1982/83

1983 – EB selejtezők

TFU_19971100_FU_008 - 0012-8

Jancsika Károly

1983. március 23., Veliko Tirnovo, BULGÁRIA – MAGYARORSZÁG 1-1 (Olimpiai selejtező – Olimpiai válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Kiss S.
Magyarország: Kovács L. (Rába ETO) – Paróczai (Bp. Honvéd), Kőhalmi (Békéscsaba), Kardos (Ú. Dózsa), Gálhidi (Csepel) – Kelemen G. (Csepel), Kurucz (Békéscsaba), Nagy A. (Bp. Honvéd), Borsó (MTK) – Kiss S. (Ú. Dózsa), Szokolai (FTC)
Csere: Kisznyér (Ú. Dózsa)
Szövetségi kapitány: Mezey György Tovább olvasom

Nyíl utolsó mérkőzése zöld-fehérben: 1983.VI.11. Csepel – Ferencváros 1:1

Néha csak akkor vesszük észre az idő múlását, amikor visszatekintünk a múltba és egy-egy régmúlt esemény felidézése olyan közelinek tetszik, mintha tegnap történt volna, pedig azóta már egy fél emberöltő is eltelt. Persze az is elő szokott fordulni, hogy néhány évvel ezelőtti eseményt is már távolinak látunk, de azok melyek igazán közel esnek a szívünkhöz évtizedek után is olyanok, mintha megállt volna az idő. Ilyenkor az emlékek örvényébe kerülünk, szinte egyhelyben pörgünk és a szemünket sem kell becsukni ahhoz, hogy azt higgyük, amire emlékezünk az nem a múltunk egy darabja, hanem a jelenünk egy igen értékes pillanata. Mielőtt bárki is „rosszra” gondolna, a fenti dátum nem kapásból jutott az eszembe, ehhez kellett egy kis szerencse is mely most a lehető legjobbkor talált meg, így megemlékezhetek egy olyan eseményről mely bár akkor szomorúságot okozott, de mégis fontos állomása volt egy legendás Ferencvárosi labdarúgónak. Tovább olvasom

Muzeális bajnoki beharangozó: 1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3:3

Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot említ, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az “őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlítható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyíl egy szemtelenül laza mozdulattal “kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyíl bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.30. 18:00 Balmazújváros-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ