1927/28

Kocsis Antal olimpiai bajnok!

Kocsis Antal

A magyar sport egyik legragyogóbb diadalát és mindenesetre legváratlanabb sikerét aratta ma Kocsis Antal, aki gyilkosan erős konkurenciában megnyerte a légsúlyú boxoló olimpiai bajnokságot. Az ő győzelme nemcsak egyéni siker, ebben a nálunk alig néhány éve kultivált sportágban, hanem sikere annak az ifjú szövetségnek is, amely csendben, reklám és nagyhangú nyilatkozatok nélkül dolgozva el tudott jutni a legnagyobb diadalig. A Kocsis—Appel meccs izgalmas lefolyása:

Az első menet egyértelműen a franciáé, de a második menetben Kocsis kezd jobban. Kocsis kitűnően jön fel, a francia már fárad, de még ekkor is jobb egy kicsivel. A mindent eldöntő harmadik harmad: Kocsis átérezve az utolsó menet döntő fontosságát, erős tempót diktál. Egyik gyors akciója a másikat követi. A magyar tábor ujjongva figyeli pompásan verekedő reménységét és bízni kezd a sikerben. Kocsis mindent belead a gyilkos harmadik menetbe, ütései közül még mindig sok megy a levegőbe, de a francia egyre jobban fárad, egyre kevesebb eleganciával próbál kitérni Kocsis ütései elől. Az első perc Kocsis offenzívája jegyében telik el. Ezután újabb ütészuhatagot zúdít a magyar bajnok ellenfelére, amit a francia csak fogással tud védeni, teljesen készen van. A magyaroknak most már nagyon megjön a hangja, s a harsány biztatás újabb ostromokra tüzeli Kocsist. Kétszer egymásután találja el a franciát és a szakemberek megállapítják, hogy Kocsis már behozta a hátrányt. A francia már csak védekezik és közben térdre is kényszerül, de Kocsis lovagiasan felsegíti. A sportszerű gesztusnál Kocsist figyelmezteti a bíró, hogy ne üssön ellenfele tarkójára. Ez a figyelmeztetés azonban nagy visszatetszést keltett, mert Kocsis nem szolgáltatott erre okot.

Tovább is Kocsis támad, a harmadik perc végén a francia kissé összeszedi magát, s aggódni kezdünk, hogy Kocsis nem bírja végig a saját maga diktálta őrületes tempót, de aggodalomra nincs ok. Lerohanja a magához térő franciát, aki örülhet, hogy a gong megmenti a keményöklű magyar bajnok záporozó ütéseitől.

A döntő meccsnek már vége. Rettenetes izgalomban várjuk az eredményhirdetést. Mintha szörnyű lidércnyomástól szabadultunk volna meg, halljuk a megafon felharsogó hangját:

HALLÓ, HALLÓ, CHAMPION  OLIMPIQUE KOCSZISZ HONGRIE!

Most felszakad belőlünk minden visszafojtott öröm, szinte alig bírunk magunkkal. Tovább olvasom

Muzeális lapszemle: 1928.VI.24. MK Döntő, Attila – Ferencváros 1:5

Több mint nyolcvan év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.

Az 1928. június 24.-i magyar kupadöntő két részvevőjéből a Ferencvárost mindenki ismeri, de amikor megláttam a kissé „megviselt” sportújságban az „Attila” nevet, óhatatlanul is először Dragó jutott az eszembe. Elnézést a hasonlatért, saját magam is jót derültem rajta, de számomra teljesen ismeretlen volt az ellenfél. Először egy pesti csapatra gondoltam, de mikor utána néztem a neten akkor szembesültem azzal, hogy az Attila FC a kezdeti miskolci labdarúgás egyik megtestesítője volt a húszas-harmincas években. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ