AS Roma

1964/65 – A VVK gyÅ‘ztes csapat

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dorog és Torino között

Mészáros József

Mészáros József a VVK gyÅ‘zelemrÅ‘l. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0

vvk-64_65

VVK 1965: a kupagyÅ‘zelem 14 pillanata – út a döntÅ‘ig

Egy héttel a visszavágó elÅ‘tt bevettük Rómát, (ami azért nagyon keveseknek sikerült), így az olasz alakulat a március 17.-i visszavágóra egygólos hátránnyal érkezett Budapestre. Bár a történelmi római seregre nem a védekezés volt a jellemzÅ‘, ráadásul az elsÅ‘ mérkÅ‘zés eredményébÅ‘l sem erre lehetett következtetni, de az olasz csapat eleve egy védekezÅ‘ felállásban kezdte a visszavágó mérkÅ‘zést. A Róma edzÅ‘je nagyon megtanulta a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években kialakított védekezÅ‘ rendszert, a catenaccio-t, hiszen az olasz foci egyik legjobb támadóját, Angelillo-t elÅ‘zetesen csatárnak jelölte, de Å‘ inkább saját kapuja elÅ‘tt sepregetett és meg sem próbálta Géczi kapuját bevenni. Pedig a továbbjutáshoz az kellett volna. A “söprögetÅ‘” posztot az olaszok hozták létre, amikor is a megerÅ‘sített védekezés és a szigorú, követÅ‘ emberfogás felügyeletére egy liberót állítottak, aki szabadon játszhatott és akinek az volt a feladata, hogy besegítsen ott, ahol egy-az-egyben megverték valamelyik védÅ‘t. A megerÅ‘sített védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányító és gyors támadók is kellettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2

vvk-64_65

VVK 1965: a kupagyÅ‘zelem 14 pillanata – út a döntÅ‘ig

“Omnes viae Romam ducunt” – Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Az ókori rómaiak már tudták (könnyű volt nekik, eltanulták a perzsáktól), hogy egy város csak akkor lehet kereskedelmi és társadalmi központtá tenni, ha mindig út vezet oda. Mint Olaszország és Róma nagy szerelmesének, nekem a kedvenc szállóigén a “Umbilicus Urbis Romae”, vagyis Róma a világ köldöke, mely jelzÅ‘ a legélethűbben fejezi ki a város jelentÅ‘ségét a történelem, a művészet és a kultúra világában. A harmadik ismertebb mondás szerint “Romát látni és meghalni”, bár ennek eredete már elég kétséges. Vannak akik a babazsúrnak éppen nem nevezhetÅ‘ római birodalomig eredeztetik (annak idején volt is alapja), de sokak szerint inkább Nápolytól “csenték” el a mondást, mely ráadásul nem is olasz eredetű, hiszen azt Goethe írta le az Utazás Itáliában című művében. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülÅ‘gépük egy kis kerülÅ‘ után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Vajon a megérkezés pillanatában felmerült-e bennük, hogy a Trevi-kút, a Szent Péter-bazilika, a Viktor Emanuel-emlékmű, a Forum Romanum, a Colosseum és a Pantheon várná Å‘ket, ha aznap este nem kéne megmérkÅ‘zniük az AS Roma csapatával, a VVK sorozat harmadik fordulójában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1935 – A KK döntÅ‘s csapat

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK