Balról: Csider (4), Csapó, Rubold és a meccset eldöntő P. Nagy

Az újabb balsikerről Dalnoki Jenő így nyilatkozott:

— Ez a vereség különösen nagyon fáj! Legalább 60 percig támadtuk a Tatabánya kapuját, de alig volt helyzetünk. Nehéz időszakunkban sajnos nem mondhatom, hogy valamennyi mérkőzésünkön minden játékos foggal-körömmel harcolt a pontokért. És ezt igen szomorúan ismerem be, mert a most szereplőknek a zömét én neveltem az ifiben. Bizony többször kifejezetten szégyelltem magam a pályáról lefelé jövet. Most Tatabányán azonban küzdött a csapat, csakhogy, már nem volt megfelelő önbizalom. Akartak, de görcsösen kínlódtak és sokszor emiatt pattant el a labda. Ameddig lehetett, bizalmat szavaztam a régi játékosoknak, egyszer azonban vége kell, hogy szakadjon minden türelemnek. Olyan játékosokat keresek, akik nincsenek tele gátlásokkal, meg kell indulni valahogy. Ki kell lábalni a hullámvölgyből, vagy ha úgy tetszik, a szakadékból! Vass István Zoltán tehát találóan fejezte be rádióközvetítését a tatabányai mérkőzésről: „Ez a Ferencváros egy féltucat gólt kapott volna a két évvel ezelőtti — Fraditól …” Tovább olvasom →