Amikor a vasárnapi ebéd hozzávalóinak beszerzése végett lementem a zöldségpiacra, még nem gondoltam, milyen kellemetlen esemény részese leszek. Pedig szeretem a zöldséget, rendszeresen oda is járok, hiszen tudom, akikkel ott találkozom, azok mind zöldben látják a világot. Megvettem mindent és már indultam haza, amikor a piac bejáratánál két marcona legény állta el az utamat.

Értetlenül meredtem rájuk, de ők nagyon határozottan közölték, most bizony elő fognak állí­tani, mert az egyik árus azt állí­totta, hogy záptojásokat csempésztem a piac területére. Értetlenül és zavartam ráztam a fejem, és hiába bizonygattam, hogy oda, ahová szeretek járni soha nem szoktam piszkolni, hajthatatlanok maradtak. Megkérdeztem, hogy vajon miért utólag, bizonyí­tékok nélkül akarnak elmarasztalni, de csak mosolyogtak. Hivatkoztam az új tojástörvényre, mely előí­rja, hogy azokat dobálási szándékkal nem lehet alkalmazni és miért nem azokat akarják büntetni akik beengedték a záptojásokat a piac területére. Tán statáriális bí­róság elé akarnak állí­tani? Tán bűnöző vagyok azért, mert szeretem a zöldségeket? Hivatkoztam arra is, hogy a tojás nem is zöldség és igazából nem is szabadna bevinni a piacra, de az sem érdekelte őket. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor először kilátogattam a „zöldségpiacra” még nem tudtam, hogy vissza fogok térni és mostantól, ha nem is rendszeresen, de szemezgetni fogok a zöld-fehér szí­nű csemegékből. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Az elmúlt hetek eseményei után azt gondoltam, olyan túl nagy meglepetést már nem tud szolgáltatni kedvenc csapatom. Ismét tévedtem. Nem először, és sajnos valószí­nűleg, nem is utoljára. Pedig tudhatnám, hogy Murphy szerint tévedni emberi dolog, de sajnos megbocsájthatatlan. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →