Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe?

Hiszen annál sokkal több a hely és több is az igényünk, mint amit a mindennapokban saját magunk átélünk. Talán ezért is ejtenek rabul a megfakult újságok.

Ha elhisszük, hogy az emlékezés a találkozás egyik formája, és végig is böngésszük szerkesztőségünk ilyen jellegű sorozatait, akkor rövid időn belül nagyon sok embert ismerhetünk meg, és ami számomra még talán ennél is fontosabb, néhány pillanat erejéig Michael J. Fox bőrébe bújhatunk és visszatérhetünk a saját jövőnkbe.

Állítsuk be az irányítót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. Tovább olvasom →