Amikor arra gondoltam, hogy Hrutka János sztorijáról érdemes volna könyvet í­rni, nem számí­tottam arra, hogy ez egyben egy pályafutás összegzése is lesz. 29 évesen ugyanis, kevesen döntenek úgy a profik közül, hogy abbahagyják a focit, főleg, ha abból havonta biztos jövedelemre tehetnek szert. Rudiról pedig, ez elképzelhetetlen lett volna, hiszen évek óta arról í­rtak az újságok, milyen jó szerződéseket köt külföldön is, tehát miért választana éppen ő magának egy másik foglalkozást?
Rudi azonban, nyár végén már a nyilvánosság előtt arról beszélt, hogy nem szerződik sehová, és a tanulás mellett inkább saját cégével foglalatoskodik.
Egy kicsit el is szomorodtam, amikor ezt megtudtam, hiszen szurkolóként olyan sok szép emlék maradt meg bennem, azokból az időkből, amikor a Ferencvárosban futballozott. A Fradi szí­v tehát, régóta összeköt minket, de csupán alig egy éve beszélgettem vele először személyesen, akkor, amikor Szűcs Lajos portrékönyvén dolgoztam, és Rudi is mesélt nekem gyerekkorukról és a kaiserslauterni időkről. A történeteiből éreztem, hogy sok érdekességet tudna mesélni a saját életéből is, í­gy amikor legközelebb beszéltünk telefonon, már a róla szóló könyvről társalogtunk.
Úgy döntött, elmond mindent Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →