Nagy Béla képtára
dr. Sárosi György, Nagy Béla
Albert, Novák és Rákosi búcsúmérkőzése (képgaléria)
Világklasszisok búcsúja
Pethő Zoltán fényképalbuma “T” – A jövőnk hirnöke
Ma feltárul Pethő Zoltán fényképalbumának utolsó kötete. A képeket nézve a múlt iránti tisztelet és lelkesedés mellett az aggódás is úrrá lett rajtam. Ahogy egymás után tárultak elém a múlt emlékei, úgy kezdett el motoszkálni bennem a kérdés: vajon lesznek a jövőnek ilyen hírnökei, mint Pethő Zoli bácsi? Lesznek olyanok akik a Ferencváros történetének minden apró rezdülését megőrzik? Vajon lesznek olyanok akik tovább viszik a lángot? És vajon lesznek olyanok akikért érdemes lelkesedni, érdemes egy életen át szolgálni? Nézegetve a képeket, a válaszom igen. Még akkor is, ha most bizonytalan vagyok és látom, hogy jelenünk zaklatott világában nem lesz könnyű olyan eredményeket elérni, mint régen. Tudom azt is, hogy a változások nem csak a sportot befolyásolták, de a klubhűséget is. Tovább olvasom
Pethő Zoltán fényképalbuma “F”: Barátok közt
„A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.” – Antoine de Saint-Exupéry gondolatával nyissuk ki Pethő Zoli bácsi zöld-fehér albumát és folytassuk egy örök Fradista képekben kifejezett vallomását a barátságról a hűségről és a Fradi család összetartó erejéről. Aki végiglapozza az albumot annak feltárul a múlt, egy olyan varázslatos időszak amikor a sport az egyéni sikeren túl az összetartozást hozta el. Amikor még együtt örültek és együtt emlékeztek. Amikor nem felejtették el egymást, amikor minden arról szólt, hogy ha együtt vagyunk, ha összefogunk és nem felejtünk, akkor a közösen elért sikerek által mindenki több és jobb lesz. Mert együtt voltak, mert barátok voltak. Tovább olvasom
Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma
A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel írt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállítócég kézbesíti az üdvözleteket, nem a tintától színesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai vívmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézírásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papírra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számítógép által felkínált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Tovább olvasom
Lipcsei Péter képtára
Lipcsei Péter
Józsa Miklós képtára
Józsa Miklós
A Fotelszurkolónak szeretettel
Így láttuk a Fotelszurkoló helyéről!
Badonszki Imre gyűjteménye
A napokban levél érkezett szerkesztőségünk postafiókjába, melyben az új oldalunk, átláthatóbb, egyszerűbb kezeléséért kaptuk méltató szavakat.
Kedves olvasónk, Fradista szurkoló társunk levelében szerényen megemlítette “talán egyedül álló” gyűjteményét, melyhez csatolt pár képet is. Nem kért mást, csak egy apró segítséget, egy mez “életkorának” beazonosítását. A többit talán természetesnek vette, egy Fradista, egy gyűjtő, “összeszed” ezt-azt életébe.
Na de ilyet, azért kevesen! Tovább olvasom
Novák Dezső, (az edző) képtára
Novák Dezső
Novák Dezső, (a játékos) képtára
Novák Dezső
Novák Dezső (a kezdetek)
Novák Dezső
A képek mesélni is tudnak
Amikor 1826-ban, Joseph Nicephore Niepce 8 órás expozícióval elkészítette a világ első sikeres és maradandó fotóját, valószínűleg nem gondolta, milyen örök emléket hagyott az utókorra. Az ember, amikor fényképezik, az a vágy hajtja, hogy kimetsszen egy szeletet a világból, amelyet ő lát, hogy megosszon velünk valamit képein keresztül saját magából is. Az elkészült kép általában nem csak egy alkotás, vagy egy elképzelt álom, hanem maga a valóság. A képeknek lelkük van, és mint a tükrök mutatnak vissza alkotójukra, örömeire, érzéseire. Az emberen keresztül meg utal a korra, és megpróbálja megértetni a jövővel, hogy honnan is jöttünk és merre tartunk.
A képek mesélni is tudnak. Ha nem csak nézni akarjuk őket, hanem meg is látjuk bennük azt, amit üzennek nekünk, sokkal közelebb kerülhetünk a múltunk megértéséhez. Erre a fotósok által már régen mondott igazságra tegnap jöttem rá. Úgy robbant belém a felismerés, hogy ezek után, ha egy képet a kezembe veszek, biztos, hogy más szemmel fogom nézni. A visszajelzésekből eddig is tudtuk, hogy sok olyan olvasónk van, akik határainkon kívül élnek. Vannak köztük olyanok, akik véletlenül, a „guglin” keresztül találtak adatokat édesapjukról, nagyapjukról a honlapunkon és azután vették fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.
Frank Mike-Mayer, Mike István fia is így találta meg édesapja adatlapját a honlapunkon. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK