Lakat Károly dr.

dr. Lakat Károly

lakat-karoly-1Lakat Tanár úr, az FTC játékosa, majd edzője, a magyar irodalom és történelem tanára a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez.

Puskás Ferenc egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak tőle. Egyszerűen nem boldogult vele.

A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelőt volt képes nyújtani. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte.  Tovább olvasom

Lakat Károly, a játékos

Lakat Károly

Lakat Károly Győrött született 1920.11.27.-én.

A GYAC-ban kezdett focizni, majd Szegedre került, és az ottani egyetemi csapatban, majd a Szeged FC-ben játszott. Kitűnő csapat volt akkor Szegeden. Diplomája megszerzése után jött csak hozzánk.

Igen szívós fedezet, ma úgy mondanánk „védekező középpályás” volt. Jellemző korai Fradi-időszakára, hogy a korábbi, még az akkorinál is „lovagiasabb” futballfelfogást képviselő idősebb játékosok nem nézték ezt a szívósságot jó szemmel. Lázár Gyula pl. így szólt rá egy mérkőzésen, amikor mérkőzésen folyamatosan letámadta az ellenfél labdás emberét: „Na idefigyeljen maga Lakat! Ez úriemberek sportja, eddig mi támadtunk, most ők jönnek.” Tovább olvasom

Dr. Lakat Károly, az edző

lakat-karoly-1És erreföl rögtön azzal kezdem, hogy visszanyúlok egy megválaszolatlan kérdésre: miért csak 13 válogatott mérkőzésen jutott szóhoz? Mikor ő volt a világon az egyetlen játékos, aki sportszerű eszközökkel tudta a valóban félelmetes Puskást semlegesíteni?

Egyszerűen azért, mert FRADISTA volt, és a klubot nem akarta elhagyni. Márpedig Sebes Gusztáv azt a feladatot kapta, hogy a válogatott POLITIKAILAG is megfeleljen az elvárásoknak. Ha valaki az Aranycsapat történetét komolyan meg akarja írni, akkor ezt igencsak figyelembe kell vennie.

De lássuk az edzői pályát, illetve abból is főleg azt, ami a Fradira vonatkozik. Tovább olvasom

Dr. Lakat Károly emléktáblát avattunk

20151127-lakat-emleketabla

“Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kispadon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gyepen harcolni.” – dr. Lakat Károly, a Tanár úr jellemezte ezekkel a szavakkal azokat a nagyszerű éveket, melyeket a Ferencváros kispadján töltött. Szenvedéllyel, tudással, alázattal. De nem csak edzőként, játékosként is legendás alakjává vált labdarúgásunk történetének. Szerkesztőségünk ezért is vállalta fel, hogy abban a házban, ahol 1953 és 1988 között élt, egy emléktábla elhelyezésével tiszteleg a Ferencvárosi labdarúgás legendája előtt. A Tempó, Fradi! Alapítvány, mely keretében működik a klubtörténeti és-statisztikai oldalunk is, kezdetektől fogva dicsőséges múltunk feldolgozását, ápolását tartja legfontosabb feladatának. Az elmúlt években felkutattuk és megkoszorúztuk dr. Sárosi György síremlékét Genovában, a Fradi család támogatásával felújítottuk Toldi Géza síremlékét és idén februárban megrendeztük az I. Novák Dezső utánpótlás emléktornát.

Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 22.

lakat-kapitány-2

AZ OLIMPIÁK EMBERE EGY OLIMPIAI SELEJTEZŐBE BUKOTT BELE…

Az 1902-ben kinevezett Gillemot Ferenc volt az első, a jelenleg regnáló Dárdai Pál az 51. szövetségi kapitánya a magyar labdarúgó válogatottnak.

Volt közöttük építész, rendőrfőnök, olimpiai bajnok, katonatiszt, sportújságíró, magyar-történelem szakos tanár, és világbajnok futballista is.

Ahány kapitány annyi sors, megannyi emberi dráma.

Voltak, akiknek egy meccs jutott, volt, akinek a gárdáját Aranycsapatnak hívták, volt, aki 9:0-s győzelemmel és volt, aki 1-8-as vereség után kényszerült távozni.

Sorozatunkban a magyar futball eddigi úgymond első számú edzői közül azoknak a sorsát, életútját, pályafutását elevenítjük fel, akik valamiért mély nyomot hagytak maguk után a legrangosabb honi kispad históriáskönyvében.

Történetük korrajz és kór-kép is egyben a magyar futball történelméből. Tovább olvasom

A Ferencváros nagy sorozatai II.

Veretlenségi szériák a bajnoki pontvadászatban

Tovább olvasom

Helyünk a kupanap alatt – IX.

Helyünk a kupanap alatt_bo_01Fradi-győzelem a világ legjobbja ellen

1929. június 19.: Rio de Janeiro kikötője önmagában is csodálatos látvány. Az apró öblökkel tarkított kikötőből lélegzetellátó panoráma tárul az utazó elé. Néhány pillanatra mindenki elfelejti az utazás nehézségeit, a hullámok és a bezártság okozta bénultság is tovatűnik, ahogy a szem elé tárul a Riót körbeölelő Corcovado-hegyvonulat egekig magasodó sziklaormai (Rió jelképe, a hegyen tetején magasodó Megváltó Krisztus szobor 1929-ben még nem készült el, de már Párizsban “dolgoztak” rajta – 1931-ben avatták fel). Három hét utazás még akkor is hosszú idő, ha az út végén ilyen gyönyörűség fogadja a fáradt utazót. Motoros csónakok veszik körbe a több emeletes hajót, vigyázzák annak minden “lépését” amíg az a horgony és a feszítő kötelek szorításában végleg megpihen. A fedélzeten már nagy a nyüzsgés, mindenki a csomagjára figyel miközben a szem továbbra is a hegyvonulatot pásztázza. Nagy a zaj, az utasok egymást harsogják felül, de mikor a partról több száz torokból felhangzik a “Hajrá Fradi!”, a fedélzeten több szemből is könnycseppek gördülnek az Atlanti-óceánba. A Ferencváros labdarúgói, magyar csapaként először, megérkeztek Dél-Amerikába.

Tovább olvasom

“Ó kapitány…kapitányom!…” – 9.

lakat-kapitány-2

Baróti svédországi válogatottja az Aranycsapat csontváza volt csupán…

Baróti Lajos első szövetségi kapitányi időszaka olyan esztendővel kezdődött, amelynek a világbajnokság volt a koronaékszere.

Elvileg az ’54-es „kudarcezüstöt” kellett volna feledtetnie a magyar válogatottnak, amelyet, persze még a legelvakultabb honi futballszurkolók sem gondoltak komolyan.

Jó és sok okuk volt erre.

Az 1958-as svédországi vb-n szereplő magyar válogatott sem személyi állományában, sem játékerejében, sem magán a tornán mutatott játékában egy napon nem volt említhető Puskásékkal.

Pedig a szakvezetés valóban mindent (talán a kelleténél, az egészségesnél is többet) megtett a jó szereplés érdekében. Tovább olvasom

A Ferencváros nagy sorozatai I.

Győzelmek, döntetlenek és vereségek bajnoki mérkőzéseken

Tovább olvasom

“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.

 

AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…

… nemcsak fejelni (!)

„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”

Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.

Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából V.


Holnap a Tempó Fradi Alapítvány átadja Toldi Géza felújított sírját.

– Ez hogyan kapcsolódik sorozatunkhoz? – kérdezhetik a kedves olvasók.

Lakat és Toldi már Szegeden együtt játszott, majd a a Fradiban is találkozott pályafutásuk egy félidő erejéig (ezt a búcsú mérkőzést Nagy Béla nem tekintette hivatalos mérkőzésnek, így a játékosok – Lakat, Toldi, Sárosi… – statisztikájában sem szerepel), és az anekdota szerint a fiatal és nagyon tehetséges Lakat egy szókimondó, bájos hölgy segítségével indult el a sikerek csillagaival kikövezett úton. Tovább olvasom

Bajnoki címek muzeális lapszemléje: 1968

Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Amikor elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás 28 bajnoki címének a feldolgozását, már akkor tudtam, hogy egyszer szembesülnöm kell azzal a megmásíthatatlan ténnyel, hogy bármennyire is szeretném előbányászni azokat az emlékeket melyek 1968-hoz kötnek, ez nem nagyon fog sikerül. Pedig egy olyan évben voltam először a Népstadionban egy Fradi meccsen, amikor bajnoki címet szereztünk. Tíz évesen úgy, hogy a szülői házban esténként apám szinte csak a Fradiról mesélt, illene a „bemutatkozó” mérkőzésem minden pillanatára emlékezni. De ez nem megy, így megmaradnak azok a kordokumentumok és visszaemlékezések melyeket csak össze kell fűzni, egy zöld mappába csomagolni és letenni a kedves olvasó elé. Vastag mappára van szükség, hiszen 1968, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legemlékezetesebb éve.

Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 05.27. 19:00 FTC-Újpest (stream: m4sport.hu)
Következik: MK döntő 05.31. 19:00 FTC-Vasas (TV: M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ