Muzeális lapszemle: 1928.XI.11. KK győzelem a Rapid ellen
A Ferencváros a legjobb közép-európai csapat! Bármennyire is szeretnénk, erre a megállapításra a jelenünkben még várni kell, de volt olyan idő, amikor ezzel a felkiáltással jelenhetett meg a Nemzeti Sport. A Ferencváros történetét jól ismerőknek is egy barkóba játék során a helyes válaszhoz még kérdéseket is fel kéne tenniük, hiszen ez a bravúrt történelmünk során nem csak egyszer sikerült elérnie a csapatnak. Persze a játékosnak csak annyit kéne visszakérdeznie, hogy abban az évben voltak-e az Amszterdami olimpia játékok, és egy igen válasz után már az év is adott: 1928. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.IX.14. Ferencváros – Admira 1:0

Vannak mérkőzések, amikor nem nagyon számít a mutatott játék, vagy a gólok száma. Vannak mérkőzések, amikor a csapat végigtámadja mindkét félidőt, gólhelyzetek sorát alakítja ki, mégis csak egy gólt sikerül szereznie. És van olyan mérkőzés, amikor a fenti két eset egyszerre valósul meg. 1928. szeptember 14.-én, a KK sorozatban, az Admira elleni visszavágót 1:0-ra nyertük meg, és mivel az első mérkőzésen is nyert a csapat, bejutott a kupa döntőjébe!
Ez a tény feledtette azt, hogy a szép számú közönség (20 ezren voltak kíváncsiak a visszavágóra) több gólt és magabiztosabb játékot várt. A bécsi győzelem után mindenki úgy gondolta, hogy az osztrák bajnok (vagy, ahogy az Európai újságok nevezeték őket: a „csodacsapat”) nem lesz képes feltartoztatni a Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut támadósort. A végső célt végül is elértük, kettős győzelemmel kerültünk a KK döntőjébe, végig is támadtuk az egész mérkőzést, de gólt, csak a 33. percben értünk el, Rázsó révén. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.IX.9. Admira – Ferencváros 1:2

A Nemzeti Sport 1928. szeptemberi számában „hihetetlenül nehéz feladat előtt áll a Ferencváros” mondattal indította beszámolóját. Az óvatosság és a féltés nem is volt alaptalan. Egyrészt a Közép-európai Kupa elődöntőjének első mérkőzését idegenben játszottuk a bécsi Admira csapatával, akiktől néhány hónappal ezelőtt (pontosan 1928. 06.29.) egy barátságos mérkőzés keretében súlyosnak mondható, 6:1-es vereséget szenvedtünk. Másrészt, a húszas évek európai labdarúgásának egyik legjobb csapata várta a Ferencvárost. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.VIII.26. Ferencváros – Beogradski 6:1
Amikor egy Európai kupasorozat első mérkőzésén idegenben hétgólos előnyt szerez egy csapat, az egyenlő a biztos továbbjutással. Ilyenkor a visszavágó már csak formalitás, egy ünnep a labdarúgás képzeletbeli oltárán. 1928. augusztus 26.-án, a KK sorozat második fordulójában a Ferencváros úgy lépett pályára a Beogradski SK ellen, hogy egyetlen tétje volt csupán a mérkőzésnek. A hazai bajnokságot már megnyerő Fradi először lépett pályára hazai környezetben „komoly meccs” (Nemzeti Sport) keretében. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KK, 1928.VIII.19. Beogradski – Ferencváros 0:7

Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
1928. augusztus 19.-én, Belgrádban szerepelt először a profi Ferencváros nemzetközi Európai kupasorozatban. Tovább olvasom
Kocsis Antal olimpiai bajnok!
A magyar sport egyik legragyogóbb diadalát és mindenesetre legváratlanabb sikerét aratta ma Kocsis Antal, aki gyilkosan erős konkurenciában megnyerte a légsúlyú boxoló olimpiai bajnokságot. Az ő győzelme nemcsak egyéni siker, ebben a nálunk alig néhány éve kultivált sportágban, hanem sikere annak az ifjú szövetségnek is, amely csendben, reklám és nagyhangú nyilatkozatok nélkül dolgozva el tudott jutni a legnagyobb diadalig. A Kocsis—Appel meccs izgalmas lefolyása:
Az első menet egyértelműen a franciáé, de a második menetben Kocsis kezd jobban. Kocsis kitűnően jön fel, a francia már fárad, de még ekkor is jobb egy kicsivel. A mindent eldöntő harmadik harmad: Kocsis átérezve az utolsó menet döntő fontosságát, erős tempót diktál. Egyik gyors akciója a másikat követi. A magyar tábor ujjongva figyeli pompásan verekedő reménységét és bízni kezd a sikerben. Kocsis mindent belead a gyilkos harmadik menetbe, ütései közül még mindig sok megy a levegőbe, de a francia egyre jobban fárad, egyre kevesebb eleganciával próbál kitérni Kocsis ütései elől. Az első perc Kocsis offenzívája jegyében telik el. Ezután újabb ütészuhatagot zúdít a magyar bajnok ellenfelére, amit a francia csak fogással tud védeni, teljesen készen van. A magyaroknak most már nagyon megjön a hangja, s a harsány biztatás újabb ostromokra tüzeli Kocsist. Kétszer egymásután találja el a franciát és a szakemberek megállapítják, hogy Kocsis már behozta a hátrányt. A francia már csak védekezik és közben térdre is kényszerül, de Kocsis lovagiasan felsegíti. A sportszerű gesztusnál Kocsist figyelmezteti a bíró, hogy ne üssön ellenfele tarkójára. Ez a figyelmeztetés azonban nagy visszatetszést keltett, mert Kocsis nem szolgáltatott erre okot.
Tovább is Kocsis támad, a harmadik perc végén a francia kissé összeszedi magát, s aggódni kezdünk, hogy Kocsis nem bírja végig a saját maga diktálta őrületes tempót, de aggodalomra nincs ok. Lerohanja a magához térő franciát, aki örülhet, hogy a gong megmenti a keményöklű magyar bajnok záporozó ütéseitől.
A döntő meccsnek már vége. Rettenetes izgalomban várjuk az eredményhirdetést. Mintha szörnyű lidércnyomástól szabadultunk volna meg, halljuk a megafon felharsogó hangját:
HALLÓ, HALLÓ, CHAMPION OLIMPIQUE KOCSZISZ HONGRIE!
Most felszakad belőlünk minden visszafojtott öröm, szinte alig bírunk magunkkal. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1928.VI.24. Attila – Ferencváros 1:5
Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
Az 1928. június 24.-i magyar kupadöntő két részvevőjéből a Ferencvárost mindenki ismeri, de amikor megláttam a kissé „megviselt” sportújságban az „Attila” nevet, óhatatlanul is először Dragó jutott az eszembe. Elnézést a hasonlatért, saját magam is jót derültem rajta, de számomra teljesen ismeretlen volt az ellenfél. Először egy pesti csapatra gondoltam, de mikor utána néztem a neten akkor szembesültem azzal, hogy az Attila FC a kezdeti miskolci labdarúgás egyik megtestesítője volt a húszas-harmincas években. Tovább olvasom
1928.III.4. Újpest – Ferencváros 1:1
Bár a „nagy” mérkőzés csak vasárnap délután 1/2 4 órakor kezdődött az újpesti stadionban, már délben megindult a népvándorlás Újpest felé. Közel 30.000 főnyi rekordközönség töltötte meg a nagytribünt és a teraszos állóhelyeket. Tovább olvasom
1928.II.12. MK, III. Kerület – Ferencváros 1:11
Profi győzelmek, gólesők a Magyar Kupában Tovább olvasom
1928.I.6. Kairó válogatott – Ferencváros 1:2
Kairó válogatottjait újra legyőzte a Ferencváros Tovább olvasom
1927.XII.17. Olimpiakosz – Ferencváros 2:4
Győzelemmel kezdte meg a Ferencváros athéni szereplését Tovább olvasom
1927.XII.4. Ferencváros – Slavia Praha 1:4
Bajnokcsapatunkat Budapesten is 4:1-re verték a csehek Tovább olvasom
Meggyulladt a C-tribün!
1927-ben történt. Augusztus 7-én egy szerencsétlen tűzeset szolgáltatta a nap szomorú szenzációját: Tovább olvasom































HOZZÁSZÓLÁSOK