akkorákat az óriástól, hogy sokan már emberhaláltól tartottak.
Szünetben Zsinka tropára rugdosva rogyott a padra. Dalnoki Jenő rögves lecserélte. A mini-csatár rettenetes haraggal tombolt:
— Mekkora mázlija van ennek a mázsás dromedárnak, szétrúgtam volna a második félidőben.
Hosszasan ecsetelte még, hogyan trancsírozta, szeletelte, csépelte volna atomjaira az óriást, majd elvonult a zuhanyzóba. Másodpercek múltak csak el és könyörgő hangon szólt ki:
— Srácok, jöjjön már valaki, nem bírom kinyitni a vízcsapot…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Fradista anekdoták: Felvilágosítás
...
A klubvezért kérdezi a fiacskája: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Varga Zoli
Varga Zoli és az előjelek (Kocsis L. Mihály)
1968. október 1-jén egy kis riport jelent meg a Népsportban a mexikóvárosi olimpiára induló labdarúgó-válogatottról. Ebben többek között a meglehetősen ideges Varga Zolit idéztem egy rövid nyilatkozat erejéig: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rákosi Gyula
Borravaló
Labdarúgó pályafutásom utolsó tíz éve úgy telt el, hogy engem mindig fogott valaki a pályán. Szabadon sohasem járkálhattam. – kezdett bele Szusza Ferenc.
Emlékszem, a Népstadionban játszottunk az FTC-vel, s a változatosság kedvéért Rákosi Gyula volt az őrzőm. Egy idő után meguntam a dolgot és azt találtam mondani neki:
— Te, Gyula, menj már odább egy kicsit!
— Nem megyek — válaszolta. — Engem ide küldtek, nekem az a feladatom, hogy vigyázzak rád.
Csak nem tágított mellőlem.
Fradista anekdoták: dr. Fenyvesi Máté
Máté evangéliuma
Kevés olyan igazi sportember rúgta a labdát Magyarországon, mint Fenyvesi Máté. Volt mersze szembenézni az élettel, minden nehézséget vállalt, még a külföldi utazások alatt is rendszeresen, céltudatosan tanult. Végtelenül nagy kár, hogy szótlansága, zárkózottsága miatt nagyon kevesen ismerték őt istenigazából. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Albert Flórián
Albert Flórián
Kézfogás (Vadas György)
Az FTC a Népstadionban játszott, ha jól emlékszem, a Salgótarján ellen. Albert egyik akció nyomán nagyszerű helyzetbe került, de keményen elválasztották a labdától. Odaszólt nekem:
— Gyuri bácsi, nem fuj?!
Szövegelésért Albert ellen ítéltem közvetett szabadrúgást, amelyből a Salgótarján gólt szerzett …
Tetejébe a második félidő végén tizenegyeshez jutott a Ferencváros, de Novák Dezső — aki a legbiztosabb ítéletvégrehajtók egyike volt — kihagyta a büntetőt. Tovább olvasom
Anekdoták: dr. Lakat Károly
Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Fradista anekdoták: Mátrai Sándor
Mátrai Sándor
Szidjad a nénikéjét!
Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszívéről, de szabadszájúságáról is köteteket írtak össze. A világ leghíresebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.
A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Tovább olvasom
Anekdoták: Czibor Zoltán
Czibor Zoltán
Más kategória
Az ötvenes évek agyba-főbe ajnározott válogatottjai a bajnokságban „külön” elbánásban részesültek. Így azután többen elszabadultak „láncaikról”. Sztálinvárosban játszott bajnokit a Honvéd. Czibor Zoli — bevett szokása szerint — folyamatosan értékelte a játékvezető működését. Mást negyed ennyi szemtelenségéért régen kiállítottak volna. De Czibor külön kategóriába tartozott. A játékvezető végül megsokallta.
— Czibor úr, elválunk, ha ilyeneket mond!
„Bolond” a helyzet magaslatán trónolt:
Anekdoták: Puskás Ferenc
Ultimó
Mexikói túrán vett részt a Ferencváros, de hogy megerősítse csapatát, kölcsönkérte Puskást, Szuszát és Mészárost. Akkoriban a dél-amerikai labdarúgás eldorádója Mexikó volt. A legjobb brazil, perui, kolumbiai, uruguayi játékosok sereglettek ide, hihetetlenül nagy volt a futball iránt az érdeklődés, de ami a fő csáberőt jelentette: jól is fizettek.
A Ferencvárosnak tehát fel kellett kötnie a fehérneműt, ha azt akarta, hogy ne hozzon szégyent a magyar labdarúgásra. Tovább olvasom
Anekdoták: Kocsis Sándor
Kocsis Sándor
Kocka karórái
Bécsben, egy szokásos, nagyszabású „cuccolás” alkalmával Kocsis Sanyi pompás schaffhausenit vásárolt. Régi karóráját is magán tartotta — „nehogy elcsórják”. Az újat, a „menőt” meg felcsatolta a jobb kezére.
Csuda flancos helyen folyt a díszvacsora. Étkeznek, kortyolgatnak is az arany fiúk a helyhez illő műgonddal. Valamelyik sólyomszemű osztrák újságíró felfigyelt a „kettőzésre”.
— Herr Kocsis, miért hord két karórát?
Kocka röpke töprengés után felvilágosította az elmélyült, tudományos gondolkodással nem vádolható tollforgatót. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: dr. Lakat Károly
Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Örökrangadók
Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített.
A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Sipos Vilmos
Sipos Vilmos
Vilika vigyáz magára
Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesítse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant. Tovább olvasom
Anekdoták: Opata Zoltán
.
Kísért a múlt
Opata Ormos Zoltán egyike volt a régi, bohém focistáknak. Járta a kávéházakat, szerette az italt, és ha éjszaka kimaradt, egy számmal kisebb gallért vett fel, hogy kipiruljon az arca.
Később megváltozott az életmódja, szigorú edző lett belőle, akit nehéz volt átejteni. Még játszott (meg trénerkedett) a miskolci Attilában, amikor az egyik bajnoki mérkőzésen a fiatal Belesik nem bírt vele. Tehetetlenségében többször is belecsimpaszkodott, nehogy a center elmenjen mellette. Amikor újfent megismétlődött a jelenet, dühösen fakadt ki az egyik miskolci néző:
— Miért fogja meg? Nem kell támogatni… Nem részeg… Hja, a múltat nehéz elfeledni. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Payer Imre
Payer Imre
Felesleges negyedszer
Zsák Károly, minden idők legjobb magyar kapuvédője, zsenge ifjúkorában került a ,,33″ FC csapatába. A tizenhatodik életévét még nem érte el, amikor 1910-ben már védett egy FTC—, ,33″ FC mérkőzésen. Kitűnő teljesítményével a kis budai csapat 1:0-ra megverte a nagy FTC-t. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rumbold Gyula
Rumbold Gyula
Jobbhátvéd – angyalbőrben
Addig-addig kurkásztunk a régi történetek között, amíg kiderült, hogy nem Puskás Ferenc őrnagy volt a laktanyák első mentőangyala. A nevét — fájdalom — nem jegyezték fel az annalesek. Annyit tudunk róla, hogy ezredesi rendfokozatban, laktanyaparancsnokként szolgálta a hazát és fanatikus MTK- drukker volt. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Dalnoki Jenő
Népstadion, 1962.03.11.
A háború az háború
A Sándor—Dalnoki párviadalok az ötvenes-hatvanas évek labdarúgásának legszikrázóbb, egyben legszórakoztatóbb epizódjaiként élnek a szurkolók emlékezetében. Ám mindent még a megrögzött meccsre járók sem tudhatnak, hiszen az MTK jobbszélsője és a ferencvárosi betonhátvéd gyakorta a színfalak mögött rákezdett a „kóstolgatásra”. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rudas Ferenc
Két rúgás között
Luxemburgban, 1946 októberében megerőltetés nélkül győzött válogatottunk 7:2-re. Hátvédeink betegre unták magukat. Rudas azzal kísérletezett, hogy a szokásosnál is nagyobbra méretezett rúgásokkal csikarja ki a nézők tapsjutalmát. A balhátvéd Ónody Bandi meg is jegyezte egy irgalmatlanul nagy bikázás után: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Mészáros József
Önkéntes ugrás
Pályaavatóra mentünk, vagy valamilyen hasonló eseményre, de szombaton még Miskolctapolcán aludtunk, s csak másnap, kora délután indultunk a mérkőzés színhelyére.
A vasárnap programjai közé tartozott egy délelőtti séta a strand körül. Május volt, élveztük a tavaszt, a ragyogó napsütést, minden együtt volt a jó hangulathoz.
Meg kell mondanom, hogy engem nagyon sokan piperkőcnek tartottak, pedig mindössze annyi volt igaz, hogy szerettem mindig a szép ruhákat. Ne tartsanak nagyképűnek, de adtam magamra. Volt még két játékos a Fradiban, akik hozzám hasonlóan gondolkoztak: Rudas és Lakat. Hát ennyi előzmény után jött egy propozíció: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Szusza Ferenc és a Fradisták
Szusza Ferenc, az Újpestiek legendás csatára ajándékozott meg bennünket a következő kis történettel: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Deák Ferenc
Vezeklés
Kikapott Pestszentlőrincen a Ferencváros. A szenzáció főhőse a negyvenes évek gólzsákja, Deák Bamba volt, aki egymaga öt gólt lőtt a válogatott Csikós hálójába.
— Az elsőnél, mint olyan sokszor, lesre játszott a Fradi-védelem — emlékezett Deák. — Azaz csak játszott volna. Én ugyanis a félpályán túlról iramodtam meg… A bíró nem fütyült, nem is fütyülhetett, Rudas Feri, az NB I leggyorsabb hátvédje kétségbeesetten futott mögöttem, de nem tudott beérni. Én pedig kicseleztem Csikóst, 1:0… Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK