Profizmus 1926/27 – 1945

1939/40: Quo Vadis Ferencváros? – Irány a 15. bajnoki cí­m!

1939. augusztus 27. Varsó, Hadsereg Stadion. Vitéz Ginzery Dénes szövetségi kapitány dirigálta magyar válogatott, Sárosival és Gyetvaival (plusz két volt zöld-fehér játékossal, Turayval és Toldival) 4:2-es vereséget szenved a lengyel válogatottól. Négy nap múlva, szeptember 1-én, hajnali 4 óra 55 perckor a hitleri Németország hadüzenet nélkül megtámadja Lengyelországot, a danzigi korridor miatt két nappal korábban elrendelt lengyel mozgósí­tásokra válaszul. Ezzel elkezdődik a XX. századi történelmünk második világégése. Vajon a válogatott mérkőzésen a játékosok tudták, hogy már az ajtón kopogtat a halál és a borzalom? A varsói vereség után néhány nappal nem csak a légiriadó szirénái szólaltak meg, hanem a magyar labdarúgás felett is megkongatták a vészharangot. Pedig csak egy év telt el a nagyszerű VB ezüst óta, de 1939-ben egyetlen mérkőzést sem tudott nyerni a válogatott. Vajon mi történt? Korszakváltás vagy a háború szele sodorta a szakadék szélére a magyar focit? És mi lesz a bajnoksággal és mi lesz az egész harmincas éveket uraló Ferencvárossal az 1939/40-es idényben? Bajnoki cí­meinket bemutató sorozatunkban erre keressük a választ. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­meink: 1940/41 – „Egy tizenegyért, tizenegy egyért!”

A Ferencvárosi labdarúgás történetének több, mint száz évét elég sokszor befolyásolták a világtörténelmi események. Bár eredetileg a labdarúgást nem arra „találták” ki, hogy a politikai eszköze legyen, de sajnos a XX. század többször bizonyí­totta, hogy a politika eszközeivel még ezt a csodálatos sportot is a giotin alá lehet hajtani. Ez meg kettőzötten jelentkezik akkor, ha nem csak a belpolitika áldozatává válik a labdarúgás, hanem egy, az egész világot felégetni szándékozó őrület eszköze lesz. Néhány pillanat erejéig, amikor kifutnak a csapatok a pályára talán ki lehet kapcsolni az agyakból a borzalmat, de ez csalóka és hamis. Főleg akkor, ha teljesen ki vagyunk szolgáltatva az erőszaknak, egy örült ámokfutásának, és közelgő világégés rémképének. Egy ilyen közegben bajnokságot nyerni minden bizonnyal nem volt könnyű feladat. És nem elsősorban a pályán való küzdelmekre értve, hanem a 16. bajnoki cí­münket övező borzalmak miatt, hiszen az 1940/41-es bajnoki cí­münk nem csak arról szól, hogy a csapat tagjai tovább gazdagí­tották a dicsőséges múltunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­meink: 1937/38 – A sikerből soha nem elég

Bár már több éve dolgozunk a Ferencváros történetének feldolgozásán, de még mindig bizsergéssel kí­sért, enyhe félelem hat át, amikor egy olyan korról próbálok összegző í­rást készí­teni, amit kizárólag a történelem könyvekből és a régi, megsárgult újságokból ismerek. Valamikori történelem tanárom tanácsolta, hogy ha közelebb akarunk kerülni a számunkra ismeretlen múlthoz, akkor nem elég csak beleülni egy képzeletbeli időgépbe, hanem meg kell próbálni az agyunkat is áthangolni és találni kell egy olyan fogódzót mely segí­t megérteni a kor történéseit. Még most is a fülembe csengenek a mondatai, miszerint a történelem megértése nem csupán az adatok halmaza, hanem maga az ember, és ha nem értjük azt, hogy mit és miért is tettek a történelem viharaiban, akkor az összefüggéseket sem fogjuk sohasem megérteni.

Első olvasásra talán védekezésnek hallhatóak az előbbi mondatok, pedig csak arról a különleges bizsergésről van szó, ami akkor fut végig rajtam, ha számomra ismeretlen évekről kell í­rnom. Ez még akkor is igaz, ha az 1937/38-as szezonról van szó, melyről az eddigi Ferencvárosi „tanulmányaim” során elég sokat megtanultam. Bajnoki cí­m, KK győzelem, Táncos-Sárosi-Toldi csatártrió, franciaországi VB ezüstérem – ezek kapásból jutnak a Fradisták eszébe, de ahhoz, hogy eljussunk a sikerekig több olyan apró rezdülésről meg kell emlékezni, melyek zöld-fehér szí­nnel fonják keretbe a Ferencvárosi labdarúgás 14. bajnoki cí­mét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1926-50 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

 

ÁTTEKINTÉS A PROFESSZIONIZMUSRÓL ÉS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÉVEKRŐL

Hélisz József:

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”

II. KÖTET

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1943/44 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

1943-44-ben a bajnokságban második helyén végez a kupagyőztes és két tornán második kelyezett Ferencváros

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1942/43 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

A MAGYAR KUPA győzelmét megismétlő csapatunk 1942-43-ban második lesz a SZENT ISTVÁN KUPÁBAN és harmadik a bajnokságban

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1941/42 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

1941-42-es bajnokságban a hatodik helyen végez a MAGYAR KUPÁT nyert és a SZENT ISTVÁN KUPÁBAN is diadalmaskodó Ferencváros

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1940/41 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

1940-41-ben 11 pontos előnnyel nyer bajnokságot a SZENT ISTVÁN KUPÁBAN és a BAJNOKOK TORNÁJÁN első helyezett Ferencváros

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1939/40 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

Soha nem látott bajnoki hajrában bajnokságot nyer 1939-40-ben Jugoszláviában és Törökországban eredményesen túrázó III. Ferencváros

“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ