Ajánlás

Furcsának tűnhet fel, hogy a következőkben filozófiai-szocio-lógiai definíciókat mondok; ennek ellenére azt teszem, mert az úllalam ajánlott könyv kapcsán elkerülhetetlennek tartom a számomra legfontosabb emébri érték, a „baloldaliság” néhány kritériumának felsorolását. Mi az, hogy „balodaliság”? Ki az, aki „baloldali”?
Baloldali az, aki harcol a szociális privilégiumok ellen.
Baloldali az, aki harcol a szabadság, ezen belül a vélemény-szabadság korlátozása ellen. A baloldali azt kérdezi, meddig  lehet elmenni a tolerancia követelés éhen, hogy ez a követelés ne forduljon magának a toleranciának eszméje ellen.
Baloldali az, aki tagadja a társadalmi „szentségekel”, aki a szociális élet szekularizálódásáért, azaz világiasodásáért harcol.
Baloldali az, aki a racionális gondolkodás győzelméért harcol és tagad, mindenfajta irracionális obskurantizmust, sötétséget.
Baloldali az, aki hajlandó kompromisszumot kölni, de ugyanakkor tagadja egy ideális kompromisszum létét, és mindenféle taktika ellenében saját egzisztenciájának alapigazságait hirdeti.
Baloldali az, aki sohasem tartja sérthetetlennek, megváltoztat-hatatlannak az adott szituációt; azt állandóan ellenőrzi, elemzi, bírálja és igyekszik annak visszahúzódó, retrográd elemeit meg-változtatni, kicserélni.
A „Szép volt fiúk” című könyv a „baloldaliság” jegyében született, Koltay Gábor, a könyv írója, a szó legnemesebb értelmében baloldali író.
Idáig azt hittem, az 1986-os labdarúgó-világbajnokságról, a magyar csapat szerepléseinek körülményeiről már mindent megírtak.
A „konkrét” körülményekről talán igen, az általánosítható igazságról semmiképp. A „Szép volt fiúk” című könyv egy olyan mechanizmusba enged bepillantást, amely mechanizmus az acél-gyártástól a külkerésKeaélemig, a szaporodó gazdasági részre¬formok átgondolatlanságától a színházak felemelkedéséig és bukásáig, a mecenatúra megoldatlanságától a kicsinyes hiúság könnygázpatronjaiig, a sztárképzés ravasz technikájától a ne­hézsorsú etikabajnokig, a hivatal packázásaítól a hivatal buká­sáig, a jóakarat vigasztaló mozdulataitól a fafejű butaság bé­naságot szuggeráló, mindent lefékezni akaró hadjáratáig ezer­féle színes és színtelen modellértéket hordoz magában.
Koltay Gábor, tervezett filmsorozatával meg akart valamit érteni és értetni. Elindult és megállították. Társadalmunkban mindenki gyanús, aki röntgenfelvételt akar készíteni beteg, vagy betegnek vélt testrészekről. Kezdetben azt mondják, az il­lető nem ért ahhoz, amit vizsgálni szeretne, később már az át­világítás gammasugaras veszélyességéről beszélnek. A „védeke­zéshez”, a kivédéshez, a gáncsoláshoz olyan termelékenyen tu­dunk ideológiát gyártani, hogy amennyiben a világban a hamis, illetőleg a hamisított tudatnak érvényes értékpiaca lenne, mi le­hetnénk ebben az ágazatban a legnagyobb exportőrök.
A „Szép volt fiúk”-at úgy olvastam, mint egy izgalmas kri­mit. Ebben a krimiben nincsenek gyilkosok és nincsenek detek­tívek, csak áldozatok, nehezen választ adó „köpjegek” és kérde­zők vannak. Az izgalom a valóságmegfejtés kísérletének végső­kig nyújtott feszültségéből születik. Koltay invenciózusan, oko­san keveri a fejezetek műfajegyüttesét, a leíró dokumentációtól a teljesen szubjektív és néha objektiváliabb interjúkig. Sándor Csikar története a világirodalom legszebb novelláival vetekszik.
A félig érett, megszakított, kiteljesedett karrierek kavalkád­ját úgy olvassa az ember, mint a jó történelemkönyvek hős­portréit.
Mezey György túlérzékeny, autisztikus alkata, a hatalommal élni nem tudó, azzal inkább visszaélő monomániás jelleme félel­mes példája a kontrollálatlan tehetség tragédiájának.
És a többiek! A dönteni képtelen, csak a helytelen döntések­ben szinte mazochista módion lubickoló tisztviselők, az arctalan kiszolgálók, az eltékozolt értékeket mosolyogva szemétdombra vetők, a világot jelentő gyep megannyi fő- és mellékfigurája …
A kulturális szféra egyik legnépszerűbb ágazatának, a sport­nak tisztázatlan helyzete a társadalmi-gazdasági szerkezetben.
Mi az, hogy amatőr, és mi az, hogy profi minálunk? Mi az, hogy rejtett profi? Mekkora a játékosok, a klubok és mekkora a piacot, az adásvétel törvényeit megkerülni nem tudó egész sportmechanizmus szabadságfoka? Ki és hogyan talál ki a ren­deletek, határozatok, szabályozók labirintusaiból?
És a remény, hogy a világbajnokságsokk talán jót tett, feléb­resztett sok mindenkit. Teremt-e az új sportvezetés új mecha­nizmust is? El lehet-e választani az Egész mechanizmusától a Rész mechanizmusai? A becsületesség nem csupán felépítmény, amint azt nagyon jól tudjuk.
Koltay Gábor stílusa egyszerű, világos, célratörő mondatok kombinációja, okos, racionálisan elemző szöveg.
A „Szép volt fiúk”-at olvassa el mindenki, akit érdekel Ma­gyarország! Mert a baloldaliság országútján még elég hosszú út áll előttünk, s ez a könyv olyan, mint a vándornak a térkép. Eb­ből megtudhatja, merre nem szabad mennie, merre van süppedő talaj, mocsár… S azt is megtudhatja, hol találhatja meg a jószándék, a becsület tanyáit, ahol esendő, de a jövőnek elkötele­zett, tehetséges házigazdák kínálják a remény ételével, italával.

Hernádi Gyula

Előszó

Az 1938-os mexikói labdarúgó-világbajnokságról, a magyar csapat szereplésének körülményeiről lényegében már mindent megírtak. Megjelent T. András Emil, Bocsák Miklós, Végh Antal, Mezei András könyve, a sajtóban, a rádióban és a televí¬zióban számtalan újságcikk, elemzés. Lehet-e ezek után újat mondani a vb-ről, a magyar csapatról? Aligha. így aztán nem is azzal a céllal állítottam össze Szép volt fiúk … című filmsoroza¬tom dokumentumait, hogy a vb-n történtekhez hozzászóljak. Mivel a magyar válogatott környékére sem engedtek, szóba sem jöhet, hogy a válogatottról írjak. A filmsorozatból végül is mindössze két tervezett rész — a Mezey György szemébe köré épített válogatottportré, valamint a mexikói tartózkodásról készített epizód — nem készülhetett el, de annál fontosabb az a nyolc rész, ami végül is — minden gáncsoskodás, rosszindu¬lat, övön aluli ütés ellenére — megvalósult. A filmekben érin¬tett problémák, gondolatok egy része messze túlmutat a futball keretein, jóval általánosabb érvényű, társadalmi kérdéseket érint. Számomra ez a fontos, elsősorban ezeket a gondolatokat szeret¬tem volna megosztani a nézővel, ugyanakkor meggyőződésem, hogy érzékeltetni kell egy sajátosan magyar struktúra, mechanizmus működését, amely mindmáig képes minden jó szándékú, tisztességes kezdeményezést, valóságfeltáró törekvést, kiutakat kereső vizsgálódást besározni, gyanúba keverni, végül is majdhogynem lehetetlenné tenni, a becsületes, minden érdekelt fél véleményére kíváncsi, pártatlan elemzés készítőit megalázni, a hivatali hatalommal visszaélni, a színfalak mögött személyes befolyást gyakorolva vezetőket, funkcionáriusokat, de riportalanyokat is tudatosan félrevezetni.
Voltaképpen elég könnyű gyanúba hozni egy filmsorozat készítőit, akik aztán művön kívüli tevékenységgel igyekezhetnek a valótlan állítások, becsületsértő vádaskodások ellen sziszifuszi aprómunkával, levelekkel, személyes meggyőzéssel hadakozni. Egy világvisszhangot kiváltó szégyenletes mexikói kudarc kell ahhoz, hogy bizonyos tények napvilágra kerüljenek, hogy egy film alkotóiról kiderülhessen, hogy nem feltétlenül bajkeverők, hanem a továbblépés lehetséges irányait kutatva egy tisztább, elvszerűbb légkörért kardoskodnak a maguk lehetőségeivel élve. Sajnos ma még nem mindenkinek érdeke a tisztább légkör kialakítása! Ha továbbjutunk a csoportból, semmi sem kerül nyilvánosságra, holott ugyanolyan korhadt a gépezet akkor is, ha néhány góllal kevesebbet kapunk. Így legalább — intő példaként — kiderült egy s más. Mindannyiunk okulására. Olykor a kudarctűrő képesség nélküli, a sikereket is messze jelentőségükön felül kezelő, valóságos értékrend nélküli országunkban egy futball-világbajnokság olyan érzelmeket szabadíthat el, amelyek képesek a magyar filmszakma és televíziózás vezetőit is meghátrálásra késztetni, s a „szuverén” magyar filmgyártás hivatalos engedélyekkel rendelkező produkcióját leállíttatni, alkotóit a vezetés előtt megbélyegezni.
Káros tendenciák ezek, amellyel manapság egyre többször és több helyütt találkozhatunk, s amellyel szemben — demokratikus kontroll hiányában — tehetetlenül állunk, védekezésre képtelenül rohanunk fűhöz-fához. Még szerencse, hogy akadnak jóérzésű szövetségesek, józan ítéletű emberek, akik — óriási önmérsékletet tanúsítva — képesek higgadtan, a kompromisszumokat keresve segíteni. Köszönet nekik, amiért a hitünket teljesen nem veszítettük el, a nehéz pillanatokban is arra gondoltunk, hogy az igazságnak előbb-utóbb — manapság még mindig inkább utóbb — ki kell derülnie.
Fontosnak tartom, hogy mi, a film alkotói a művön kívüli csatározásba is bepillantást engedünk. Hitem szerint ahogy a filmben felvetett gondolatok a futball keretem túlmutatnak, úgy a film körüli csatározások is általános társadalmi jelenségre vilá¬gítanak rá. Ezen jelenségek megszüntetése egy demokratizálódó folyamatok erősödésére áhító társadalomban a továbblépéshez elengedhetetlenül és elodázhatatlanul szükséges létfeltétel.
A filmek anyagát 1985. június és december között forgattuk, a leforgatott anyag legalizálásáért 1988 decemberéig küzdöttünk. A könyv első része a „Korkép csata után” címmel ennek a küzdelemnek a dokumentumait tartalmazza, míg a második rész „Megmentett beszélgetéstöredékek” címmel — az élőbeszéd fordulatait megőrizve — a lefolytatott beszélgetések egy részét tartalmazza.

Budapest, 1987. február
Koltay Gábor

MEGJELENT
A BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK ÉS SZABADTÉRI SZÍNPADOK IGAZGATÓSÁGA KIADÁSÁBAN