Albert Flórián naplója: 25 nap Amerikában
Július 2-án valóra vált régi tervünk, elindultunk amerikai vendégszereplésünkre. Még bennünket idősebb játékosokat is a szokottnál nagyobb mértékben fogott el az utazás izgalma, amikor Ferihegyen beszálltunk a négymotoros masinába s így érthető, hogy az újoncoknak az arcszíne, akik először indultak el tengerentúli útra, nem volt sokkal színesebb fehér ingjük gallérjánál. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban VIII. – Szép búcsú
Perecsi, Karába, Juhász, Fenyvesi és Novák
Megnyerni hát ezt a tornát már nem lehetett. Nem maradt más hátra, mint szépen búcsúzni. És ez maradéktalanul sikerült is. A Géczi — Novák, Mátrai, Dalnoki — Perecsi, Orosz — Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. összeállítású együttesünk a torna legjobb játékával búcsúzott a mintegy 10.000-es nézőseregtől. És a játék azért volt szép és szórakoztató, mert a számszerű eredmény ellenére sem volt egyoldalú, bár győzelmünk egy percig sem volt kétséges. Lehetett hát “játszani”. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban VII. – A West Bromwich “leszerel …”
Lehet, hogy kifogyott már a szervezetünkből a hazai tartalék, lehet, hogy melegebb lett még az eddigi kánikulánál is, de tény, hogy egyre jobban kínzott bennünket a New York-i nyár. Már értettük, miért van minden jobb bérházban légkondicionáló berendezés, miért éri meg a havi 30—40 dollárt egy szoba hűtése. (De vajon milyen lehet a levegő az East Side vagy a Harlem tömegszállásain?) Megértettük, honnan az a sok hurutos megbetegedés, amely ebben az időszakban előveszi az ittenieket: mindent jéggel isznak, a feketétől a tejen át a Coca-Coláig. Novák Dezsőt meg Horváth Lacit el is kapta a betegség. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban VI. – Aki kiszakította a hálót Belgrádban
Mike István
A mérkőzés utáni hétfőn pihenőnapot tartottunk. Magyarok vendégei voltunk, New Yorktól mintegy 80—90 kilométernyire. Olvasóim közül bizonyára számosan emlékeznek Mike Pistára, ő volt a házigazdánk. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban V. – A lengyelek maradnak
Fullasztó hőség szakadt New Yorkra. Szinte ette az embert a levegő. Valahányszor csak a lengyel csapat neve szóba került, annak a bizonyos kihagyott tizenegyesnek a pillanata idéződött fel a fiúkban és akárhogy is alakult a helyzetünk, látszott rajtuk, hogyha pályára lépnek a lengyelek ellen, akkor bizonyítani akarnak. Biztosan vannak játékosok, akik a pályán is “diplomaták”, az igazi labdarugótól ilyet — szerintem — nem lehet elvárni. Az győzni akar.
A Fradi New Yorkban IV. – A Ferencváros kilőtte a Hamiltont
Ha az ember belelapoz a labdarúgás történelmébe, akkor érti meg igazán, milyen féltékenyen vigyáztak a baseball és a rugby ügynökei, nehogy népszerűsödjék az Egyesült Államokban a “soccer”. Dr. Mező Ferenc úgy jegyzi fel, hogy a III. Olimpiai Játékokon, amelyek 1904. július 1., és október 29. között zajlottak le St. Louis-ban, Kanada és az Egyesült Államok már összemérték erőiket. A küzdelemből 4:0 arányban Kanada került ki győztesen. Igaz, hogy – a két államot, két klubcsapat (a Galt FC, illetve a St. Rose of St Louis) képviselte, ez azonban mit sem von le a tény jelentőségéből, hogy tudniillik már több, mint hatvan éve versenyszerű “soccer” folyik odaát. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban III. – Máté nyes egyet és Flóri sípszót hall
Dalnoki és Novák
Július 9-én, pénteken reggel 9-kor megreggeliztünk a Shermann House-ban, aztán elindultunk a reptérre. Igen könnyedén mozogtunk, hisz mindenkinek a kezében csak aprócska csomag volt: mindenünket “otthon” hagytuk, a New York-i Croydon Hotelben. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban II. – Miért éppen Chicago?
Chicagóban a szálloda előtt: Rákosi, Géczi és Vilezsál
Kézenfekvő a magyarázat: az egyik legnagyobb lengyel település az Egyesült Államokban, és szép számmal lakják magyarok is. Jó üzletnek, a , “soccer” jó propagandájának ígérkezett hát az FTC—Polonia Bytom találkozót ebben a városban rendezni. (A többi mérkőzés színhelye változatlanul New York maradt.)
Másfél órányi Jet-repülés az út New Yorkból Chicagóba és egy óra az időszámításbeli eltérés a két város között. A rendezés zökkenőmentes, az út kellemesen telik. Az O’Hara repülőtéren népes küldöttség várt ránk s ahogy a „Chicago és környéke” című magyar nyelvű hetilap írta: „Mayer Charlie által készített óriási virágcsokor kimondottan látványosságszámba ment.” Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban I. – Az állhatatos Mr. Cox
Az Egyesült Államokban az európai futballt, a “soccer”-t nemigen ismerik és kedvelik. Náluk a baseball meg a rugby járja. S ahogy ez a két játék nem tud meghonosodni Európában, ugyanúgy nehéz a ,”soccer” útja az Államokban. Tovább olvasom
“A gárda, a gárda …”
Mészáros József
Ahogy Mészáros József látta játékosait a VVK győzelem után. Tovább olvasom
Dorog és Torino között
Mészáros József
Mészáros József a VVK győzelemről. Tovább olvasom
1970/71 – Algériában
Egy mérkőzés és semmi más
Éjszaka utaztunk, éjszaka érkeztünk — ilyen sem volt még a Fradi „túratörténelmében”. Hajnali öt órakor szálltunk le Algírban, és repülés közben azért fohászkodtunk, hogy füves pályán rendezzék majd a mérkőzést. A magyar válogatott tagjaként 1967-ben már játszottam itt, és akkor még köves, salakos volt a stadion pályája. Persze, ilyen a Fradi-szerencse — most is az volt. Az első edzés után, amikor a kétkapus játékban a védők legyőzték a csatárokat, Szőke Pista szemrehányóan mondta Dóka gyúrónak: Tovább olvasom
1970/71 – A dél-amerikai túra II.
Novák Dezső felvételei
Novák Dezső felvételei
Láma, trombita, gól: PERUTÓL BRAZÍLIÁIG
Már jócskán kipihentük magunkat itthon, de azért, ígéretünkhöz híven következzék a tengerentúli túra befejező része… Szóval ott hagytuk abba, hogy átrepültünk Cuzcóba. Ez egy csudamód érdekes város — kevés levegővel. Az itteniek szerint 3600 méter magasan fekszik a tengerszinttől, de miután egymásután lettünk rosszul, mi többre gyanakodtunk. Az első szálloda előtt megálltunk, s azonmód megijedtünk. Olyan rozoga építmény volt, hogy csak tisztes távolságból mertük szemügyre venni. A csapat vezetői bementek tárgyalni, s miután nem jöttek vissza, Novák Dezső utánuk ment. Aztán gyorsan kijött … Tovább olvasom
1970/71 – A dél-amerikai túra I.
A Pelééket verő Universitario
Késő este van, az enyhe hőségtől tetőtől talpig vizes vagyok, s most, amikor nekikezdek jelentésem megírásához, a többiek már horkolnak. No, de kezdjük az elején … Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 05., Varga Zoli utolsó gólja
1968. szeptember 7. FTC – Honvéd 1:0
Ezt a meccset a Thököly út felé eső kapu mögül néztük végig. Sem előtte, sem utána soha egyetlen egyszer nem ültem ott. Rossz hely volt, lapos szögben láttuk a pályát, a kapu még el is takart belőle egy nagy darabot, a túlsó térfél eseményeit inkább csak sejteni lehetett. A diákjegyünkkel máskor be tudtunk lógni a felső középtribünre is, de most a jegyszedők különösen éberek voltak. Szerencsére, mert ezt a meccset pontosan onnan kellett látni: a Thököly úti kapu mögül, ahová Varga Zoli az utolsó gólját lőtte. Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 03., Varga Zoli Focisuli
Varga Zoli Focisuli – avagy hányféleképpen lehet nagy gólt szerezni
1968. augusztus 27. Ferencváros – Tatabánya 4:1
Ezt a meccset azután játszották, hogy a szovjet tankok bevonultak Prágába – a magyar tankok pedig a Felvidékre. De még az ottani magyarok sem örültek nekik.
A nyár végét soha nem szerettem. Nyakunkon az ősz, kezdődik az iskola és még a születésnapom is az idő múlására emlékeztet. Már 16 éves vagyok és az elmúlt év során nem jutottam sokkal közelebb sem a Nobel-díjhoz, sem a Fradi 10-es mezéhez. (Azért nem a nyolcashoz vagy a kilenceshez, mert azokat nagyon foglaltnak tartottam.) Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 08., Baráti bruszt a béketáboron belül
World Soccer 1967. aug.
1967. október 11. Ferencváros – Arges Pitesti 4:0
1967 … Micsoda év volt! A legjobb Fradival, amit valaha láttam.
Azt gondolhatnánk, hogy 15 évesen minden meccsen ott lógtam, de nem így volt. Tavasszal még elmentünk apámmal a csapat után Győrbe és Dunaújvárosba, a Stadionban láttam az „örökrangadót”, a TV-ben megnéztem a Tatabánya és a Vasas elleni nehéz meccseket, de ősszel már csak egyedül az Eger elleni fagyos találkozóra mentam ki. Hogy miért? Túl jó volt a csapat!
A bajnokság alig a felénél teljesen érdektelenné vált. Aki szembejött, megvertük. Legfeljebb csak az lehetett a kérdés, hány góllal győzünk és hányat szerez ebből a Flóri. Így következtek a meccsek: Győr 2:0, Stécé 3:0, Pécs 2:1, Diósgyőr 2:1, Dunaújváros 5:0, Honvéd 7:1 – aztán a Vasas ellen 2:2.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 09., Lámapárbaj és ugróiskola
1967. május 28. Ferencváros – MTK 2:0
Albert
1967 tavasza … A győzedelmes tavaszi hadjárat! De, hogy az lesz, azt egyáltalán nem lehetett tudni előtte. Sőt, az előjelek inkább kedvezőtlenek voltak.
Az előző bajnokságban a Vasas magabiztosan lett első, most februárban pedig a piros-kékek Chilében a Pelével felálló Santos, a Világ Kupa győztes Penarol és a helyi élcsapatok előtt nyerték meg a Hexagonal tornát.
A mi fradista kebelünket közben az dagaszthatta, hogy Flóri a Flamengo meghívására három hétig Rióban edzett. Az előző évi liverpooli magyar-brazil után ki akarták lesni a „magyar titkot”.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06., 1966 MTK 7:1
Mikor a vashoz beakadt a pettyes … – egy Szőke-bomba és más történések 1966 őszén
Ez az ősz nem sok örömet hozott nekünk. Na persze, magasak voltak az igények! Alaposan elkényeztetett bennünket a csapat az előző években. Azt gondoltuk, a bajnokság tavalyi elvesztése a Vasassal szemben csak apró baleset lehetett, hiszen európai élcsapatokat verve nyertük meg a VVK-t, de már az idei év elején is alaposan megszorongattuk a Népstadionban a világ legjobbjának tartott Intert. (De előtte Milánóban kaptunk egy négyest, vethették közbe az akadékoskodók.) Herrera ettől fogva meg volt veszve Varga Zoliért.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 04., Juhász Pista (Juci)
Az újonc Juhász Pista négy gólja és az öreg tribün búcsúja
1963. november 7. Ferencváros – Pécs 5:1
1963 januárjában nagyon jó csatársorunk volt: Kökény – Friedmanszky – Albert – Rákosi – Fenyvesi doktor. De miért ne lehetne még jobb? – gondolhatta Mészáros Dodó bácsi, talán a versenyt is élénkíteni akarta, no meg úgyis mindig adódnak sérülések. Így aztán márciusban bemutatkozott Tüske öccse, Fenyvesi II. Jóska és a még ifi Rátkai Laci, de megfordult régi helyén, a csatársorban Vilezsál Oszi is.
Áprilisban rövid időre visszaszerezte a jobbösszekötő posztját Orosz Pali, májusban viszont Varga Zoli már helyet szorított magának Albert oldalán. Ősszel többször játszott a Honvédből igazolt Galambos, novemberben pedig újabb ifjúsági játékos mutatkozott be: történetünk hőse, Juhász Pista. Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 01., Varga Zoli
1963. május 12. Tatabánya, Tatabánya – Ferencváros 0:3
Majdnem tizenegy éves voltam már. Közeledett a vakáció három balatoni táborral, az iskolában jól alakultak a dolgok és ami a legfontosabb, úgy nézett ki, hogy Kocsis Sanyiék után 14 évvel a Fradi talán újra bajnok lehet. Az őszi szezon végén még csak a hatodik helyen álltunk, de azután elindult a csapat. Flóri nélkül is megvertük az első helyezett Honvédet – Tüske góljával, rossz meccsen, de kit érdekelt az! Megvertük az Újpestet, ikszeltünk az MTK-val és már mi vezettük a tabellát. Valami nagy izgalom volt a levegőben. Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 02., Flóri feltámad
1961. november 12., FTC – Dorog 2:0
Alig néhány hete vette csak át életem irányítását a futballabda és szerelmünk máris súlyos válságba jutott: 1961 szeptemberében a Dózsa elleni rangadón Gere játékvezető kiállította a nagy kedvencet, Albert Flóriánt – állítólag azért, mert melegebb éghajlatra irányította őt. A fegyelmi bizottság két bajnoki meccstől tiltotta el a vétkest.
A naptárra néztem: Flóri nem játszhat a Vasas és az MTK ellen, de ki kell hagynia a válogatott bécsi vendégjátékát és az itthoni utolsó, már tét nélküli VB-selejtezőt is Hollandia ellen. Leghamarabb több mint egy hónap múlva, a Pécs ellen láthatnám az Üllői úton – hogy lehet ezt elviselni?! Flóri nélkül nem futball a futball, nem élet az élet! Tovább olvasom
Emlékezetes fradimeccseim 15., avagy csak utólag jöttem rá, hogy futballtörténelmet láttam
CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK
HOZZÁSZÓLÁSOK