A mai napon …
KEK Döntő, 1975.V.14. Dinamo Kijev – Ferencváros 3:0
1975. május 14. ünnep a Ferencváros történelmében. Még akkor is az, ha azon a mérkőzésen ahol a KEK serlegért játszottunk a Dinamo Kijev csapatával, vereséget szenvedtünk. Ritkán adatik meg egy csapat életében az, hogy a vereség is dicsőséget és büszkeséget hoz. Magyar csapatnak meg rég ritkábban.
Ebben is, mint a legtöbb statisztikai összevetésben a Ferencváros érte el a legjobb eredményeket a magyar csapatok közül. KK és VVK győzelem, VVK és KEK döntő, BL és UEFA csoportkörben való szereplés. Mind-mind olyan eredmény és siker, melyre igazán büszkék lehetünk, mert bearanyozták a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.
Ezért sem tudok rosszkedvűen és kritikai hangon írni az 1975-ös KEK döntőről. Mert az egy igazi ünnep volt, még akkor is, ha az akkori média nem nagyon értékelte a Fradi teljesítményét. Érdekes, hogy az 1975-ös Népsport első oldalán is fontosabb volt a Felszabadulás Kupáról képet közölni, mint a Fradi csapatképet kitenni (a részletesnek éppen nem mondható tudósításban már szerepel), valamint egy „Méltó kezekbe került a kupa” főcímmel egy kicsit „lejáratni” az elért sikert.
Napi “T-ajánló”
Nagy Norbi
Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék a jelen sikereit, és figyelmeztessenek, hogy milyen sérülékeny az életünk. Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünket, sokféleképpen adhatunk neki jelentést, de az emlékeink adják meg a célját, és adnak hozzá összefüggést.
Nyugodj békében Norbi. Láthatod, a jelentben élők még figyelnek rád.
Napi “T-ajánló”
Boldog születésnapot FRADIKA
Egyszerű szerdai hétköznap volt. Senki sem tudhatta, hogy a sporttörténelem ezt a napot hányszor, de hányszor felidézi. Ezen a napon hivatalosan is megalakult – mindmáig a legnépszerűbb magyar sportegyesület – a Ferencvárosi Torna Club!
Napi “T-ajánló”
Hargitai Károly
Beszélgetés a rendszerváltás időszakának ügyvezető elnökével (2009)
Ha megkérdeznénk egy fradistát arról, ki is volt a klub elnöke a rendszerváltás idején, ki vezette át a klubot a – mondjuk így – modern korba, alighanem sokan nem tudnák a választ. Pedig Hargitai Károly ma is olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyekből sokat meríthetne a klubvezetés. Nemcsak vérbeli fradista, aki mindig a Ferencváros érdekeit tartotta szem előtt. Igazi ember is, aki bölcsességével, humanizmusával, klubhűségével példakép lehet mindannyiunk számára. Érdemes lenne megfogadni tanácsait.
Napi “T-ajánló”
Böde Dani neve is felkerült egy patinás nevekből álló listára:
Mesterhármasok
Egyszer volt, hol nem volt, a ködös Albion vásáraiban a 19. század vége felé játszottak egy “kalapjátékot” (hat trick), melynek az volt a lényege, hogy kockalabdákkal kellett különféle figurák fejéről ledobni a kalapot. Aki egymásután háromszor célzott sikeresen, az lett a “kalapmester”. Ezt a “egymás után háromszori találat” célt vette át először a krikett, majd a labdarúgás térhódításával ott is kezdték alkalmazni, eltérő szabályokkal. A klasszikus mesterhármasnak az számít, amikor egy játékos úgy szerez három gólt, hogy közben más nem talál be a kapuba. Vannak országok ahol “speciális” mesterhármasokat is számon tartanak: van, ahol csak az számít “mesternek”, aki mindhárom gólját ugyanabba a kapuba rúgja. Van olyan is, ahol számít, hogy ugyanabban a félidőben szülessenek a gólok. A “legtökéletesebb” mesterhármasnak azt tartják, amikor a játékos egyet fejesből, egyet támadásból és egyet szabadrúgásból ér el, természetesen egymásután.
Ezeket a speciális változatokat mi nem tartjuk nyilván, de a Ferencvárosi labdarúgás is bővelkedik “általános kalapmesterekben”.
Mai “T-ajánló” sorozatunkban a zöld-fehér mesterhármasokról olvashatnak, Fekete Leótól, aki 1901-ben volt az első és Máté Jánosról, aki 2012-ben szerzett mesterhármast.
Az utolsó előtti bajnoki “mesterünk”, André Schembri volt, aki 2010.11.20-án, Pápán szerzett három gólt – előírásszerűen, egymás után. Szombattól (2012.04.13.) az utolsó “mesterhármas” már Böde Dani nevéhez tartozik.
A mai napon …
VVK, 1968.III.27. Athletic Bilbao – Ferencváros 1:2
Nekünk van mire emlékezni, már több mint száz éve
Stadion történet
A Szentély újabb erőpróba előtt áll. Néhány hónap és 40 év sikereinek a helyszíne válik „Karthágóvá”. De csak a kőfalak omlanak le, az emlékek, a győzelmek, a soha semmihez sem hasonlítható hangulat örökké velünk marad. Nehéz lesz a búcsú, nehéz lesz megválni a több évtizedes emlékektől, a barátoktól, az ismerősöktől a lelátón. Tudjuk, hogy másfél év múlva egy új stadiont avathatunk. Mégis könnycseppek gördülnek az arcunkra, mégis szeretnénk az egész stadiont becsomagolni és magunkkal vinni. Mert itt nőttünk fel, mert ide köt 40 év emléke. Legyen az örömteli vagy szomorú, de mikor utoljára lépünk ki a Szentély kapuján, a szívünk fog megszakadni.
A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem. Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet.
Nekünk van mire emlékezni. Már több mint száz éve.
Napi “T-ajánló”
Búcsúmérkőzések – Hajdú, Megyesi, Mucha, Pusztai, Vépi
Mai napon egy olyan búcsúmérkőzésre emlékezünk, mely nem csak öt kiváló játékos utolsó Ferencvárosi fellépéséről volt emlékezetes, hanem az ellenfél egyik játékosáról valamint egy vándordíj átadásáról is. Az 1985. augusztus 1-én megrendezett “focigálán” olyan játékosok húzták magukra utoljára a Fradi mezét akik a hetvenes évek Ferencvárosának voltak a meghatározó tagjai.
Pusztai László, Vépi Péter, Mucha József, Megyesi István és Hajdú József. Bár már több éve a “szögre akasztották a csukát”, de ezen a napon mind az öten örömmel futottak ki újra az Üllői úti stadion zöld gyepére.
Az ellenfél az Austria Wien csapata volt a Ferencvárosi labdarúgás egyik legendás játékosával, Nyilasi Tiborral, aki 1983-ban igazolt az osztrák csapathoz és aki szintén tagja volt a sokunk számára örökké emlékezetes 1975/76-s bajnokcsapatnak, az öt búcsúzó játékossal együtt. A mérkőzés előtt vette át az alapítótól a Toldi vándordíjat Takács László, aki szintén tagja volt a Dalnoki Jenő dirigált “csikócsapatnak”, mely a Fradi 22. bajnokságát nyerte. A Mester most is a kispadon ült – 1985 nyarán harmadszor lett a Ferencváros edzője.
Nagyszerű focigála volt, amit ráadásul még meg is nyertünk 2:1-re.
Napi “T-ajánló”
Búcsúmérkőzések – Albert Flórián, Novák Dezső, Rákosi Gyula
Albert Flórián, Novák Dezső, Rákosi Gyula – Együtt, de külön-külön is elértek mindent. Mindhárman négyszer nyertek magyar bajnokságot és mindhárman tagjai voltak az 1965-ben VVK-t nyert csapatnak.
Albert 75, Novák 34, Rákosi 43 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Albert Flórián, a “Császár” Világ és Európa válogatott, Novák Dezső világválogatott és kétszeres olimpia bajnok, Rákosi Gyula olimpiai bronzérmes.
Albert 540 mérkőzésen 391 gólt, Novák 410 mérkőzésen 95 gólt, Rákosi 511 mérkőzésen 116 gólt szerzett. Hárman együtt, de külön-külön is egyet jelentenek a Ferencvárossal.
Olyan pályafutás az öveké, melyre néhány mondatban lehetetlen emlékezni. Övék a hatvanas évek, tagjai minden idők egyik legjobb Ferencvárosának – LEGENDÁK.
Tőlük búcsúzott el a Ferencváros 1975. június 7-én. Nem örökre, hiszen utána több éven át szolgálták a Ferencvárost és mindhármuk legendás pályafutása örökké belénk ivódott.
HOZZÁSZÓLÁSOK