Muzeális lapszemle: 1943.VIII.22. Ferencváros – Vasas 5:2

Amióta muzeális bajnoki beharangozókat készítek, talán egyszer fordult elő, hogy a második világháború éveiben lejátszott mérkőzésről készítsek beszámolót. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy akkor a kurszki csata kezdetére esett a mérkőzés, a mostani beharangozónál pedig éppenséggel a végére. 1943. augusztus 23-án, a német csapatok teljes elvonulásával fejeződött be a világtörténet egyik legnagyobb ütközete, mely alapjaiban változtatta meg a háború kimenetét. Ehhez ha még hozzávesszük a Sztálingrád ostromát, a magyar történelem számára tragikus doni ütközetet, ahol is a harmadik magyar hadsereg semmisült meg, nehezen értem meg azt, hogy eközben az országon belül volt erő ahhoz, hogy a labdarúgással foglalkozzanak, vagy éppen a Balaton mellett „pihenje” ki egy csapat (Újpestről van szó, mely éppen a Fradi ellen nyerte meg a Szent István kupát) egy kupadöntő fáradalmait.

Természetesen a fenti mondatot nem a vád előszavának szántam, hiszen ahhoz át kellett volna élnem azokat az éveket és akkor biztos megtapasztalom azt, amit nagypapám is többször mondott. Miszerint azokat a borzalmas éveket csak úgy lehetett átélni, ha szinte mániákusan ragaszkodtak a normális élethez, ha egyszerűen nem akarták elfogadni azt a tényt, hogy nem volt biztos az, hogy másnap nem sorozzák be őket, vagy nem viszik el őket munkatáborokba. És ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor talán azon sem csodálkozunk, hogy 1943 forró augusztus végi napján a Ferencváros az Üllői úton fogadta a Vasas csapatát.

Nem volt teltház a bajnoki nyitányon, de így is 15 ezren próbálták a foci varázslatos világába menteni a körülöttünk zajló borzalmakat. A szurkolók egy kis nyugalmat is vártak a csapat háza táján. Az előző év, valamint 1943 tavasza eléggé viszontagságos volt a csapat számára, hiszen ez idő alatt 4 edző is megfordult a Fradi kispadján (Dimény Lajos, Lyka Antal, Tóth-Potya István, Schaffer Alfréd). Közülük természetesen Tóth-Potya István visszatérésétől várták a legtöbbet, hiszen az „edzőfejedelem” az első korszaka a Ferencváros labdarúgás aranykorának számított, ráadásul amikor 1943 tavaszán átvette az irányítást, alapjaiban változtatta meg a csapat játékrendszerét, mely váratlanul olyan ellenállásba ütközött, és olyan belső feszültségeket gerjesztett, hogy hamarosan távozni kényszerült.

Ebben a helyzetben a klub olyat lépett amire kevesen számítottak, hiszen a távozó volt Fradi legenda helyére egy „világot járt” edzőt szerződtetett, Schaffer Alfréd személyében (róla itt bővebben is lehet olvasni), aki az AS Róma csapatától érkezett. Az 1943 nyarán már vele készült fel a csapat az 1943/44-es bajnoki nyitányra, ahol is a Vasast fogadtuk az Üllői úton. Ahogy már az elején említettem a főpróba nem sikerült, hiszen a Szent István kupa döntőjében az Újpesttől kaptunk ki 2:1-re. A háború ellenére a csapat összetétele nem nagyon változott, a Rudas-Lakat-Lázár-Sárosi tengely alkotta Fradi bajnokesélyesnek számított, bár mindenki biztosra vette, hogy a történelem viharában a magyar bajnokságba „sodródó” Nagyváradi AC-tól nehéz lesz elvenni a bajnoki címet (nem is lehetett, imponáló fölénnyel nyerte is a bajnokságot, mely az első „vidéki” győzelem is volt).

A Vasas ellen egy fordulatos és változatos mérkőzésen nyertünk 5:2-re úgy, hogy a vezetést a vendégek szerezték, majd Kiss és Ónodi góljaival fordítottunk, amit a Vasas egyenlített ki. Az igazi fordulat a hajrába következett be, amikor az elfáradó Vasas már nem tudta feltartoztatni a Fradi rohamait. Jól indult tehát a bajnokság mely erőt és hitet adott a háború borzalmaitól megfáradt embereknek. 1943 ősze még aránylag „rendben” zajlott le, de ahogy a háború egyre közelebb került és ahogy átlépte az országhatárt 1944-ben, úgy a labdarúgás is áldozattá vált. Erről így emlékezett vissza Pluhár István, a kor egyik legismertebb sportújságírója:

„A légiveszélyt jelző szirénák hangjai miatt nagyon sok mérkőzést félbe kellett szakítani. A hű közönség félelmében elmaradt a mérkőzésekről.”

Annak ellenére, hogy a jegyzet írása közben több történelmi dokumentumot néztem át ahhoz, hogy közelebb kerüljek a kor hangulatához, nem tudtam beleképzelni magam 1943 őszébe. Nem tűnt annyira távolinak a kor, hiszen a nagyapám, akinek sikerült hazatérnie a Don-kanyarból sok emléket hagyott maga után, mégis a foci és a háború kettőse olyan védfalat épített, melyet képtelen voltam áttörni.

Mégis örülök annak, hogy írhattam erről a korról, mely nem csak a világháború borzalmait jelentette, hanem azt a lehetőséget is elhozta nekünk, hogy a kor Ferencvárosi legendáiról is megemlékezzünk.

Onódi II. egyik gólja (fotó: Onódi Zoltán)

– lalolib –

NS-19430823-01-19430822

NS-19430823-03-19430822

NS-19430823-04-19430822

3 hozzászólás a(z) Muzeális lapszemle: 1943.VIII.22. Ferencváros – Vasas 5:2 bejegyzéshez

  • SZÉP VOLT FIÚK !

  • Pestiesen mondva a számból vetted ki szót! Hasonlókat gondoltam én is amikor elolvastam a cikket. Kedvelem ezeket a muzeális lapszemléket (az egész oldallal együtt!), olvasom is őket, és nekem eddig talán ez tetszett a legjobban.

  • Egy sport újság megsárgult cikkével eljutni a kurszki csatán, Sztálingrádon, doni ütközeten át a Balatonon pihenő Újpestig, és mindezt egy Fradi-Vasas beharangozóban -- “hát ez nem semmi apukám”, mondaná a pesti srác egy vidéki tollforgatónak, klaviatúra virtuóznak ;).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: MK 02.20. 18:00 FTC-Kisvárda (TV: M4)
Következik: 02.23. 17:00 FTC-Puskás (TV:M4 stream)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
HOST