Van olyan kedves barátom, akinél néha elszakad a cérna, amikor túlságosan is vehemensen próbálom meggyőzni arról, hogy legalább egyszer jöjjön el egy Fradi meccsre és személyes élje át azokat az élményeket, melyek számunkra oly sok örömteli és boldog perceket szereznek. De mivel nem mondhatni focibarátnak, így néhány perc után már unottan legyint és inkább másra tereli a szót. Néhány napja azonban teljesen váratlanul nem másról kezdett el beszélni, hanem nekem szegezte a kérdést: Mond, soha nem csalódtál úgy a Fradiban, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnt a szerelem? Mivel tudtam, hogy a kérdése nem teljesen a Fradiról szól, megpróbáltam úgy válaszolni rá, hogy közben segítsek is neki, de tudtam, hiába beszélek másról, az agyamban ott motoszkál a feltett kérdés valódi tartalma. Mely számomra sokat jelent és bár belül mindig védekeztem az igazság ellen, de amióta tagja vagyok a Tempó Fradi közösségnek, tudtam, hogy elfog érkezni az idő, amikor 1994 tavaszáról kell írnom és akkor már nem tudom kikerülni a választ. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →