1967

1967.XI.19. Csepel – Ferencváros 3:2

Az I. félidőben a ferencvárosiak szereztek kétgólos vezetést, és úgy látszott, hogy nem éri meglepetés a bajnokcsapatot. Mátrai kiválása után azonban felbomlott az addig szilárd védelem, kapkodást, bizonytalanságot lehetett látni. Mátrai a 47. percben izomszakadást szenvedett, elhagyta a pályát, a Fradi tíz emberrel játszott.

A második félidőben hiába támadgatott a csapat, nem tudtak eredményesek lenni a csatárok, a védők pedig egyre többet hibáztak. A csepeliek ki is használták a kínálkozó lehetőségeket. A 87. percben lőtte Kalmár a harmadik csepeli gólt, amely megfosztotta veretlenségétől a Ferencvárost. Tovább olvasom

Muzeális bajnoki beharangozó: 1967.X.15. MTK – Ferencváros 0:5

KS_1967_03_0007-19671015Amikor belefeledkezünk a Fradi dicső múltjába és megpróbálunk onnan újabb és újabb erőt meríteni a jelen állapotainak az elviseléséhez, a hatvanas évek mindig „előjogot” élvez.

Számtalan dicsőséges korszaka volt a Ferencvárosnak és a két háború közötti időszak is számtalan sikert és legendás játékost adott, de a ma élő nemzedék számára a hatvanas évek „közelsége” miatt sokkal elevenebben élnek a tudatban és az emlékekben.

Még akkor is, ha akkor gyerekek voltunk, vagy meg sem születtünk, de apáink, és nagyapánk révén olyan történeteket hallhattunk melyek megalapozták a Fradizmusunkat. A hatvanas éveket számomra is elsősorban apám és nagyapám visszaemlékezései jelentik, bár az első Fradi meccsem 1968 kora nyarához kapcsolódik (10 éves születésnapomra kaptam ajándékba nagyapámtól), ahol a Vasast vertük 1:0-ra. A mérkőzésre csak részben emlékszem, de a vonatozás, a villamosozás, a Népstadion számomra gigantikus tartópillérei örökre belém ivódtak, ahogy Albert Flóri bácsi és Varga Zoli bácsi (nagypapám mellett csak így nevezhettem őket) varázslatos cselei hozzájárultak ahhoz, hogy örökre elkötelezzem magam a Ferencváros mellett. Tovább olvasom

Muzeális bajnoki lapszemle: 1967.IX.10. Bp. Honvéd – Ferencváros 1:7

KS_1967_02_0054-19670910Annál nem nagyon van hálásabb feladat, hogy muzeális bajnoki beharangozót írjunk 1967-ből. Itt nem kell túl sok adat után kutakodni, nem kell ügyeskedni annak érdekében, hogy a csapat „rosszabb” énjét valahogy kikerüljük, mert mégsem ildomos negatív dolgokat írni egy felvezető mérkőzés előtt. Inkább akkor lennénk gondban, ha valamit a sötétebb oldalról kéne előhalászni, hiszen az 1967-es bajnokság olyan könnyed futam volt, mint Usain Bolt számára bármelyik 100 vagy 200 méteres síkfutás döntője. Ehhez meg ha hozzávesszük azt a tényt, hogy 1967. szeptember 10-én a bajnoki sorozat 22. fordulójában 7:1-re vertük a Budapesti Honvéd csapatát, a jelen körülményeket figyelembe véve, nem biztos, hogy a „legerkölcsösebb” választás. Először más jelzőt akartam használni, de az talán még sem lenne illendő, pedig igazán az fejezné ki legjobban a választás tényét. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 12.09. 19:30 Vasas-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ