1968

A Ferencváros nagy sorozatai II.

Veretlenségi szériák a bajnoki pontvadászatban

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 17.

lakat-kapitány-2

Sikerkapitány lehetett volna, mégis a bukás és a kudarc szimbóluma lett…

Ha mereven ragaszkodnék az alapelképzeléshez, mely szerint e sorozatban a magyar futball eddigi 51 szövetségi kapitánya közül csak azoknak a munkásságával foglalkozom részletesen – a legnagyobbak esetében akár több fejezeten át – akik a poszton eltöltött éveik, vagy a nemzeti tizeneggyel elért eredményeik alapján kiemelkedő és meghatározó személyiségei voltak a honi labdarúgásnak, akkor Sós Károly nem soroltatna a kiválasztottak közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Helyünk a kupanap alatt – II.

Helyünk a kupanap alatt_bo_01Agyő, kupa, viszlát, Varga!

A több mint száz éves történetünk során többször vetődött fel az a kérdés, hogy vajon melyik Fradi volt minden idők legjobbja. Ha csak a statisztikai adatokat vennénk alapul, akkor sem lennénk könnyű helyzetben, hiszen összehasonlí­tani a 100 %-os bajnokságot, a KK- és a VVK győzelemmel, vagy a BL csoportkörrel még a számok mezején is lehetetlen feladat. Az objektí­v adatok mellett nem szabad a szubjektí­v tényezőket sem figyelmem kí­vül hagyni, mert ahogy Rudas Feri bácsinak az 1948/49-s bajnokcsapat volt a legjobb, úgy azok számára akik a hatvanas évek fociján nőttek fel, nagyon egyszerű a válasz. 1968 egy dicsőséges korszak méltó lezárása, egy olyan év mely a sikerek mellett keserűséget is hordozott, egy olyan év mely megbolygatta a Fradi érzelmeket, egy olyan év mely nem csak a fociban, de a világ történelmében is mérföldkőnek bizonyult. Gyilkosság áldozata lesz Robert Kennedy, diáklázadások törnek ki Európában, a Varsói Szerződés csapatai (köztük Magyarország is) bevonulnak a forrongó Csehszlovákiába, az Apolló-8 Hold körüli pályára állt és hazánkban bevezették az új gazdasági mechanizmust melyet nem néztek jó szemmel Moszkvában (sokak szerint a cseh bevonulási részvételünk is ennek a következménye volt). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros nagy sorozatai I.

Győzelmek, döntetlenek és vereségek bajnoki mérkőzéseken

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az otthon zöld füvén XVI.

Cí­mlapHé, ’68!

“1968 fényes éve volt a Ferencvárosnak.” – ezzel a tömör és mindent kifejező mondattal indul “Az Otthon zöld füvén” újabb fejezete. Ezzel akár le is lehetne zárni a bevezetőt, hiszen kevés olyan zöld-fehér rajongó van, aki nem ismerné labdarúgásunk történetének kultikus évét. De ahogy a fejezet cí­me is utal rá, 1968 nem csak emiatt emlékezetes. “A világ végérvényesen megváltozott” – fogalmazta meg Robert Merle a kiváló francia í­ró “Üvegfal mögött” cí­mű regényben. A sokaságból nehéz kiragadni azokat az eseményeket melyek alátámasztják az előbbi mondatot. A prágai tavasz, az európai diáklázadások, Robert F. Kenedy meggyilkolása, az új gazdasági mechanizmus bevezetése hazánkban – mind-mind olyan események melyek lezárták a hidegháborús hatvanas éveket és egy új világ kialakulásának a reményét vetí­tették elő.  1968 azonban nem csak a politikának egy sötétebb részét próbálta lezárni. A Ferencvárosi labdarúgás egyik legdicsőségesebb korszaka is véget ért… egy újabb bajnoki cí­mmel, a VVK döntővel, Aranylabdával, három világválogatottal és a mexikói olimpia győzteseivel (Novák, Szűcs, Páncsics, Juhász “+” Varga Zoltán). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

30 vagy 60?

Az elmúlt napok az emlékezés jegyében teltek. A váratlanul ránk szakadt tragédia árnyékában egyre fontosabbak lettek azok a pillanatok, mérkőzések, gólok és sikerek melyek Albert Flóriánhoz és pályafutása legjobb időszakához a hatvanas évekhez kötődtek. Nem kellett kötelezően megszépí­teni a múltat, azok az évek tárt tarokkal várták az emlékezőket, hiszen sokaknak nemcsak a megsárgult újságok jelentették a múlt felidézését, hanem saját átélt emlékeikkel is tudták a szomorúságot háttérbe szorí­tani. Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a Császárra való emlékezések közepette a baráti társaságokban többször felvetődött egy kérdés, ami inkább már állí­tásként hangzott el, miszerint minden idők legjobb Ferencvárosát a hatvanas évek sikereiben kell keresnünk. De tényleg í­gy van? Egyáltalán lehetséges a több mint száz éves dicső múltunkból ilyen megállapí­tást tenni és vajon milyen alapon hasonlí­tunk össze bajnoki cí­meket, kupagyőzelmeket és játékosokat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1968

Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Amikor elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás 28 bajnoki cí­mének a feldolgozását, már akkor tudtam, hogy egyszer szembesülnöm kell azzal a megmásí­thatatlan ténnyel, hogy bármennyire is szeretném előbányászni azokat az emlékeket melyek 1968-hoz kötnek, ez nem nagyon fog sikerül. Pedig egy olyan évben voltam először a Népstadionban egy Fradi meccsen, amikor bajnoki cí­met szereztünk. Tí­z évesen úgy, hogy a szülői házban esténként apám szinte csak a Fradiról mesélt, illene a „bemutatkozó” mérkőzésem minden pillanatára emlékezni. De ez nem megy, í­gy megmaradnak azok a kordokumentumok és visszaemlékezések melyeket csak össze kell fűzni, egy zöld mappába csomagolni és letenni a kedves olvasó elé. Vastag mappára van szükség, hiszen 1968, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legemlékezetesebb éve.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hetedhat országon keresztül (8.)

dr. Lakat Károly

Karácsony Guatemalában

Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, “tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a “villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa “VILLA-NEGRA” áll …

Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kí­sérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar “csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.

Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor … Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hetedhat országon keresztül (7.)

dr. Lakat Károly

Magyaros Játék San Joséban

A cali-i mérkőzés fordulópontot jelentett portyánk műsorában: egyrészt befejeződött dél-amerikai kirándulásunk veretlenül, amit kevés európai csapat mondhat el magáról, másrészt nagy megnyugvást keltett mindannyiunkban, hogy e portya következő állomásai már mind közelebb hoznak bennünket az otthonhoz …

Miután szokatlan módon már csaknem 1 teljes hete tudtuk, hogy a legközelebbi állomás Közép-Amerika operett-állama, Salvador lesz, mindenki nyugodtan nézett a ragyogó időben kezdődő légi út elé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hetedhat országon keresztül (6.)

dr. Lakat Károly

A Fortuna SC formája

Ifjú szerelmesek és túravezetők figyelmébe: ahol egyszer sikeretek volt, kár oda újra visszatérni! Tudtuk ezt jól, de mi tervezünk és a menedzser végez. Egyébként az a tény, hogy egyetlen csapatnak sikerült a visszavágót „kierőszakoskodnia”, az a csapat nevéből adódik: persze, hogy első ellenfeleinek, a MILLONARIOS-nak. Az eléggé ideges hangulatot igyekeztem lecsillapí­tani: ez ellen a csapat ellen egyszer már 4:0-ra győztünk. Ti sokkal jobbak vagytok (ezt is mondtam?), szóval próbáltam sok mindent, de egyik érvem sem volt elég erős. Végül is a játékvezető személyében „kapaszkodtam” meg: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK