Bukovi Márton

Bukovi Márton

Bukovi Márton

“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.

Ez a régi jellemzés hí­ven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 7.

lakat-kapitány-2

Bukovi tudta: búcsúzni csak győzelemmel szabad….

Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor minden idők egyik legnagyobb tudású, ha nem a legtekintélyesebb magyar edzőjének, Bukovi Mártonnak nem lenne helye ebben a sorozatban, ami az 1901 és 2014 között a válogatott kispadján megfordult kapitányok tündöklését és bukását hivatott felidézni.

Néha azonban nem a kapitányként levezényelt mérkőzések száma, hanem részint a találkozók eredményei, részint azok a pályán kí­vüli történések követelnek helyet a kiválasztottnak, amelyek méltán illesztendők a „nem mindennapi esetek” feliratot viselő dossziéba.

Márpedig a mindenki által tisztelt, a szurkolók körében is hihetetlen megbecsültségnek és elismertségnek örvendő Marci bácsi a magyar futball szó szoros értelmében vett forradalmi időszakában volt a nemzeti tizenegy szakvezetője.

A politikának más dolga volt akkoriban… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én í­rok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – í­rja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kí­vül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az í­rók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az í­rókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen í­rtak leveleket, melyeket a cí­mzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Mátrai Sándor

Mátrai Sándor

Szidjad a nénikéjét!

Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszí­véről, de szabadszájúságáról is köteteket í­rtak össze. A világ leghí­resebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.

A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A mérkőzés vendége: Bukovi Márton

Bukovi Márton (mögötte: Furmann)

Marci bácsi labdarúgásunk nagy öregje egyik kiemelkedő egyénisége a sportágnak. Alig van olyan ember a „szakmában” aki nem ismerné s ha feltűnik jellegzetes alakja a nagypályák betonlelátóján vagy a kispályák vaskorlátai mögött kicsi és nagy, idős és fiatal illően köszönti.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK